Vetés és Aratás 52. évfolyam 1. szám

 

Embed or link this publication

Description

evangéliumi folyóirat

Popular Pages


p. 1

vetés és aratás EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 52. ÉVFOLYAM 1. SZÁM „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Római levél 5,8) 2014/1

[close]

p. 2

Ő volt a Kezdet, ős Ige – s lettek mindenek; Általa sarjad a lét, sugárzik élet, nyílik üdvösség. Angyali ének, mennyei fények, csillagsugárban tündöklik a Föld: Betlehemben, jászolban testet ölt. Öleli rejtve Názáret csendje, ifjúsága: titkos növekedés. Így érik világtápláló vetés. Boldogság titkát tárja fel: isszák ezrek az élet vizét a hegyen. Így szólni még nem hallottak sosem. Megvetett népek, koldus-szegények, kiket gőg, önzés a jóból kizár: – Szeret az Isten, pártotokon áll! Tolvaj, parázna, ki bűnét bánja, ki fáradt, aggódó, békételen: várja bocsánat, erő, kegyelem! Vak, süket, néma, vérfolyós, béna tódul Hozzá mind, s epilepsziás: mellette testi-lelki gyógyulás. Földi jutalma: Golgota halma, töviskorona és durva kereszt. – Bocsáss meg nekik!… – Elvégeztetett! Gyolcsaik hozzák, hogy balzsamozzák; száll népe ajkán boldog csodahír: – Feltámadott, él! Már üres a sír! Mindig velünk jár, titkosan táplál, és vezet szeretet útjain át: hű tanúira úgy vár a világ! Lelke kiárad, új élet támad, bűnt töröl, mennyet tár a drága vér. Övéi tudják: Jézus visszatér! Szava ítél meg majd minden népet, s e Földre fénylőn lehajlik az ég. Istené minden, minden dicsőség! Siklós József A tartalomból A tartalomból „Jézust szeretnénk látni!”................................ 4 A régi és az új kereszt........................................ 6 Olcsó vagy drága kegyelem............................. 8 Krisztus várása.................................................... 9 Miért lett Isten Fiából Emberfia?............... 10 Bizonyságtétel: Hogyan keresett meg .. � 12 A hit..................................................................... 13 A megfáradtaknak........................................... 14 Három kert........................................................ 15 Gyermekoldalak............................................... 18 Az Úrban való öröm....................................... 20 Szomorúság és Öröm..................................... 22 Jókedvű adakozó............................................. 23 Sokkal fontosabb!............................................ 24 A nehéz utak áldásai....................................... 25 „Válság” a repülőtéren................................... 26  Pénz! Pénz! Pénz!.......................................... 27 Szemfüles oldala (Ifjúsági oldal)................ 28 2014/1 (52. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Kedves Olvasó! Kedves Olvasó! Ha kezedbe vetted folyóiratunknak ezt a számát, szeretettel ajánlom figyelmedbe „A régi és az új kereszt” ill. „Az olcsó és drága kegyelem” című írásokat. Ezt azért teszem, mert ún. keresztyén ün­ ne­ peinkkel kap­ csolatban egyre több elgondol­ kodtató (mond­ hatnám: rossz) tapasztalatot szerezhetünk. Egyre jobban háttérbe szorul és tűnik el „szép lassan” a lényeg, az a régi kereszt, amelyre emlékeznünk kellene. Az, hogy: – Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus értünk szü­ letett meg erre a bűnös Földre, – bűneinkért vállalta a szenvedést, a keserves kereszthalált, – csodálatos feltámadása ne­ künk új életet hozott és jelenthet számunkra, – a mennyei Atya mellett most is közbenjáró szolgálatot végez érettünk, örök­ kévaló helyet készítve ott számunkra. Igen, a világban mindebből alig maradt valami. Helyébe új istenek, új keresztek, új „szol­ gálatok” léptek: – formális, de káprázatos ceremóniák, – üzleti meggondolások, – egymást túllicitáló költekezések, – csak ilyenkor lebonyolítható családi talál­ kozások (máskor túl sok az elfoglaltság, a telhetetlen pénzszerzési kényszer), – léha és bűnös szórakozások, időtöltések, – kényelemszeretet és közömbösség. ne­ Kedves Olvasó! Szívből kívánom, hogy minden ün­ pen (és min­ den egyes hétközna­ pon!) igazán em­ lé­ kezzünk a lé­ nyegre, és ez indítson bennünket őszinte alá­ zatra és imádatra Megváltónk keresztje alatt! Szívem fájó és néma volt, mint súlyos, gránit sziklabolt. Feküdtek benne mind a holtak: reményeim és vágyaim, kigúnyolt élet-álmaim, s szeretteim, kik egykor voltak. Úgy tudtam akkor: nincs remény, s csak vittem némán egyre én halottaim e sziklaboltban. Azt hittem, minden elveszett, nem nyújt senki sem kezet, árva, koldus és néma voltam. De akkor jött: Ő, szent Király, s nagypéntek véres lánginál Királyból lett koldus-szegény. Vért izzadott, hogy én ne féljek, elhagyatott lett, hogy reméljek, s kereszten halt, hogy éljek én. Kihűlt testét a néma csendben a keresztfáról már levettem, mint József tette egykoron. Érintetlen, hűs sziklaboltom és makulátlan, tiszta gyolcsom, ó, nincsen nékem, jól tudom. De áldok minden mély sebet, s testét, a megtört, véreset magamba zártam mélyen el. S azóta én Övé vagyok, szívemben hét seb ég, ragyog, s felettem húsvét énekel! Csiha Kálmán AZ ATYA VÁR Az Atya vár ma még… Ki tudja meddig? Előnkbe jött, egészen a keresztig! Karja kitárt, a keze, lába véres… Elér-e hát szívünk e szenvedéshez? Füle Lajos 2014. évi 1. szám 3 Grafika: Kun Éva

[close]

p. 4

„Jézust szeretnénk látni!” „Néhány görög is volt azok között, akik felmen­tek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bét­ saidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: »Uram, Jézust szeretnénk látni.« Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: »Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony mon­ dom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszo­ ros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya«.” (Jn 12,20-26) E gészség, szerencse, előléptetés, lottónyere­ mény, egy új autó... – temérdek kívánság az új év­re. A vágyak bepillantást engednek a szív rejte­ kébe, és megmutatják, milyen egy ember jelleme. Azonban sok vágy marad betöltetlenül. találkoznak? Vajon felébresztik a tevékenységek vagy a beszélgetések a Jézus iránti vágyukat? Vigyük Jézushoz az embereket Hogyan is találták meg a pogányok akkoriban Jé­ zust? Kerestek olyan valakit, akiről tudták, hogy Őhozzá tartozik. Fülöp láthatóan olyan nyíltan élte meg a hitét, hogy általa Jézus vált láthatóvá. Az emberek ma is kérdezősködnek, hogy hol kaphatnak felvi­ lágosítást. Vajon a mi keresztyén életünk világosan mutat Jézus Krisz­ tusra? „... ben, mint tükörkép, csak Jézus képe szóban, tett­ tükröződjék!” – írta Gerhard Tersteegen 1729ben az „Imádom azt a nagy szerelmet” című éne­kében. Fülöp Andráshoz vezette a görögöket. Együtt vitték kérésüket Jézushoz. Mi magunk nem tudunk választ adni a kereső embereknek kérdése­ ikre. gát Jézus Krisztus a válasz. Ő kinyilatkoztatja ma­ minden keresőnek a Biblián keresztül. Ez a miszszió: embereket Jézus Krisztushoz vezetni. Ezt tesszük akkor, amikor mindenkinek saját nyelvén visszük Isten szavát. Emellett elengedhetetlen a misszió és a gyülekezet együttműködése, mivel Jézus a közösen feltárt kérésekhez adott egy különleges ígéretet (Mt 18,19). A közös szol­ gálat az imaközösségben és az adományokban jut kifejezésre, amelyek Isten szavának tovább­ adá­ sát szolgálják. Végtelenül hálásak vagyunk ezért a közös szolgálatért. „Jézust szeretnénk látni!” Ez a pogányok kíván­sága. A Biblia szól ezekről a nem zsidó embe­rekről, akik a páska ünnepére Jeruzsálembe jöttek. Azonban vágyaik nem teljesültek. Miért? Ta­ lán túl felületes volt a program az ünnepeken? Ta­lán a prédikációk életidegenek voltak? Nem tud­ juk. Azt azonban felismerhetjük, hogy a Jeruzsá­ lembe zarándokló pogányok vágyai nem telje­ sültek annak ellenére, hogy a vallási rendezvények vonzó helyen változatos programot kínáltak sok zenével, tanításokkal és ceremóniákkal. A pogá­ nyok szá­ mára ez az ünnep hasonló volt egy kié­ heztetett em­ ber képéhez, aki bár körbenéz egy szupermarketben, amely tele van élelmiszerrel, azzal azonban jóllakni nem tud. „Jézust szeretnénk látni!” Ezt az időtálló kívánsá­ got Jézus mindig teljesíteni akarja! Aki ke­ resi Jézus Krisztust, megtalálja. Aki Őutána vágyik, annak kinyilatkoztatja önmagát. Ez a kívánság magát az Úr Jé­zust várja, és nem a kívánságlistánk teljesítését. Fel kell ébreszteni a Jézus iránti vágyat Milyen sok ember küszködik a Földön ebben az évben nehézségekkel? Hány ember tapasztalja meg, hogy álma hirtelen szertefoszlik? Há­ nyan betegek a materializmus hidegsége miatt vagy elmagányosodnak a média hatásának következ­ tében? Mit látnak ezek az emberek ebben az évben, ha keresztyénekkel vagy gyülekezetekkel A megfelelő időben nézzünk Jézusra „Most jött el az idő” – mondja Jézus, amikor hallja a kéréseket. Minden egyes emberrel meg akarja ismertetni önmagát, de ezt a saját módján te­ szi. 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

Szava csalódást okoz mindazoknak, akik olyasvala­ mit keresnek nála, amit Ő nem akar adni. Az Ő szava vezeti el az embereket az élet legfonto­ sabb döntéséhez, azonban Ő határozza meg, mikor és hogyan ajánlja fel azt egy ember­ nek. Szavai egy­ értelműek. Olyan igazságot közöl, amire még a tanítványai sem számítottak: „A menny dicsőségét csak azáltal tudom számotokra elhozni, ha én meghalok.” Írás a kézen „Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (vö.1Móz 12,1-3; Ézs 43,1-5) Így szól a Mása-nincsen, a Soha-nem-múló, a Megnevezhetetlen s mégis Nyilvánvaló: „Kezem neveddel jelzett, kezedben lásd nyomát; szeretlek úgy, ahogy csak apád s anyád. Egy vén emberhez szóltam az ősi múltban itt: Eredj el innét s hagyd el barátaid! És ő, szavamat hallva, nem kérdi: Mért? Hová? Körül se néz, elindul, s megy, egyre megy tovább.” Lehet, hogy még nem érted, az Írás mit mutat, elég, ha járod, mint ő homályban is utad. Ha sokszor fáj az élet, az éj s nap egy sírás, javadra lesz, csak bízzál, e kézírás. S mint egykor az a vándor hazára s házra lel, új legyen néked is majd, ahogy hiszel. Olvassad hát és értsd meg, mit írva rejt kezem: „Én rólad soha meg nem feledkezem!” Albrecht Goes (Fordította: Fükő Dezső) Valóban akartok engem látni? Jézus a János 12-ben, amikor találkozik a görö­ gökkel, szép de nehéz kijelentéseket tesz, ame­ lyek ebben az évben is érvényesek mindazok szá­ mára, akik látni akarják Jézust. Négy nehéz kijelentés Jézus Krisztus követői számára: 1. Aki látni akarja Jézust, annak előbb meg kell halnia! Ahhoz, hogy Jézus köve­ tői legyünk, az ÉN-nek meg kell halnia (24. v.). 2. Aki látni akarja Jézust, annak mindig át kell adnia az elsőbbséget Jézusnak. (Va­ gyis Jézus és az Ő parancsa fontosabb, mint a saját élete.) (25. v.) 3. Aki Jézust látni akarja, Őt kell szolgálnia függetlenül attól, hogy milyen az a munka és mibe kerül (26. v.). 4. Aki Jézust látni akarja, annak ké­ szen kell lennie Őt a végsőkig is kö­ vetni (26. v.). Négy szép kijelentés Jézus Krisztus követői számára: 1. Aki látja Jézust, az a saját „halála” által sok gyümölcsöt terem, vagyis az ő élete fontos az örökkévalóság számára (v. 24.). 2. Aki Jézusra néz, annak örök éle­ tét Ő megőrzi. Amit egy keresztyén Jézu­ sért feláldoz, azt Ő dicsőséggel adja vissza neki (v. 25.). 3. Aki ma látja Jézust, az egykor örökké vele lesz a mennyben (26. v., Jn 14,3). 4. Aki figyelmét Jézusra irányítja, az az Atyától (Isten) megtiszteltetésben ré­ szesül (v. 26.). „Jézust szeretnénk látni!” – ez egy mennyei kíván­ ság, amely nem óv meg minket a földi nehézsé­ gektől az életben. Azonban nekünk van le­ hetőségünk a nehézségek közepette is átélni a Jézus­ sal való közösség túláradó boldogságát és örö­ mét. Nem tudjuk, mit hoz a jövő szá­ munkra. Azt azonban tudjuk, hogy nem lesz könnyű az utunk. De ha Jézus Krisztust és az Ő szavát hűségesen követjük, értelmes és hasznos lesz mind az egyén, mind a misszió élete. Friedemann Wunderlich 2014. évi 1. szám 5

[close]

p. 6

A régi és az új kereszt Egészen észre­ vétlenül hatolt be mai mo­dern korunkban sok hívő körbe egy új kereszt. Bár kül­ sőleg hasonló a régi kereszthez, de után­ zat, és lényegében különbözik attól. A Krisz­tus­ban való hit ugyanis nem fut párhuza­ mosan a világgal, hanem ellentétes vele. Krisztus nevé­ ben!” Az egoistának ezt mondja: csekedj az Úrért végzett munkáddal!” A „Jöjj, és di­ lelke­ sedőhöz így szól: „Jöjj, és mutasd be az öröm­ netet érzelmeid szabad áramlásával!” Ezek az üze­ tek tehát a jelenlegi divat felé hajlanak, és a üzene­ nyilvánossághoz alkalmazkodnak. Lehet, hogy az új kereszt követője őszintén törekszik valami jóra, de vaksága miatt hamis és hazug útra tér. Téved Krisztus keresztje jelentő­ ségének megítélé­sében. Az új kereszt tanítása, amely Isten és az ember útja között barátságos kapcsolatot hirdet, a Biblia szempontjából súlyos károkat okoz a hallgatók szívében. Az új kereszt Erről az új keresztről egy új filozófia nyert bebocsátást a keresztyén életbe, és ez új evan­ val – a gyüle­ kezet géliumi módszert hozott magá­ és az igehirdetés új fajtáját. Ez az újfajta prédi­ káció ugyanazt a nyelvet használja, mint a régi, tartalma azonban nem ugyanaz, és a súlypontja is eltolódott. Az új kereszt nincs ellentétben a világgal. Háborítatlanul hagyja élni az embert: életcéljai változatlanok, mindig saját gyönyö­ rűségére él, ahogy a maga kényelme, jóléte kí­ vánja. Igaz, hogy sekre, keresztyén énekeket hajlamos jó beszélgeté­ énekel, és vallásos filmeket néz meg. A hangsúly azonban még mindig az ember élvezetén van, noha lát­ szólag magasabb erköl­ csi vagy intellektuális szintet ér el. Az új kereszt új és teljesen más evangelizá­ ciós módszert hozott magával. A prédikátor nem kívánja a régi élet megtagadását ahhoz, hogy el lehessen fogadni az új életet. Nem az ellentétekről prédikál, hanem a hasonlóságok­ról. Megkísérel al­ kalmazkodni nyilvánvaló ér­ dekekhez, az emberek igényeihez, és arra mu­ tat rá, hogy a keresztyénség milyen kellemetlen követelmé­ nem állít fel sem­ nyeket, hanem ugyanazt kínálja, mint a világ, csak magasabb szinten. Az új kereszt nem töri össze a bűnöst, csu­ pán más irányt ad neki. Arra ösztönzi, hogy természete­ sebb és vidámabb életvitelt folytas­son, és fenntartja számára az önmegvalósítást. Az öntelt embernek hez nagy terveidet azt mondja: „Jöjj, és vidd vég­ A régi kereszt A régi keresztnek semmi köze nincs a vi­lághoz. Ez Ádám büszke óembere számára a halált jelenti. Ha egy elítélt a római uralom idején a ke­ resztjét hordozva ment végig az út­ on, az már elbúcsúzott a barátaitól, az már soha többé nem tért vissza. Ez az ember nem azért ment a vesz­ tőhely felé, hogy életének új irányt ad­ jon, ha­ nem azért, hogy bor­ zalmas szenvedéssel be­ vé­ gezze azt. Ez a ke­ reszt nem engedett meg­al­ku­vást, nem enyhített semmit, határozottan és ke­ ményen, egyszer s min­ denkorra végzett az emberrel. Amikor elvégezte a munkáját, akkor az elítélt nem létezett többé. A régi kereszt a régi Ádámban, az óem­ berben git, és utána új életre emeli föl. Nincs megöli a ré­ más út! Isten nem hagy­hatja jóvá a bűn gyümölcsét, akár­ milyen ártat­ lannak tűnik is az ember szeme előtt. Ha Krisztushoz megyünk, nem hozzuk a ré­gi életünket magasabb szintre, hanem ott­ hagy­ juk a keresztnél. A gabonamagnak a föld­be kell hullania, és ott meg kell halnia. Azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, nem kell nyilvános közvetítőnek gondolniuk magu­ kat, akiket azért küldtek, hogy Krisztus és a világ között jó egyetértést munkáljanak. Nem az a feladatuk, hogy Jézus Krisztust a haladás, a közvélemény vagy a modern művelődés szá­ mára elfogadhatóvá tegyék. Nem diploma­ták ők, hanem próféták, és az üzenetük nem meg­alkuvásra hív, hanem döntésre: vagy-vagy. 6 Vetés és Aratás

[close]

p. 7

Vagy a régi kereszt, vagy az új Isten az életet kínálja, de nem a megja­ vított, régi életet. Az az élet, amelyet Ő kínál nekünk, az a halálból fakad. A keresztig vezető út min­ dig hosszú. Aki ezt az életet választja, annak meg kell hajolnia Isten fegyelmező vesszeje alatt. Meg kell tagadnia önmagát, és el kell fo­ gadnia Istennek felette kimondott ítéletét. Mit jelent ez az egyén számára, aki Jézus Krisztusban új életet akar nyerni? Hogyan lehet ezt a gyakorlatba átvinni? Egészen egyszerűen: – meg kell bánnunk és hátat kell fordí­ tanunk a bűneinknek, – ezután semmit nem titkolhatunk el, nem véde­ kezhetünk, nem mentegetőzhe­ tünk, – nem kezdhetünk alkudozni Istennel, ha­ nem meg kell hajolnunk Isten akarata előtt. Miután ezt megtettük, gyermeki bizalom­ mal tekintsünk fel a feltámadott Üdvözítőre. Belőle új élet, megtisztulás és erő árad. A ke­ reszt, a régi, amely véget vetett Jézus földi éle­tének, véget vet a bűnös életnek is; és az az erő, amely Krisztust feltámasztotta a halál­ ból, fölemel bennünket is az új életre. Mindazoknak, akik ezt csupán az igazság­ gal kapcsolatos magánvéleménynek tekintik, szeretném elmondani, hogy Isten erre az üzenetre – Pál apostoltól kezdve mind a mai napig – ráütötte a pecsétjét Igéjével és a már­tírok vérével is. Akár továbbadják ezt a jó hírt, akár nem, ez a valóságos tartalma annak az üzenetnek, amely Isten gyermekeinek korsza­ kokon keresztül életet és erőt adott mindenféle körülmény között. Vesszük-e magunknak a bátorságot, hogy egy ilyen hatalmas örökség birtokosaiként az igazságot elkendőzzük? Merészelünk belekontárkodni Isten vi­lágos tervébe? Óvjon ettől Isten! Szóljon hozzánk a régi kereszt, és nyerjünk belőle új életet és mindennap új erőt! Dr. A. W. Tozer ok arra, hogy miért bánjuk meg és hagyjuk el a bűnt 1. Mert a bűnnel bánatot okozunk teremtő Istenünknek, aki szeret bennünket. 2. Mert lehetetlen vétkezni, és ugyanakkor teljes szívvel Istent követni. 3. Mert ha vétkezünk, akkor könnyedén vesszük a keresztet, amelyen Jézus meghalt, hogy a bűneinket elvegye. 4. Mert megszomorítja az istenfélő embereket. 5. Mert a világgal való barátságot jelenti, és örömet szerez Isten ellenségeinek. 6. Mert „néhány” bűn több bűnhöz vezet. Ha nem vagyunk hajlandók visszautasítani, akkor jobban a hatalmába kerít, mint hinnénk. 7. Mert a nálunk erősebbek is meginogtak már a hatalma alatt. 8. Mert egyaránt tönkreteszi a szellemet, a lelket és a testet is. Egyre értéktelenebbé teszi az életet. 9. Mert azt tesszük, amit nem kellene tennünk, és ez mindig megterheli a szívünket. 10. Mert tönkreteszi jó hírünket, elrabolja az erőnket, hogy Krisztusról bizonyságot tegyünk. 11. Mert vélt jó cselekedeteink nem egyenlítik ki az engedetlenség következ­mé­nyeit. 12. Mert bűnnel fertőzött szolgálatunk hatás­ talanítja Isten ügyét. 13. Mert megcsal, és elhiteti velünk, hogy nyertünk, holott a valóságban veszítettünk. 14. Mert Isten nem hallgatja meg azok imád­ ságát, akik a bűneikhez ragaszkodnak. 15. Mert a bűn okozta gyönyörűség igen rövid az örök kárhozathoz képest, és a vétkezésre fordított idő örökre elveszett. 16. Mert megvallása mindig fájdalmas – mégis meg kell tennünk. 17. Mert Isten büntetését vonja maga után. Amit bűneinkkel vetünk, azt le is kell aratnunk, a bűnért való szenvedés nem jár ju­ talommal. tartja őket, 18. Mert másokat is bűnre indíthat, és vissza­ hogy megismerjék az Úr Jézust. 19. Mert megakadályozza, hogy mások segítői legyünk, kezményeitől. sőt mások is szenvednek a bűneink követ­ 20. Mert megígértem Istennek: „Te légy az életem Ura!” 2014. évi 1. szám 7 Németből: L. G.

[close]

p. 8

Olcsó vagy drága kegyelem Az olcsó kegyelem – A drága kegyelem a szántóföldben elrejtett kincs, amelyért az ember örömmel eladja mindenét; – a nagy értékű gyöngy, ame­ lyért a kereskedő A mai keresztyénség sokszor a világ bűne­ mindenét odaadja; nek olcsó elfedezésére törekszik, amelyeket i­ – Krisztus királyi uralma, amelyért az ember nem akar megbánni, és amelyektől egyáltalán még a sze­ mét is kivájja, ha az megbotránkoz­ nem akar megszabadulni. Az olcsó kegyelem tatja; ezért Isten élő Igéjének a megtagadása. – Jézus Krisztus hívása, amelynek hallatán a Az olcsó kegyelem igazolja a bűnt, és nem tanítvány otthagyja a hálóját, és követi Őt. igazítja meg a bűnbánó bű­ Drága ez a kegyelem, mert nöst. Mivel szerinte mindent Isten számára nagyon drága Szóltál, Uram! egyedül a kegyelem végez el, volt, egy­ szülött Fia életébe ezért minden ma­ radhat a ré­ került – „áron vétettetek meg” „Nem hagylak titeket giben: „Hiszen úgysem érnek –, ezért nem lehet számunkra árván, eljövök hozzátok” mit a cselekedeteink. A sem­ olcsó, ami Istennek drága. A (János 14,18). dig világ világ marad, mi pe­ drága kegyelem csodálatos Szóltál, Uram, bűnösök maradunk, még ha megnyilvánulása, hogy Isten hallottam hangodat. gyon igyekszünk is olyan na­ emberré lett ér­ tünk. Önmagamban bűntelenül élni.” Éljen tehát megláttam arcodat. Az olcsó kegyelem hatásai resztyén ember is úgy, a ke­ mint a világ, igazodjon hozzá. Kétség nélkül Hol lehet manapság hallani zust, Tehát ne kövesse Jé­ bűnömre mutattál, a Biblia azon intéseit, ame­ de azért vigasztalja magát a szeretettel lyek óvják az embereket az lemmel; de ez nem az kegye­ magadhoz vonzottál. olyan prédikációktól, amelyek a bűnbocsánat, amely egyút­ megnyugtatják őket istentelen Boldoggá tesz, tal a bűn elhagyása is. Az életükben? hogy engem így szeretsz. olcsó kegyelem az, amikor mi Megváltottál, Hogyan érezheti magát a magunk kegyelmezünk meg Atyámhoz elvezetsz. becsapott, gyönge ember az magunknak. Botladozva olcsó kegyelem birtokában Az olcsó kegyelem a jártam Tenélküled. erősnek, holott valójában megbocsátás prédiká­ciója Rám találtál, elveszítette az erőt az enge­ bűnbánat nélkül, gyülekezeti hitem Téged követ. delmességre és Krisztus fegyelem nélkül, bűnvallás és követésére? Tiéd lettem, a bűn elhagyása nélkül; kegye­ az egész életem. Az olcsó kegyelem prédiká­ lem Krisztus követése nélkül, Egyre jobban lása már több keresztyént tett az Ő keresztje nélkül, az élő Úr várom, hogy érkezel. tönkre, mint bármely más bűn­ Jézus nélkül, aki át szeretné bocsánatra csábító megoldás. mat a bűnös élete venni az ural­ Zvara Mihály felett. D. B. Az olcsó kegyelem a mai keresztyénség halálos ellensége. Az olcsó kegyelem leértékelt kegyelem, leértékelt bűnbocsánat, leértékelt vigasztalás, Isten leértékelt Igéje. A drága kegyelem 8 Vetés és Aratás

[close]

p. 9

Krisztus várása „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket...” Filippi 3,20-21 M indig izgalmas olyan valakire vá­rnunk, akit szeretünk, aki­ vel a találkozás örömmel tölt el, és jól érez­ zük magunkat a közelében. Ezt megelőzi a ké­ szülő­ dés, hogy amikor a szeretett ven­dég meg­ér­ke­zik, minden rendben legyen. Így vá­ gyunk az Úr Jézus visszajövetelére, a vele való találkozásra is. De kik azok, akik Őt várják? Akik megismertük, akik átéltük a vele való találkozás örömét, sze­ retjük és kí­ vánjuk vele tölteni öröklétünket. És ez a közösség bé­ kességet, örömöt, bizton­ ságot nyújt. Ezt meg lehet élni hitben, ígéretei­ ben bízva, meggyő­ z ődve arról, hogy Ő az ígéreteit nem vonja vissza. Mert örök életet ígért min­ den benne hívőnek Isten országában, élete árán, ahol polgárjogot szer­ zett nekünk. (Ef 2,18-19) És azóta ez a „hon­ v ágy” él a szí­ v ünkben, mert elhívott ben­ nünket, hogy örö­ k östársai legyünk! Oda vá­ gyunk, ahol öröm volt az a pillanat az an­ gyal­ világban, amikor letettük a bűn­ terhet Jézus Krisz­ t us golgotai ke­ resztjénél, ahol kegyel­ m et nyertünk. Így tekintünk most jövetele elé, mert vele lesz jutalma mindazok számára, akik vár­ják ér­kezését (2Tim 4,8; Jel 22,12). Vá­ra­ kozá­ sunk arra késztet bennünket, hogy ke­ res­ sük jö­vetelé­nek jeleit, tudva, hogy amikor el­jön, ak­kor lesz tel­ jessé a megvál­ tá­ sunk: egész lé­ nyünk, tes­ tünk is át­változik, Őhozzá ha­son­lók­ká le­szünk (1Jn 3,2). Örömmel várjuk Őt, mert többé nem kell számolnunk Isten haragjával a bűn miatt, amit félretett az útból kereszt­ jének ál­ dozatával egyszer s mindenkorra (1Tesz 1,10). Életünk legnagyobb eseménye és cso­ dá­ la­ tos él­ mény lesz vele kilépni szűkös Földünk von­ ze­ rejéből és belépni a dicsőségébe, ahol örömkiáltással fogják köszönteni a meg­váltot­tak seregét. Ott lesz a mi Atyánk, aki irántunk való szeretetből, szeretett Fia élete árán váltott meg minket. Ő fogja letörölni könnye­ inket, és át fog vezetni dicsőséges honába. Nagy út előtt ál­ lunk, hogyan készüljünk erre? Hittel! Olyan hittel, amely mozgat, ele­ venít, késztet, és tovább visz. Ké­ szen­ lét­ ben kell várnunk Őt, minden köteléktől mentesen, olyan szolgálat­ ban, amelyet Ő bízott ránk. Ajándékba kaptunk tőle mindent ahhoz, hogy küldetésünket betöltsük. Szemünket meg­ nyi­ totta, hogy lássuk a világot úgy, amint Ő látja, a maga nyomo­r ú­s ágával, harcaival, tö­rekvé­s eivel és kudar­c a­i­val együtt. Ezért kell a szenvedő em­ bervilág elé állnunk, hogy mutas­ s uk az egyetlen Utat, vissza az Atyához, nem egyre tá­ volabb, bűn­ be süllyedve. Ezt csak meggyő­ződéses, hitben élő ember tudja tenni, akit nem köt és csábít e világ. Külde­ tésünk nem fullad­ hat ku­ darcba, mert nem lehet legyőzött az, aki Krisztus oldalán harcol. Bár vannak sebek, fáj­ d almak és veszteségek is, de azzal a tudattal küz­dünk, hogy a Győztes olda­ lán állunk. Ez nem passzív, hanem mozgé­ kony életet követel. Nem pihenés és ül­ dögélés a „kapu­ ban”, bá­ mul­ va emberi sorso­ kat, és nem sajnál­ kozó szavak áradata, vagy az emberek istente­ lenségének kipellengérezése, hanem tett! Szolgáljunk tehát örömmel és szí­ vünk tel­ jes buzgóságával, nem a láthatókra tekintve, ha­nem arra, amit ígé­retként kaptunk, mert az ilyenekben gyönyör­ ködik Ő, és nála jutalom vár ránk. Vágyakozó szív­ vel készüljünk a nagy találko­ zásra, és akkor örö­ münk teljes lesz. Babos Márton 2014. évi 1. szám 9

[close]

p. 10

Miért lett Isten Fiából Emberfia? Minden hívő ember tudja, hogy az a kis­gyermek, aki több mint 2000 évvel ezelőtt megszületett a júdeai Betlehemben, Ő az em­ berré lett örökkévaló Isten volt. Is­ ten­ sége szá­ munkra nem lehet kérdés, hiszen drága vé­ rén váltott meg bennünket golgotai áldoza­tá­val a bűne­inkből. Nagy titok ez, véges értel­ münk­kel csak nehezen értjük meg, hit által azonban e­l tudjuk fo­gadni. Miért lett Isten Fiából Emberfia? Miért kel­ lett emberi testet öltenie? Akik ismerik, rögtön tudják a választ: „Azért lett emberré, hogy bűneinkért meghaljon a kereszten.” Az a nagy­ szerű, hogy ez igaz. Isten Igéje azonban több okot is felsorol, hogy miért vállalta a keresztet. 1. Krisztus azért lett emberré, mert csak így válthatott meg gol­ gotai áldozatával minket. „Igaz ez a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a vi­ lág­ ba, hogy a bűnösöket üdvözítse…” (1Tim 1,15) „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szol­ gáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28). 2. Krisztus azért lett emberré, hogy meg­ törje a bűn hatalmát a benne hí­ vők fölött. „…mivel az élet Szellemének törvénye meg­ sza­ badított téged Krisztus Jézusban a bűn és a ha­ lál törvé­ nyétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Is­ ten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló for­ má­ ban, és kárho­ zatra ítélte a bűnt a testben, hogy a tör­vény kö­vete­lése teljesüljön bennünk, akik nem test sze­ rint járunk, hanem Szel­ lem szerint” (Róm 8,2-4). „Krisztussal együtt kereszt­ re va­ gyok fe­ szítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most test­ ben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki sze­ retett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). 3. Krisztus azért lett emberré, hogy le­ győzze a Sátánt. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ör­ dög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8). „Mivel pe­ dig a gyer­ mekek test és vér ré­ szesei, Ő is hoz­ zájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy ha­ lála által megsemmi­ sítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördö­ göt, és meg­ sz­ abadítsa azokat, akik a haláltól való fé­ lelem miatt egész életükben rabok voltak ” (Zsid 2,14-15). 4. Krisztus azért lett emberré, hogy Isten megjelenhessen az emberek kö­ zött. „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki Őt” (Jn 1,18). „Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje ve­ letek vagyok, és nem ismertél meg en­ gem, Fü­ löp? Aki engem lát, az látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?” (Jn 14,9) 5. Krisztus azért lett emberré, hogy életével és szolgálatával a benne hí­ vőknek példát mutasson. „Aki azt mondja, hogy Őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt” (1Jn 2,6). „Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és érte tűritek a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hi­ szen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szen­ vedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyom­ dokait kövessétek ” (1Pt 2,20-21). 6. Krisztus azért lett emberré, hogy a főpa­punk legyen. „Mert nyilván nem angyalokat karol fel, ha­ nem Ábrahám leszármazottait ka­ rolja fel. Ezért minden­ ben hasonlóvá kellett lennie a test­ vé­ reihez, hogy irgalmas és hű fő­ pap legyen az Isten előtti szolgá­ latban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kí­ sér­ tést szenvedett, segíteni tud azo­ ” (Zsid 2,16-18). kon, akik kí­ sértésbe esnek 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

7. Krisztus azért lett emberré, hogy Izráel királya legyen. „Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Is­ tennél! Íme, fo­ gansz méhed­ ben, és fiút szülsz, akit nevezz Jé­ zusnak. Nagy lesz Ő, és a Magas­ ságos Fi­ á­ nak mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, Ő pedig ural­ kodik a Jákób házán örökké, és uralkodá­ sának nem lesz vége” (Lk 1,30-33). „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban… így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer 23,5-6) Jézus eljövetelének ezen felsorolt, cso­ dálatos céljai második eljövetelekor valósulnak meg hiány­ talanul a következőképpen: 1. Megváltásunk akkor lesz teljes, amikor testünk megváltása is bekövetkezik (Róm 8,23; Ef 4,30). 2. A bűnnek nem lesz fölöt­ tünk hatalma, mert olyanok leszünk, mint Ő (1Jn 3,2). 3. Bár Jézus a Sátánt már legyőzte a ke­ reszten, Isten mégis megengedi a Sátánnak, hogy bitorolja a világ fölötti uralmat. Az Úr Jézus visszajövetelekor azonban ennek a hata­ lomnak teljesen vége szakad (Jel 20,1-3). 4. Ami­ kor az Úr visszajön, Istent az ítélet Iste­ neként jelenti ki, ahogyan első eljöve­ tele­ kor Istent a szeretet Istenének ismertük meg (Ézs 30,18; Zsolt 96,13). 5. Krisztus a hívő ember példaképe, de nem mindig sikerül Őt kö­vetnünk. Vissza­jö­ve­telekor nok leszünk, tökéletesen fogjuk követni, mert olya­ mint Ő (1Jn 3,2). 6. Főpapi tisztét teljesen be fogja tölteni, mert uralkodik, és mint pap fogja elfoglalni a trónját (Zak 6,12-13). Ez a trón atyjának, Dá­vidnak a királyi széke lesz (Mt 25,31). 7. Csodálatos nap lesz, a világ öröme, mert eljött, zus!” (Jel 22,20) és újra el fog jönni! „Jöjj, Uram Jé­ Ismered Isten csodálatos Fiát, aki azért lett Em­ berfia, hogy megváltsa a bűnösöket? „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében” (Jn 1,12). W . S. Ki hengeríti el a követ? (Márk 16,3-4) Három asszony úton volt a sírhoz, ahová az Úr Jéhalála után elhelyezték. Mária Magdaléna zust a kereszt­ látta a te­ metést, és tudta, hogy a sír bejáratához egy nagy, nehéz követ hen­ gerítettek (Mk 15,46-47). gáltak az A szeretetet, amellyel ezek az asszonyok szol­ nak földi életében, halálában is meg akarták mutatni. Úr­ sá­ roltak jó illatú kenetet, amellyel be akar­ ták kenni Vá­ szeretett Uruk testét. landóan a Az úton a sírhoz a beszélgetés témája ál­ nagy kő volt, amely eltakarta a sír bejáratát. hez az Életünkben mi is hasonlóak vagyunk ezek­ asszonyokhoz. Az Úr iránti szeretetünk élő és friss, gei, amelyek gyakran oly hatalmasan de az élet nehézsé­ tor­ nyosulnak elénk, megfojtják az örömünket. És ahogy akkor az Úr jött, hozzánk is jön és segít. Amikor az asszonyok a sírhoz értek és feltekintettek, meglátták, hogy a kő el lett hengerítve. máink is megolHa az Úrra tekintünk, a mi problé­ dódnak, és életbevágó kérdéseinkre nála van a válasz. A „kő” mindig ott van, és lehet, hogy ugyanolyan nagy, de többé már nem akadályozza a látásunkat. kor Tanuljunk meg mindig föltekinteni Őrá, ak­ megtapasztaljuk, hogy aka­dályaink al­ka­lomszerűek, és csak magunk tesszük naggyá. 2014. évi 1. szám 11

[close]

p. 12

történetem nem túl bonyolult, nem kellett nagy mélységeket megélnem a megtérésemhez, hála ezért Istennek! Körülbelül az általános iskola harmadik osz­ tályába készültem, amikor nyáron egy kis la­kásból egy nagyobba költöztünk. Utólag tudtam meg, hogy a költözéskor nem ez volt az egyetlen lehetőségünk. Később pedig rá kellett jönnöm, hogy a szüleim – akaratlanul is – Isten akaratát teljesítették. (Azt gondolom, ezt jelen­ tik az Úr Jézus szavai: „…legyen meg a Te akaratod …”) Így történhetett ugyanis, hogy egy napon édesanyám megkért, hogy vigyem le a sze­ me­ tet. A lépcsőházban összefutottam egy nagyon kedves, fiatal anyu­ kával, aki örömmel hívott meg az Örömhír Klubba énekelni, játszani, bibliai történeteket hallgatni. Katolikus iskolába jártam, gyakran a templomba is elmentem, így nem volt idegen számomra ez a téma, szívesen igent mondtam a meghívásra. Úgy készültem az első alkalomra, hogy majd hasonló lesz, mint egy hittanóra. Kel­ le­ mesen csa­ lódtam. Amit kaptam, más volt, mint amit vártam. Ezért jártam továbbra is, mert jó volt, hogy az itt meg­ szerzett tudáso­ mat kama­ toztatni tudom hit­ tanórán vagy for­ dítva, de za­ vart, hogy az is­ko­lában a távoli, hatalmas és félelmetes Isten volt jelen, az örömhír klubban pedig szerető, ke­ gyelmes, kö­ zeli Isten tárult elém. Kettősség volt bennem, majd rájöttem, hogy egyről be­szélnek itt is, ott is: a közeli de ha­tal­mas, ke­gyelmes, szerető, de igazságos Is­ tenről. Köz­ ben teltek az évek, és az fogalmazódott meg bennem, hogy én is a klubban meg­ta­pasz­ talt módon, a gyermekek között szeret­ ném Is­ tent szolgálni, mert ez nagyon jó és hasznos! Aztán egy időre minden fontosabb lett az Örömhír Klubba való járásnál: a barátok, kola, a számíaz is­ A tógép és a „teljes élet” köte­ le­ zett­ sé­ gek nélkül (pl. hogy járjak minden pén­teken az Örömhír Klubba). Csakhogy korántsem volt tel­ jes az életem. Kerestem a felhőtlen bol­ dogsá­ got, és hogy milyen lehet szívből örülni. Mindeközben az Örömhír Klubban tanítók nem engedték el a kezem, érdeklődtek, hívtak és újra mentem, hiszen kerestem a teljességet. A sok történet és aranymondás segített megta­lálni, amit kerestem, de leginkább ennek az Igének köszönhetem az új életemet: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, ha­ nem örök élete legyen” (Jn 3,16). Amikor megértettem ezt az igeverset (aranymondást), akkor tud­ tam meg, hogy erre a Fiúra van szük­ ségem nekem is a teljes­ séghez. A tanítások ál­ tal tudtam meg, mit kell ten­ nem. Kértem Istent, hogy bocsássa meg a bű­ neimet az Úr Jézus ke­ reszthalála által. Nagyon különleges dolog volt tudni, hogy már Isten gyer­meke vagyok. Továbbra is jártam az Örömhír Klubba, min­ den szép volt: a fák igazán zöldek, az ég igazán kék, és tudtam, hittem (és tudom és hiszem), hogy mindez Isten munkája. Aztán jöttek a ne­hézségek, amiket kezdetben nagyon nehezen értettem meg: miért?! De hitben fo­ lyamatosan erősödve tudtam szemben úszni az árral. Az utóbbi években látogatom a helyi gyülekezet alkalmait, amelyek szintén erősítik a hitemet. (Közben felvételt nyertem az egri főiskolára, és tanárnak készülök.) Ma már mint segítőnek, nekem is nagyon fontos a gyermekek közötti szolgálat, de ugyanakkora tam. Mostanáöröm is, hiszen mindig erre vágy­ ban is vannak hullámok az éle­­temben, amelyek próbálnak eltéríteni, de ígéretet kap­ tam az Úr Jézustól: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragad­ hatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28). Széll Kitti (Eger) 12 Vetés és Aratás

[close]

p. 13

A HIT „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hin­ nie kell, hogy Ő van; és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid 11,6). lod? Mire gondolsz, amikor a hit szót hal­ A hittel kapcsolatos egyik tapasztalatom a kétéves unokámhoz fűződik, aki a medence szélén állva sóvárogva nézte apját a vízben. Apja két lépés távolság­ ból biztatta: „Gyerünk, gye­ rünk, ug­ rás!” Abban a pilla­ nat­ ban unokám a döntés válságával került szembe. Bízhat-e ab­ ban, hogy apja betartja az ígéretét? Elég erős-e ahhoz, hogy elkapja, ha beleugrik a víz­be? De rövid töprengés után nagy elha­ tá­ ro­ zás­ sal apja karjai közé ugrott! Majd kacagva vissza­ má­ szott, és újból ugrott, is­ mét, és ismét! Ez a hit. Bizalmadat és hitedet önmagad helyett valamibe vagy valakibe helyezed, és hited szerint cselekszel. Jó példákat találunk erre a Zsidók 11,1-40-ben. Ábrahám az isme­ retlenért koc­ káztatta otthonát, mert bízott az ígéretben, bár ez anyagiakban évtizedekig nem valósult meg. És ugyancsak ő szeretett fiát, Izsákot oltárra helyezte, abban bízva, hogy Is­ ten egy másik áldozatról fog gondoskodni, vagy feltá­ masztja fiát a halálból. Vagy gondolj Mózesre, aki a fáraó meit és ha­ talmát elhagyva, a szoludvarának örö­ gaságban élő Izráelt az Ígéret Földjére vezette. Lépésről lépésre, napról napra, Isten ígérete sítette hitét, amely ígéret tel­ jesen csak halála erő­ után valósult meg. A hithez kapcsolódó meg­ győződés nem kön�nyű. Arra szólít fel, hogy lépjünk el attól, ami ságos. Vegyük fon­ to­ lóra az kényelmes és bizton­ is­ meretlen és szokatlan körülményeket. Lehet, ten hogy ez felhívás: pénzügyeink átadására Is­ kezébe, életpálya-változásra, költözésre más ségével helyre, türelmes várakozásra az Úr segít­ vállalásra történő párválasztásra, vagy kockázat­ gért és ártatlanságért. Bár­ mi legyen a a tisztessé­ hely­ zet, amikor Isten a lel­ künkre hat, lehetőségünk van hittel csele­ked­ni. A kérdések, amelyek­ kel szembenézünk, olyan egyszerűek, mint az unokám kis szívében levő kérdés, amikor a víz szélénél állt. Bízhatunk-e mennyei Atyánk ere­ jében és jósá­ gában? Ha hi­ szünk Isten Igéjének taní­ tá­ sában, a válasz: „Igen!” Teljha­ talmú és mindig je­ lenlevő Istenünk minden helyzetünket ismeri. Ő dönti el, hogy mi a jó számunkra, és Ő nem hagy minket cser­ ben. A Zsidók 11,6 kijelenti, hogy Isten jutalomban részesíti az Őt hit által kere­ sőket. Amint be­ bizonyítjuk hitünket, Ő gyönyör­ ködik bennünk. De azt is mondja, hogy hit nél­ kül nem okozhatunk örömet Istennek. Nem tudom, ma milyen úszómedence szélén állsz. De a mennyei Atya arra szólít fel, hogy erősítsd meg a hitedet Őbenne. Tedd meg, jöjj be még ma, a „víz” minősége kiváló! J. Stowel A hit szerepe az, ami a vízvezetéké, de a kegyelem a forrás. A hit tehát csak csatorna, és nem forrás, de a vezetéket épen kell tartani, hogy szállíthassa a vizet. C. H. Spurgeon Megtérés Keresztre feszített, rossz életemmel jövök Te eléd, egyedül Igaz. Telve alázattal és félelemmel, hogy lábaidhoz odategyem azt. Hordoztam eddig éltem teljes súlyát, de fárad a derék, és gyöngül a láb, dacos szívemet megtörte a bánat, segíts hordozni, segíts legalább! Bűneim súlyát engedd meg letennem lábad elé, egyedül Igaz! Alázatomat fogadd kegyelemmel, véreddel töröld hófehérre azt! Ami még tovább megmarad belőlem, az már teljesen a Tied legyen, hogy földi utam végén, a reményben álljak meg majd az égi mérlegen. Keresztes Miklósné 2014. évi 1. szám 13

[close]

p. 14

A MEGFÁRADTAKNAK N em voltam boldog, mert nem tudtam olyan lenni, amilyennek Isten elhí­ vott.  Tü­rel­metlenül reagáltam az akadályokra, nyersen szóltam a szeretteimhez, ítélkező voltam má­sokkal szemben.  Ebben az időben történt, hogy olvastam az Ézsaiás 50,4 igeverset: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem beszélni, hogy gyámo­ lító Igéjét tudjam szólni a megfáradtaknak. lenként Ő teszi figyelmessé fülemet, Regge­ hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” Összeszo­rult a szívem, amikor a „megfáradtaknak” szót olvastam. Emlékszem,  arra gondoltam, igen, nagyon fáradt vagyok. Gyámolításra szorulok.  A második, a gyámolító mondat simoga­tóan, jólesően hangzott, bár a felhívást a korai kelésre tolakodónak, követelőzőnek éreztem. Miért ne kaphatnám meg a gyámolító szót sőbb a nap folyamán? Bár nem akartam ké­ ban kelni, ez volt az egyetlen szakasza koráb­ nak, ahova beilleszthettem az Istennel a nap­ va­ l ó találkozást. És mivel mindenképpen toz­ tatni akartam az életemen, végül így vál­ szóltam magamban: „Miért is ne? Rosszabb sem lesz.”  már úgy­ Így hát eldöntöttem, mikor és hová fogok vonulni, hogy imádkozzam, és olvassam a el­ Bibliát. Felkelt a nap, és vele én is – erősen morgolódva. De nem hagytam abba,  napról napra kikászálódtam az ágyból, felmentem az emeletre, beültem a „Jézus székembe” – így neveztem el a helyet, amit erre a célra kisze­ meltem –, és nyűgös voltam, mert ki kellett bújnom a takaró alól. Találkozásaink merevek és kimértek voltak, semmit sem éreztem abból, amit elképzeltem, amikor megfáradt szíve­m et  először ragadta meg az Ézsaiás-vers.  Miért nem történik semmi? Mid ódnak ért nem ol­ meg a problémáim? Mikor rendezi már el az Úr mindazok életét, akikért aggódom? Mire jók egyáltalán ezek a „csendes per­ cek”?  Bár össze voltam zavarodva, kitartottam. Továbbra is kibújtam a takaró alól, magamra vettem a köntösömet, és bekucorodtam a „Jézusszék”-be a Bibliámmal. Lassan, nagyon lassan a szívem lá­ gyulni kezdett. Egyre kevesebbet panaszkod­tam, egyre jobban éreztem magam. Fü­ leim kezdtek tanítványi fülekké válni, úgy, ahogy Ézsaiásnál olvassuk.  Idővel Isten Igéje gyökeret vert a szívem­ ben, és megtapasztalhattam gyámolító erejét. Fáradtságom enyhülni kezdett, ahogy figyel­ memet Isten jelenlétére irá­ nyítottam. Most már reggelenként moso­lyogva, jókedvűen kö­ szön­ töttem az enyéimet. A hirtelen kialakuló pá­nikhelyzetekre békítő szavakkal reagáltam. A váratlan programválto­zások nem borítottak ki, nyugodtan alkalmaz­kodtam. Ha a nap nem úgy alakult, ahogy elterveztem, akkor is tudtam hálát adni a végén.  Keresed a szót, ami gyámolítani tudna fá­ radtságodban? Eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy hajlandó legyél minden nap kellő időt ál­ dozni Isten Igéjére? Nekem csak a reggel felel meg a „Jézus-székem”-ben eltöltött csendességre, mielőtt beindul a munka rohama.  A te „Jézus-széked” lehet a vezetőülés a ko­ csidban, mialatt várakozol, hogy gyermeked különórája véget érjen. Vagy lehet, amikor valami lelki ol­ vasmányt olvasol egy hosszú utazás során, vagy az ebédlőasztalnál, amikor imádkozol ebéd közben.  Végül is nem számít, hol és mikor találko­ zol Istennel, csak az fontos, hogy minden nap értékes időt tölts vele. Úgy figyelj, ahogy egy nagyon fontos isko­lai vagy egyetemi előadáson figyelnél: tanítvá­nyi füllel. Annyi, de annyi mondanivalója van az Úrnak! Az Ő Igéje a gyámolító erőnk. Nem tudunk élhető életet élni nélküle!  Uram, ki­me­rültem, gyámolító szóra van szükségem, hogy fenntartsam megfáradt lelkemet. dennap. Segíts, Időt akarok szánni Igédre min­ hogy elcsen­ desedjem, és tanít­ ványi  lélekkel figyeljek rád Jézus nevében! Wendy Pope  (forrás: Anyai Szívek Hírlevél) Vetés és Aratás

[close]

p. 15

kertek különleges helyet foglalnak el az emberek életében. Természeti szépségeket rej­ tenek, bensősé­ ges hangulatot te­ remtenek, ahol a virágok illata, a patakok cso­ bo­ gása és a ma­ darak éneke felüdíti a lelket és a testet. A cso­ dálatosan megépített kertek már Mezo­ potámia és Egyiptom ősi kultúrájában híresek voltak. (Szemi­ ramisz asszír királynő függő­kertjét az ókor hét csodája egyike­ként tartják számon.) Most há­ rom olyan bibliai kertről lesz szó, amelyek fontosak számunkra. HÁROM KERT A ha akarod, vedd el tőlem ezt a poha­ rat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lk 22,42). Talán a meg­ v áltás más lehetőségére gondolt? A menny hallgatott, mert nem volt más lehetőség. A Gecsemáné a Golgota előkészítése volt. Ott a bűneinkkel való azonosulás okozta az Úr Jézus mély szenvedését. Mert Isten: „…azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21). Az Úr Jézus szenvedése a kertben része volt engesztelő munkájának, de a megváltás műve a kereszten ment végbe. Három óra tájban Jézus hangosan felki­áltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) Erre a kér­ désre sem jött válasz a mennyből! De mi tudjuk a választ! „Miattunk!” Majd el­hangzott az utolsó szó: „Elvégezte­ tett!” (Jn 19,30), és a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A kár­pitba pedig kerubok voltak beleszőve. Kerubok zárták el az Édenkert bejáratát, hogy ne tudjon visszamenni az emberpár. Az Úr Jézus áldozati halála megnyitotta az utat vissza, a „mennyei Édenkertbe!” AZ ÉDENKERT A perzsa eredetű paradész (gr. paradei­ szosz) az ÚSZ-ben Isten mennyei kertjét jelöli. Jézus a kereszten így szólt az egyik go­ nosz­ tevőhöz: „Bizony, mondom né­ ked, ma ve­ lem le­ szel a paradicsomban” (Lk 23,43). Pál elra­ gadtatott a paradicsomba, és ki­ mond­ hatat­ lan beszédeket hallott” (2Kor 12,4). Az efezoszi gyülekezet pedig ilyen ígéretet kapott: „Aki győz, annak enni adok az élet fá­ járól, amely az Isten paradicsomában van” (Jel 2,7). A teremtéskor Isten készített egy kertet Édenben, és abba helyezte el az emberpárt. A kertben volt az élet fája és a jó és a rossz tu­ dásának fája. De Isten megtiltotta az ember­ párnak, hogy a tudás fájáról egyenek, mert ha meg­ teszik, meg kell halniuk. De kígyó képében megjelent az ellenség, és Istent meghazudtolva rászedte az asszonyt, aki szakított a gyümölcsből, és mindketten ettek abból. Megszakadt az embernek Istennel való kö­zös­sége, és az Úris­ ten kiűzte őket az Édenből, a kert bejáratához kerubokat állított, hogy vissza ne juthassanak az élet fájához (1Móz 3). Isten azonban nem mondott le a bukott emberről, és utat készített a megmentésére (Jn 3,16). Az Úr Jézus azért jött a Földre, hogy életét adja váltságul az embe­ rért, és utat nyis­ son vissza Istenhez, a „mennyei” Édenkertbe. Ez az út a második kerthez vezetett. A SÍRKERT Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és ott egy új sír, ide te­mették el az Úr testét. Egy rítettek a bejárat elé, és őrséget nagy követ henge­ állítottak a bejárathoz. A hét első napján magdalai Mária sírva állt meg a sírnál… Jé­zus pedig megállt mögötte és megkérdezria hátra­ for­ dult, de te: „Miért sírsz?” (Jn 20,15) Má­ nem ismerte fel Őt, csak amikor nevén szólította: „Mária”. Micsoda öröm volt ez a találkozás a feltá­ madott Úrral, aki rögtön egy feladattal bízta meg: „…menj az én test­ véreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Iste­ nemhez, és a ti Istenetek­ hez” (Jn 20,17). Ezáltal, akik az Úr Jézust elfogadtuk Meg­ váltónk­ nak, bekerültünk Isten családjába. Isten gyermekei lehetünk, és így szólíthatjuk Istent: „Abba” (apuka)! Az Úr Jézust pedig Urunknak i ­smerhetjük, és így kiálthatunk Tamás­ sal együtt: „Én Uram, és én Iste­ nem!” (Jn 20,28) J. Aster A GECSEMÁNÉ-KERT Ez a kert az Olajfák hegyén volt. (A név: gat semanim, gr. getse-manei, jelentése: olajprés.) Jézus gyakran tar­ tózkodott itt tanítványaival együtt (Jn 18,2). Kereszthalála előtt is itt imád­kozott: „Atyám, 2014. évi 1. szám 15

[close]

Comments

no comments yet