Vetés és Aratás 51. évfolyam 1. szám

 

Embed or link this publication

Description

Evangéliumi folyóirat

Popular Pages


p. 1

Evangéliumi folyóirat „Isten után szomjazik lelkem, az él Isten után...” (Zsolt 42,3) 2013/1 51. évfolyam 1. szám

[close]

p. 2

Nem lehet Nem lehet, hogy mindig csodák essenek elmaradt, okos tettek helyett. Nem lehet, hogy szakadatlan önsorsrontásban mennyei seregek mindig megmentsenek. Nem lehet, hogy elszalasztva lehetőségeket, eltékozolva annyi szent időt, elásva sok-sok tálentumot, mindegyre új tálentum, új idő s új lehetőség adassék. De az sem lehet, hogy a tékozló gyermeket Atyja be ne fogadja! És az sem lehet, hogy a kilencvenkilencet otthagyva a Gazda, az elveszettet sorsára hagyja, s fel ne kutassa. S ha lejárt az időm, s utolérnek bűneim, reám szakad az élet, a latornak járó kemény ítélet, s a mellettem függő Úrhoz kiáltok, nem lehet, hogy megannyi átok szerte ne foszlanék nyomban, – és ugye még az is lehet, hogy azon a napon Vele együtt leszek a Paradicsomban?! Erdélyi Csaba A tartalomból tartalomból Az Atyáról – Jézus Krisztusról ...................... 4 Az Úr pedig együtt munkálkodott ............... 6 Jézus Krisztus harca és győzelme ................ 8 Te pedig, amikor imádkozol... .................... 10 Bizonyságtétel: Levél a börtönből ........... 12 A harc kimenetele.......................................... 13 Mennyire jó az ember? ................................. 14 Gyermeksarok ................................................. 17 A kegyelemből való élet ............................... 19 Müller György házassága ............................. 20 Még nem vagyunk otthon! .......................... 21 Az élettárs... ...................................................... 22 Pásztor – pásztorolás .................................... 24 Milyen igát hordozol?.................................... 26 Megváltozott a világ....................................... 29 Játék a tűzzel .................................................... 30 Vetés és Aratás 2013/1 (51. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőségi postacím: H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel: +36-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Kedves Olvasó! Kedves Olvasó! A hosszú és sötét téli éjszakák után végre bekö­ szöntött a tavasz! Fény… és világosság… Ha a tavaszi napsugaraknak örülni tudunk, mennyivel inkább örvendeznünk kell a feltámadás, a Golgota fényének! Örömmel tölt el ez bennünket annak ellenére, hogy körülöttünk, sőt az egész világon a félelem, a kilátástalanság, a gonoszság sötétsége terjed? Igen, örülhetünk, mert mi Isten gyermekei vagyunk, hordozhatjuk a fényt, a világos­ ságot, és biztonságban lehetünk a Mindenható oltalmában: „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába!” (Zsolt 17,8) A Szentírás több helyen beszél Isten „szár­ nyairól”. Ez a képes hasonlat a természetből merít. Amikor a csibék veszélyt éreznek, menedéket keres­ nek a tyúk szárnyai alatt, mert ott van számukra biztonság. Isten gyermekeinek az Ő közelsége a menedék, ahol biztonságban rejtőzhetnek el. Isten „szárnyai” alatt senki és semmi nem árthat, mert bármilyen nagy a gonoszság, a mi Urunk minden­ nél nagyobb. „Szárnyaid árnyékában keresek oltal­ mat, míg elvonul a veszedelem” (Zsolt 57,2). Lehetnek és lesznek az életünkben nehéz prob­ lémák, lelki gyötrelmek vagy anyagi gondok, de ezek éppen Istenhez vezetnek bennünket, és csak addig tarthatnak, ameddig Ő jónak látja. Hozzá fognak menekülni, és benne elrejtőzni azok, aki megízlelték Isten jóságát: „Mily drága a Te szereteted, Istenem! Szár nyad árnyékába mene külnek az emberek” (Zsolt 36,8). Ez a „drága szeretet” számunkra is mérhetetlenül értékes, mert Jézus Krisztus golgotai szenvedése és halála volt az ára. Ezért ha a félelem szorítása vesz körül, ne fe­ lejtsük el, hogy Isten védelme alatt vagyunk. Az Ő gondoskodása és segítsége nyugalmat és békét te­ remt lelkünkben, és ez indítson örömteli hálaadásra bennünket. „Mert Te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok” (Zsolt 63,8). Maradjunk meg ebben a csodálatos elrejtett­ ségben! Bizodalmam az Úr És szólt a próféta, bölcs szavára felfigyelt a nép: „Akik az Úrban bíznak, erejükben megújulnak, szárnyra kelnek és futnak, de nem lankadnak, járnak és soha nem fáradnak.” Hallottál-e már ily biztató és sokatmondó szavakat? Azokhoz szól, kikben fogytán az erő, az aggodalom magasra nő. Kiknek nem bizodalmuk az Úr, reménytelen feszül az élet-húr. Embertársam! Bízd életed Isten kezére, bízz az Úrban, hogy megújuljon erőd, repülj, mint a sas, hogy győzelmet arathass. Én az Úrban bízok rendületlenül, segíts, Uram, hogy úgy legyen szüntelenül. Antal Ferenc 2013. évi 1. szám 3

[close]

p. 4

Az Atyáról Isten Világokat teremtő JÓSÁG, láthatatlan, örök VALÓSÁG. Jelen van itt ezer alakban, de hit nélkül – felfoghatatlan. Szent ámulással KI a semmiből világot teremt, bűneimet meg semmivé teszi, Az én URAM a csodálatos ISTEN! Szent ámulással hódolok Neki. Bennünk ISTENT senki nem láthatja, de mert LELKÉT nekünk adja, minden napon, minden órán b e n n ü n k válik láthatóvá. A szobrász ISTEN arca el van rejtve bennünk, Ő tudja csak hogy, hisz látva lát. Kegyelmesen formálgatja lelkünk, s kifaragja bennünk – ÖNMAGÁT. Formálj! ATYÁM, műved szemléld bennem, kedved szerint formálj engem, mélységekből mindig végy fel, hadd dicsérlek teljes szívvel! Benne van a világ Benne van a világ, a világban meg benne van az ISTEN … ki értheti meg? Kezéből repül ki a szárnyas idő, hozzá is tér vissza … Sejtem, hogy ki Ő? Szót fogadnak Néki évek, évszakok, Szót fogadni Néki én is kész vagyok? … Minden teremtménye hódol s Neki él… Engedetlen csak az ember? Te meg én? Füle Lajos J Krisztusról ézus Jézus Szennyes vagy, ember, s bűnöd börtönöd. Ha meg nem moslak, hozzám nincs közöd. Megváltanálak hulló véremen, azért jöttem, hogy életed legyen. Szépsége Nincs oly dicső, méltó, nemes, szépséggel ki Vele fölérne. Az irgalom szépsége ez, Az áldozat gyönyörűsége. Neve Királyként és Főpapként is ismerem. Nagy kegyelem, hogy szóba áll velem, s hogy meg-megindul gyarlóságomon. A neve: JÉZUS, lénye: irgalom. Neki adatott Neki adatott minden hatalom a világ s az én világom fölött. Követni JÉZUST… Csak ezt akarom, hisz mindent, mindent Neki köszönök. Jézus Krisztus Máté Messiásnak látja, ábrázolja, Márk evangélista írásában Szolga, Lukács személyében Ember-Krisztust láttat, s hittel hódol János az Isten Fiának. Megosztja JÉZUS KRISZTUS, aki értünk vérezett kitörli szívünkből mind a vétkeket. Aztán LELKE által hazáig vezet, s megosztja velünk az örök életet. Visszajön! Az ember tervezni szeret: a harmadik évezredet vázolja, túl a sarkkörön… De – JÉZUS KRISZTUS visszajön! Füle Lajos 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

Imádkozni is tudsz? C. H. Spurgeon, az ismert prédikátor talál­ kozott egyszer egy tönkrement, durva ember­ rel, akinek az arcán látható volt az alkoholfüg­ gőség. Ez az ember istenkáromló kifejezések­ kel szitkozódott. Spurgeon az ember vállára tette a kezét, és komolyan ránézett. – Jól tud átkozódni! De imádkozni is tud? A férfi felnevetett, és gúnyosan válaszolt: – Az ördögbe is, az még soha nem jutott eszembe! Spurgeon kivett a zsebéből egy pénzérmét, odanyújtotta a férfinak, és ezt mondta: – Ígérje meg nekem, hogy sohasem fog imádkozni, akkor öné ez a pénz! – Erre könnyen rászolgáltam – szólt az ember, és vidáman zsebre dugta a pénzt. Spurgeon pedig továbbment, és remegve imádkozott, hogy Isten szóljon ennek az embernek a lelkéhez, hogy megmeneküljön. A férfi nagyon elé­ gedett lett, hogy a pénz a zsebében van, és folytatta az útját. De hama ro san egy rossz érzés fogta el. Lelkében egy hang így kiáltott: „Mit tettél?!” Ahogy hazaérkezett, nyomban elmondta az esetet a feleségének. – Valami borzasztó dolog történt velem – buggyant ki belőle félelemmel tele –, eladtam a lelkemet, mert megígértem, hogy sohasem fogok imádkozni. Itt van a júdáspénz, nem akarom megtartani! Ezzel a pénzt reszketve az asztalra dobta. – Meg kell keresnünk azt az embert, aki­ nek ezt az ígéretet tetted – tanácsolta az asszony. A férfi ezután visszavitte a pénzt, Spurgeon pedig imádkozott vele, és az alkoholista még azon az estén békességre talált Istenben, és új élete lett. 2012. évi 1. szám Csak Jézusra nézz! Gondold meg, bűnös ember, hogy nem a Krisztus melletti kitartásod tart meg téged – ha­ nem Krisztus. Nem az örömöd Őbenne ment meg téged – hanem Ő maga; még csak nem is a hited, noha az az eszköz – hanem az Ő vére és áldozata. Ezért ne a reménységedre tekints, ne a hitedre, hanem Jézusra, hited elkezdőjére és bevégzőjére! Nem az imánkra, nem a hitünkre, nem a cselekedeteinkre és nem az érzéseinkre kell építenünk az életünket, hanem egyedül csak Jézus Krisztusra! Könnyen gondolunk arra, hogy valami nincs rendben velünk, vagy az érzéseinkkel van a gond, és nem jut eszünkbe, hogy ne ön­ magunkkal foglalkozzunk, hanem Krisztussal. Soha ne önmagatoktól várjatok szabadulást és segítséget, ne is a lelkipásztortól, vagy vala­ miféle eszköztől és módszertől, amely nem Krisztus szerinti! Nyomatékosan kérlek benne­ teket, szemeteket egyszerűen csak Őrá vessétek! Engedjétek, hogy tudatotokat állandóan átjárja az Ő halála, harca, szenvedése, áldozata, dicső­ sége és közbenjárása! Ha reggel felébredtek, Őt keressétek, ha este nyugovóra tértek, Őbenne bízzatok! C. H. Spurgeon Nézek fel rád Tér és idő korlátai közül, halandó testbe zárva nézek fel rád, teremtő ISTEN, időtelen, felfoghatatlan. Ki arcodat nekem is adtad, gyarló voltomban is szerettél, JÉZUS KRISZTUSBAN megváltottál, s felettem tartod kezedet. Csodállak és imádlak Téged, ki, bűneim mind eltörölve, élsz bennem is a LÉLEK által, ahogy megváltott milliókban. A végtelent is átölelve uralkodol téren, időn, s míg irányítod véges utam itt, hazavársz az örök hazába. Füle Lajos 5

[close]

p. 6

C Az Úr pedig együtt munkálkodott velük..." " engedni nekik a szamarat, ha a meghatározott módon válaszolnak neki. Urunk egyetlen szóval teremthetett volna egy szamárcsikót, százszor jobbat, mint bármely csikó, amely akkor létezett a Földön, ám Ő az emberi segítségben lelte örömét. Mindez valóban csodálatos! Hadd mondjam mély tisztelettel: Ő bizonyos együttműködésre vágyott az emberekkel földi szolgálata alatt. El akart fogadni minden segítsé­ get azok kezéből, akik szerették és tisztelték Őt. Mennyi öröme telik ma is abban, amikor felemeli az embert azáltal, hogy részt enged neki az Ő munkájából! A fent leírt módon cselekedve az Úr egyrészt le­ ereszkedik hozzánk, másrészt felemel bennünket. Milyen nagy hiba azt gondolnunk, hogy nagylel­ kűek és dicséretre méltók vagyunk Isten előtt, amikor odaajánljuk neki magunkat és azt, ami a miénk! Szüksége lenne valaha is olyan szegény és nyomorult emberek erejére és dolgaira, mint mi vagyunk? Vagy inkább arra használja fel ezt a szükséget, hogy felemeljen és felmagasztaljon bennünket? Igen, tudatja velünk, hogy bármilyen hitványak és semmik is vagyunk, abban a ki­ váltságban van részünk, hogy betölthetjük az Ő szükségét, és a segítségére siethetünk. Ez valóban csodálatos! Tudja és értse meg minden hívő, hogy az olyan jelentéktelen teremtményeknek, mint amilyenek mi vagyunk, az a lehetőségünk, hogy elhagyhatunk valamit Istenért, vagy felajánlhatunk valamit neki, ez a mi fenséges és különleges kiváltságunk! A legnagyobb megtiszteltetés számunkra, ha kész elfogadni minket, de még nagyobb megtiszteltetés, ha meg is kér valamire! Ha ezt megértenénk, nem lennénk olyan tétovázók, és nem fontolgatnánk olyan sokáig, amikor szolgálatot tehetnénk az Úrnak. Márdokeus szavai illenek ide: „Mert ha te most néma tudsz maradni – mondta Eszter királynénak –, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre… Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszt 4,14) Isten népe ma sok minden­ ben hiányt szenved, és Isten ezekre úgy tekint, mintha a saját szükséglete lenne. Vetés és Aratás sak a Legfenségesebb ereszkedhet le a leg­ alacsonyabbra. Urunk élete során megfigyel­ hetjük, hogy minden esetben megalázta magát. Amikor a négy evangéliumot olvassuk, ez az alá­ zatos élet bontakozik ki előttünk. Természetesen, az Ő leereszkedése sok területet érint, de a legcso­ dálatosabb azt látni, ahogy együtt munkálkodik teremtményeivel, és eszközeiként használja őket. Ez adja Urunk iránti csodálatunk és imádatunk egyik okát. Ő a Teremtő, aki „létre hívja a nem létezőket” (Róm 4,17). Kimond valamit és meglesz. Az Ő szava mögött az Ő tekintélye és hatalma áll. Nincs szüksége segítőkre vagy nyersanyagra, amikkel dolgozhat. A Teremtőnek valójában nincs szüksége munkatársakra vagy eszközökre. Mégis milyen bámulatba ejtők voltak cselekedetei itt a Földön! Egyik alkalommal hét kenyeret használt és néhány halat, és enni adott belőle több mint négyezer embernek. Ha jól tudott tartani ekkora sokaságot ilyen kevés kenyérrel és hallal, akkor bizonyára teremteni is tudott volna kenyeret és halat. Ő azonban a tanítványait kérte, nekik adta oda, hogy osszák szét. Képes csodákat tenni, bármilyen csodát, mégis megalázza magát, és örömmel megosztja munkáját és dicsőségét a tanít­ ványaival. Nem óhajtja függetleníteni magát, nem akar mindent egyedül végezni. Szereti bevonni az embereket abba, amit tenni szándékozik. Örömmel fogadja, ha az Övéi együtt munkálkodnak vele, és kinyilatkoztatja az Ő dicsőségét az életükben, ha készek engedelmeskedni neki és bízni benne. Egy másik példa, amikor úton volt Jeruzsálem felé. Ebben az esetben is nagyon jól gyakorolhatta volna teremtő hatalmát, és teremthetett volna egy szamarat, amelyen bevonul a városba. És mégis, inkább elküldte a tanítványait, és elhozatta a sza­ marat a csikójával, ezt mondva nekik: „Az Úrnak van szüksége rájuk” (Mt 21,3). Lehetséges, hogy a teremtés Ura hiányt szenved, és szükségben van? De Ő előre tudta, hogy a faluban ott lesz a szamár a csikójával; azt is előre tudta, hogy senki nem ült még azon a csikón, tudta, hogy mit fog kérdezni a szamár tulajdonosa, és tudta, hogy a tulajdonos át fogja 6

[close]

p. 7

(Márk 16,20) Be akarja tölteni a hiányokat, de nem tesz csodákat egyedül, hogy megoldja ezeket. A te közreműködésedet akarja igénybe venni. Kész vagy­e erre? Isten képes elküldeni az Ő angyalait, hogy hirdessék az Ő Igéjét a mennyből, hogy megelevenítsék az Ő népét. Na­ gyon is képes lenne jeleket és csodákat tenni a mennyből, hogy a világ bűnöseit felébressze. És képes lenne mannát hul­ latni a mennyből, hogy gondoskodjon az Ő szolgáiról és szolgálólányairól. De ha megteszi ezeket a dolgokat, te elve­ szíted a dicsőségedet és a részvételed kiváltságát Isten munkájából. Ő valóban tesz csodákat, hogy megszabadítson, de szívesebben teszi ezt rajtad és rajtam keresztül. Foglaljuk tehát össze. Isten a lelkeket mentő munkájához embereket keres, akik együtt munkálkodnak vele. Ha te nem válaszolsz a hívására, ha kivonod magad, másokkal fog helyettesíteni. Is­ ten megáldhat téged pl. anyagi javakkal, hogy támogathasd az Ő munkáját. Isten szükségleteit be kell tölteni; csak az a kér­ dés, ki fogja betölteni. Tegyük fel, hogy te nem válaszolsz. Ne gondold, hogy Isten akkor teljesen tehetetlen. Másokat fog indítani, elhívni arra a munkára. Ám, ami a legsajnálatosabb, hogy ekkor elveszíted a részed a dicsőségből. Ezért: „… senki el ne vegye a koszorúdat” (Jel 3,11)! Isten szükséglete ma, mondhatjuk, hogy nagyobb, mint valaha, és ezáltal különleges dicsőségben akarja részesíteni ennek a kornak a keresztyén hívőit. Még mindig le akar ereszkedni hozzánk. De vajon a hívők be fogják­e tölteni alá­ zatosan és hálás szívvel Isten jelenlegi szükségletét, csodálva az Ő kegyelmét, és úgy fogadva ezt a lehetőséget, mint felülmúlhatatlan megtiszteltetést? Watchman Nee 2013. évi 1. szám DOLGOZZ! Dolgozz, ameddig még nappal van, Dolgozz, míg szíved végsőt dobban! Ragadj meg minden órát, percet, Amit Urad mond, híven tedd meg! Igyekezz buzgón, hanyag ne légy, Erőt naponként Uradtól végy! Dolgozz érette szívvel, szóval, Teljen be lelked ezer jóval! Adj másoknak, ha kér: időt, erőt, Hajolj meg mindig Atyád előtt! Ne légy kényelmes! Siess gyorsan, Dolgozz, amíg csak alkalmad van! Kevés idő még, s jön az éjjel, Nem dolgozhatsz majd kényelemmel. Gátat vet késésnek az éjfél, S bánod, hogy tehetetlen lettél… És nem fejezted be a munkád, Csak az ítélet réme vár rád. Dolgozz hát, dolgozz! Izzadj, szenvedj! Ha fáradsz, mindent elölről kezdj! Minden idődet szenteld áldva Megváltód szent szolgálatára! S ha elvégzed majd minden munkád, Örök üdvösség fénye vár rád. Dénes Ferenc – örömmel tedd, – imádkozz érte, és bízd Istenre az eredményt! C. H. Spurgeon AMIT TESZEL: 7

[close]

p. 8

Jézus Krisztus harca és győzelme Jézus halála: odaadás Mint hívők tudhatjuk, hogy Jézus a szenve­ dése és a halála által legyőzte a poklot, a halált és a Sátánt. De mit kell ezen értenünk, és hogyan történt mindez? Jézus eljövetele a Földre bizonnyal sokak számára megváltást jelentő eljövetel volt, de éppen ilyen biztos az eljövetele az ítéletre is, hogy az ördög munkáit lerontsa, és e világ fejedelme ítélet alá essék. Hogy ez beteljesüljön, meg kellett halnia. Ezért a legfontosabb Jézus életében az Ő halála. Nélkülözhetetlen számunkra mindaz, amit az életében tanított és cselekedett, azonban alapjában véve ezek csak előzmények voltak tulajdonképpeni küldetéséhez. Az Úr Jézusnak – mint Isten Fiának – nem kellett volna meghalnia. Énókhoz és Illéshez hason­ lóan halál nélkül visszatérhetett volna a Földről, mert gyönyörködött benne az Atya (Mk 1,11). És nem kellett volna úgy meghalnia, amint történt: a kereszten, azaz az átok fáján két gonosztevő kö­ zött, az emberek megvetésének és gúnyolódásának kiszolgáltatva. Azonban mindkettő, a halál és annak ezen formája is küldetés volt, és Jézus enge­ delmeskedett az Atya akaratának. Engedelmes volt halálig, a kereszthalálig (Fil 2,8); s engedel­ mességet tanult szenvedése által (Zsid 5,8). úgy érzékelteti, mint Jézus mind hevesebbé váló imádsága. Ezt hallgatta meg az Atya (Zsid 5,7). A tanítványok csődöt mondtak, amikor Jézus abban reménykedett, hogy vele fognak imádkozni. Jézus többszöri figyelmeztetése ellenére újra meg újra elaludtak. Legjobb szándékuk ellenére gyön­ gék voltak. A Sátán sokkal erősebb volt náluk, ő küldte rájuk az álmot. Az ellenség elleni harc tovább folytatódott, amikor Jézust keresztre feszítették. Általában csak Jézus testi szenvedéseire gondolunk a kereszten, amelyek rendkívül súlyosak voltak. Azonban sokkal súlyosabb volt az a lelki és szellemi gyöt­ rődés, amelyet a Sátán a gúnyolódva ott elhaladó emberek és démoni hadserege által elszenvedtetett vele a déli hőség három órájában. Egész ördögi seregét szabadon engedte Jézus ellen, hogy még az utolsó percekben rábírja az Isten akaratára kimondott nemre. De ez nem sikerült neki! Isten Fia maradt az erősebb, és legyőzte a Sátánt. Jézus halála: győzelem Jézus harcában a legfontosabb a győzelme volt. Győzelmet aratott a Sátán fölött, s ezzel a világ fejedelmét ítélte meg. „Elvégeztetett!” Arról, hogy részleteiben mi történt e harc során, hallgatnak az evangéliumok. Csupán a sötétség betöréséről és Jézus győzelméről tudósítanak. Csak később, az Ő feltámadása után, amikor tanítványainak az írásokat magyarázta, akkor sejtettek meg többet. Így a kereszt jelentőségéről csak az újszövetségi levelek tesznek bizonyságot. (pl. Zsid 2,18; 4,15) Innen tudhatjuk, mit szenvedett el értünk az Úr Jézus, és mit vett magára. Nemcsak bűneinket, de minden kísértésünket is felvitte a keresztre és megbűnhődte helyettünk. Amikor a haláláról emlékezünk, amint azt Ő az úrvacsora szereztetésekor kívánta, hálaadással és imádattal kell ráébrednünk: a Golgotán Jézus a legmélyebben megtapasztalta, végigszenvedte és legyőzte minden kísértésünket. Ide tartozik: min­ den kívánság, szenvedély, kétely; minden önzés, hiúság, kevélység; minden fájdalom, szenvedés, félelem; minden elnyomás, mellőzés, üldöztetés; minden rágalmazás, keserűség, kételkedés; minden büszkeség, fösvénység, irigység; minden gyűlölet, békétlenség, gyilkosság; minden igazságtalanság, erőszak, káromlás; minden, ami Isten akarata ellen irányul. Vetés és Aratás Jézus halála: harc Az Úr Jézus halálával kapcsolatban leg­ fontosabb az Ő harca Isten ellenségével szemben. A Sátán erős fegyveres, Isten azonban erősebb, és legyőzte őt. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,15). Ez a Golgota keresztjén történt. Azonban ebből a harcból a látható világban keveset lehetett érzékelni, ez elsősorban a láthatatlan világban játszódott le. Jézus az összeütközés csúcspontját életének utolsó óráiban élte meg. Ekkor volt a nehéz ima­ harc a Gecsemáné kertjében. S hogy ez a harc tele volt félelemmel és a legyőzetés lehetőségével, azt az eredeti görög szöveg „agónia” szava éppen 8

[close]

p. 9

S mindezeket Jézus olyan intenzíven élte át és szenvedte el, hogy mi csak sok éves szenvedés által tudnánk ebből valamennyit átérezni. Ezt Ő minden emberért magára vette, ezért segíthet mindenben mindenkinek, aki engedi. Ha valaki kísértésbe esik, csak meg kell vallania Jézusnak, és kérnie kell az Ő segítségét. Ő mindenkinek meg tudja adni az erőt a kísértések legyőzéséhez, aki azt komolyan akarja. Aki kinyújtja a kezét Őfelé, meg fogja tapasztalni, hogy igaz, amit a Biblia mond: „A keresztről való beszéd… nekünk, akik üdvözülünk Istennek ereje” (1Kor 1,18). H. Rohrbach Jézus Krisztus szenvedése Te, drága Jézus, mi történt tevéled, hogy oly keményen sújt a zord ítélet? A szörnyű vétket el mivel követted? Mi volt a tetted? Megostoroznak, tövissel csúfolnak, arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak, epét ecettel kínálgatni mernek, keresztre vernek. Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, fejedre hoztam. S mily büntetés mit a világ reád mért? A jó nyájőrző szenved a juháért; a bűnért, melyet szolgák elkövettek, az Úr fizet meg. Meghal a jó, ki hűség volt s alázat, az él, ki Isten bántására lázadt; a vétkes ember sértetlen, s bilincsben ott áll az Isten. Ó, mérhetetlen szeretet, csodás hit, amely a kínok zord útjára rávitt! Én vigadozva élek és örömben, Te kín-özönben. Ó, nagy Királyom, minden kor Királya, hűségedet hogy hirdethesse hála? Nincs emberszív, melyben tanács fakadhat: Néked mit adhat? Ha trónusodnál, Jézusom, Vezérem, fejem ragyogva fürdik majd a fényben: énekelek, hol szentül zeng az ének, dicsérve Téged! Johannes Heermann Fordította: Áprily Lajos Tekints a keresztre! Két dolgot végzett el számunkra a kereszt: megadta lelkiismeretünk békességét, valamint a szeretet és a kegyelem részeseivé tett bennünket. Lelkiismeretünknek tehát biztonsága és békessége van, és még ennél is több, egy olyan bizalma, amilyen Ádámnak az ő ártatlanságában sem volt. Lelkünkben béke van és Isten útjai megértésének a lehetősége. Ha nem ismered a keresztet, akkor emberi erőfeszítéssel próbálod meg elhallgattatni a lelkiismereted. Ha viszont ismered a keresztet, a keresztre tekintve Isten iránti szeretet tölt el. Ha megtagadnám Őt, akkor is elébe állhatok, és elmondhatom neki, mert a gyermeke vagyok. Közösségem van az Atyával és a Fiúval, és ez nagy kiváltság számomra. Ha a keresztben dicsek szem, akkor vége az öndicséretnek, mivel csupán egy bűnös vagyok. Ha nem az Úr keresztjében dicsekszel, akkor veszítesz, mert nem ismered meg Isten szeretetét, szentségét, bölcsességét és igazságát úgy, ahogyan az a keresztben felismerhető. E Földhöz kötött természeti emberünk vezette az Úr Jézust a halálba. Ezért, amikor a kereszttel dicsekszem, a világ számára megfeszíttettem. J. N. Darby 2013. évi 1. szám 9 9

[close]

p. 10

„TE H PEDIG, AMIKOR IMÁDKOZOL …” (Máté 6,6) 10 a elhanyagoljuk a magányos csönd­ ben való imádságainkat, Istennel való rejtett beszélgetéseinket, akkor hamarosan rádöbbenünk, hogy kiestünk az Istennel való közösségből. Ha egyre csökken az az idő, amelyet imádsággal töltünk, akkor rá­ ébredünk: „Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív” (Ézs 1,5). Az Istennel közvetlenül, csöndes magányunkban eltöl­ tött ima hiánya annak a jele, hogy hiányzik belőlünk a szellemi vágyakozás és éhség; ennek kikerül hetetlen következménye pedig, hogy hiányzik belőlünk a békesség és az erő is. Ha nem járunk el az imaórákra, azt észreveszik a testvérek, és mindent megtesznek azért, hogy minket az ima­ közösség számára újra megnyerjenek. Ha azonban hiányoznak a sze mélyes csöndben elmondott imádságaink, akkor az ugyan nem válik azonnal nyilvánvalóvá, de a következményei hamarosan láthatók lesznek. Csökken a szellemi dolgok iránti érdeklődésünk. Rádöbbenünk, hogy va­ lami tönkreteszi a szellemi erőnket. Eltűnik a szellemi felelősségtudat, és végül már nem is keressük azoknak a társaságát, akik az Úrral járnak. Mennyire másként alakul azoknak az élete, akik igen nagyra értékelik mindazt az időt, amit Istennel kettesben, imádsággal töltenek el! Egész életstílusuk azt mutatja, hogy megtalálták a maguk számára azt a helyet, ahol Isten elárasztja őket szere­ tetének kincseivel. Ekkor a környezetük is észreveszi, hogy olyan békesség és erő van bennük, amely mennyei légkört áraszt. Ábrahám bensőséges közösségben élt Istennel, és lám, Isten nem Lóttal, hanem vele közölte Szodoma és Gomora küszö­ bönálló pusztulását. Dávid király bizalmas emberei, amikor megtudták, hogy a király nagyon szomjas, életüket kockáztatták, hogy teljesítsék a kívánságát, és hozzanak ivóvizet a betlehemi ciszternából. A közös­ ségi emberek engedelmesek is, szellemi ismerettel rendelkező, erős és békességes szívű emberek. Ragaszkodjunk azért föltétlenül imádsá­ gunk csöndes perceihez, még akkor is, ha ezért egyéb fontos dolgainkat át kell üte­ meznünk. Az Istennel való négyszemközti együttlétet semmivel nem lehet pótolni. Ha ezen a téren csődöt mondunk, ennek a következménye az lesz, hogy szolgála­ tunk meddővé válik. Vajon örvendezünk­e annak, hogy Isten színe előtt lehetünk, és ihatunk az élet vizének forrásából? Életünk valamennyi kapcsolata között a legfontosabb az, ami az élő Istenhez köt bennünket. És hogyan közeledjünk hoz­ zá? Hittel kell közelednünk, hinnünk kell, hogy Ő van! Teljes meggyőződéssel kell keresnünk Őt (Zsid 11,6). Alázatosan kell elébe járulnunk (Ézs 57,15), bizalommal (Zsid 10,19), bensőséges imádsággal (Jak 5,16), bűneink megvallásával (1Jn 1,9) és hálaadással. „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megad­ ja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,19­ 20). Ezekben az igeversekben a gyülekezeti közösségről van szó. Ha már ketten egyet­ értenek abban, hogy ugyanazt a dolgot kérik Krisztus nevében az Atyától, akkor az Atya meghallgatja őket, mert mindez a Fiú nevében történik, és döntő dolog az Atya számára, hogy Krisztus van a közép­ pontban az egybegyűltek között. János evangéliumában olvassuk, hogy az egyes hívő emberek imádságát is meghallgatja Isten, ha Krisztus nevében könyörögnek hozzá. Itt azonban olya­ nokról van szó, akik összegyűltek. A 20. vers elején a „mert” szócska összeköti ezt a verset a 19. verssel. A vers magyarázata érdekében vessünk egy pillantást a Máté 3­ra. Ott az Úr azok között van, akik bűneiket megbánják, és ezt a cselekedetüket azáltal hagyja jóvá, hogy Ő maga is köztük van, és ugyanúgy megkeresztelkedik (bemerítkezik). Közvet­ lenül ezután az Atya tesz bizonyságot arról, hogy elfogadja az Úr Jézusnak ezt a cselekedetét, mégpedig mennyei szózattal: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörkö­ döm” (Mt 3,17). Ezzel egyúttal kifejezte azt is, hogy Krisztus egészen más, mint az emberiség többi tagja, mert Ő nem ismert bűnt.

[close]

p. 11

És így van ez itt is, a 18. fejezetben. Az Atya azért felel az egybegyűltek imádságára, mert Krisztus közöttük van, mégpedig a középen. Tulajdonképpen Krisztusnak felel, aki eggyé lett velünk, hogy valahányszor az Atya meghall­ gatja a kéréseinket, ily módon Krisztust dicsőítse meg. Azzal, hogy Őbenne gyö­ nyörködik, elismeri azt a helyet, ahol Krisztus van a középen. Milyen sokat veszítünk, amikor ezt a kiváltságunkat elhanyagoljuk, és milyen sokat veszít Ő, amikor nem adunk alkal­ mat neki arra, hogy ezt a helyet elfoglalja! Hiszen ezáltal az Atya tanúságot tesz arról, hogy gyönyörködik a Fiúban, aki engedelmesen megalázta magát, és el­ foglalta a helyét közöttünk. (Halte Fest) A zuhAnás félelme „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33,27) Álmodtad-e valaha, hogy lezuhansz valamilyen magasságból, és félelmedben felébredtél? Emlékszem, hogy kisgyermekként gyakran felriadtam álmomból hasonló érzések miatt. Hallottam valakiről, aki ezt az érzést rögtön megtapasztalta, ahogy elaludt. Ez olyan erősen érintette, hogy félt az éjszakáktól. Hasonlóan rettegett a haláltól is, és néha azt képzelte, hogy egy feneketlen gödörben végzi az életét. Egyik délután, amint a temetőben sétálgatott, meglátott egy feliratot az egyik sírkövön: „Odalent örökkévaló karok tartanak.” Ezek a szavak eszébe juttatták, hogy amikor a hívő emberek meghalnak, az Úr biztonságban viszi el őket mennyei otthonukba. Felidézte a zsoltáríró szavait: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy” (Zsolt 23,4). Nyugalommal töltötte el, hogy az életben és a halálban – de még alvásban is – szerető Urunk örökkévaló karjai megtartanak. Azon az éjszakán végre félelem nélkül alhatott el. Sötétben és fényben egyaránt bízhatsz Istenben! reGGel Reggel, ha felnyitom szemem, Imádlak, áldott Istenem. Megköszönöm az éjszakát, Melyen szent karod hozott át… Az álmot, csendet, pihenést, Az áldott, hű gondviselést, A reggelt, melyre virradtam: S ma is Rád bízhatom magam. Könyörgöm, adj ma új erőt, Ha Sátán jön, legyőzzem őt… Adj hitet, bizalmat sokat, A feladatra erős kart, Támaszt, ha próba ér, csapás, Ha az ellenség vermet ás, Ha zúg az ár, ha jön a vész, Ha a bűn elsodorni kész… Adj ma alkalmat, Istenem, Hogy munkám úgy végezhessem, Hogyha leszáll az alkonyat, Ne bánjam ezt a napomat, S ha rám tekintesz kegyesen, Énbennem örömöd legyen! Dénes Ferenc 2013. évi 1. szám Valaki Véd Valaki véd mindig engem, mióta csak megszülettem. Köröttem jár láthatatlan, újra más és más alakban. Vigyázott rám ezer bajban, pedig néha majd meghaltam. Ha üldöztek, jól elrejtett, s jelezte a csapdát, vermet. Mikor álltam bírák előtt, Ő adott szavamnak erőt. Ha nehéz volt munkám, dolgom, Ő segített ezer módon, s nem engedte semmiképpen, hogy gyalázat, szégyen érjen. Valaki véd, szeret engem, pedig talán nem érdemlem. M. R. De Haan Tóth Endre 11

[close]

p. 12

Sokáig nem jelentkeztem, tudom… De saj­ nos, annyira túlterhelt volt az idegrendszerem, hogy képtelen voltam megírni egy normális, összeszedett levelet. Túl vagyok a másodfokú tárgyaláson, amelyen az elsőfokú ítéletet csak kis mértékben csökkentették. Nagyon nehéz ezt elfogadnom. Őszintén megmondom, hogy jobb engedményre vártam. De bízom az Úr Jézusban, aki majd megmutatja nekem a „miérteket” is, és várom az Ő válaszát. Az egészségem rendbejött, az antibiotikus kezelés sikeres volt. Egyébként fogytam hét kilót, így most össze kell szednem magamat, hogy ne gyengüljek le. De az Úr velem van, és mindig érzem jelenlétét az életemben. Eszembe jutott egy zsoltár verse. „Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám” (Zsolt 94,17). Ma volt az Intézetben az országos biblia­ verseny, amelyre sokat készültem. A tesztkér­ dések Márk evangéliumából és az 51­75. zsol­ tárokból voltak. Harmadik helyezést értem el. De inkább elmondanám, hogyan fogadtam be az Úr Jézust az életembe. Amikor még egy másik Intézetben éppen a fogdából jöttem ki – ahol rossz magatartásom miatt három napot töltöttem –, nagyon el vol­ tam keseredve. Ekkor meghallottam, hogy egy hívő házaspár missziós foglalkozást tart, és be­ mentem az alkalomra. Ott, akkor személyesen szólt hozzám Isten ezzel az Igével: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) Este a zárkámban, a sötét csendben elmondtam az összes bűnömet, bánatomat, és kértem az Úr Jézust, lépjen be az életembe, mentsen meg engem. Sokáig sírtam, azután egy nagyon nagy nyugalom töltött el. Hamarosan kértem egy teljes Bibliát, és olvasni kezdtem. Ez 2010­ben történt. Hogy milyen voltam ezelőtt? Cigarettáztam, nyugtatókat szedtem, injekcióztam magamat. Egy elkeseredett, sőt megkeseredett lány voltam, sokszor kíséreltem meg az öngyilkosságot. A börtönben emiatt több fegyelmit is szereztem, sőt büntetésből fogdát. Majd négyes fokozatba kerültem, ami azt jelentette, hogy bilincsben jártam fürödni, telefonálni, sétálni pedig sokáig egyedül mentem, mivel agresszív voltam. De ahogy befogadtam az Urat, azután gyö­ keresen megváltozott az életem. Megszűntek az öngyilkossági kísérletek, leszoktam a sok nyugtatóról, amit naponta marékszámra szed­ tem. Ma már nem vagyok függő. Több mint egy éve nem dohányzom, mert ettől is megszabadított az Úr. Azóta fegyelmik helyett dicséreteket kapok. Elkezdtem tanulni, és készülök az érettségire, amit Isten segítségével, tavasszal szeretnék letenni. Mielőtt börtönbe kerültem, jártam szüleim­ mel egy gyülekezetbe, de 13 évesen abbahagytam ezt, és a világ felé fordultam. Szégyen, de teljesen eldobtam magamtól Istent. Volt egy szép arany­ láncom egy kereszttel, amit évekig hordtam. De Isten csupán annyit jelentett nekem, hogyha nagyon szerettem volna valamit elérni az éle­ temben, bűnös úton megszerezni a pénzt, vagy más tárgyakat, akkor megcsókoltam a keresztet, és ezt mondtam: „Istenem, csak most segíts meg, hogy ez sikerüljön.” Szóval, a világ örömeiért elfordultam Istentől, de Ő nem fordult el tőlem, megkeresett és magához vonzott. Hálás vagyok ezért elsősorban az Úrnak, hogy újjá lett az életem, de a missziónak is, és most már nem „lefelé”, hanem „felfelé” tartok. Igaz, azóta lekoptak (elmaradtak) a régi benti „barátaim”. Ők már nem akarnak így elfogadni. Sok bántás is ér, de hiszem, hogy majd ez is változni fog. Ezeket a sorokat őszintén és szeretettel írtam, aki testileg egy börtönben élek, és nem tudom meddig, de lelkileg szabadon az Úr Jézus Krisztusban. Köszönöm a sok lelki támogatást, és ezt kérem továbbra is! Isten áldja meg Önöket! T. Adrienn 12 Vetés és Aratás

[close]

p. 13

A harc kimenetele a hegyen dől el „Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! … És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2Mózes 17,8-13) történetben egy ütközet van leírva, ahol Isten népe vívja a maga harcát ellenségeivel. Számunkra elsősorban azért mond sokat ez a történet, mert olyan küzdelmet ír le, amely nem a küzdőtéren, hanem máshol dőlt el. Igen, az életünknek csak egyik területe az, ami látható módon lenn a „völgyben”, a földön játszódik. A másik terület, a rejtettebb, nem min­ denki előtt nyilvánvaló, az fent van, a „hegyen”, vagyis Isten jelenlétében! És minden történésnek az a fontosabb része, ami a hegyen történik. Ott dől el a győzelem, vagy a leveretés. Akármilyen jól is szervezi meg valaki életének földi, látható részét, ha nem jól „szervezi” meg annak szellemi történéseit, amelyek Isten jelenlétében játszódnak le, feltétlenül vereség éri. Aki csak a küzdőtereket látja, igen sokszor esik súlyos tévedésbe. Hajlamos például azt hinni, hogy a harcot az erőviszonyok döntik el! Mekkora tévedés! Hányan voltak az izráeliek? Hányan voltak az amálekiták? Melyik hadsereg volt erősebb? Nem tudjuk, nincs megemlítve. Miért? Mert lényegtelen! A győzelem nem ezektől a tényezőktől függött. Isten népe gyakran keres földi szövetségest, jelentőséget tulajdonít takti­ káknak, a világi okosságnak, ügyességnek. Pedig mindez semmit nem ér, ha az imaélet beteg, ha Isten jelenlétében az életünk nem állja ki a próbát. Egy biztos: ha Mózes nem imádkozik fenn, Izráel népe menthetetlenül elvész! Ezt onnan tudjuk, hogy valahányszor leeresztette a kezét, Amálék győzött. Izráelben tehát nem volt erő megállni az ellenség előtt, s ez azóta is így van. A Vessünk most egy pillantást a hegyre. Mózes feltartott keze csodálatosan szép ábrázolása az imádkozó életnek. Szüntelenül imádkoznia kellett, mert ha abbahagyta, ezzel Isten népét végveszélybe sodorta. Itt derül ki, micsoda ha­ talom lehet egyetlen ember imádkozó életében. A földi történések, az egész földi történelem más irányt vesz egyetlen ember imádságának a hatására! Mi, állítólag „imádkozó emberek”, felmértük­e már, micsoda lehetőséget ad ez, de micsoda felelősséget is ró ránk? Azonban nem mindegy, hogy ki tartotta fel a kezét! Mózesnek kellett a kezét feltartania, Istennel kapcsolatban álló, áldott, átadott életű embernek. Az imádság nem varázseszköz, amit mindenki igénybe vehet. Hatásosan csak Mózesek imádkozhatnak; olyan emberek, akik egyébként is Isten jelenlétében élnek. Ide kell tehát elsősorban eljutnunk! Azonban bármilyen nagy egyéniség volt is Mózes Isten történelmében, ő is csak ember volt. Ha csak egymaga áll ott a hegyen, a népet akkor is vereség éri, mert Mózes elfáradt. A szellemi harc törvényszerűségei pedig következetesek; ha megszűnik az ima, vége a győzelemnek. Mindegy, hogy mi okból szűnt meg. Igen, de az ember gyar­ ló és megfárad. Mi akkor a teendő? Az emberi segítőtársak, az imatársak adják a megoldást. Itt derül fény az ima közös ség jelentőségére. Nem mindegy, hogy egy ember imádkozik, vagy egy kis közösség. A közösségi ima ereje minden egyéni imádságot felülmúl. Ezzel győzött Izráel Amálék felett. Pethő Attila Az ima hasonlít Mózes felemelt karjához, amely nagyobb kárt tett az ellenséges amálékitákban, mint Józsué kardja. C. H. Spurgeon J. E. Millais (1871) 2013. évi 1. szám 13

[close]

p. 14

Mennyire jó az ember? A megdöbbentő igAzság Aligha van a Bibliának olyan kijelentése, amely nagyobb ellenke­ zést váltott volna ki, mint a követke­ ző: „….mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének” (Róm 3,23). Ez a megállapítás egyike a legnehezebb lec­ kéknek, amelyet az embereknek meg kell tanulniuk. Sajnos, sokan vannak, akik egész életük során nem értik meg ezt, vagy nem akarják megérteni. Talán még bennünk is van hajlandóság arra, hogy úgy véljük: mi azért valamivel jobbak vagyunk embertársainknál. És ha meg is állapítjuk, hogy ők talán jobbak, mint mi, akkor azonnal hozzáfogunk őket a magunk szintjére lehúzni. De ha meg akarod tudni, kicsoda és mi­ csoda az ember valójában, kérlek, nyisd ki a Bibliádat a Római levél 3. fejezeténél: „Nincs igaz ember egy sem ... nincs különbség, min­ denki vétkezett...” (10., 22. v.) Kemény beszéd ez, sőt, megbotránkoztató. Ennek ellenére, ez az igazság. száz bűne van, és ezek megszegik mind a tíz parancsolatot. Nos, nincs különbség. Mindkét fél megszegte a törvényt. A törvény alapelve az, hogy szigorúan, és tökéletesen be kell tölteni. És aki ezt nem teszi, az vétkes, és ítélet elé megy. „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akárcsak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett” (Jak 2,10). A fuldoklónál nem mindegy, hogy két méter mély tóba fullad bele, vagy a 2000 méter mély óceánba? Ugyanígy nem számít az embernél sem bűnének a mértéke. A Biblia azt mondja, hogy mindenki híjával van Isten dicsőségének. Mindenképpen elkárhozik. Egy tiszteletreméltó bíró, aki élete során számos bűnöző felett ítélkezett, élete végén megrendítő vallomást tett: „Egész életem so­ rán egyetlen olyan bűnöző vétkességével nem álltam szemben, amely vétekre én magam is bizonyos körülmények közt képes ne lettem volna.” Ez az ember felismerte az emberi szív általános romlottságát, és elég őszinte és be­ csületes volt ahhoz, hogy ezt nyíltan megvallja, és ki is mondja. HogyAn lát minket isten? Ő világosan és érthetően tudtunkra adta, hogyan lát bennünket. Ha nem olvassuk, és nem hallgatjuk az Ő Igéjét, és a véleményét nem akarjuk tudomásul venni, mi magunk va­ gyunk a vétkesek. Nem Istenen múlik, ha – ke­ resztyén létünkre – félreérthetetlen kijelentéseit nem ismerjük. „Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van­e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem” (Zsolt 14,2­3). (És a Róma 3,23­ban is pontosan ugyanezt a meg­ állapítást találjuk.) Isten már Ézsaiás prófétán keresztül így szólt hozzánk: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta...” (Ézs 53,6) Milyen találóan van kife­ jezve! Ahogy a pásztor nélküli juhok szanaszét kóborolnak, úgy tévelygünk mi is, kiszolgáltatva a gonosznak. Mindnyájan a magunk útját jár­ tuk, és amellett, hogy szanaszét kóboroltunk, kinek­kinek megvan a maga kedvenc bűne, amelyről talán senki más nem tud. Ez nemcsak a züllöttekre, a rablókra, a ká­ bítószer­kereskedőkre, a pornográf képek ter­ jesztőire stb. vonatkozik, hanem az emberileg megbízhatókra is. Azokra, akik szorgalmasan Vetés és Aratás Az egész fA romlott Meg kell állapítanunk, hogy sokkal jobb, ha valaki mértékletesen él, mintha kicsapongó életet folytat, jobb, ha valaki becsületes, mint­ ha becstelen. És nem szívesebben vagyunk együtt olyan emberekkel, akik igazmondók és őszinték, mint olyanokkal, akik mindenben megcsalnak bennünket? De Isten előtt ennek nincs jelentősége. Mert nincs különbség…! Mi emberek természetünktől fogva gono­ szok vagyunk. Aki ezt nem látja be, az meg­ csalja saját magát. Ugyanakkor soha nem volt és ma sincs hiány olyan emberekben, akiknek nagyszerű eszméik vannak, akik fiatalok, ide­ alisták, okosak és optimisták, és a világot a ma­ guk elképzelése szerint akarják megjavítani. Az egyik ember úgy gondolja, egészen ki­ csiny bűnei vannak csupán, amelyeket elnéz Isten. Mindenki másnak azonban legalább öt­ 14

[close]

p. 15

fáradoznak, akiknek ez a jelszavuk: „Tégy jót, és ne félj senkitől.” Még ha ők nem is vezetik félre az ifjúságot képpel, hanggal, szóval, még ha nem is csalja meg egyikük sem a házastársát, Isten Igéje szerint kárhozatra méltó bűnösök. Íme, ilyen a helyzetünk. Mindnyájan „rossz vonatra szálltunk”, amelynek útiránya: a bűn. Ez az egyetlen szó jellemzi életünk téves irá­ nyát, Istentől való távolodásunkat. És ezen a vonaton annyi minden történik. Hencegés, dicsekvés, elismerésre való törtetés, hazugság, csalás és tolvajlás. Ezek minden egyes utasnak a bűnei, és mindegyikük a maga sajátos módján tölti a menetidőt – az életét. Az eredendő bűn által mindnyájan gono­ szok vagyunk, és teljesen képtelenek óemberi állapotunkban megállni a szent Isten előtt, aki nem tűrheti a bűnt. A bűn nem ártalmatlan külső horzsolás, amely könnyen gyógyítható. Nem! A féreg belül rág, a lényünk magvában. A mag romlott, kivétel nélkül mindenkiben. Ebben a döntő dologban mindnyájan egyfor­ mák vagyunk. Akik ezt a tényt tagadják, azokat Jézus kép­ mutatóknak bélyegzi. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig telve van rablásvággyal és féktelenséggel… mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, ame­ lyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival, és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül telve vagytok képmutatással és törvényszegéssel” (Mt 23,25­28). A külső mindenkinél másként fest. Igen, így van. De vajon jó lesz­e egy romlott almafa attól, hogy felakasztunk rá néhány szépen kifényesített almát? Ezért eleve kudarcra van ítélve minden önmegváltásra való törekvés. Senki sem képes égig érő létrát építeni ma­ gának. Sokan próbálkoztak már ezzel fokról fokra. De mindannyian ugyanazt fedezték fel: a „létra” túl rövid. a legjobb hír, amit csak valaha hallottunk (vö. Jn 3,16). Hát nem kell­e megvallanod neked is, hogy bűneid elválasztanak Istentől, és semmi olyat nem tudsz felmutatni, ami megmentene a fenyegető kárhozattól? Ugye, sóhajtoztál már a múltban elkövetett bűneid miatt? Ha igen, akkor már közel van hozzád a szabadulás. De mit kell még tenned? Bízzál abban, hogy Jézus Krisztus vére érted is kiomlott a keresztfán. Ott szenvedett Ő, a tiszta és szent a tisztátalanokért. „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5). Aki megtért, azaz élete teljes fordu­ latot vett, és hisz Jézus Krisztusban mint Megváltójában, az bűn­ „...Isten Őt bocsánatot nyer, és „ingyen” megigazul. Úgy állhat meg­ rendelte igazultan, semmivel nem vá­ engesztelő dolva Isten elé, mintha soha nem vétkezett volna. Hogyan áldozatul...” lehetséges ez? Úgy, hogy Isten, (Róma 3,25) aki szent, aki szükségszerűen elítél minden bűnt, a vétkünkért az Ő Fiát ítélte el. „Ezért Isten ingyen igazít­ ja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert Isten Őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az Ő vérében hisznek...” (Róm 3,24­25) A golgotai kereszten találkozott Isten szentsége (igazsága) és szeretete (igazságos­ sága). Szentsége, mert bűneim terhét szeretett, ártatlan és tiszta Fiára vetette: Őt ítélte el helyettem. Szeretete, mert ezáltal lehetőséget nyújtott nekem, bűnös embernek, hogy szabad, tiszta és megigazult legyek. Így Krisztus Jézus golgotai keresztje isteni „kifizetőhelye” lett számtalan sok adósnak. F. Kőnig VAn kiút – ingyen, kegyelemből! Ezért Isten cselekedett. Látta, hogy minden ember kárhozatra méltó bűnös, és megtette a döntő lépést. Halljuk, ahogy szólt: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett Fiamat” (Lk 20,13). És az Úr Jézus válasza: „Itt vagyok, engem küldj!” (vö. Ézs 6,8; Zsid 10,7) Ez a legszebb üzenet, 2013. évi 1. szám A jóságos Isten a rosszból is jót fakaszthat, a gonoszság fejedelme a jót is rosszra fordítja. C. H. Spurgeon 15

[close]

Comments

no comments yet