Vetés és Aratás 51. évfolyam 2. szám

 

Embed or link this publication

Description

Evangéliumi folyóirat

Popular Pages


p. 1

Evangéliumi folyóirat „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt...” (Máté evangéliuma 3,8) 2013/2 51. évfolyam 2. szám

[close]

p. 2

A z Ú r J é z us Ott az őszi napsugárba’ kint, gyümölcstől hajol meg a fák ága mind. Gazdagon, bőséggel termett mindenik. Hű kertészünk szíve úgy örül nekik. Az Úr Jézus fái emberéletek. Én is az Ő kedves fája lehetek. Kertjébe fogadta kicsiny életem, s csupán egy a vágyam azóta nekem: Hogyha majd megérint ősz hideg szele, állhassak előtte gyümölccsel tele! Túrmezei Erzsébet fá i A tartalomból A Bibliát – mi mást?! ......................................... 4 Lelki függőségek ............................................... 6 Istennek adott hegedű ................................... 8 Ahogyan Jézus engem megtalált .................. 9 Jó dolog... ......................................................... 10 Karthágói Tertulliánusz .............................. 12 Ki mellett döntesz? ........................................ 13 A Gyülekezet – Isten háza .......................... 14 Gyermeksarok ................................................. 17 Adós akarsz maradni...? ................................ 19 A kegyelmi ajándékok ................................... 20 Kihez imádkozzunk?... .................................. 22 A gondolatok ................................................... 24 Szabályok? ......................................................... 27 Isten előtti helyzetünk ................................. 28 Megbízható kegyelem ................................... 30 Könyvajánló ..................................................... 31 2013/2 (51. évfolyam 2. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel: +36-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Kedves Olvasó! Egész életünkben szeret nénk méltóképpen élni az Úrhoz, engedelmesen és örömmel szol­ gálni neki, és gyümölcstermő élettel dicsőíteni az Ő nevét. Az Úr Jézus a következőt mondta a tanítvá­ nyainak, és most nekünk is: „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek…” (Jn 15,8) De hogyan lehetséges ez? Úgy, ha az Ő Fiára, Jézus Krisztusra tekintünk, hiszen a gyü­ mölcstermő élet Krisztushoz való hasonlóságot munkál ki bennünk, mégpedig minden tevékenysé­ günkben, szavunkban és viselkedésünkben. Ahogy a szőlővessző csak akkor hoz gyü­ mölcsöt, ha a szőlőtő nedvét akadálytalanul szívja magába, mi is csak úgy tudunk Isten jó tetszésére élni és szolgálni, ha élő kapcsolatban maradunk Ővele. Ezután már nem a saját akaratunk, ha­ nem az Úr hajtóereje lesz a meghatározó, hogy megdicsőüljön az Atya általunk is. Mert „…aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (Jn 15,5) Az Ige szavai napról napra bátorítanak ben­ nünket, ha elcsendesedve letelepedünk az Úr lába elé. Így szíve szeretetéhez közel kerülünk, és olyan függőségben és közösségben élhetünk vele, hogy az Ő kegyelme akadálytalanul tud működni bennünk. A gyümölcstermés titka tehát imádkozó szívvel Krisztusban lenni és maradni. „A fa nem hullatja gyümölcsét mindig az első rázásra. Rázd az isteni ígéretek fáját, míg a meghallgatás gyümölcse az öledbe nem hullik.” (C. H. Spurgeon) Az Úr Jézus példát mutat abban is, ahogy földi életében tökéletesen dicsőítette az Atyját, mert egy volt vele. Isten Fia a szenvedésben, a kereszthalálban teremte meg a legcsodálatosabb gyümölcsöt, az Ő megváltott gyermekeit, a Gyü­ lekezetet (Jn 17,21). Milyen értékes Isten számára, ha mi az Ő isteni szépségéből valamit vissza tudunk tükrözni, és ez láthatóvá válik életünkben mások számára is! A k o pá r f A Láttam egy fát, Magas volt és kopár, Ágai közt elsurrant A szellő, S átröppent felette A madár. Szomorú volt a kép, Kopár fa, levéltelen, Az élete reménytelen. A nagy életerdő sűrűjét Életfák sora tölti be, Egyik virágba borul, Másikon már gyümölcs virul. Egyik zöldell, Életet lehel, Másik kopár, Ó, jaj, Reá már az elmúlás vár. Embersorsok erdejében Élünk mindannyian, Mert megszülettünk. S míg itt vagyunk, Amíg el nem megyünk, Teremnünk kell, teremnünk. Talán ma, Talán holnap, Amíg el nem megyünk, Alkotónknak kell Jó gyümölcsöt teremnünk, Hogy kopár fák ne legyünk! Antal Ferenc 2013. évi 2. szám 3

[close]

p. 4

A Bibliát – mi mást?! „Isten szavát a népeknek!” (Németül: „Gottes Wort den Völkern!”) A 110 éves Süd-Ost-Európa Misszió 110 év bibliai mozgalmat jelent. A Biblia volt az, amely 1903-ban különböző gyülekezetek keresztyéneit arra indította egy konferencia végén, hogy miszsziót alapítsanak: „Mi, akik Isten Igéjével rendelkezünk, felelősséggel tartozunk mindazokért a népekért, akik Isten szavát saját nyelvükön még nem hallották vagy nem olvasták.” Az MSOE kezdetektől fogva része annak a missziós mozgalomnak, amely az 1. századtól, az első gyülekezetek megalakulásától kezdve, Jézus Krisztus megbízásából az evangéliumot hirdette a népeknek. Nagyon sok okunk van arra, hogy feltétel nélkül bízzunk a Bibliában, és ezt a bizalmat megtartsuk. Mindig időszerű az a hét ok, amit Pál apostol munkatársának, Timóteusnak ír, hogy miért ragaszkodjon a Szentíráshoz (2Tim 3,14-17). Ezeknek kell bennünket ma is motiválnia, hogy teljes bizalommal legyünk a Szentíráshoz. 2. A BiBliA szent „...mivel gyermekségedtől ismered a szent Írásokat...” (15. vers) A Biblia nem olyan könyv, mint a többi. Nem profán, hanem szent könyv. Nekünk, embereknek Istentől adatott, hogy rátaláljuk imádatára. A Biblia isteni minősége nem átruházható, és nem vita tárgya! Ez további oka annak, amiért a Bibliához ragaszkodunk: mert isteni és szent. Aki kezébe veszi a Szentírást, annak mindig Istennel van dolga. Ezért minden kijelentése teljes és irányadó. Missziós munkánkat újra és újra a Bibliának kell alárendelnünk. 3. A szentírás emBereket ment meg „... ismered a szent Írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (15. vers). Egy ember sem képes a maga erejéből Istent felismerni, a maga erejéből kereszténnyé válni. Senki nem képes másokat Isten gyerme kévé tenni. Csak a Biblia képes világosságot gyújtani az elveszett emberekben, hogy a megmentés egyetlen lehetséges útját felismerjék. Csak az igehirdetés által juthatnak el a megmentő hitre. Ha más oka nem is volna, ezek miatt bíznunk kell minden területen a Szentírásban! „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?... A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,14.17). Az utóbbi években sok új missziós mozgalom hagyja el ezt a fajta missziós felfogást. Némelyek a Biblia evangéliumát szociális vagy társadalmi evangéliummal pótolják. Isten szavát emberi tevékenységekkel pótolják, amelyek magukban segítséget nyújtanak ugyan, de nincs erejük arra, hogy maradandó változást munkáljanak. A Biblia szerinti bizonyságtétel az ember bűnösségéről, elveszett állapotáról és Isten ítéletéről is mindig szól. Enélkül a megfeszített Jézus Krisztusról szóló üzenet felfoghatatlan marad. Mivel a figyelem nagyobbrészt az emberek vagy a társadalom átalakítására irányul, az emberi cselekedeteket egy szintre emeli Isten szavának Vetés és Aratás 1. A BiBliA nyilvánossá tétele megBízhAtó „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudva, kiktől tanultad” (14. vers). Timóteus hitt a Bibliában, hiszen nagyanyja, Lois és édesanyja, Euniké életében is látta ezt a bizalmat. Ebben a gyorsan változó világban nekünk is szükségünk van olyanokra, akik példaképeink a hitben. Kipróbált emberek évszázadokon át hirdették Isten szavát megbízható módon. Jézus gyülekezete az utóbbi években sokféle missziós módszert kínál mint új és hatékony eszközt. Hiányzik azonban ezek kipróbáltsága, túl gyakran em ber- és sikerorientáltak ahelyett, hogy a Bibliához igazodnának. A missziót azonban nem kell újra feltalálni. Az a missziós munka, amelynek középpontjában Isten szavának hirdetése áll, mindig időszerű. 4

[close]

p. 5

bizonyságával. „A keresztről szóló beszéd…” (1Kor 1,18) soha nem emberi magatartásunk által érvényesül. Egy ember megmentéséhez mindig a Biblia üzenete szükséges, csak annak üzenete munkálja ki a megmentő hitet! 4. A BiBliA visz minket Jézushoz „...az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2Tim 3,15). „Isten szavát a népeknek” azt jelenti, embereket Jézushoz vezetni. Ahová Isten szava eljut, oda Jézus Krisztus is eljut (Kol 1,6). Az üzenet nem egy valláshoz vezet, hanem egy személyhez: Jézus Krisztushoz. Ő veszi el a bűnöket, Ő szabadít meg a bűn hatalmából (Róm 8,2). A Biblia vezet minket Jézushoz és engedi, hogy isteni természet részesei legyünk (2Pt 1,3-4). újabb fordítással úgy, hogy az „muzulmánbarát” legyen. A világhoz való alkalmazkodás a Biblia igazságait Istenről, mint Atyáról és Jézus Krisztusról mint Isten Fiáról meghamisítja. Ez egyre gyakrabban fordul elő, mint az utóbbi időben egy török fordításnál. Az adott célcsoportnak megfelelő bibliafordításokat, amelyek a szöveget tudatosan meghamisítják, visszautasítjuk, mivel Isten kinyilatkoztatott szavától eltérnünk nem szabad. 6. A BiBliA hAsznos „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (16-17. vers). A Biblia hasznosságát senki nem vitatja. A tanítás nemcsak az értelmi tudás átadását jelenti, hanem magában foglalja a tanár személyét, a tanítás módszerét és a tananyagot is. Tanítónk beszél a bűnről, a jogos vádról és a halálbüntetésről. Aki elismeri ezeket az igazságokat, az Jézus Krisztushoz, a Megváltóhoz közeledik. A Biblia helyes képet ad rólunk. Helyrehozza mindazt, amit a bűn az életünkben tönkretett. Útbaigazít bennünket. Szava istenfélelemre nevel a beszédével szembeni engedelmesség által. A missziónak az Igének ezt a hasznosságát is szem előtt kell tartania. 5. A BiBliA isten lehelete „A teljes Írás Istentől ihletett...” (16. vers) Ez a Biblia legfontosabb kijelentése! A Biblia szövege Isten saját szava! A mi Istenünk saját beszédkultúrát alkotott. Isten embereket hívott el, hogy szavát leírják. Egy könyvet ajándékozott nekünk! A Biblia átörökítése egyedülálló és megbízható. Milyen nagy ajándék, hogy Isten szavát saját nyelvünkön olvashatjuk! Az MSOE-nak megalakulásától kezdve az a célja, hogy síkra szálljon a Biblia fordításáért, nyomtatásáért és nyilvánossá tételéért a világ különböző nyelvein. „Meg van írva!” (Jn 6,45) Ch. H. Spurgeon 1881-ben egy szenvedélyes beszédében, amely a Biblia jelentőségéről szólt, ezt mondta: „A mi csalhatatlan bázisunk ez: »Meg van írva!« A mi hitvallásunk a teljes Biblia, és semmi más azon kívül. A Biblia Isten szava, és ezzel a tiszta, tévedhetetlen igazság. A Szentírás szerzője iránti tiszteletünknek meg kell tiltania, hogy szavát hanyagul kezeljük. Az Írás bármiféle megjobbítása nem lehetséges annak megváltoztatásával. Aki hisz a szavak ihletettségében, nagy óvatossággal alkalmazza azt, és a megfogalmazásra is figyel.” A Biblia szerzője iránti tisztelet megtiltja számunkra, hogy szövegét meghamisítsuk. Ha örökre érvényes isteni kinyilatkoztatás számunkra a Biblia, akkor pl. nem változtathatjuk meg egy 2013. évi 2. szám 7. A BiBliA tesz minket tökéletesekké „...hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (17. vers). Így jellemezhető Isten szavának hasznos hatása. Mindazt, amit Isten elvár tőlünk, ajándékba is adja szaván keresztül a hívő embernek. Ez vezet el bennünket a szent életre. Mi a mi missziónk létjogosultsága? Mi az, ami minket mozgásba hoz még 110 év elmúltával is? Missziós mozgalom vagyunk elsősorban olyan emberek között, akik még soha nem hallották a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. Bibliai mozgalom vagyunk, ahol munkánk Isten szava alapján és a Szent Szellem erejével történik. A Szent Szellem munkája az, amikor Jézus Krisztust naggyá, az embert pedig jelentéktelenné teszi. Megszentelődési mozgalom is vagyunk, hiszen a misszió több mint a „megtérés”. Erről többet a következő számban olvashatunk. Friedemann Wunderlich 5

[close]

p. 6

1. Mi a függőség? A függőségek az életünkhöz hozzá tar toz nak, együtt élünk velük. Vannak természetes, tár­ sadalmi és szociális függőségek, olykor kikerülhetetlenek, gyakran azon ban szükség te le nek, sőt veszélyesek. A csecsemő függ az anyjától, a gyermek is a szüleitől, a munkavállaló a munkaadójától stb. Függőségben lehet az ember bizonyos személyektől, de tár­ gyaktól is, kábítószerektől vagy élve zeti cikkektől, de múltbeli élményektől is. A függőség alapja lehet többek között az éretlenség, a cselekvési képtelenség vagy tökéletlenség. Lehet veszteség következménye, amely csak má­ sok segítségével szüntethető meg. Legvilágosabban látszik ez a pénzügyek ben való füg­ gőségekben. A függőség tehát kikerülhetetlen, ugyanakkor az egyéni szabadságot korlátozza. Az életnek egy bizonyos szaka­ szára el kell fogadni, azonban minden ember függetlenségre törekszik, a lehető legátfogóbb önrendelkezésre. Ez normális dolog, hiszen a felnőtt embertől elvárjuk, hogy önálló legyen. építi fel. Ez ingatag jelleművé teszi az embert mert megengedi, vagy éppenséggel kívánja, hogy mások mondják meg neki, mit gondoljon, vagy mit érezzen. Akkor ezek a „mások” az ő tu­ lajdon személyisége fölött olyan uralomra tesznek szert, hogy az illető saját személyiségét telje­ sen háttérbe szorítják, és végül döntésképtelenné tehetik. Ha egy ilyen kapcsolat (pl. egy szoros partnerkapcsolat vagy barátság) hirtelen megszakad, annak súlyos lelki károsodása lehet. Olykor azonban az ilyen szakadások gyógyhatásúak is lehetnek, mert felszabadítják az egyik felet a hamis és sze­ mélyiségromboló megkötözött­ ségéből. A lelki függőségek mégis bizonyos fokig normálisak, mert lelki téren is tanulunk egymástól, vagy kiegészítjük egymást. Ezért teremtette Isten a férfi és a nő egységét, hogy kölcsönösen kiegészítsék egymást. De semmi­ képpen nem akart általa rabszol­ gai függőséget teremteni. Amit Istennél megkaphatunk, a tökéle­ tes elrejtettséget és bizalmat, azt senki emberfia nem tudja megad­ ni, még a tulajdon házastársunk sem. Ezért a vágyainkkal sokszor túlságosan is követelőzőek va­ gyunk azokkal szemben, akikhez kapcsolódunk. De vannak, akik visszaélnek az érzelmeinkkel, és kapcsolatunkban a saját céljaik megvalósítására törekednek. 3. Hogyan alakítja isten a velünk való kap­ csolatát? Az Istentől való függés soha nem tesz rabszolgává, sőt, az ember ebben találja meg igazán a szabadságát az elképzelhető legnagyobb mértékben. Miben áll ez? Abban, hogy Isten, mint a mi Teremtőnk tökéletesen ismer, s ugyanakkor végtelenül szeret bennünket. Ezért opti­ málisan be tudja tölteni minden szükségünket, és el tud vezetni olyan szabadságra, amelyben sem önmagunknak, sem mások­ nak kárt nem okozva élhetünk. Istennek az a szándéka, hogy minket rendeltetésünk ke retei között önállóságra neveljen. A bűn alapjában véve azt jelenti, hogy az ember ki akar törni a neki szánt rendeltetésből, pontosan úgy, ahogy a Sátán tette, amikor olyanná akart lenni, mint Isten. De a teremtmény soha nem juthat el Teremtőjének tisztsé­ gébe. Milyen nagy csoda, hogy Isten a bűn ellenére is tovább munkálkodik az emberben célja megvalósításáért, és ezt Jé zus Krisztus által el is éri! Isten szeretete abban nyilvá­ nul meg, hogy noha mindenható és mérhetetlenül nagy, mégis meghagyja nekünk a döntés szabadságát. Szeretni valakit, és ugyanakkor meghagyni neki azt a lehetőséget, hogy minket visz­ szautasítson, ez azt jelenti, hogy készek vagyunk a legnagyobb fájdalom elviselésére is. Aki meg akarja érteni Isten szeretetét, olvassa el Hóseás próféta könyvéből a következő igerészt: 11,3­4; 8­9. Mennyi Vetés és Aratás 2. Mi a lelki függőség? Függőséggel találkozha­ tunk a lélek terüle tén is, ha pl. érzéseinkről, döntéseinkről, reménységeinkről és vágyaink­ ról van szó. Lelki függőségről beszé lünk akkor, ha valaki a tulajdon öntudatát mások jó­ váhagyására vagy megítélésére 6

[close]

p. 7

szenvedést okozott Istennek az Ő szeretetből kiválasztott népe! És még ennél is szorosabb kap­ csolat van az Atya és gyermekei között. 4. a HaMis lelki függő­ ség következMényei Erre is találunk intő példákat a Bibliában. Ilyen negatív jellegű lelki függőséget találunk Saul és Sámuel esetében. Saulról már első fellépése idején is lát­ szik, hogy hajlamos másoktól függni (1Sám 9,3­10). Számos helyzetben tapasztalatlanul és önállót lanul cselekszik. Más­ felől viszont többször csődbe jut, amikor magához ragadja a kezdeményezést. (Kivéve azt a kevés alkalmat, amikor Isten Szelleme tölti be.) Saul soha nem értette meg, hogy Sámuel mögött Isten tekin­ télye áll, és hogy ő nem Sámuel, hanem Isten előtt felelős. Dávid­ dal ellentétben soha nem jutott el az Istennel való személyes, élő kapcsolatig, hanem mindvégig függött Sámu eltől. Életének döntő pillanatában (1Sám 15) nem értette meg, hogy Sámuel­ nek azon felhívása: várja meg őt az áldozattal, az Isten parancsa. Soha nem jutott el addig, hogy önállóan döntsön és megtérjen Istenhez, hanem ezt a lépését is Sámueltől tette függővé: „Jöjj viszsza velem, hogy leboruljak Istened, az Úr előtt” (30. v.). Amikor Sámuel már halott volt, akkor is a vele való kap­ csolatot kereste egy halottidéző asszonynál (1Sám 28). Saul tra­ gikusan elszalasztotta életének nagy lehetőségeit, hogy Isten előtt felelős, önálló személyiség­ gé legyen, aki saját maga ápolja az Istennel való kap csolatát. Attól kezdve, hogy az Istenhez 2013. évi 2. szám való emberi közvetítő személyt elveszítette, élete véglege sen kisiklott. Ha most Sámuelt nézzük eb­ ben a kapcsolatban, ő pontosan a csődbe jutott Saul ellentéte. Az 1Sámuel 15,35, valamint Istennek hozzá intézett kérdé­ se: „Meddig bánkódsz még Saul miatt?” (1Sám 16,1) – mutatják, hogy Sámuel is bizonyos függő­ ségben volt. Úgy látszik, hogy Istentől kapott megbízatásán túl, Izráellel kapcsolatos személyes reménységeit is Saulba vetette. Ta lán őbenne látta a kárpót­ lást saját fiai sikertelen életéért. Isten kénytelen kiragadni őt hamis vágyálmainak meghiúsult gyászából, és tekintetét Dávidra irányítani. van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3,14) Pál teljesen az Úrra összpontosított. A megkötözöttségekkel és kapott sebekkel terhes múltunktól mi is csak úgy tudunk megszabadulni, ha teljes következetességgel az Úr Jézus Krisztushoz való kapcsoló­ dásra törekszünk. 6. gyakorlati tanácsok (Mindkét félnek) – Először is Istennel keress minden szükséget kielégítő kapcsolatot! – Légy elővigyázatos, ha észreveszed, hogy akitől elvárnád az önállóságot, függőségbe kerül tőled! – Igyekezz másokat önálló­ ságra nevelni, ne tetszelegjél abban a tudatban, hogy az illetőnek feltétlenül „szüksé­ ge” van rád! – Óvatosan vidd véghez a szükséges elszakadásokat, és ne veszítsd a másikat szem elől (öngyilkosság veszélye)! Ha szükséges, vonj be másokat is ebbe a folyamatba! – Nehéz estekben kérj tanácsot szakemberektől (lelki gondozóktól, pszichi­ áterektől)! – Építsd le következetesen a félelmet, illetve az úrhat­ námságot, mint a „magát függővé tenni akarás” okait, kérd ehhez Isten segítségét bűnbánattal és imádsággal! – Ne önmagadtól, hanem az Úrtól való függőségre vezess másokat! Joachim Pletsch 5. összefoglalás Saul és Sámuel története megerősíti, hogy a lelki függőség zsákutcába vezet, és súlyos sebe­ ket hagy maga után. Aki ilyen függőségbe kerül, vagy éppen tö­ rekszik is arra, annak számolnia kell a negatív következményekkel. Az erő sebb félnek nagyobb a felelőssége. Az ő dolga, hogy a kapcsolat fejlődésének határt szabjon, és ne engedje, hogy túl erős kötődés fejlődjék ki. Sámuel ugyan Istentől való függőségben cselekedett, mégis lelki sebei maradtak vissza. Pál azt mondja a korintu­ siaknak: „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái” (1Kor 7,23). Az Úréi vagyunk, és első sorban neki tartozunk felelősséggel. Ezért az Úrtól való függőségre kell töreked nünk, nem pedig az emberektől való függőségre, ami veszélyes pót­ szer. Önmaga múltjára nézve ezt mondja Pál: „… ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem 7

[close]

p. 8

I stennek adott hegedű A fényes égen fecske villan: övé a lég, a végtelen. A repülése azt jelenti: – Köszönöm a tért, Istenem! A napsütötte kavicsok közt parányi gyík. Már nem is látod. Fürge mozgása azt jelenti: – Isten gondol rám! – Megcsodálod? És azt hiszed, hogy az az Isten, aki a gyíknak enni ad, tán megfeledkezik terólad, s holnapra nem jut jó falat? Vagy azt hiszed, aki a fecske repdeső szárnycsapását méri, ne tudná azt, mi a te vágyad? – Még nem is kérted, már kiméri. És többet ád, értékesebbet, gyöngyszemeket – kavics helyett! Nem érzed mégsem, hogy az Isten téged milyen nagyon szeret? – Nem próbálod a hála hangját? (Rossz hangszeren recseg a húr.) Nehezen nyílik arra ajkad: „Mindeddig segített az Úr!” – Ne szólj hát! Hálaadás helyett add Istennek a hangszered! Ha az Ő ujja játszik rajta, a hangját meg sem ismered! Az Ő kezében – nézd – mivé lett a szakadt húrú hegedű. Ha Isten Lelke a vonója, – hallod a hangját? – Gyönyörű! Köszönöm, jó Atyám a reggelt! Köszönöm, hogy dolgozhatok. Köszönöm a jó egészséget, Tetőled csak jót kaphatok! Ha betegség is – légy áldott érte, mert Tőled jő a gyógyulás! A gondjaim kezedbe tettem, Te tudod vinni, senki más! Köszönöm, hogy szüleim vannak, s légy áldott, ha már nincsenek! Tenálad vagyok mindig otthon, nem vagyok árva, bús gyerek! Köszönöm, hogy szabad szeretnem! És köszönöm azt, ami fájt! Köszönöm a fényt az égen, s köszönöm a ködös homályt! És köszönöm az őszi erdőt! És köszönöm, hogy van szemem! Hogy sok bűnömön keresztül mégis csak látlak, Istenem! S köszönöm Őt, a legdrágábbat, a váltságdíj lefizetőt! S azt, hogy: „az én Megváltóm él, s porom felett meglátom Őt.” Lukátsi Vilma 8 Vetés és Aratás

[close]

p. 9

M eikonak hívnak, 49 éves vagyok, és roma származású. 1992. február 16­án Jézus Krisztus belépett az életembe. Azon az éjszakán ébren feküdtem az ágyamban, és azon tépelődtem, hogyan vet­ hetnék véget a családomnak. Akkor hirtelen, mintha az Úr Jézus szólt volna hozzám. Ekkor már 3 gyermeknek voltam az édes­ apja. Eddigi életemben csak olyan terveket szőttem, hogy miként juthatnék több pénzhez. Vallásomat tekintve gyermekkorom óta Isten­ és Mária­hitben nevelkedtem, mint a romák általában. Jézus Krisztust csak hallomásból is mertem. Édesanyám gyakran beszélt a megváltásról, de engem ez egyáltalán nem érdekelt. Saját magam kívántam az életemet kialakítani, hogy senki ne szóljon bele. És akkor jött az a fent említett éjszaka. Tel­ jesen váratlanul Isten világosságában láttam meg magam. Hirtelen felismertem, hogy tele vagyok bűnnel. Kétségbeesve kezdtem Istennel beszélni, és azt mondtam neki, szükségem van egy olyan emberre, akivel elveszett állapotom­ ról beszélgethetek, és aki előtt nem kell szé­ gyenkeznem. Ekkor eszembe jutott Gertrud néni. Gertrud néni roma misszionárius, hosszú évek óta ismerem. Már kora reggel felkerestem őt a lakásán, de nem volt otthon. Mivel nagyon rosszul éreztem magam, vártam rá egész nap. Amikor este hazaért, azt mondta nekem: „Mei­ ko, tudtam, hogy vársz rám.” Ekkor este végre eljutottam oda, hogy felismertem, életemet csak Jézus Krisztus változtathatja meg. Rábíz­ tam magam, és egy új életet kaptam alkohol, drog, hazugság és részegeskedés nélkül. Ennek ellenére megpróbáltam új életemet a saját erőmből élni, így nem maradhattam meg a jó úton. ami jött, sokkal rosszabb volt, mint a megtérésem előtt, és még mélyebb­ re zuhantam, sötétség töltött be. Így ment ez 16 éven keresztül. Isten gyakran megkísérelte, hogy visszavezessen a jó útra, de már nem akartam. Egyszer azt hallottam, hogy azok, akik egyszer már megtértek, nem veszhetnek el. Ezért nem láttam szükségét annak, hogy megforduljak. Ebben az időszakban Isten gyakran szólt hozzám, pl. amikor egy súlyos autóbalesetet éltem túl. Később meghalt az édesanyám 63 évesen. Nagyon jó kapcsolatom volt vele, min­ dig segített nekem. Miután ő meghalt, nem tudtam, kivel beszélhetnék a problémáimról. Depressziós lettem, és öngyilkossági gondola­ tok kezdtek foglalkoztatni. Röviddel ezután idősebb nővérem is meghalt, aki a pótanya szerepét töltötte be az életemben. Már csak az öcsém maradt, akitől nagyon függtem. És ekkor eljött az a nap, amelyen teljesen össze­ omlottam. Öcsém hirtelen, 37 évesen meghalt szívinfarktusban. Ki segít most nekem? Újrakezdés Nem telt el 24 óra, és Gertrud néni ott állt az ajtómban, és ezt mondta: „Jézus hozzád küldött engem.” Közösen térdeinkre ereszked­ tünk, és életemet újra az én üdvözítőm és Uram, Jézus Krisztus kezébe tettem. Időközben 5 év telt el. Ma már az Úr Jézus erejével járom az utam, boldog vagyok, és nem hiányzik az alkohol, a drog, sőt a cigaretta sem. Figyelek Isten beszédére, és kitartó imaéletet élek. Roma gyülekezetünkben, amely a „Re­ ményt mindenkinek” nevet viseli, munkatárs vagyok. Feleségem és én még egy kislányt is kaptunk ajándékba. Minden gyermekünk az Úr Jézus Krisztushoz tartozik. Nagyon hálás vagyok, hogy boldog családi életet élhetünk, és mindezt az Úr Jézus Krisztus kegyelme által. Meiko TizenhaT elveszeTT év Sajnos, ezután egy nagy bukás következett be az életemben, és letértem a jó útról. Mindaz, 2013. évi 2. szám 9

[close]

p. 10

JÓ DOLOG… É letünk során vannak fájdalmas élményeink, de ezekből tanulunk a legtöbbet. A hit útján sincs másként. A Szentírás példái ezt tárják elénk, és idősebb testvéreink is tanúskodnak erről: jó dolog az, ahogyan az Úr vezet bennünket, és jó, ha a tanácsát elfogadjuk. „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges” (Zsolt 92,2). Nem kell már sok idő ahhoz, hogy ez a zsoltárének felcsendüljön Urunk békessé­ ges birodalmában. Akkor majd „tízhúrú hangszer, lant és hárfa” kísérettel hangzik hálaadó énekünk bensőséges és élő isten­ imádásunk jelképeként. Mert: „Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva” (Zsolt 111,7-8). De vajon napjainkban kevésbé jó dolog az Urat dicsérni? Ismerjük az Úr Jézust, Istennek ezt a „kimondhatatlan ajándékát” (2Kor 9,15), és ismerjük értünk vállalt golgotai váltságművét. A kegyelem gazdagsága vesz körül bennünket, és előt­ tünk van a mennyei dicsőség. Ezért boldogok és hálásak lehetünk külön­külön és közösségben is, mert a hála véd a megingástól, s a dicséret fölfelé emel! várakozás szabadításra „Jó csendben várni az Úr szabadítására” (JSir 3,26). Jeremiás próféta kimondhatatlanul szenvedett Jeruzsálem lerombolása miatt. Ő maga ugyan nem volt részes azokban a bűnökben, amelyek ehhez az ítélethez vezettek. De a szeretet és a törődés, amely ehhez a városhoz fűzte, mélységes fájdalmat ébresztett benne. Panaszos énekeinek egyes szaka­ szai a mi Urunk és Megváltónk lelki szenvedéseire is utalnak. Ugyanakkor a próféta megtanulta, hogy csendben várjon Isten szabadítására mind a maga, mind népe maradéka számára. Ha az Úr megfegyelmez bennünket hűtlen­ ségünk miatt, akkor egyáltalán nem könnyű a szabadítására várni. Újra meg újra emberi cse­ lekedeteinkkel akarunk szabadulást szerezni ma­ gunknak, s ezek következményei megszégyenítőek, sőt olykor jóvátehetetlen kárt okoznak. Hát nem akarjuk megtanulni azt, amit Jeremiás megtanult a maga megpróbáltatásai és ínségei között? dicsérő ének istennek egy oktalan szándék „Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek«” (Mt 17,4). Ez az igehely példa arra, hogy valami nem jó, amit az Úr tanítványa jónak tart, és ezt tudatosan hangsúlyozzuk. Még a legjobb tapasztalatok sem védenek meg az ostobaságtól. Péternek már nem egy nagyszerű élménye volt. Járt a viharos tenge­ ren, mint a Mestere, és az Atya Isten kijelentette neki a Fiú dicsőségét. Ezeken kívül még számos áldott élménye lehetett. Azt azonban mindeddig nem értette meg, hogy az Úr útja szenvedésen át vezet a dicsőségbe, és ezért a hegyen való megdi­ csőülése csak átmeneti jelenség. Később azután Péter jól megértette, és a leveleiben hangsúlyozta is, hogy Isten akarata szerint a dicsőségbe szenve­ déseken át vezet az út. Ezért vigyázzunk magunkra, hogy ne bízzunk túlságosan az élményeinkben. Ha pedig igazán jó isten nevelő iskolája „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsolt 119,71). Az Úr ismeri a legjobban minden egyes ember lelki­szellemi életét. Ha nem vagyunk éberek, köny­ nyen eltévelyedünk. Akkor megtörténik, hogy az Úr – talán fájdalmasan – megérezteti velünk ennek a következményeit, mert a jó útra akar visszatéríteni bennünket. Ezért akkor cselekszünk helyesen, ha elismerjük: jól tette, hogy megalázott. Így jobban megtanuljuk rendeléseit, utasításait. Igéje drágább lesz számunkra, mint valaha, ahogyan a zsoltáros vall erről: „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet” (Zsolt 119,67). 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

tanácsot akarunk adni, és segíteni, akkor nagyon közel kell lennünk az Úrhoz. a kegyeleM MegMarad „Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív…” (Zsid 13,9) A zsidók közül való hívők számára hama­ rosan minden összeomlik, aminek idáig nagy értéket tulajdonítottak. Küszöbön állt Jeruzsálem pusztulása és a templom lerombolásával az egész zsidó istentisztelet megszűnése. Azon igyekeztek, hogy egyedül hit ál tal maradjanak meg igaz keresztyéneknek, de a gyakorlati életben világos útmutatásra volt szükségük A Zsidókhoz írt le­ vélben kaptak segítséget Isten Szent Szelleme által. Ha minden más összeomlik is, „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). A régi szertartásokra vonatkozó parancsolatok befejezték szolgálatukat. De kellett, hogy legyen valami, ami szívüket igazán megerősíti, és min­ dörökre megmarad: ez pedig a kegyelem! Ez napjainkban is erőteljes vigasztalás. Az üdvösség napja lejáróban van (2Kor 6,2), és vele együtt Isten Gyülekezetének földi korszaka is. Az első szeretet nincs többé (Jel 2,4), hűség és elszántság alig­alig található. Ez megaláz ben­ nünket, és megvalljuk Urunknak, hogyan is állunk. Ugyanakkor újra meg újra megtapasztaljuk, hogy Ő megmarad, naponta bizonyítja jóságát azzal, hogy kegyelemmel erősíti meg a szívünket. E. L. „…meg vagyok győződve arról,hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. …és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil 1,6.9-10) És megadá Isten Kértél-e már valamit Istentől? Valamit, ami kedves neked, valamit, ami megváltoztatja az életed? Kértél-e már valamit Istentől? Valamit, amitől megerősödik reményed? És békésebb lesz félénk szíved? Elmondtad vágyad, elmondtad óhajod, és vártad, hogy felcsillanjon a fény, hogy kinyithasd Jeruzsálem felé ablakod… És kértél és vártál, hosszú utadon pihenésre oly kevés időt szántál. Ő megígérte: „Kérjetek és kaptok, higgyetek és ne ingadozzatok!” Amit kérsz, kérd hittel, kitartó türelemmel, ne legyen kérésed bizonytalan. De legyen minden sora telve hálaadással a tegnapért, a máért, mindenért. Ő meghallgatja imád, kérésed megadja talán még ma, vagy holnap, Ő tudja. Hajnalban, ha virrad a reggel, ha delelőn a nap pihen, ha ránk köszönt a csillagos éjjel, amit kértél hittel, megadja az Isten. Antal Ferenc

[close]

p. 12

Karthágói Tertullianus „A mártírok vére a keresztyénség magva.” tertulliAnus pogány élete Septimus Florenz Tertullianus pogány katonatiszt fiaként született Kr.u. 160 körül Karthá góban. Egészen érett férfikoráig pogány életet élt. Kitűnő szónokként, íróként és híres ügyvédként ismerték Karthágóban és Rómában, és mint ilyen, birtokában volt az ókori irodalmi műveltségnek és tudománynak. Nagyon tehetséges volt, de mégsem filozófiai problémák foglalkoztatták, és nem is az igazság utáni vágya vezette őt Krisz tushoz. Nem kutató tudóstermészet volt, hanem gondolkodó elme, tele szenvedélyes erővel és hévvel. Pogányként az akkori világ vad testi örömeiben élt. Részt vett a véres gladiátorküzdelmeken az arénában, és az akkori színház mértéktelen élvezeteiben. csak az ösztönök, a gondolatok és az érzelmek megváltozását, hanem a test megszentelődését is el akarta érni. Teljesen meg akarta szakítani a bűnös pogány világhoz fűződő minden kapcsolatát, és új, megváltott lényével az eljövendő királyhoz és Úrhoz, az Ő csodálatos országához akart tartozni. tertulliánus megszentelődésre törekszik tertulliAnus keresztyén lesz A keresztyén mártírok teljes odaadása és hite meggyőzte őt az evangélium valódiságáról és erejéről. Végül 202 körül élő hitre jutott. A megtérése hirtelen történt és radikális volt. Elege lett a bűneiből, megmentésre és szabadságra vágyott. Szabaddá akart válni a bűneitől. Miután megtért és Jézus Krisztusban megtalálta az üdvösséget, a megszentelődés után vágyott. Az addigi bűnös élete most az ellenkezőjébe fordult át. A mértéktelen élve zetek helyébe a teljes lemondás, a testi luxusélet helyébe az aszketikus megszentelődés lépett. Nem- Tertullianus túlélte a keresztyénüldözést Septimus Severus császársága alatt (193-211) Karthágóban, és neki tulajdonítják a címben idézett mondást. A megszentelődésre való erős törekvése miatt érthető, hogy bizonyos ideig a montanizmus felé fordult, noha később elhatárolódott ettől. (Montanus 156-ban Frigiában kezdett tanítani. A montanisták bizonyos reformokra törekedtek a katolikus egyházon belül. Az első gyü lekezetek egyszerű istenfélelméhez akartak visszatérni. Olyan mértékű szellemi ébredésre vágyakoztak, amely szélsőségesen karizmatikus irányba vitte el a mozgalmat. Azt állították, hogy a Szent Szellem kijelentette magát nekik. Montanus azt tartotta magáról, hogy ő a Parakletosz, vagyis Isten Szelleme.) Tertullianus pszichológiai szempontból vonzódott a montanizmushoz. Korának részben hanyag és elvilágiasodó egyházi keresztyénsége és annak halott formaisága nem tudta őt belsőleg szabaddá tenni. Nem olyan keresztyénséget akart, amelynek neve és formái vannak, hanem amely valóságos, és ereje van. Ezért lett ő a bibliai realizmus megteremtője. Minden területen valóságot látott: A bűnt és a halált is valóságos hatalomként látta a világon. De egy valóságos megváltást és megszentelődést is követelt, amely éppúgy érinti az egész embert, mint a bűn és a halál. Ezért van szükség arra, hogy a keresztyén ember meg szen telődése a testére is kihasson. Ezért ellenezte a gyülekezet gondatlan növekedését, és inkább sza kított volna az egyházzal, mintsem igazat adjon pl. Kallistus római püspöknek, aki az egyházat Noé bárkájának tekintette, amely tele van tiszta és tisztátalan állatokkal, és olyan tagokat is felvett, akiket korábban kizártak az egyházból. Tertullianusnál a megszentelődésre való törekvés összefüggött azzal, hogy a Lélek (Szent Szellem) tisztító és megszentelő erejét hangsúlyozta. Tanítása szerint a keresztelkedő a keresztségben (bemerítkezésben) lelki (szellemi) áldásban részesül, amely által meg tudja tartani az új törvényt. De ha nem tartja meg azt, akkor ne várjon bűnbocsánatot. Tertullianus a keresztelés utáni bűnöket tartotta a legveszélyesebbnek. „Aki igazán Vetés és Aratás 12

[close]

p. 13

megértette a keresztséget, az inkább féljen” – mondta. Egy igazi keresztyénnek soha nem szabad a keresztséget könnyelműen vennie. Emiatt ellenezte a gyermekkeresztséget. „Mit siet a bűntelen korú bűnbocsánatért?” – tette fel a kérdést. Ki mellett döntesz? „Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellen­ ségévé válik az Istennek” (Jak 4,4). Voltál-e valaha kényelmetlen helyzetben? Amikor első osztályba jártam, két pajtásom összekülönbözött egymással, és elhatározták, hogy „férfiasságuk igazát” egy parkban verekedéssel fogják lerendezni. Az egyiket a gyülekezetből, a másikat a szomszédunkból régóta ismertem. Amint iskola után a park felé mentünk, nem tudtam, mitévő legyek. Mindketten a barátaim voltak. Így azután diplomáciai eszközökhöz folyamodtam. Először egy kicsit Pistivel tartottam, majd az út túloldalán Petihez csatlakoztam. Amit egyikük mondott nekem akkor, azt soha nem fogom elfelejteni: „Jani, választanod kell. Mindkettőnk pártjára nem állhatsz egyszerre. Ezt vésd az agyadba!”Azonnal rájöttem, hogy amit mondott, abban sok igazság rejlik. Döntenem kell! Ahogy a barátom közölte velem, Jakab apostol is határozottan figyelmeztet bennünket, hogy aki a világgal barátkozik, Isten ellenségévé válik. Hogyan ismerhetjük fel, hogy valójában kinek az oldalán állunk? Hálával tartozunk Pál apostolnak a Galata 5,19-21-ben leírt gon dolataiért. Mielőtt a Szent Szellem gyümölcsének nevezetes jegyzékét közli, felsorolja azokat a példákat, amelyek a világgal való barátságot jelentik: tertulliAnus meg AkArt hAlni A világ számárA Bár Tertullianus egy ideig a montanizmushoz, a megszentelődési mozgalomhoz csatlakozott, de soha nem értett azzal egyet, hogy Montanus Paraklétosz lenne. Idősebb korában teljesen szakított ezzel a mozgalommal. Nem találta meg benne azt, amit keresett. Hasonlóan járt azokhoz, akik kitárulkoztak valamilyen „csillag” előtt, és későn ismerték fel, hogy hamis lelket (szellemet) követnek. De az a jó, hogy Isten kegyelméből minden őszinte hívő még időben felismeri a rossz utat és meg tud fordulni. Szerinte a keresztyén embernek meg kell halnia minden világi öröm számára, és csak Istennek és az ő Igéjének kell élnie. Tertullianus másképp harcolt a tévtanítások és az evangéliumtól való elfordulás szülőanyja, a görög világi műveltség ellen, mint Origenész, aki szerint az Isten szerinti gyülekezet nem azonos azzal, amit az emberek egyháznak neveznek. Tertullianus a korai keresztyénség meghatározó tanítója, az afrikai egyházak nagy vezetője volt. Kr.u. 220 körül halt meg Karthágóban. „házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás … és ezekhez hasonlók”. A felsorolás elgondolkodtató és ijesztő egyben: aki a világ barátja, az Isten ellensége, és cselekedetei éles ellentétbe kerülnek az Ő akaratával és útjaival. Hála legyen azért, hogy Pál nem hagy bennünket ellenséges területen. Ő olyan példákat sorol fel, amelyekkel Isten „mellé állhatunk „szeretet, ”: öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). Az Úr Jézus önmaga készítette el ennek a döntésnek az alapjait, amikor tanítványainak azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek” (Jn 15,14). Akaratának teljesítése képessé tesz bennünket arra, hogy sok gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére! És te ki mellett döntesz? Az Úr Jézussal való barátságunk akkor bizonyított, ha az Ő útjain vele járunk, amely választást jelent mellette. Hidd el, te sem járhatsz két úton. Légy biztos abban, hogy az Úr Jézushoz tartozol! (Német folyóiratból) J. S. 2013. évi 2. szám 13

[close]

p. 14

a gyülekezet - Isten háza A Gyülekezet szó görög eredetije az „ekklésia”, jelentése: kihívottak közössége. A régi Görögországban ez valamilyen politikai közösség összegyűlt polgárait jelentette. A görög Ószövetségben az „ekklésia” a héber „káhál” szó fordítása, magyarul: összehívás, összegyülekezés (2Krón 20,5; Zsolt 149,1; Ezsd 10,8). Jelenti egyrészt Izráelnek, Isten népének összességét, másrészt olyan emberek összejövetelét, akiket bizonyos célra hívtak egybe (1Kir 8,65). Az Újszövetségben ez a szó a különböző helyeken lakó hívők csoportjait is jelentheti (pl. Csel 5,11; 8,1; Róm 16,1; 1Kor 1,2;), illetve valamennyi hívőt az egész világon, egységben Jézus Krisztusban: ez Krisztus Gyülekezete (Jn 17,21). A Gyülekezet nem emberi al kotás (nem tévesztendő össze a népegyházakkal), hanem Urának, Jézus Krisztusnak (Mt 16,18), és az élő Istennek a Gyülekezete (1Tim 3,15). Ez Isten gyermekeinek a közössége, Jézus Krisztus Teste (Róm 12,5; 1Kor 12,12; Ef 4,4. 12. 16). (Bibliai nevek és fogalmak) A Gyülekezet Isten földi lakhelye, ahol a Szent Szellem által lakozik, ezért igazi bizonyságnak kell lennie itt a Földön. Az Újszövetségben Isten házát (Gyülekezetét) két szempontból figyelhetjük meg. 1. Folyamatosan épül Krisztus által, és csak akkor lesz teljes, amikor Ő visszajön (elragadtatás). Ebben az „épületben” minden hívő egy élő „kő” (Ef 2,20; 1Kor 3,9; 1Pt 2,5). 2. Isten lakhelye a Szent Szellem által (Ef 2,22; 1Kor 3,9; 1Tim3,15). Ezekben az esetekben azt figyelhetjük meg, hogy az embernek része van a Gyülekezet építésében. Az első esetben Isten mindenhatóságát látjuk, amíg a másodikban az ember felelősségét. Az elsőben Krisztus az építő (Mt 16,18), a másodikban pedig az ember is részt vesz az építésben (1Kor 3,11-15). Az elsőben a hívők alkotják a házat (1Pt 2,5), a második esetben a hívők a házban vannak (1Tim 3,15; 2Tim 2,20). Az első esetben az emberek az evangéliumban való hit által válnak a ház részévé, a második esetben a Krisztusba vetett hit bizonyossága által kerülnek bele (2Tim 2,19). Az elsőt néha az „igazság házának”, míg a másodikat a „bizonyság házának” nevezik. Most nézzük meg, hogy a Szentírás hogyan nevezi ezt a „házat”! A Gyülekezet mint templom szorosan kapcsolódik Isten házához. Talán úgy is lehetne nevezni, hogy Isten házának része. Azonban van egy különbség – a Gyülekezet – mint Isten háza – azért felelős, hogy fenntartsa Isten rendeleteit; míg a Gyülekezet – mint Isten temploma – azért felelős, hogy Isten szentségét tartsa fenn (1Kor 3,16). „…Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok” (1Kor 3,17). 1. templom – szentsÉg 2. nyáj – összegyűjtő központ A Gyülekezet úgy is van ábrázolva mint nyáj. Hívő emberek gyűlnek Krisztus köré, aki a központ (Pásztor), hogy imádják Őt, és neki szolgáljanak (Jn 10,16; Mt 18,20; 1Pt 5,2). 3. menyasszony – szeretet A Gyülekezet Krisztus szeretetének a központja. Ő bebizonyította a Gyülekezet iránti szeretetét azzal, hogy önmagát adta érte (Ef 5,25-31; Jel 19,7-9). 4. FelesÉg – örököstárs A Gyülekezet „örököstárs” Krisztussal együtt (Róm 8,17; Ef 1,14). 5. kIncs – egyedI kIncs A Gyülekezet a megváltott emberek kö zössége, ahol 14 Vetés és Aratás

[close]

p. 15

a személyek története különbözik egymástól, mégis egyformán értékesek az Úr szemében, aki megvásárolta őket (Mt 13,44). Bétel — Isten háza Amint Jákób Hárán felé tart, ott látja azt a csodálatos álmot, hogy egy égig érő létrán angyalok járkálnak le és föl (1Móz 28,10-22). Jákób Bételnek, Isten házának nevezi el a helyet, annyira áldottnak érezte a helyzetet. (Előfordulhat, hogy Isten a legváratlanabb helyeken szól hozzánk is.) Figyeljük meg, mit jelentett számára ez a találkozás! Jákóbnak Bétel elsősorban a nyugalom helye volt (10-11. v.). Köveket használt párna gyanánt, és lefeküdt aludni. Ennek kellene jellemeznie minden közösséget ma is, ahol a hívőkben Isten békéje uralkodik. Beszélünk ezekről az összejöveteleinken? 6. Igazgyöngy – ÉrtÉk És szÉpsÉg A Gyülekezetet úgy tekinti Krisztus, mint egy nagy értéket és szépséget, amelyet a Szent Szellem formál át az élet nehézségeiben és megpróbáltatásaiban (Mt 13,45-46). A nyugAlom helye A kiJelentés helye 7. munkaterület – szolgálat A Gyülekezet Isten munkaterülete, olyan hely, ahol Isten együtt munkálkodik az Ő szolgáival (1Kor 3,5-9). A 13. versben azt olvassuk, hogy Isten szólt Jákóbhoz. Mi is összegyülekezünk, hogy élvezzük az Istennel való közösséget, és hogy halljuk Őt szólni az Igéjén keresztül. Hányszor frissíti fel lelkünket ez az együttes élmény? A megerősítés helye 8. VendÉgFogadó – gondoskodás A Gyülekezetnek befogadó helynek kell lennie, ahol gyakorolják a rászorulók szellemi gondozását (Lk 10,30-37). A 13-15. versekben láthatjuk, hogy Isten megerősítette az ígéretet, amelyet Ábrahámnak tett népével és annak jövőjével kapcsolatban. Nekünk is szükségünk van a megerősítésre ezeken a területeken. Milyen áldás a János 14,3-ban ezt olvasni: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is”! Jákób, miközben figyel Isten szavaira, felismeri az Ő jelenlétének nagyságát és félelmetességét (16-17. v.). Ez olyasmi, amit mi keresztyének látszólag szem elől tévesztünk, és Jákóbbal együtt meg kell vallanunk: „Bizony, az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Amikor összejövünk Isten jelenlétébe, mindig a tisztelet legyen a legfőbb jellemzőnk. A tisztelet helye 9. gyertyatartó – gyülekezetI kIVáltság A Gyülekezet minden kiváltsággal fel van ruházva. Ez felelőssé teszi az Úr előtt, hogy elhivatását betöltse. Ha nem teszi, „gyertyatartói el lesznek mozdítva” (Jel 2,5). Az emlékezés helye 10. Város – uralkodás A Gyülekezet együtt lesz Krisztussal a szent Jeruzsálemben, ahol „uralkodnak örökkön-örökké” (Jel 22,5). (Részletek az „Élő Szavak” keresztyén folyóiratból, Marosvásárhely) Hogy soha ne felejtse el ezt a találkozást, Jákób oszlopot állít Istennek Bételben. Érdekes, hogy Pál apostol a helyi gyülekezetet az igazság oszlopaként jellemzi: „… tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja” (1Tim 3,15). A felelősség helye B. Anstey Végül, az utolsó versekben (20-22. v.) Jákób megígérte, hogy mindenének tizedét az Úrnak adja. Nem feledkezett meg az Isten háza iránti felelősségről. Nem kellene nekünk is többet törődnünk azzal, hogy mivel erősíthetjük a közösséget, és nem azzal, hogy milyen nyereségünk van belőle?! J. Bennett 2013. évi 2. szám 15

[close]

Comments

no comments yet