Vetés és Aratás 51. évfolyam 3. szám

 

Embed or link this publication

Description

Evangéliumi folyóirat

Popular Pages


p. 1



[close]

p. 2

A tartalomból Hogy szent szíved bús könnyeimre még mindig figyel, s áldott szavad hangzik még felém… Hogy utamon nem hagysz magamra, nem ölsz meg, mint halálra méltót, de megtapostad ama régi kígyót, mely tönkretette emberéletünk… Hogy szívemben van égő vágy utánad, hogy mindent, mindent megtalálok nálad, mire szükségem van… Hogy bűneimet még meg tudom bánni, az elveszettek sorsát tudom szánni, hogy szabad sírni, szabad mosolyogni, s gyarló életemet Tehozzád vonszolni, hogy egedből még rám ragyog a nap, s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap… Hogy van még ruhám és van kenyerem, hogy van még IGE és van KEGYELEM, s hogy e kegyelemből, Fiad érdeméért – ígéreted szerint – a mennyet elnyerem: KÖSZÖNÖM, ISTENEM! Dénes Ferenc Betlehemi csillag ............................................... 4 Keresztyénség az eszmék piacán ................. 6 A kettős megbízás ............................................. 8 A missziós munka eredménye ................... 10 Bizonyságtétel: Hogyan fogadott... .......... 12 Advent................................................................ 13 A gyermekek és az evangélium.................. 14 Örök szeretet ................................................... 15 Karácsonyi gyermekének............................ 16 „Ahogyan én szerettelek...”.......................... 17 Gyermekoldalak.............................................. 18 Hogyan szól Isten? ......................................... 20 A tökéletes áldozat ........................................ 22 Ne nyugtalankodj! .......................................... 24 Vendégszeretet .............................................. 25 A nyíltságról ..................................................... 26 Istentől jött tanító .......................................... 28 Tűréshatárok ................................................... 30 2013/3 (51. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Kedves Olvasó! Kedves Olvasó! Szívből kívánom, hogy a karácsony a leg­ nagyobb ajándékot jelentse számodra! Értékeld ezt az ajándékot, amelyet Isten adott: az Ő egy­ szülött Fiát, akiben gyönyörködött (Mt 3,17). Jézus Krisztus Is ten szeretetének ajándéka, amely minden szereteten túlárad. Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. Ez is mutatja az Ő szeretetének mérhetetlen voltát. Ha ezt hittel elfogadjuk, akkor ez már itt a Földön valódi örömöt és boldogságot jelent számunkra. Ennek a szeretetnek a tudata és birtoklása védelem a testi kívánság, a világ és a Sátán befolyásával szemben. Ez a végtelen szeretet az Úr Jézusban lett va­ lósággá: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Elszomorító, hogy ez a nagy szeretet sok embernél gyenge visszhangra talál, és csak a kivételes ünnepekre korlátozódik. Pedig Isten szeretete más időmértéket használ: „Örök sze­ retettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3). Ez a szeretet a miénk lehet, vagy már a miénk. Akkor miért engedjük át magunkat az aggodalmaskodásnak, a félelemnek, a gondok­ nak? Adjunk hálát ezért a szeretetért, amely körülvesz, áthat, és Jézus Krisztus által bennünk és általunk is munkálkodhat. Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket; és „…ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást” (1Jn 4,11) nem csak kará­ csonykor, hanem mindig! Úr Jézus: sok vak szemnek most is gyermeknek látszol, mint akit foglyul ejtett a betlehemi jászol. Éltető erőd még a világot át nem járja, mert magadra hagy néped hűs templomokba zárva. S mint a magot, mely alszik a hombárban csírátlan, elraktároztunk balgán sok vastag Bibliában. Jászolból, kőből, könyvből lépj ki! Szüless meg bennünk, hadd éljük a karácsonyt, ne csupán ünnepeljünk! Hullj a szívünkbe szent mag, (most bűn van bennünk s rontás) hass át rajtunk, mint égi radioaktív forrás! Hadd vigyünk a világnak, – mit annyi baj, láz éget – jóakaratot, békét s Istennek dicsőséget! Grafika: Kun Éva Bódás János Tanácsok – magamnak (Galata 5,14) 2014 Jövőre – nincs sürgősebb semmi – merj és akarj is kisebbé lenni, s kevés szóval és sokkal több tettel növekedjél majd a szeretetben! Füle Lajos 2013. évi 3. szám 3 Grafika: Kun Éva

[close]

p. 4

Betlehemi csillag TermészeTfeleTTi jel az égbolTon? Máté a tizenkét apostol egyike volt. Az Újszövetség első könyvét is ő írta. Ebben beszá­ molt arról, hogy Jézus születésnapját rendkívüli jelenség kísérte: egy csillag vezette a mágusokat (tudós emberek) Jézushoz. „A csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt” (Mt 2,9). Mi volt ez a csillag? És hogyan vezette a bölcseket az Úrhoz? Számos elmélet született ennek magyarázatára. meg ismert természeti törvényekkel. És nem kell azon meglepődnünk, hogy Isten Fiának szüle­ tését természetfölötti jel kísérte az égbolton. A bölcseket vezető csillag valószínű Isten meglepő cselekedeteinek egyike volt – különösen megter­ vezve és létrehozva egy egyedülálló cél érdekében. [2] Tekintsük meg, mit tett ez a csillag a Máté 2 szerint. a csillag szÁndéka Először is, a csillag figyelmeztette a bölcseket Krisztus születésére, azt a jelzést kapták, hogy tegyenek meg egy hosszú utat Jeruzsálem felé. Az első vers szerint ezek a mágusok keletről szár­ maztak; általában úgy gondolják, hogy Perzsiából. Ebben az esetben ismeretüket a Szentírásból szerezhették, mivel Dániel próféta szintén azon a vidéken élt, évszázadokkal korábban. Talán a bölcsek várakoztak az új csillagra, hogy Krisztus születését a 4 Mózes 24,17­ben leírtak alapján bejelentsék: „Csillag jön fel Jákóbból [3], királyi pálca támad Izráelből.” [4] ÁlTalÁnos magyarÁzaTok Az eseményekkel kapcsolatos magyarázatok szupernóváról, üstökösről, bolygók tömegéről, a Jupiter és a Regulus (fényes csillag az Oroszlán csillagképben) hármas együttállásáról, vagy a Ju­ piter és a Szaturnusz meglepő együttállásáról be­ szélnek. Bár ezen események mindegyike valóban látványos, és lehet, hogy alkalmas volt a királyok Királya születésének kihirdetésére, egyik sem ad kielégítő magyarázatot a Máté 2­ben olvasható egyértelmű részletekre. A felsorolt feltevések egyike sem fejti ki, hogyan ment a csillag a bölcsek előtt, és azt sem, hogyan állt meg ott, ahol a gyermek volt. Valóban nincs ismert természeti jelenség, amely képes lenne Betlehem felett megállni, mi­ vel valamennyi „természetes” csillag állandóan a Föld forgásával egyenes irányban mozog. [1 – megjegyzés az 5. oldalon.] Előtűnnek keleten, és lebuknak nyugaton, vagy körüljárják a csilla­ gászati pólusokat. A Biblia azonban nem nevezi természeti jelenségnek ezt a csillagot. éTeri (égi), vagy fizikai jelenség volT? Furcsa módon, csak egyedül a bölcsek látták a csillagot, vagy legalábbis akik megértették annak üzenetét. Heródesnek, Izráel akkori királyának meg kellett kérdeznie a mágusokat a csillag fel­ tűnési idejéről (Mt 2,7). Ha kizárólag a bölcsek látták a csillagot, továbbra is igazolást nyer, hogy Betlehem csillaga Istentől jövő természetfölötti megnyilvánulás volt, és nem pedig közönséges csil­ lag, amely mindenki számára látható lett volna. a félreérTés TiszTÁzÁsa Ellentétben azzal, amit az emberek általában hisznek, a keleti bölcsek Krisztus születésének éjszakáján nem érkeztek meg a jászol hoz; he­ lyette a gyermek Jézust és szüleit találták, akik a házban éltek (Mt 2,11). Ez csaknem két évvel Krisztus születése után lehetett, mivel Heródes – félve attól, hogy királyi pozícióját fenyegetés éri – megpróbálta Jézust megsemmisíteni a két év alatti fiúgyermekek megöletésével (Mt 2,16). Lehet, hogy a csillag Betlehem felett először akkor jelent meg, amikor a mágusok Ke leten (Perzsiában) voltak. [5, 6] Abból a távolságból képtelenek lettek volna felismerni a csillag pontos Vetés és Aratás TermészeTi Törvény Valóban, Isten felhasználhatja a természet törvényét akaratának érvényesítésére. A természeti törvény bibliai meghatározása az a mód, amellyel Isten szabályosan fenntartja az univerzumot, és véghez viszi akaratát, de Istent az általa alkotott törvények nem korlátozzák. Megteheti (ha úgy akarja), hogy indokolt esetben ideiglenesen fel­ függeszti azokat a törvényeket. Az Úr Jézus szűztől való születése önmagában természetfölötti esemény volt; nem magyarázható 4

[close]

p. 5

helyét, de biztosan tudták, hogy nyugatra tart. Ezért Izráel fővá­ rosába, Jeruzsálembe mentek, amely a legalkalmasabb hely volt a zsidók Királyának felkutatására. Valószínű, hogy mire a keleti bölcsek Jeru­ zsálemet elérték, a csillag eltűnt, majd ismét megjelent, amikor Jeruzsálemből Betlehembe indultak sokkal rövidebb úton, hozzávető­ legesen 10 km távolságra. Ezt támasztja alá az a tény, hogy először is a bölcseknek Heródes királyt kellett megkérdezniük, hogy hol született a zsidók Királya, és ez azt jelenti, hogy akkor a csillag nem vezette őket (Mt 2,2). És másodszor, igen megörültek, amikor ismét meglátták a csillagot, amint folytatták útjukat Betlehem felé (Mt 2,10). Miután a bölcsek Heródessel találkoztak, a csillag előttük ment Betlehemig, és megállt Jézus tartózkodási helye fölött. Pontosan ahhoz a ház­ hoz vezette őket, ahol Jézus tartózkodott, és nem máshová a városban. A bölcsek már tudták, hogy Krisztus Betle­ hemben volt. Erről Heródestől értesültek, aki a hírt a főpapoktól és írástudóktól szerezte (Mt 2, 4­5,8). Egy közönséges csillag esetében lehetetlen volna meghatározni, hogy melyik a közvetlenül alatta levő ház. A Jézus feletti csillag viszonylag közel lehetett a Föld felszínéhez (Isten erejének „atmoszferikus” megnyilvánulása), ezért aztán a bölcsek pontosan felismerhették a gyermek pontos tartózkodási helyét. Akármilyen is a pontos lefolyása az ese­ ménynek, az a tény, hogy a csillag a bölcseket Jézushoz vezette, bizonyíték arra, hogy a csillag egyedileg volt tervezve, Isten készítette különleges cél érdekében. Isten különleges eszközöket hasz­ nálhat szándékaihoz. Urunk születése biztosan tiszteletet érdemelt a mennyben. Alkalom volt ez arra, hogy Isten égi objektumot használjon Krisztus születésének bejelentéséhez, mert: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét…” (Zsolt 19,1). Krisztus idejében történt esemény, amely egy „pre­ cessziónak” (pörgettyűmozgásnak) köszönhető csillagászati jelenség. 2. Bár úgy tűnik, ez a csillag minden szabályt felborít, talán még meglepőbb, hogy az összes többi csillag ezt nem teszi. Az a tény, hogy az éjszakai égbolt összes csillaga a természet logikai törvényeihez alkalmazkodik, következetes a Biblia szerinti teremtéssel. 3. A vers szinekdochét alkalmaz – a töredék az egészet képviseli. Ez esetben a jogar jelenti a jogar hordozóját, pl. egy királyt. Ez derül ki az azonos jelentésű hasonlóságból. 4. A verset költői formában írták; szinonim ha­ sonlóságot használ (csillag és jogar = Izráel és Jákób). 5. A csillag helyzete, amikor a bölcsek először látták, vitatott. Az lehetett, hogy a csillag a keleti irányú égbolton volt, amikor először meglátták, vagy esetleg a bölcsek lehettek „Keleten” (pl. Perzsiában), amikor a csillagot látták. Ha a csillag keleten volt, miért mentek a bölcsek nyugatra? Idézzük fel, hogy a Biblia nem mondja azt, hogy a bölcseket a csillag Jeruzsálembe vezette (bár az is lehetett); csak azt tudjuk biztosan, hogy előttük ment Betlehemig. Lehetséges, hogy a csillag kez­ detben csupán jelként működött irányító helyett. A bölcsek Jeruzsálem felé haladtak, mert az látszott logikusnak, hogy ott kell elkezdeniük a zsidók Királyát keresni. 6. Az is lehetséges, hogy a csil lag a nyugati égbolton tűnhetett fel, mialatt a bölcsek keleten voltak, hogy útbaigazítsa őket. Továbbá, a „kele­ ten” kifejezés a görög fordítás szerint lehet „vir­ radatkor” is. Az is lehet, hogy a bölcsek a csillagot felvirradásakor látták meg. Minden szokványos csillag keleten virrad (a föld ten gelyforgása következtében), de ez nem szokványos csillag volt, és nem kelhetett fel nyugaton Betlehem, vagy Jeruzsálem felett (amelynek Perzsiától való távolságát nem lehetett volna tisztán érzékelni). Az ilyen különös virradat biztosan híressé tette volna ezt a csillagot, olyan egyedülállónak, mint Izráel „feltámadása”, amely találóan összeillik a 4Mózes 24,17­ben leírt jövendöléssel. Dr. Jason Lisle, Ph.D (A Colorado egyetem asztrofizikusa) Megjegyzések 1. A legkevesebbet mozgó csillag az Északi Sark­ csillag, mivel majdnem közvetlenül vonalban van a Föld északi pólusával. Ez azonban nem lehetett a 2013. évi 3. szám 5

[close]

p. 6

Keresztyénség az eszméK piacán Tanulj meg biblikusan gondolkodni, és így viszonyulj a világ eszméihez! Valójában minden ember filozófus, mind­ annyiunknak van világnézetünk. Véleményünk van arról, hogy milyen az életünk, és milyennek kellene lennie. Vannak gondosan átgondolt esz­ mék; és vannak, amelyek eloszlanak, mint a köd, ha valami jobb lesz elfogadottá. Minden ember megpróbál válaszolni az élet nagy kérdéseire. Ilyenek például: „Miért vagyunk itt, a világban? Van­e Isten? Mi történik velünk a halálunk után?” Mindezekre megpróbálunk kielégítő választ kapni, megérteni helyünket a világban. nyújtanak, és az igazság után tudakozódó jól teszi, ha őket választja, mert ezek kielégítőek lesznek számára. A keresztyének viszont gyakran kerülik az efféle összehasonlításokat, pedig inkább törekednünk kellene mindezek bemutatására, semmint elkerülésére. Ha lehetőségünk nyílik egyenlő esé lyekkel felvenni a „versenyt” más eszmékkel a nagy piacon, a keresztyénség nyújt­ hatja a legvonzóbb filozófiát, ami csak létezik. És ha a „vevő” szkeptikus? Kérjük fel: ha­ sonlítsa össze a Biblia világlátását a hitetlen filo­ zófusokéval, és ő maga ítélje meg, hogy melyik a kielégítőbb. Ha a „vevő” névleges mozlim? Hasonlítsa össze a Korán részleteit a Bibliáéval, és figyelje meg, mit mondanak a bűnről, a kegye­ lemről és a megváltásról. Istennek a Szentírásban adott kijelentésének nem kell félnie a „piac” egyéb eszméivel való összehasonlítástól. A Biblia igaz voltát jól alátámasztják a történelmi bizo­ nyítékok, az archeológia és egyéb tudományok is. Nem kell kiiktatni az értelmünket ahhoz, hogy keresztyének legyünk. Sőt ellenkezőleg, a Szent­ írás fényében jobban megértjük a természetet, a történelmet és a kultúrát. Az eszmék piacán pedig olyan árut adunk el, amiben magunk is bízunk. „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát...” – írta Péter apostol (2Pt 1,16), és mi sem tesszük azt, akik vele egy hiten vagyunk. Tiéd a legjobb kínálaT Ha kilépünk otthonunk ajtaján, mindenütt különböző világnézetű emberekkel találkozunk. Közöttük vannak ilyen vagy olyan színezetű ke­ resztyének, vannak ateisták, New Age­hívők vagy mozlimok. Oly nagy a választék, hogy az eszmék világa hasonlít egy zsúfolt, lármás bazárhoz, ahol egymással versengő filozófusok kínálják árujukat a vevőiknek, akik még tétovák, nem döntöttek arról, hogy mi az igazság. Nos, mi a keresztyén­ ség értéke ezen a „piacon”, az eszmék piacán? Hogyan tálaljuk, hogy vonzó legyen? bízzál a hiTed érTékében! A keresztyénség igen előkelő helyet foglalhat el az eszmék piacán. Hívők vagyunk, és tudjuk, hogy Istennek a Szentírásban adott kijelentése örökkévaló igazságokkal ismertet meg bennünket, amelyek egyébként rejtve maradnának előttünk. A „piacon” nézelődő vásárlónak, aki kívülről látja a hitet, a Biblia összefüggő, teljes képet nyújthat életünk céljáról; végső válaszokat kínál az élet nagy kérdéseire; nyugalmat nyújthat szívének és értelmének, mivel a hívőt kapcsolatba hozza Te remtőjével és Megváltójával. Bé kes sé get kínál Istennel, és megérteti Isten nagy céljait a történelemben és a világmindenségben. Egyéb ideológiák is azt állítják, hogy ezek közül sokat Tudjad, miT hiszel és miérT! Hitünk éppen annyira szívünk ügye, mint az értelmünké. Melyik hívő szíve nem telik meg örömmel Isten közelségében? A világnézetek pia­ cán azonban érzéseink gyakran kényelmetlenek, mivel nem adnak megfelelő választ a nehéz kérdé­ sekre. Ha pl. egy hitetlen ember megkérdezi, hogy a természeti katasztrófák Isten akaratából vannak­ e, vagy ha azt állítja, hogy Jézus képzelt személy volt, akit tanítványai találtak ki, akkor neked értelmes választ kell adnod az ilyen kérdésekre. Ha 6 Vetés és Aratás

[close]

p. 7

még idáig nem tetted, hogy átgondold a hasonló eseteket, jó, ha most megteszed. Olvass olyan könyveket, amelyek a hitvéde­ lemről (apologetika) szólnak. Péter apostol is az apológiára gondolt, amikor olvasóit biztatta: „…le­ gyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1Pt 3,15). Legyetek bizonyos mértékig megér­ tőek az eszmék vásárának vevőivel. Ismerjétek meg alaposan a Bibliát, de készüljetek fel arra, hogy megszabaduljatok bizonyos hiedelmektől (amelyek többé­kevésbé bennünk is megvan­ nak), amelyek nem a Szentírásból valók, hanem korunk kultúrájának vagy a hagyományoknak a termékei. „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság Igéjét” (2Tim 2,15). a szabad akarat, vagy a tudomány és a Szentírás egybehangolásának kérdését. A problémák be­ csületes megvallása sokkal jobb, mintha valami­ féle evangéliumi szlogen mögé rejtőznénk. Ezzel „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10,5). ne feledd, ez a harc szellemi küzdelem! Sok hitetlen ember őszintén megvallja, hogy intellektuális problémái vannak a keresztyénség­ gel kapcsolatban. A Szentírás azonban világosan megmutatja, hogy a hitetlenség gyökere abban van, hogy az ember nem akarja elfogadni az evangéliumot, nem pedig abban, hogy nem tudja elfogadni. Az evangélium hirdetése elleni intel­ lektuális kifogások mögött gyakran erkölcsi és szellemi okok rejtőznek, amelyeket a hívő ember legjobb akaratú érvelése sem tud megszüntetni. Az ember természetétől fogva nem hajlamos arra, hogy hallgasson az evangéliumra, sőt ellenkező­ leg: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene meg­ vakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világos­ ságát...” (2Kor 4,4) Ezért kell a magad és mások azon erőfeszítéseit, hogy az emberek lelkét megnyerjétek, imádsággal hordozni, mert akármilyen fontos is az eszmék piacán az intellektuális magyarázat, az önmagá­ ban nem képes elűzni azt a szellemi sötétséget, amelyben a hitetlen emberek élnek. Ahhoz Isten Szellemének újjászülő ereje szükséges. Mindezeken túl pedig nagyon vigyázzunk arra, hogy mindennapi életünk össz hangban legyen a bizonyságtételünkkel. A puszta érvelést az emberek visszautasíthatják, de ha Krisztus kedvessége válik láthatóvá az életünkben, azzal meghódítunk olyan embereket is, akik a puszta érvelésre nem hallgatnak (1Pt 3,1­6). Járj azért az „eszmék piacán” hitedről meg­ alapozott ismerettel vallást téve és imádkozó életet folytatva, hogy felkínálhasd az embereknek azt a legjobbat, ami valaha is adatott az emberi nemnek! Nick Guilbert épíTsd a megérTés hídjaiT! A Cselekedetek 17­ben Pál apostol olyan embercsoporthoz beszélt, akik – mint napja­ inkban is olyan sokan – „egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (21. v.). Az eszmék eme piacán Pál felhasználta hallgatói kultúrá­ jának ismeretét (kiváltképpen a vallásukat és a költészetüket), és úgy hirdette nekik az evangéliu­ mot. Mi is felhasználhatjuk korunk irodalmából, tudományából, film jeiből vett ismeretein ket annak érdekében, hogy a hitetleneket megnyerjük. Próbálj meg kiválasztani egy általánosan ismert, modern, tudományos elméletet, egyfelől azért, hogy saját ismereteidet gazdagítsad, másfelől azért, hogy a Szentírás fényénél megismerd annak erős és gyönge oldalát. Tanulj meg biblikusan gondolkodni, és bibli­ kusan véleményt alkotni a téged körülvevő világ­ ról. Az eszmék piaca vevőközönségének meg kell tudnia, hogy a hívők is használják az értelmüket, mégpedig igencsak elevenen. A tudatlanság soha nem tartozott a Szent Szellem gyümölcsei közé. Ugyanakkor készséggel valld meg, hogy nem ismered az élet minden nehéz kérdésére a választ – például a predestináció és 2013. évi 3. szám 7

[close]

p. 8

A kettős megbízatás A lelki (szellemi) és a testi gyógyítás Olvassuk el a következő igehelyeket: Máté 10,1.7-8; Lukács 13,10-17! Jézusnak gazdasági, politikai, társadalmi vagy ezekhez hasonló programja nem volt. Ő egész földi működését, a megváltáson túl, az egyén, az egyes ember lelki (szellemi) és testi bajainak megszüntetésére irányította, mert tudta, amit még ma is oly kevesen tudnak, hogy minden jó gazdasági, politikai, társadalmi és egyéb program csak lélekben (szellemben) és testben alkalmas, megjobbult egyének által tartható fenn. Jézus munkásságát a vele járó Péter apostol így foglalta össze: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és Ő ... jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel 10,38). A Máté evangéliumából olvasott fenti igeversekből kétségtelenül megérthetjük, hogy Jézus az Ő munkásságának folytatását a tanítványaira bízta. Ez a megbízás kettős: a lelki (szellemi) és a testi bajok gyógyítása. A megbízás előtt azzal készítette fel őket, hogy „hatalmat adott nekik”. Jézust Isten felkente Szent Szellemmel, Ő pedig hatalmat adott a tanítványainak, hogy „gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget”. Az utasítás első része ez: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” A felszólítás második része az egyes ember lelki (szellemi) és testi bajainak enyhítését tartalmazza: „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket.” A test legnagyobb ellensége a halál, a lélek (szellem) legnagyobb veszedelme az ördög által való megszállás. A küldetés tehát a legnagyobb bajok ellen is szól. Az evangéliumok, az Apostolok cselekedetei és az apostoli levelek szerint a tanítványok e megbízást nemcsak átvették, hanem gyakorolták is. Tanulságos a megbízás utolsó felszólítása is: „In gyen kaptátok, ingyen adjátok.” A modern kor a Jézustól kapott megbízást teljesen kiforgatta. Először is szétválasztotta a kettős megbízást: egyik emberre csak az igehirdetést, a másikra csak a betegségek gyógyítását bízza. Az Úr Jézus az igehirdetői megbízás előtt „hatalmat” adott, a modern kor „kiképzést” nyújt. Eredményes-e a mennyek országáról való prédikálás és az ördög, valamint az ő munkái, a bűnök elleni küzdelem Jézustól nyert hatalom nélkül? A Szentírás összefüggő értelme és a tapasztalat szerint: nem. A modern orvosi képzés őszintébb és egyenesebb, mint az igehirdetői képzések. A hivatalos (iskolai) orvostudomány nyíltan hitetlen és anyagias (materialista) gondolkozású, s nem ígér többet, mint a testi bajokon való segítést összegyűjtött tapasztalatai alapján. Jézussal és az evangéliummal nem kérkedik; jézusi hatalom híján nem nyújt, de nem is ígér többet, mint ameddig tapasztalatai terjednek. A záró megbízás szerint a jézusi hatalommal, valamint az Ő megbízásából történő prédikálás és a lelki-szellemi-testi bajokon való segítés ingyen adandó. Ez is elveszett, vagy kiforgattatott a modern keresztyénség köreiben. A Lukács evangéliumában olvasott versekben egy gyógyítást látunk, amelyet Jézus maga végzett. Jézus itt leleplezi minden betegségnek a végső titkát: az mind sátáni eredetű. Az Ő gyógyító hatalmának igazi mivoltát is megmondja, amikor így szól: „Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből…?” A modern orvostudomány azon része, amely azt hiszi, hogy minden betegségnek csak anyagi vagy testi okai vannak, teljes tévedésben van. Nincs testi betegség, amely ne hatna a lélekre, és nincs lelki (szellemi) betegség, amely ne hatna a test működésére is. Jézus Vetés és Aratás 8

[close]

p. 9

és az apostolok senkivel sem vitatkoztak a lélek az meggyógyult (2Kir 5). Ézsaiás próféta Ezékiás (szellem) és a Sátán létezéséről, hanem ezekkel, kelevényére egy kötés fügét köttetett, az is megmint valósággal számoltak. Jézus gyógyításai csak gyógyult (2Kir 20). Pál apostol Timóteusnak ezt az anyagi gondolkozású (materi a lista) ember tanácsolja: „Ezután ne csak vizet igyál, hanem számára csodák, a lelki (szellemi) gondolkozású – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való emberek előtt természetes jelenségek. Miként mi tekintettel – élj egy kevés borral is” (1Tim 5,23). meg tudjuk semmisíteni a tűz erejével minden Ezekből nyilvánvaló, hogy az emberi tapasztalatok fertőző betegség csíráját, úgy semmisíti meg Ő a alkalmazását Isten megáldhatja. Egy híres orvos beteg testben a betegség végső okát: azt mondta az őt dicsérőknek, hogy ő a Sátán hatalmát. János apostol csak rendel, Isten pedig gyógyít. így foglalta össze Jézus műEgy másik neves orvos pedig azt ELÉG! ködését: „…azért jelent írta várószobája falára, hogy (2Korintus 12,7-9) meg az Isten Fia, hogy az gyermeket nevelni és beteget Háromszor kértem: vedd el a tövist, ördög munkáit lerontsa” gyógyítani csak Isten tud. A Uram, életem gyötrő tövisét! (1Jn 3,8). „Csak” ennyit gyakorlati orvostudomány Isten háromszor nékem így felelt: tett a gyógyításainál, és igénybevétele azonban bűnPróbáid közt a kegyelem – elég! erre adott hatalmat tanítné válik, ha a beteg jobban ványainak is. bízik abban, mint Istenben, s Siklós József itt követnek el sok vétket hívők Jézus gyógyításainak és az és hitetlenek egyaránt. Ő erre vonatkozó magyarázatainak tagadásával kb. ugyanolyan méretű tévedés az Végül vessünk egy pillantást a zsinagóga az állítás, hogy minden hívőnek megvan minden elöljárójára (Lk 13,14), aki Jézus gyógyítását látva betegség ellen a gyógyító hatalma. Pálnak volt ado- megharagudott. Haragjának ürügye a szombat mánya a hit által való gyógyításra, mégis azt írja, megsértése volt. Ezzel megbírálta Jézust, Jézus hogy a gyülekezetekben csak némelyeknek adatik pedig megbírálta őt, s képmutatónak nevezte. a gyógyítás a Szent Szellem által (lKor 12,9). Még A külsőleg vallásoskodó, képmutató ma is ellenakiknek adatott is ez az adomány, azoknak sem sége az Úr Jézusnak és az Ő segítségének. Jó ezt adatik az minden betegségnél. Pál megírja, hogy tudni, hogy felismerhessük az ellentmondás okát. Trofimoszt Milétoszban hagyta betegen (2Tim Ezeknél az embereknél a nép jobban „örült mind4,20). Sőt isteni célból neki magának is szenvednie azoknak a csodáknak, amelyeket Ő vitt véghez” kellett testében a Sátán tövisét (2Kor 12,7-9). Más- (Lk 13,17). Ez ma is ugyanígy van. A képmutató felől bizonyos, hogy még a bibliaolvasó, Krisztus- az isteni kijelentés és a nép természetesebb felfoban hívő emberek sokasága is elvesztette a hit által gása között lebeg. való gyógyításban és gyógyulásban való bizalmát, A kettős jézusi megbízás szétválasztása által amiből általában saját magának és környezetének mind az igehirdetés, mind az orvostudomány is csak kára származik. megcsonkította magát. Elmondhatjuk, hogy A Jézus Krisztustól nyert hatalommal (vagyis mindkettő fél kézzel dolgozik. Az igehirdetőknek Isten akaratából!), a hit által való gyógyulás esetei növekedniük kell abban a hitben, hogy Jézus a újra és újra itt vannak szemünk előtt, de ezekkel testnek is Ura és orvosa. Az orvostudomány műsem az egyes hívők, sem a gyülekezetek nem kérked- velőinek fel kell adniuk vak tagadásukat a lélek hetnek, sőt Jézus utasítása szerint ez a mennyek (szellem) és annak isteni kapcsolatai kérdésében, országáról való prédikálás után helyezendő. Jézus hogy sokszor gőgös, de még többször száraz, szeKapernaumban az egész zsinagógának prédikált, és gényes és egyoldalú működésük krisztusi erőkkel csak azután gyógyított meg egy beteget. termékenyüljön meg. Bűn-e a gyakorlati orvostudomány igénybe vétele? Elizeus próféta Naámán fővezérnek hétszeri fürdést rendelt a Jordánban, amely után Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor előadása 1933. febr. 2-án a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség téli konferenciáján, Budapesten. 2013. évi 3. szám 9

[close]

p. 10

A missziós munka eredménye – romhalmaz, vagy élő kövek?! A Mission für Süd-Ost Europa (MSOE) mint megszentelődési mozgalom Itt állok missziónk török területen munkálkodó vezetőjével Laodíceában. Egy kijózanító kép tárul elénk az elmúlt idők romjain. Az első évszázadban keletkező, akkor virágzó gyülekezetek Kis-Ázsiában (a mai Törökország) csak köveket hagytak hátra. Halott köveket, amelyek mesélnek. Köveket, amelyek egy mozgalmas múltról tesznek bizonyságot. Pergamonban, Thiatírában, Szárdiszban, Filadelfiában, Hierapoliszban, Laodíceában, Kolosséban, Szmirnában és Efezoszban gyülekezetek vannak eltemetve, amelyek egy meghatározott időben Jézus gyülekezeteit képviselték a Földön. Hogyan történhetett meg, hogy azok a gyülekezetek, amelyeket Pál, Epafrás és más igehirdetők az 1. évszázadban alapítottak, és amelyeket János apostol sok éven keresztül gondozott, eltűntek valahol a látóhatáron? Hogyan lehetséges, hogy egy olyan területen, ahol hosszú éveken keresztül Jézus gyülekezetei működtek, ma csak elenyészően kis számú keresztyén él? Törökország lakosainak száma kb. 75 millió – és néhány keresztyén kisebbség mellett – csupán 400 török keresztelkedett át iszlámból kereszténnyé annak ellenére, hogy szabad a vallásukat megváltoztatniuk. Ma 4000 keresztyén él egész Törökország területén, és azokban a városokban, ahol korábban nagy gyülekezetek léteztek, mára már semmi, vagy csak elenyészően kevés keresztyén maradt. Hogyan történhetett ilyen? Ez a hosszú, évekig tartó missziós munka eredménye? Halott kövek? Ahogyan az élő kövek romokká váltak A választ végső soron azokban a levelekben találjuk, amelyeket Jézus Krisztus maga írt a mai Törökország területén akkor munkálkodó gyülekezeteknek, de ezek egyben minden idő ben, minden gyülekezetnek is szólnak (Jelenések könyve 2-3. rész). Jézus szeretetteljesen, de nyíltan mond dicséretet és intést is. A következményt is hirdeti, ha egy gyülekezet az Ő szavával nem megegyező módon él (pl. az efezusi gyülekezet esetében: Jel 2,5). A Jézus Krisztus követését figyelmen kívül hagyó megtérés romlásba visz. Az észhit tevékeny hit nélkül hiábavaló hit. A történelem azt mutatja, hogy Kis-Ázsia gyülekezetei Jézus jelenlétét fokozatosan elveszítették, és ezáltal önmaguk alatt vágták el a fát: * A gyülekezetek már az 1. évszázadtól kezdve elhagyták Isten szavát, és a tévtanítások mint rákos sejtek terjedtek el, megzavarva az egészséges sejteket. * A 4. évszázadtól kezdődően a gyülekezetek szerfelett nagy emberi hatalmat kaptak, nagy befolyást nyertek a gazdasági élet területén, és ezzel egy időre elveszítették a Jézus Krisztustól való függőségüket. * A mellékes témákról folytatott gyakori és értelmetlen vita az egymás közötti szeretet meghidegüléséhez vezetett. * A gyülekezetek felhagytak a misszióval, majd a mai Törökország területe a 11. évszázadban az iszlám befolyása alá került. Aki felhagy a misszióval, azt a világ misszionálja. Mi marad fenn? Az MSOE ezen missziós területén 110 év miszsziós munkájából mi maradt fenn? A mi munkánk után is ilyen romhalmazok állnak majd? Dicsőség az Úrnak minden emberért, akik hitre jutottak, és életükkel Jézust dicsőítik meg. Dicsőség az Úrnak minden gyülekezetért, amelyek létrejöttek és növekedtek az igehirdetőktől függetlenné válva, és ma már maguk is misszionáriusokat küldenek ki a világba. Azonban olyanokat is látunk, akik újat kezdtek Jézussal, de visszafordultak, és eltávolodtak tőle. Szomorúan állapítjuk meg, hogy néhány új gyülekezet ismét feloszlott. Ahhoz, hogy maradandó gyümölcsöt lássunk, számunkra, a misszió számára több a teendő, mint egyszerűen „vinni az evangéliumot az embereknek ”. Az MSOE már az 1903-as megalakulásakor így határozta meg a célokat: „A missziós szövetség csak olyan törekvéseket támogat, amelyek a megtérés és Vetés és Aratás 10

[close]

p. 11

EVANGÉLIUMI KIADÓ ÉS IRATMISSZIÓ a megszentelődés bibliai alapján állnak. A misszió abban akar segíteni, hogy minden nemzethez saját nyelvén szóban és írásban a tiszta evangéliumot vigye el.” Mivel az alapítók is a „megszentelődési mozgalom” részesei, ezekkel a célokkal képesek voltak tevékenységüket a 19. század közepétől kezdve Angliából az európai országokra és a német nyelvterületre is kiterjeszteni. Amire figyelnünk kell Ha az ember a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot hirdeti, fontos, hogy a teljes igazságot hirdesse. Az evangelizáció és a misszió nemcsak egy egyszerű út Istenhez, hanem szükséges, hogy az ember életét Isten szava és a Szent Szellem tartósan átformálja. Ha azt szeretnénk, hogy emberek a különböző népekből keresztyénné legyenek, akkor arra is éppen annyira figyelnünk kell, hogy ezek az emberek ne essenek vissza régi életükbe néhány hónap vagy év múlva. A misszió mindenkor felelősséggel tartozik azokért, akik befogadták Jézus Krisztust az életükbe. Azt szeretnénk, ha utunk végén nem a missziós munka romjainál állnánk. Komolyan kívánjuk venni Jézus szavait, amelyeket Ő mindazoknak mond, akik az Ő Gyülekezetének tagjai a Földön. Aki Jézus Krisztust hűen követi, átélheti az Ő csodálatos ígéreteit. Azt kívánjuk a magunk számára, hogy a világ sok országában a misszionáriusok szolgálatának eredményeképpen „élő kövek maradjanak fenn, ” amelyek Jézus Krisztust dicsőítik meg (1Pt 2,5). Imádkozzatok velünk, hogy ne halott köveket produkáljunk, hanem tartós és maradandó missziós munka folyjon a munkamezőkön! Mindaz, amit Jézus az emberek által tesz, megmarad. De mindaz, amit az emberek Jézus nélkül cselekszenek, eltűnik. Friedemann Wunderlich 50 év hosszú idő, fél évszázad. Ennyi idő alatt egy ember megéli életének aktív idejét, a világban pedig politikai rendszerek, uralkodók váltják egymást, de Isten kegyelme és akarata nem változik. 1962 óta vehetik kezükbe az olvasók a Vetés és Aratás folyóiratot. Isten csodálatos munkálkodása által, viharokon keresztül, országhatárokat átlépve egykor és ma is megjelenik a lap. Ezt az elmúlt néhány évtizedet elevenítettük fel, amikor együtt voltunk az Evangéliumi Kiadó és a Vetés és Aratás munkatársi találkozóján augusztusban, a dömösi Biblia Centrumban. Vohmann Péter, mint a Kiadó alapító munka­ társa Kovács Árpádról, a lap tavaly elhunyt első szerkesztőjéről emlékezett meg. A Németország­ ból, Horvátországból, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és természetesen Magyarországról érkezett munkatársak a jelenlegi helyzetről szá­ moltak be. Közben Isten Igéje és egymás hite által épültünk. Lehetőségünk volt megbeszélni legközelebbi teendőinket is, keresve Isten akaratát, terveket szőve a lap jövőjéről, lehetőségeiről. Ez az ötvenéves évforduló felhívta a figyelmün­ ket, hogy álljunk meg, csendesedjünk el, és adjunk hálát mindazért a sok jóért, amelyet Urunk adott a lapon keresztül az olvasóknak és a munkatár­ saknak egyaránt: „Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt, az engesztelés napján... hirdessetek szabadságot a földön... legyen ez nektek örömünnep.” (3Mózes 25-ből) M. Z. „Legyünk résen, nehogy kezünkkel lerontsuk azt, amit ajkunkkal felépítettünk.” C. H. Spurgeon A találkozón készült csoportkép 2013. évi 3. szám 11

[close]

p. 12

S zékelyföld szívében élő, keresztyén család gyermekeként nőttem fel. Nem voltak ismeret­ lenek előttem a bibliai történetek, sokat hallottam Istenről, de még nem ismertem meg igazán az Atya szeretetét és kegyelmét. Életemben a változás nem egyik percről a másikra történt, hanem fokozatosan. Isten fo lyamatosan hívott magához, meg szólított először halkan, majd erélyesebben, de mindezt szeretettel tette. „Ma, ha az Ő szavát halljátok…” (Zsid 3,7-8) Az első, számomra megrázó és döntést sür­ gető mondat egy bibliaórán hangzott el: „Amiért ma nem teszel semmit, az nem fontos neked.” Ez megmaradt bennem, és nem hagyott nyugodni. Hogy mért? Mert tudtam, hogy ha ma nem enge­ delmeskedek Isten hívó szavának, akkor nem fo­ gok találkozni a nagyszüleimmel, a rokonaimmal, akik már elköltöztek az Úr Jézushoz, nem jutok a mennybe, és én ezt nem akartam. Tudtam, hogy akik Krisztusban haltak meg, azokkal találkozni fognak azok, akik elfogadják az Atya hívó szavát, és bocsánatot kapnak bűneikre, és örök élet a jutalmuk. Esténként azzal feküdtem le, hogy nem tettem semmit az örök életem ügyében, még min­ dig kemény a szívem az Atyával szemben, még MA sem volt ez fontos nekem… Vedd észre, hogy Én vagyok a te őriződ! A mi családunk hetente többször is az erdőben dolgozott, így én is édesapámmal és a nagyobb fiútestvéremmel. Az erdő, a fák, a láncfűrész, a hasító fejsze és sok egyéb szerszám az életünk részévé vált. Általános munkamenet volt a kis és nagy bükkfák ledöntése, lóval való levontatása az út mellé és darabolása, hasítása. Ebben nőttem fel már hétéves koromtól kezdve. A hajnali felkelés és a ló abrakolása mindennapos tevékenységgé vált. Sok szépségét és nehézségét megismerhettem ennek a „szakmának”. Így kezdődött az egyik napon is, csak a folytatás lett más. Éppen az egyik nagyra nőtt bükköt akartuk kivágni, amikor a tudásunkkal és gyakorlatunkkal ellentétben a fa rossz irányba kezdett dőlni egy hírtelen jövő szél miatt, ezért nem maradt más, mint az életmentő futás. A fa éppen mellettem ért földet, az egyik ága még a kalapomat is leverte. Csak 5 centiméterre voltam a biztos haláltól. Nem sokkal később pedig, a fa hasogatásakor baleset ért (4cm körüli hasadás a fejemen). Isten újra figyelmeztetett, de kegyelme mégis kísérte az életemet. „…nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” A tékozló fiú történetéből értettem meg iga­ zán, hogy változás szükséges az életemben; hogy az Atya szeretettel vár, és engem is kész fiaként visszafogadni (Lk 15. fej.). Ezért olyan elhatáro­ zásra jutottam, mint Gedeon. (Mindig szeretem, amikor Isten pontot tesz az „i”­re. Legyen biztos, ami biztos.) Tudtam, hogy mint minden fahordási nap előtt, úgy most is előkészületek folynak: a szekér felszerelése, fejszék és a láncfűrész élezése, a lónak takarmányt kell biztosítani. Ezen a hétfőn is így készültünk, hogy kedden reggel az erdőbe mehes­ sünk. Közben sokat gyötrődtem, egyre nehezebb volt a saját bűneim elviselése, a közömbösség csak növekedett, egyre erősödött az ellenség hadserege a hátamnál. Végül hétfőn este a következőt imád­ koztam: „Atyám, megvallom bűneim én is, mint a tékozló fiú, és ha visszafogadsz, kérlek, pecsételd meg azzal, hogy holnap nem megyünk az erdőre. Jézus nevében kérlek, hallgass meg. Ámen.” (Nem mondtam el senkinek, hogy mit kértem Istentől.) Ezután vártam… Másnap hajnalban nem ébresztettek fel, hogy megyünk az erdőbe, pedig tiszta idő volt, nem esett az eső, minden egyéb rendben volt, csak az én szívem nem. Amikor felébredtem így szólt édesapám: „Fiam, ma nem megyünk az erdőbe, hanem kerítést festünk.” Ez csodálatos válasz volt az imámra. Ekkor hittel elfogadtam, hogy az Atya megbocsátott, és örök élettel ajándékozott meg. Neki többet ért egy elveszett, rég nem látott fiú, aki hazatért, mint egy keddi nap, amikor az erdőben dolgozunk. Azóta próbálok a tetszése szerint élni, cse­ lekedni, amit mond. Isten elhalmozott engem is, mint az atya a fiát: munkahellyel, egészséggel, szerető testvérekkel, és nem utolsó sorban az Ő szeretetével ajándékozott meg. Bokor László (Parajd) Vetés és Aratás 12

[close]

p. 13

Ad v e n t dvent, karácsony és már itt az óév estéje. Éveink morzsolják földi életünket, és visznek közelebb a Valósághoz, aki maga az Igazság, az Út és az Élet, az örök élet. Minden napnak átéltük a baját, örömét, talán aggodalom is belopódzott a szívünkbe. És milyen jó volt megtapasztalni: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20)! Ez a legnagyobb erőforrása minden Krisztusban hívőnek. Minden otthon, ahol a keresztyén értékek valódiak, gyakran hasonló az ingadozó csónakban átélt tengeri utazáshoz. Hullámvölgyek lent, megrázkódtatás, majd magasság fent váltják egymást, de egyszer majd végre és örökre „fent” maradunk. Lehetne számolgatni az elmúlt év dolgait, de tegyük ezt hálaadással az Úr iránt, aki vezetett és hordozott türelemmel és kegyelemmel, előre mutatva mindig Igéje és Szent Szelleme által. Az a szolgálat, amit nekünk adott az Úr, nemes feladat, mert Őtőle van: forgolódni azok között, azokért, akik közé életterünket helyezte. Ez nem kevés terhet és sok törődést jelent. Előterem teni a mindennapit, vizet önteni a pohárba, a szívbe csepegtetni a tiszta Igét, adni, adni, adni… mert Isten mindenkinek megfizet az ő cselekedetei szerint (Róm 2,6). Az elmúlt 365 napnak (52 hétnek) megvan a maga súlya, és sok minden az élet forgatagában feledésbe merült, Ő viszont: „… figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékeztetőül azokat, akik Őt félik és megbecsülik nevét” (Mal 3,16). Milyen igaz a mondás: Krisztus csendes résztvevője minden napunknak, hallja, látja a dolgainkat! Talán némelykor kellemetlen ez a tudat, szégyenkezünk, de Ő akkor is ott van! Az Úr komoly felelősséget tett a vállunkra, és csodás erővel áldott meg, hogy haladjunk előre, jobban, tudatosan. És ha elcsüggedünk, a kéz elfárad, megszomorodik a szív, ellankad a láb, Ő ott van, kezet nyújt, emel, szelíden mondja: „Tovább! Állj fel, járj, hordozd a terhedet, mert melléd állok, és veled vagyok!” Van, amikor látod ezt, van, amikor nem, de Ő akkor is ott van! A közösségben, a családban, a gyülekezetben Isten vésője formál, és metszőollója metsz le rólunk haragot, türelmetlenséget, elégedetlenséget, kalapácsütése rendre utasít: csak csendben és rendben… Ekkor megáll 2013. évi 3. szám A a hívő, fejet, szívet hajt bocsánatkérésre… És Ő hű, hogy megbocsásson, és mehetünk utunkon tovább megkönnyebbülten, szabadon. Az év könyvében vannak lapok, amelyeket ki szeretnénk törölni, zárójelbe tenni; ami lehet, hogy akkor fontos volt és sürgős, de ma már másként ítéljük meg. Ilyen a földi élet, amikor nem lát(hat)unk előre, csak a mába, a pillanatba. De Isten ezt tudja, és lehet, hogy némelykor mosolyog, vagy szomorú miattunk. Van, amikor megmondja, vagy belevisz olyan helyzetekbe, hogy magunktól döbbenjünk rá, van, amikor mással mondatja el, hogy mit akar. Csendesedjünk el ezek hallatán, és tegyük, amit Ő mond, mert ebből lesz krisztusi élet, amely másokban kérdést fakaszt: Hogyan? Miért? És ez a pillanat az, amikor mondhatod, nem a magadét, hanem a Krisztusét: nem én, hanem Ő! Advent: vágyakozás és várakozás, valamire? Nem! Valakire! Mert Ő jön, amint ígérte, hogy elvigyen az örökkévaló dicsőségbe. Tegye az Úr a szívünket vágyakozóvá, erőssé, maradjunk meg a mozdíthatatlan Sziklán, és így várjuk Őt addig, amíg el nem jön! Babos Márton Imádság év elején Istenem! Add, hogy az új esztendőben ne essek sohasem kétségbe! Baj, megpróbáltatás hogyha ér, Hozzád menjek mindig vigaszért. Rossz, ha kísért, ne menjek bele, tartsd távol a gonoszt, ne engedd közelembe. És add, Uram, hogy a múltnak sebe ne fájjon, a jövő bizonytalansága ne aggasszon! Bízom Benned, hogy gondot viselsz rám, köszönöm, hogy meghallgatod imám. Ámen. F. Farkas Rozália 13

[close]

p. 14

A gyermekek és az evangélium gyermekek keresztyén szellemben történő ne­ velése elsősorban szülői kötelesség, ezenkívül egyházi – gyülekezeti feladat is. Felkészülésként jól jön a segítség egy szakavatott gyermekmunkás tollából. Ilyen cikkünk írója is, aki évtizedeken át a gyermekevangelizáció elkötelezettje volt, és szívesen bocsátja rendelkezésünkre tapasztalatait és gondolatait. A kezünkben Minden gyermekmunkásnak lelki bifokális szemüvegre van szüksége, mert a jelen és a jövő egyaránt érdeklődésének középpontjában áll. Maga előtt kell látnia a gyermekeket jelenlegi állapotukban, minden problémáikkal és lehe­ tőségeikkel együtt. Maga előtt kell látnia, hogy mi lesz belőlük. A mai gyermekekből majd szülők, igehirdetők stb. lesznek. A gyermekmunka tehát kétszeres befektetés. Pillanatnyilag a gyermekek életébe fektetünk be, de abba is, ami a jövőben lesz belőlük. Egyszer megkérdezték egy kisfiútól: – Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? – Talán misszionárius, talán bűnöző. – Hogyhogy? – csodálkozott a kérdező. – Minden attól függ – magyarázta a fiú –, hogy ki szerez meg előbb. Amennyire helyes megállapítás, hogy a jövő a gyerme kek kezében van, ugyanígy igaz az is, hogy a gyermekek a kezünkben vannak. Éppen ezért nézzünk szembe azzal a kérdéssel, hogy mit teszünk velük. John Wesley, a XVIII. századi, nagy igehirdető és a metodista egyház alapítója írja: „Ha nem viseljük gondját a felnövekvő nemzedéknek, a mostani éb­ redés csak egy emberöltőig fog tartani.” Wesleyhez hasonlóan ne csak a jelenre gondoljunk, hanem a jövőre is. készültek, hogy belépjenek az Ígéret Földjére, és Mózes legalább négy alkalommal hangsúlyozta előttük, hogy jövőjük azon a földön a gyermekeik­ hez fűződő viszonyuktól függ. Megparancsolta a népnek, hogy mit tanítsanak meg a gyermekeiknek (5Móz 11,19), ugyanakkor a parancs iránti enge­ delmesség következményét is elmondta: „...hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön…” (5Móz 11,21) Majd újabb parancsot adott: „Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Móz 6,7) A parancsot azonban figyelmeztetés előzte meg. Mi történik, ha engedelmeskednek? „…hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr” (5Móz 6,3). (Vö.: 5Móz 4,9­10; 31,12­13.) a zsolTÁríró és a jövő nemzedék A zsoltáríró is ezt a nézetet vallotta a 78. zsoltár megírásánál. A 4. versben megígérte, hogy nem rejti el Isten Igéjét a gyermekek elől. „…elbeszéljük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” Célja az volt: „Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizodalmukat…” (6-7. v.) Majd ezt a kívánságát hangsúlyozza: „Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, … amelynek lelke nem maradt hű Istenhez” (8. v.). Hitte, hogyha a jövő nemzedéknek nem hir­ detik Isten Igéjét, olyanok lesznek, mint a jelenlegi nemzedék, és ugyanaz a körforgás ismétlődik meg újra és újra. a jövő nemzedék és mi Olyan felszólítás ez, amelyet meg kell szívlel­ nünk. A mai gyermekek a holnap egyháza és a holnap országa. Befektetésünk megtérül és kama­ tozik, még ha nem is mindig látjuk az eredményét olyan hamar, mint szeretnénk. Sokan a leendő jutalom reményében fektetnek be pénzt. Türel­ mesen várják a remélt hasznot. Végül a gyermekek közötti munkánk eredményét is le fogjuk aratni, ha megtanulunk türelmesen várni. Isten gyakran azonnal sok csodálatos ajándékkal viszonozza fáradozásunkat, ám ezek csak ráadások amellett, amit egyszer kapunk. Jézu szer s et! mózes és a jövő nemzedék Mózes nagyon vilá­ gosan megmagyarázta Izráel fiainak a jövő nem­ zedék jelentőségét. Arra 14 Vetés és Aratás

[close]

p. 15

Örök szeretet egy svÁjci lelkész „befekTeTése” Dr. Armin Mauerhofer, e könyv előszavának szerzője az egyik legnagyobb svájci szabadegyházi gyülekezet lelkipásztoraként munkálkodott. Kez­ detben a gyülekezet kicsi volt, de a lelkész nagy lehetőségeket látott a gyermekekben, és elhatározta, hogy a jövőt építi. Gyülekezetével kétfajta gyermek­ szolgálatot tervezett és épített fel a városban és a környéken: – vasárnapi iskolát a gyülekezeti tagok gyermekeinek, – hétköznapokon házi bibliaórát olyan gyermekeknek, akik nem jártak templomba. Ezt a két nagy gyermekcsoportot csak ser­ dülőkorukban egyesítette, amikor már a gyülekezet ifjúsági csoportját alkothatták. Gyülekezete erre a gyermekevangelizációs szolgálatra épült; és a gyülekezet mai tagjainak nagy része egykor ezeken a hétközi bibliaórákon hallotta először az evangéliu­ mot és tért meg. Megértette, hogy a gyülekezet jövője a gyerme­ kek kezében van, és beléjük fektette idejét és ener­ giáját. A befektetés végül sok gyümölcsöt termett. Azért hirdeti az evangéliumot a gyermekeknek, mert látja, hogy ma Jézus Krisztusra és az üdvösségre van szükségük, ám nemcsak a mára gondol, hanem a jövőt is építi. Számos teológus kijelentette már: „Ha egyszer lel készek leszünk, gyülekezetünkben gyermek­ munkát fogunk végezni.” charles spurgeon írja Az igazság megfogan a gyermek szívében, és felnőttkorára beérik. Ha a gyermek az órán odafi­ gyel tanítója szelíd hangjára, még egy „Luther” is válhat belőle, és az igazság lelkes hirdetésével felrázhatja az egész világot. Senki se vesse meg a fiatalságot, és ne gondoljuk, hogy nem fontos. Én az első sorban adok nekik helyet. Ők a világ jövője. A múlton nem tudunk változtatni; a jelen a szemünk előtt múlik el, de reménységünk a jö­ vőben rejlik. Kér­ lek, adjatok teret Sam a gyermekeknek, Dohe „Mié rty: rt a fiúknak és a az ev hirdessü a gye angélium k lányoknak! a sze 2013. évi 3. szám rmek ot ek c. kö nek?” ny rző e nged véből élyév el. Amire mindenki vágyik, az a szeretet: 1János 4, 7; Jézus hozta nekünk az Atyától jövet: 1János 4,9. Ezért mindig azt kell cselekednünk: Zsoltárok 40,9, ami igaz és jó az Úr szeme előtt: 5Mózes 6,18, hogy tetteinkkel dicsérjük Őt: Zsoltárok 150. Atyám, mindig a Te akaratod legyen meg: Máté 6,10, ami kedves és jó Neked, azt tegyem: Mikeás 6,8. Jézusom, segíts megismerni mindenkor: Róma 2,18 Mennyei Atyánk kegyes, jó akaratát: Zsidók 10,7, hogy Lelked vezérelje életem hajóját: Zsoltárok 143,10. Istenem, – Jézusom add, hogy: Máté 6,13 messze elkerüljem a gonoszt: Jób 28,28, mindig csak a jót tegyem: Kolossé 1,10, hogy a célt elérve: Filippi 3,14 Te légy Istenem, Krisztusom, mindenem: János 20,28. Ezért keresem, kutatom: 1Krónika 16,11 s cselekszem az Isten jó akaratát: 1János 2,17, hogy elérjem azt a hazát, Jézusom: János 14,2, ahol örökké veled leszek: János 14,3, legyőzve időt s teret: Jelenések 21,7; ahol nem lesz könny, fájdalom: Jelenések 21,4, csak örök szeretet: 1János 4,16. Németh Tibor (Szlovákia)

[close]

Comments

no comments yet