Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához

 

Embed or link this publication

Description

A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karán folyó Laktációs szaktanácsadó vizsgára felkészítő szakirányú továbbképzés számára készült kiegészítő jegyzet.

Popular Pages


p. 1

Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához A fedélen Tóth Imréné keramikus művész alkotása látható, melyet a laktációs szaktanácsadó képzés első évfolyamának végzős hallgatói készíttettek, okleveleik átvételének alkalmából.

[close]

p. 2

Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához Szerkesztők: Dr. Török Szabolcs János Dr. Kun Judit Gabriella Szaklektor: Dr. Szücs Kinga Anita (USA, Indiana Univesity) gyermekgyógyász, egyetemi tanár (Professor of Clinical Pediatrics) az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság Szoptatást Támogató Bizottságának vezetőségi tagja az Academy of Breastfeeding Medicine vezetőségi tagja Nyelvi lektor: Alexáné Topál Katalin Kiadó: Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Mentálhigiéné Intézet 2012 ISBN: 978-963-9129-78-8 Készült a „Geriátriai, laktációs szaktanácsadó és betegbiztonsági szakember képzés- és módszertani fejlesztés a Semmelweis Egyetemen” című, TÁMOP-6.2.2/B-09/2-2010-0006 számú pályázat támogatásával. 2

[close]

p. 3

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ ÉS AJÁNLÁS..............................................................................................................................4 A SZERZŐKRŐL......................................................................................................................................5 A CSECSEMŐTÁPLÁLÁS SZOCIOKULTURÁLIS VONATKOZÁSAI...............................................................7 A szoptatás szociokulturális vonatkozásai.......................................................................................7 NEMZETKÖZI ÁLLÁSFOGLALÁSOK ISMERETE......................................................................................28 A Bababarát Kórház Kezdeményezés kiterjesztése az újszülött ellátásra (NeoBBKK)................28 A LAKTÁCIÓ BIOLÓGIAI ALAPJAI.........................................................................................................40 Az emlő anatómiája – újabb ismeretek a laktáló emlő ultrahangos vizsgálatai alapján................40 A tejszintézis molekuláris biológiája.............................................................................................50 AZ EGÉSZSÉGES CSECSEMŐ ÉS TERMÉSZETES SZÜKSÉGLETEI............................................................61 Igény szerinti szoptatás..................................................................................................................61 A centrális oxitocin és gyakorlati jelentősége................................................................................81 Kötődéselmélet és szoptatás..........................................................................................................93 ANYAI KÓRÁLLAPOTOK LAKTÁCIÓS VONATKOZÁSAI........................................................................103 Kevés a tej – Nem szopik eleget a csecsemő...............................................................................103 Masztitisz okai és kezelése szoptató anyáknál............................................................................126 LAKTÁCIÓS PROBLÉMÁK GYERMEKGYÓGYÁSZATI VONATKOZÁSAI..................................................134 A koraszülöttek anyatejes táplálásának speciális szempontjai....................................................134 A LAKTÁCIÓS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI...........................................181 Laktóz túlterhelés.........................................................................................................................181 A RENDSZERSZEMLÉLETŰ CSALÁDKONZULTÁCIÓ ALAPJAI...............................................................191 A rendszerszemléletű családkonzultáció és a segítő beszélgetés lehetőségei a gyermekszületés körüli időszakban.........................................................................................................................191 Szoptatástámogatás és mentálhigiéné..........................................................................................200 A TANÁCSADÁS PSZICHOLÓGIÁJA ÉS PEDAGÓGIÁJA..........................................................................207 A laktációs tanácsadás sajátosságai.............................................................................................207 A LAKTÁCIÓS SZAKTANÁCSADÓI TEVÉKENYSÉG ETIKAI VONATKOZÁSAI.........................................216 A laktációs szaktanácsadó működését meghatározó etikai szempontok és a gyakorlatban való alkalmazásuk................................................................................................................................216 PRIMER PREVENCIÓS PROGRAMSZERVEZÉS A LAKTÁCIÓS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI GYAKORLATBAN......233 Primer prevenciós programszervezés a szoptatás támogatásáért – Várandós felkészítés, anyacsoport szervezése................................................................................................................233 KUTATÁSI EREDMÉNYEK ELEMZÉSE..................................................................................................268 Biostatisztikai és kutatáselméleti alapfogalmak..........................................................................268 A TESZTKÉRDÉSEK MEGOLDÁSAI......................................................................................................276 3

[close]

p. 4

ELŐSZÓ ÉS AJÁNLÁS Örömmel bocsátom útjára, és adom ajánló szavaimat a most megjelenő „Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához” című, az Új Széchenyi Terv keretében Európai Uniós támogatással fejlesztett friss tananyagunkhoz, mely a Semmelweis Egyetem legfiatalabb karán – az Egészségügyi Közszolgálati Karon – elindított legújabb képzésünk, a ’Laktációs Szaktanácsadó’ szakirányú továbbképzés törzsanyagának fejlesztéséhez járul hozzá. A jelen tanagyagban közreadott tanulmányok mindegyike, a képzés egy-egy megjelölt tantárgyához kapcsolódva, annak kötelező tananyagát képezi. Ezt karunk legfelső grémiumának, az Egészségügyi Közszolgálati Kar Kari Tanácsának akkreditációs döntése is megerősíti. A kifejlesztett tananyag – a szabad internetes hozzáférhetőség biztosítása révén – a más képzőhelyeken indított hasonló képzések számára is hozzáférhetővé válik majd, így a hazai társegyetemek is beépíthetik képzéseik törzsanyagába. Az egészséges életkezdet a jelenlegi népegészségügyi programoknak hangsúlyos pontja. A szoptatás, a bensőséges anya-gyermek kapcsolat lelki egészség szempontjából is kiemelt fontosságú. A laktációs szaktanácsadói szakképzés hazai bevezetésében egyetemünk Mentálhigiéné Intézete azért is vállalt örömmel úttörő szerepet, mert primer prevenciós szemléletével, a lelki egészséget is szem előtt tartó célkitűzéseivel az jól illeszkedik Intézetünk, az Egészségügyi Közszolgálati Kar, és joggal mondhatjuk az egész Semmelweis Egyetem prevenciót szem előtt tartó törekvéseihez. E prevenciós szemléletmódot erősítendő indult el többek között 2012 februárjában a minden egyetemi hallgató számára kötelezővé tett prevenciós kurzus (e-learning rendszerben) egyetemünkön. A laktációs szaktanácsadó olyan specialista, aki a szoptató anya és a szoptatott csecsemő különleges igényeit szem előtt tartva megelőzi, felismeri, illetve segít megoldani a problémákat, és feladatköre kiterjed a gyermekvárás, csecsemőgondozás és családgondozás területére is. A külföldön már több évtizedes múltra visszatekintő laktációs szaktanácsadói szakma képviselőinek speciális helyzeteket is megoldani képes tudására, jól érzékelhetően, fokozódó igény mutatkozik hazánkban is. Jó példa erre, hogy 2009 óta összesen 17 kórház nyerte el „Bababarát Kórház” címet. A cím elnyeréséhez vezető lépések egyik központi eleme, hogy biztosítsák az édesanya számára mindazt a gyakorlati segítséget és információt, ami a sikeres szoptatáshoz szükséges. A Bababarát Kórházak hazai számának fentebb bemutatott emelkedése a közelmúltban jól jelzi az egészségügyi intézmények fokozódó igényét is az ezen készségekkel és képzettségekkel bíró egészségügyi szakdolgozók iránt, akik az ehhez kapcsolódó feladatokat magas szinten ellátni képesek. A tananyag egyes fejezetei önállóan is felhasználhatók egy-egy téma elmélyültebb megismerésére, de a tananyag egésze is izgalmas olvasmány lehet nemcsak a laktációs szaktanácsadói végzettség megszerzésére törekvőknek, de minden, a téma iránt érdeklődő egészségügyi szakdolgozó számára is. Az ismeretek elsajátításának ellenőrzésére, korszerű oktatástechnikai elemként, önellenőrző tesztkérdések találhatók, melyek akár a fejezet elolvasása előtt – felmérendő a témával kapcsolatos előzetes ismereteket –, akár az adott fejezet áttanulmányozása után – megvizsgálandó a fejezetben foglalt legfontosabb ismeretek elsajátításának mértékét – megoldhatók, segítendő a hatékony, problémaközpontú és gyakorlati orientáltságú tanulási folyamatot. Kívánom, hogy a most közreadott tanagyagok által, az erre hivatott szakemberek humán laktációval kapcsolatos korszerű ismereteinek növekedése révén, növekedhessen hazánkban az anyatejjel táplált, mind teljesebb testi-lelki egészségben felnövekedő csecsemők és kisgyermekek száma. Dr. Török Péter Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Mentálhigiéné Intézet intézetigazgató 4

[close]

p. 5

A SZERZŐKRŐL Csóka Szilvia Zoológus, korábban az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében tanulmányozta az anya-gyermek kapcsolatot, később pedig a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében a felnőtt kötődés alvásélettani vonatkozásait kutatta doktori munkája során. Dr. Ittzés András Matematikus, mentálhigiénés szakember, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen 1999-ben szerzett doktori (PhD) fokozatot. A Budapesti Corvinus Egyetemen matematikai és statisztikai, a Semmelweis Egyetemen elsősorban kutatásmódszertani tárgyakat tanít. Mindkét helyen egyetemi docens. Egyebek mellett a Klinikai Biostatisztikai Társaság és a Magyar Statisztikai Társaság tagja. Dr. Kovács Judit A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségügyi Centrum Gyermekgyógyászati Intézetének gyermekgyógyásza, neonatológus szakorvosként több évtizede dolgozik a szülészeti újszülött-osztályon és részben a Neonatális Intenzív Centrumban. Egyetemi oktatóként részt vesz a hallgatók és szakorvosjelöltek képzésében. Anyatejes táplálás, szoptatás témakörben rendszeresen tart előadásokat. A „Szoptatásért” Magyar Egyesület alapító tagjai közé tartozik és tagja a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságnak. Munkahelyén a szoptatás támogatásának elkötelezett híve, része volt abban, hogy a Debreceni Egyetem Szülészeti Klinikája két alkalommal elnyerte a Bababarát Kórház címet. Dr. Kun Judit Gabriella Orvos, LLL szoptatási tanácsadó, laktációs szaktanácsadó (IBCLC). A „Szoptatásért” Magyar Egyesület alelnöke, oktatásszervezője és tanfolyamainak oktatója. A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság tagja. A Semmelweis Egyetem és A Szoptatásért Magyar Egyesület együttműködésével létrejött Laktációs szaktanácsadói vizsgára felkészítő posztgraduális képzés oktatója. Dr. Martinovichné Debulay Bianca Csecsemő és kisgyermek gondozó, nevelő, LLL szoptatási tanácsadó, laktációs szaktanácsadó (IBCLC). A La Leche Liga Magyarország Egyesület elnöke. A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság tagja. A Semmelweis Egyetem és A „Szoptatásért” Magyar Egyesület együttműködésével létrejött Laktációs szaktanácsadói vizsgára felkészítő posztgraduális képzés oktatója. Dr. Martos Tamás Pszichológus, pszichodráma vezető, a pszichológiai tudományok doktora (PhD), a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének docense. A Magyar Családterápiás Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság tagja. Rózsa Ibolya LLL szoptatási tanácsadó, IBCLC laktációs szaktanácsadó. A La Leche Liga Magyarország Egyesület alelnöke, La Leche League International szakmai összekötője, A „Szoptatásért” Magyar Egyesület vezetőségi tagja, tanfolyamainak oktatója, a Laktációs Szaktanácsadók Magyarországi Csoportjának vezetője. A Semmelweis Egyetem és A „Szoptatásért” Magyar Egyesület együttműködésével létrejött Laktációs szaktanácsadói vizsgára felkészítő posztgraduális képzés oktatója. 5

[close]

p. 6

Sallay Viola Pszichológus, családterapeuta, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének munkatársa. A Magyar Családterápiás Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság tagja. Schneiderné Diószegi Eszter Pszichológus, La Leche Liga tanácsadó, IBCLC laktációs szaktanácsadó. A La Leche Liga Magyarország alelnöke, a La Leche Liga tanácsadók képzésének hazai koordinátora. A Szoptatásért Magyar Egyesület tagja és tanfolyamainak oktatója. A Semmelweis Egyetem és A Szoptatásért Magyar Egyesület kooperációjában létrejött Laktációs Szaktanácsadói Vizsgára Felkészítő posztgraduális képzés oktatója. Dr. Török Szabolcs Orvos, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, mentálhigiénés szakember, IBCLC nemzetközi vizsgával rendelkező laktációs szaktanácsadó, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézetének egyetemi docense, doktori (PhD) fokozatát 2006-ban szerezte meg. A 2010 szeptemberében elindított Laktációs Szaktanácsadó Vizsgára Felkészítő Szakirányú Továbbképzési Szak szakfelelőse. Az Academy of Breastfeeding Medicine első magyarországi tagja. Dr. Várady Erzsébet Gyermekgyógyász, neonatológus, IBCLC nemzetközi vizsgával rendelkező laktációs szaktanácsadó, a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság tagja, a Semmelweis Egyetem és A Szoptatásért Magyar Egyesület együttműködésével létrejött Laktációs szaktanácsadói vizsgára felkészítő posztgraduális képzés szakmai vezetője és oktatója. Dr. Varga Katalin Varga Katalin Pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora (PhD), habilitált egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara Pszichológiai Intézetének oktatója, az Affektív Pszichológia Tanszék vezetője. A Perinatális Szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szak alapítója és felelős szakmai vezetője. W. Ungváry Renáta La Leche Liga szoptatási tanácsadó 2001 óta, laktációs szaktanácsadó (IBCLC) 2003 óta. A „Szoptatásért” Magyar Egyesület elnöke és tanfolyamainak oktatója. A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság tagja. A Semmelweis Egyetem és A Szoptatásért Magyar Egyesület együttműködésével létrejött Laktációs szaktanácsadói vizsgára felkészítő posztgraduális képzés oktatója. Számos szoptatással, csecsemőtáplálással kapcsolatos kiadvány, könyv szerzője. Újságíró, szerkesztő. 6

[close]

p. 7

A CSECSEMŐTÁPLÁLÁS SZOCIOKULTURÁLIS VONATKOZÁSAI A szoptatás szociokulturális vonatkozásai W. Ungváry Renáta Riordan (2005) a szoptatásra, mint a humán viselkedésformák egyikére tekint, amely érzékeny a kulturális befolyásokra és a szociális változásokra. Ez indokolja, hogy a szoptatás egész folyamatát, a jellemző problémákat, kérdéseket és megoldásokat ezúttal ne a biológia, az élettan szemszögéből, hanem szociokulturális szemszögből vizsgáljuk. A probléma: A szoptatás ma (mondhatjuk úgy is, hogy az utóbbi 100 évben egyre fokozódó mértékben) elsősorban az egészségügy kompetenciakörébe tartozik, egyértelműen egészségügyi kérdésnek számít, noha az emberiség története során sosem volt az. A múltban főként a család, a rokonság idősebb, tapasztaltabb nőtagjai segítették az anyákat, és ez két dolgot egészen biztosan garantált: a saját tapasztalatot és a közösség támogatását, védelmét. Ma ezzel szemben tény, hogy az egészségügyi dolgozó, aki az anya szoptatási problémáival vagy egyszerűen csak tapasztalatlanságával találkozik, véletlenszerűen rendelkezik vagy nem rendelkezik saját tapasztalattal, képzése során pedig minimális mértékben tanul a szoptatásról. Ehhez képest: • A várandósok elméletileg a terhesgondozás során kapnak információkat a szoptatásról, egészségügyi dolgozóktól: védőnőtől, szülésznőtől. A védőnő feladata, hogy a rákérdezzen a szoptatás szándékára. Számos esetben ilyenkor hall életében először a várandós erről a témáról, először szembesül azzal a ténnyel, hogy valami számára gyökeres újdonság fogja meghatározni élete elkövetkező éveit. • A szoptatás megkezdésekor, a szülés körüli időszakban egészségügyi dolgozók veszik körül, tőlük kellene megkapnia a gyakorlati segítséget a szoptatás konkrét megvalósítását illetően, a választ az első felmerülő kérdésekre. Nem lehet kétséges az első napok jelentősége: messzemenően befolyásolják a szoptatás sikerességét, időtartamát (Susin, 1999; Albernaz, 2003). • A kórházból való hazatérés után ismét két egészségügyi dolgozó, a védőnő és a gyermekorvos hatókörébe kerül a szoptatás. Az édesanyák tőlük várják a választ az összes felmerülő kérdésre: miért sír a baba, elég-e neki a tej, meddig normális, ha felébred éjszaka, mit tegyenek, ha sebes a mellbimbó, szoptathatnak-e lázasan az anyák, mit tegyenek, ha a gyerek egyik napról a másikra elutasítja a szopást, és így tovább. A kérdés: Vajon pozitív változásnak tekinthetjük-e a szoptatás egészségügyi kérdéssé válását? Amikor a számok és a tapasztalatok világszerte egyértelműen azt bizonyítják, hogy a rendszer abban az állapotában, amiben jelenleg van, olyan személyi és képzettségbeli feltételek mellett, amelyek jelenleg adottak, nem mindig ösztönzőleg, hanem épp ellenkezőleg, sokszor negatívan hat a szoptatásra, a szoptatási időszak teljes hosszára. A Fülöp-szigetek példája jellemző a tradicionális értékek uralta társadalomban bekövetkező "modernizálódásnak" nevezett változások szoptatásra gyakorolt hatására: a terhesgondozás igénybevétele és a kórházi szülés összefüggést mutat a szoptatási időszak rövidebb voltával, a tápszerek használatával. Annyi bizonyos, hogy az egészségügyi rendszer az egyik leglényegesebb csatorna, amelyen keresztül a tápszergyártók elérik az anyák nagy tömegeit (Abada, 2001). 7

[close]

p. 8

Gazdasági befolyásoló tényezők Első olvasásra nyilván meghökkentő állítás ez, hiszen pontosan ellentétes az egészségügy deklarált szerepével. Annál is inkább, hiszen a szoptatás eredetileg népegészségügyi okokból került az egészségügy hatókörébe. Az egészségügyi szakemberek számára is, már több száz évvel ezelőtt is, nyilvánvaló volt ugyanis a szoptatott gyermek előnye a fajidegen tejjel tápláltakéhoz képest, ezért gondolták úgy, hogy szervezett formában, szakképzett személyzettel kell rábírni az anyákat arra, hogy szoptassanak. Csakhogy az elmúlt száz évben a tápszergyártók is rájöttek arra, hogy termékeik leghatékonyabb népszerűsítői azok az egészségügyi dolgozók, akik az anyákkal kapcsolatba kerülnek. Ma már alig akad olyan tudományos konferencia, kongresszus (gyermekgyógyászoknak, szakdolgozóknak), amelynek fő szponzorai között ne lennének ott a tápszergyártók. Ugyanígy, a csecsemőtáplálással kapcsolatos független pontszerző továbbképzések száma is megdöbbentően alacsony. Ezekért ugyanis Magyarországon (is) fizetni kell, szemben a tápszergyártók által szponzorált, ajándékokkal és propaganda-anyagokkal elárasztott ingyenes vagy jelképes összegért kínált "továbbképzésekkel", ahol jelentős számban szponzorált előadások meghallgatásáért kapnak pontokat, ajándékokat, nyereményeket. A gazdasági válság miatt az egészségügyi dolgozók többsége előnyben részesíti az amúgy kötelező továbbképzések ingyenes lehetőségeit. Ugyanakkor a tápszerek terjesztése nem csak a fejlődő országokban dönti még mélyebb nyomorba a rossz körülmények között, igen alacsony jövedelmekből élő családokat. Ezzel kapcsolatban nemcsak a tápszeradás költségeit kell figyelembe venni, hanem az egészségkárosító hatás további költésegeit: kórházi ápolás, gyógyszerek, kezelések. Az egészségügy ésszerű finanszírozásának valójában ki kellene zárnia azt a lehetőséget, hogy a célközönség számára ártalmas termékek terjesztésének bármely formája a mai helyzethez hasonlóan zöld utat kapjon, és oktatásnak álcázva épüljön bele az egészségügyi dolgozók továbbképzésébe, oktatásába. Ez annál is inkább veszélyes tendencia, mert a szoptatás elhanyagolhatóan alacsony óraszámban szerepel az egészségügyi dolgozók oktatásában, miközben munkájuk 60-70 százalékát a szoptató anya-gyerek páros támogatása, segítése, ellátása jelenti. Létezik már olyan ország, India, ahol a szakmai testület megtiltotta, hogy a gyermekorvosok tápszergyártók által szervezett konferenciákon, továbbképzéseken vegyenek részt (Baumslag, 1995; Hausman, 2003; Palmer, 2009). Egyoldalú kommunikáció a szoptatásról Az egészségügyi dolgozó az esetek zömében a táplálás egyik lehetséges, előnyös formájaként tekint a szoptatásra, és ennek megfelelő az ezzel kapcsolatos kommunikáció is, amely rendszerint a következő, elsősorban számokkal jellemezhető témák köré rendezhető: 8

[close]

p. 9

• Hány óránként szopik a csecsemő? Annak sugallása, hogy órát kell használni ahhoz, hogy megmondhassuk, mikor szükséges megszoptatni a csecsemőt, alaposan elbizonytalanítja és tévútra vezeti az anyát, aki ahelyett, hogy a gyereke jelzéseiből indulna ki és azokat próbálná értelmezni, átlaggyerekek átlagfogyasztásához méri saját csecsemője, és saját maga "teljesítményét". A teljesítmény-központú szemlélet aláássa a szülői kompetenciát azáltal, hogy külső mércéket alkalmaz a hatékonyság megítélésében az egyéni körülmények mérlegelése nélkül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a modern kor emberében félrevezető tanácsok nélkül is megvan a napirend, a kiszámíthatóság, a szabályozás iránti igény. Ezért különösen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, léteznek más szabályozó tényezők is az órák múlásán kívül, és rendszeren nem csupán egy szabályos időközönként ismétlődő napirendet érthetünk, hanem a csecsemő életműködéseiből, egyéni igényeiből fakadó, saját rendszert is. • Mennyit szopott? Jóllakott-e vele? A mennyiségi szemlélet tökéletesen uralja a szoptatásról való gondolkodást. Az anyatej összetételének, energiatartalmának cirkadián változásai többnyire ismeretlenek, a szopott tejmennyiség megállapítása pedig csak szopás előtti és utáni méréssel lehetséges, ami ismét csak bonyolulttá és jószerével kivitelezhetetlenné teszi az igény szerinti szoptatást. • Kiürítette-e a mellet? Ha nem, akkor sokan fejést javasolnak, "utolsó cseppig", hogy minél több tej termelődjék. Túl azon, hogy ezek a kérdések a tejtermelés mechanizmusának nem kellően alapos ismeretéről tanúskodnak, a fejés miatt, a kiürítettség mértékének nem pontos megállapíthatósága miatt szükségtelenül bonyolulttá és időigényessé tehetik a szoptatást, mint az egyik lehetséges táplálási formát (Schmidt, 2003.). Ajánlott irodalom: • Katherine A. Dettwyler (Editor), Patricia Stuart-Macadam (Editor): Breastfeeding: Biocultural Perspectives, 1995. Régen szoptattak a nők? Logikusnak tűnik a válasz, hogy igen. Minél régebbi korokba tekintünk vissza, annál nyilvánvalóbbak a nem szoptatás veszélyei a csecsemőhalandóság drámai növekedése miatt. Hajlamosak vagyunk huszadik századi jelenségnek tekinteni a szoptatási arányok drasztikus csökkenését, holott évszázadokkal korábban is jellemző volt a szoptatás teljes háttérbe szorulása bizonyos területeken. Már az időszámításunk előtti harmadik évezredben említ egy sumér bölcsődal "vidám szoptatós dajkát", és már az írott történelem előtti korokból maradtak fenn csecsemők etetésére szolgáló eszközök, leggyakrabban marhatülök. A különféle korok orvosi irodalmában nagyon vegyes, ellentmondásos, sokszor megdöbbentő gyógymódokat találunk ugyanazokra a problémákra, amelyek ma is foglalkoztatják az anyákat: mellgyulladás, túltelítődés, fájdalmas, érzékeny mellbimbó, sebesedés. Szoptatási statisztikák ugyanakkor nem állnak rendelkezésünkre régi korokból, mert a szoptatás egészen a 19. század végig nem képezte a tudományos vizsgálódás tárgyát. Inkább szórványosan rendelkezésre álló forrásokból következtethetünk arra, milyen lehetett a kor hangadó rétegében a szoptatáshoz való hozzáállás. W. A. Mozart például, ahogy apjához írt levelében olvashatjuk, nem engedte feleségének, hogy szoptasson, és csak többek (anyós, bába) unszolására egyezett bele a szoptatós dajka alkalmazásába, terve az volt, hogy fia vízen nőjön föl, úgy, ahogy ő maga is. Elsőszülött gyermeke, Raimund nyolc hetesen halt meg. Bár az elemzők valószínűtlennek tartják, hogy valóban tiszta vízről lett volna szó, és sokkal inkább hígított, gabonával felfőzött állati tejet értethettek rajta, az tény, hogy Mozart szülei öt gyermeküket is elveszítették, és ebben jelentős része lehetett az elhibázott táplálásnak is. 9

[close]

p. 10

J. J. Rousseau a természethez való visszatérés jegyében természetesen szorgalmazta a szoptatást, de éppen abban a korban, Franciaországban ennek nem sok foganatja volt: a nők többsége szoptatós dajkához adta újszülött gyermekét, a csecsemőhalálozás pedig rendkívül magas volt. (Bővebben lásd a jelenség elemzését a 18. századi Franciaországban Elisabeth Badinter: A szerető anya című könyvében http://moly.hu/konyvek/elisabeth-badinter-a-szereto-anya (2011.11.29.), ugyanakkor Badinter szélsőségesen feminista álláspontjáról érdemes elolvasni ezt: http://budapest.cafebabel.com/hu/post/2010/10/07/Elisabeth-Badinter%3A-Anya-vagy-n%C5%91vagy (2011.11.29.) A szoptatás/nem szoptatás jelenségének leginkább árnyalt, evolucionista elemzését Sarah Blaffer-Hrdy antropológus Mother Nature című alapművében találjuk (Blaffer Hrdy, 2000). Érdekfeszítő nyomon követni, hogy egyrészt melyek azok a mechanizmusok, amelyek az anya-gyerek kötődést, a közös életben maradást elősegítik, másfelől pedig melyek azok a tényezők, amelyek ezek érvényesülését gátolják – az állatvilágban is. Szélsőséges példa az államalkotó rovatok esete, ahol egy egész hadsereg áll az anya és a kicsinyek szolgálatában. Blaffer-Hrdy elemzéséből kiderül, hogy a legmeghatározóbb tényező az, hogy az anya kiktől, mekkora, milyen hatékony segítséget kap az utód felneveléséhez. A modern társadalomban, amikor a családon, nagycsaládon belüli "helyettes anyák" már csak igen ritkán állnak rendelkezésre, előtérbe kerülnek azok a társadalmi szolgáltatások, amelyek a család, az anya biztonságérzetlét növelik: például anyavédelmi törvények, anyabarát munkahelyek, részmunkaidő, rugalmas munkaidő, bölcsődék, gyermekes családok számára előnyös adózási és egyéb intézkedések, a családon belüli tapasztalt nők szerepét átvevő önsegítő csoportok, civil szervezetek. Ilyen szempontok alapján érdemes megközelíteni az olyan megdöbbentő jelenségeket is, mint például a szoptatási arányok szélsőséges különbségeit egyazon időszakban a német nyelvterületen. A 19. század elejére Dél-Bajorországban, Lausitzban, Tirolban és Csehország németek lakta területein alig szoptatott valaki, a szoptatás átlagos időtartama mindössze 3,5 hét volt. Münchenben ugyanebben az időszakban a csecsemők nagyjából kilencven százalékát soha nem szoptatták. Ellenben Tacitus Germania-jában, i.sz. 100 körül elismeréssel állapítja meg, hogy minden anya szoptat, nem szokás szolgálókra, dajkákra bízni a gyereket (ahogy a korabeli Rómában széles rétegek tették). 10

[close]

p. 11

Roppant tanulságos az az elemezés, amely a szórványosan rendelkezésre álló szoptatási adatok és a csecsemőhalandóság összefüggéseit vizsgálja: bajor statisztikákból kiderül, hogy a bajor-sváb fennsíkon, ahol 4-500 éven keresztül jóformán alig szoptattak a nők, más német területekhez képest, ahol általános volt a szoptatás, csaknem kétszeres volt a csecsemőhalandóság (Knodel,1977). A lakosság száma ugyanakkor két ilyen terület összehasonlításakor nagyjából állandó. Ennek magyarázata, hogy az adott korban az alacsony szoptatási arányok lényegesen magasabb születésszámmal, csecsemőhalandósággal és anyai halálozással járnak, míg a fejlett szoptatási kultúrával rendelkező területeken a születések közti idő hosszú, a születésszám, a halálozási mutatók pedig sokkal alacsonyabbak. A nem szoptatás jelenségének magyarázatát az elemzők abban látják, hogy a szoptatást a túlzásba vitt szemérem (a szoptatás obszcénnek tartásával, állatiassággal) gátolta, valamint a gyermek sem volt komoly érték számos egyéb tényező miatt sem, halálát, mely mindennapos volt, természetes egykedvűséggel vették tudomásul, ebben pedig felekezeti tényezők is szerepet játszottak. Hogyan befolyásolja a politika a szoptatást? A szoptatást másrészt gyakran összefüggésbe hozták az elkényeztetéssel, túlzott dédelgetéssel is: egészen a mai napig él a német nyelvben és köztudatban (is) a majomszeretet (Affenliebe) kifejezés, amely szerint létezik olyan, hogy túlságosan odaadó, elkényeztető, kártékony anyai szeretet (Tönz, 2003). Amikor a huszadik században az autoriter társadalmakban újra fennen kezdték hangoztatni, sőt, oktatni a majomszeretet károsságát, lényegében évszázadok óta ismert közhelyekhez nyúltak vissza (Holt, 1894). A szándék az volt, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a népesség növekedése és egészségi állapota felett, hogy legyen utánpótlás, egészséges emberanyag a katonaság számára (főként a 19. század második felétől, a 20. században szempont), legyen elegendő adó- és járulékfizető állampolgár, akik majd eltartják az egyre idősödő lakosságot, ez a fejlett országok nagy problémája. A náci Németország ezzel a módszerrel akart ellenőrzést gyakorolni a családon belüli kapcsolatrendszeren (ne családtagok, hanem a Führer, a haza iránt alakuljon ki mély kötődés), miközben népegészségügyi célok is vezérelték. Bevezették a védőnői rendszert, a szülőknek rendezett kötelező tanfolyamokat. A szándék (szoptasson a nő) azonban sokszor megbukik a gyakorlaton, amely a laktációs ismeretek hiánya miatt inkább akadályozza, mint segíti a sikeres szoptatást (Dill, 1999). Jó példa erre László Magda-Pikler Emmi: Anyák könyve (1972) című műve, amely lényegében ugyanilyen alapokra épül. Csak egyetlen példa sok közül: ugyanúgy tiltja a csecsemő puszilgatását, mint az egykori náci plakát, és hasonlóan a náci időszak fő művéhez, (Johanna Haarer: Die deutsche Mutter und ihr erstes Kind, mely egyébként egészen a 1970-es évek derekáig bestseller volt a németeknél), a gondozási műveletekre helyezi a hangsúlyt, a fürdetés leírásának több teret szentelve, mint a szoptatásnak. A szerzők szerint tilos utcai ruhában kézbe venni a csecsemőt (egyébként is csak akkor szabad, ha épp dolgunk van vele, mondjuk pelenkacsere), tilos éjszaka szoptatni az első hetek elteltével, tilos úgy szoptatni, hogy felhúzzuk az inget, és végül, szoptatási kérdésekben csakis egészségügyi dolgozóra szabad hallgatni. 11

[close]

p. 12

Az anyák könyve mind a mai napig népszerű, az interneten így ajánlják a gyanútlan vásárló figyelmébe: "A könyv szerzőinek legfőbb törekvése a segítés. Segíteni az előkészítő időszakban, az első napokban, az első években, az indulásnál. Szerzői nemzetközileg elismert szakemberek, akiknek előadásaiból, írásaiból szülők számos nemzedéke tanulta a csecsemő és a kisgyermek megértését. A könyv több mint 30 éve kézikönyve a kisgyermekes szülőknek, ez a 14. átdolgozott, bővített kiadása." (http://moly.hu/konyvek/laszlo-magda-dr-pikler-emmi-anyak-konyve; 2011. 11. 29.) Erről a témáról bővebben: W. Ungváry Renáta: Politik und Kindererziehung. Laktation und Stillen 2005/03, valamint az ezt követő vita: 2005/04 a német Pikler társaság egyik tagjával. Tabuk és babonák a szoptatással kapcsolatban A világszerte legelterjedtebb, és károssága miatt legsúlyosabb hatású hiedelem a kolosztrum károsnak tartása, és ebből következően az újszülött későn megkezdett szoptatása, úgynevezett prelaktációs etetése. Számos kultúrában évszázadok óta elterjedt gyakorlat. Az újszülöttet legtöbbször hashajtó szándékkal etetik-itatják a tejbelövellésig vagy tovább a következő anyagokkal: édesített víz, tea, méz, olaj, vaj, állatok teje, gabonafőzetek, történeti távlatban nézve még: édesített vörösbor, rózsavíz, ánizstea, rebarbara stb. Magyarázatként például német nyelvterületen ezt az érvet hozták fel: a magzatszurok és a kolosztrum nem lehet jelen egyidejűleg az újszülöttben. Rosszabb esetben prelaktációs ételt kapott az újszülött számos német nyelvterületen egészen a 18. század végéig, jobb esetben szoptatós dajkára bízták a csecsemőt mindaddig, amíg az anya elkezdhette a szoptatást. Ez persze felvetette azt a problémát is, hogy mi történjék az anyával tejbelövelléskor, illetve hogyan lehet hatékonyan eltávolítani a károsnak tartott kolosztrumot az anya melléből. Megdöbbentő, hogy korabeli német orvosi tankönyvekben megemlítik azt a gyakorlatot is, hogy fiatal kutyakölyköket használtak a kolosztrum eltávolítására az anya melléből (Solingen, 1693). Érdekes, hogy az egészségügyben még ma is makacsul, minden evidencia ellenére sok helyütt tartja magát a cukros víz itatás gyakorlata, mely abból a feltételezésből indult ki, hogy az újszülött a tejbelövellésig éhezik és szomjazik, valamint, hogy a cukros víz adása elősegíti a fiziológiás sárgaság lezajlását. Különösen sajnálatos, hogy a cukros víz itatása sok helyütt helyettesíti és/vagy megzavarja a szoptatás megkezdését, az újszülött kellően gyakori mellre tevését. Miután olyan eljárással állunk szemben, amelynek hasznosságát nem támasztják alá kutatások, károsságát azonban igen, a prelaktációs etetés babonájának egészségügyben való továbbélését érhetjük benne tetten (mint ahogy a cukros, vagy más módon édesített víz valóban a tradicionális prelaktációs italok közé tartozik) (Krawinkel, 2003). Szoptatást akadályozó tévhitek Magyarországon Ha gond van, mindenről a szoptatás tehet: a lista szinte vég nélkül folytatható. Kihullik tőle az anya haja, kilyukad a foga, túlságosan elfárad, vitaminhiányt okoz, a laktációs pszichózis még mindig használatos szakkifejezése arról a tévhitről tanúskodik, hogy a szoptatás akár az őrületbe is kergetheti az anyát, karrier félbemaradása, magatartászavar a gyereknél, alvászavar anyánál és gyereknél ("az igény szerinti szoptatás miatt senki sem tud eleget pihenni"), nem lehet csinosan öltözni, szaunázni, hajat festeni. Vagyis mindez azt sugallja, hogy a szoptatás lényegében súlyos áldozat az anya részéről, amely a modern világban sok lemondással jár. Ami azonban kedvet ébreszthetne a szoptatáshoz, netán praktikussága, kötődést elősegítő szerepére utalna, az rendszerint károsnak, veszélyesnek, nevelési hibának van beállítva. Néhány példa a bőséges, úton-útfélen hallható választékból: 1. Általánosságban • „a jó anya szoptat”: kártékonysága abban rejlik, hogy teljesítménykényszer elé állítja az anyát, aki ugyanakkor nem kap meg minden segítséget a sikeres szoptatáshoz. Az anyákat versenyezteti: ki a jobb, ki szoptat tovább? 12

[close]

p. 13

• „szoptatni mindenki tud”: ez a kijelentés az önbizalom erősítése helyett éppen azoknál okoz komoly problémákat, akiknek valami oknál fogva nincs könnyű dolga a szoptatással. Üzenete: csak te vagy ilyen szerencsétlen, ügyetlen, biztos nem is akarod a sikert. 2. Hátrányt okozó tévhitek • „minden átmegy a tejbe, nem ehetsz bármit”: körülményessé, kevésbé egészségessé, kevésbé változatossá teszi az étrendet, elszigeteli az anyát a családi étkezésektől. • „szoptató nő nem szedhet gyógyszert”: ugyanakkor táplálékkiegészítőktől, gyógynövénytől nem tartanak, holott okozhatnak gondot! • „a szoptatás nagyon intim dolog”: ez a felfogás akadályozza az anya-csecsemő páros mozgásszabadságát a nyilvánosság előtti szoptatás megkérdőjelezése miatt. • „a szoptatás komoly előkészületeket igényel, sterilitás szükséges”: túlságosan bonyolulttá tesz valamit, ami pedig nagyon egyszerű, és sterilitás nélkül is, bármilyen körülmények közt is kivitelezhető. • „szoptató nő nem úszhat, nem sportolhat, - szoptató nő nem fogyókúrázhat, - szoptatás és munka nem egyeztethető össze”: ez a három tévhit úgy állítja be a szoptatást, mintha a modernnek tekintett nő életvitelével nem volna összeegyeztethető. 3. Egészségügyi tévhitek: ráetetés káros, előbb meg kell várni a gyomor kiürülését legalább 2-3 órát várni két etetés közt előbb találd ki, miért sír ne kényeztesd (lásd Pikler Emmi „Anyák könyvéről” írottakat), az anyatej egyéves kor után elveszíti jelentőségét (nincs benne semmi) • az igény szerint szoptatás összevisszaságot jelent, kóros evési magatartás kialakulásához vezet • az egyéves koron túli szoptatás kóros kötődést eredményez anya és gyermeke közt. Az egészségügyi tévhitek kártékonyságát abban foglalhatjuk össze, hogy terjesztésük a szoptatás feletti teljes kontroll megszerzésére irányul, szabályozni szándékozik egy teljesen természetes folyamatot, amely az esetek többségében nem szorul külső szabályozására, legalábbis nem ebben a kívülről beavatkozó formában. • • • • A szoptatás társadalmi szintű akadályozó tényezői A legalapvetőbb akadályozó tényező az, ha az adott társadalom nem a szoptatást tekinti biológiai normának. Ez persze sosem nyíltan deklarált álláspont, de számos árulkodó jelből következtethetünk erre: • cumit, cumisüveget ábrázoló piktogramok elterjedt használata • mesekönyvekben, filmekben, játékokban minduntalan a cumisüveges etetés, a cumihasználat bukkan fel csecsemőkkel összefüggésben. A csecsemőbabákat cumival, cumisüveggel együtt árusítják, a mesekönyvekben még az állatkölyköket is cumival ábrázolják. Például: Zdenek Miler: A kisvakond és a sas, amelyben a csőrös sasfiókát cumisüvegből eteti a vakond, az etetések közt pedig cumit dug a szájába, vagy Richard Scarry: Tesz vesz a világ, amelyben Fityula nővér, a kenguru cumisüvegből eteti a csecsemőosztályra begyűjtött újszülött koalákat. • a nyilvános szoptatás ambivalens vagy negatív megítélése, a szoptatás látványának obszcénné, szeméremsértővé, zavaró tényezővé nyilvánítása, miközben a mell egyértelműen szexuális szimbólumként van jelen a közgondolkodásban. 13

[close]

p. 14

• a hosszú távú szoptatás negatív megítélése szakmai körökben is (például Magyarországon számos pszichológus hangoztatja az egyéves koron túli szoptatás káros voltát a „kórosan erős” anya-gyerek kötődés kialakulásának veszélye miatt, noha a biológiai norma egyértelműen a hosszú távú szoptatás). • a szoptatás védelmének törvényi háttere részben vagy teljes egészében hiányzik (például a szoptató, dolgozó nőknek járó munkaidő kedvezmény, az anya otthonmaradását lehetővé tevő intézkedések, a gyermekes munkavállalókat védő törvények, adókedvezmények). • az anyatejes táplálást, szoptatást segítő intézkedések hiánya. Erre jellegzetes példa, hogy Magyarországon a mellszívó kölcsönzés, a szoptatási segédeszközök egyike sem élvez TB támogatást, szemben a tápszeres táplálással, függetlenül attól, hogy a használat miért válik szükségessé, és függetlenül attól is, hogy az anyatejes táplálástól milyen további egészségügyi előnyök várhatók. Koraszülöttek, fejlődési rendellenességgel született csecsemők esetében ez a támogatás különösen fontos volna, hiszen mellszívó hosszú távú bérlésének költségei, a szoptatásbarát etetési eszközök beszerzése nagy anyagi terhet ró a családokra. • a szoptatással kapcsolatos ismeretek teljes egészében Modell-követő tanulás hiányoznak az alapoktatásból, a középfokú oktatásból és csak említés szintén szerepelnek az anyákkal kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók oktatásában. • a szoptatást aláásó termékek szabad reklámozása, az egészségügy bevonása a fogyasztás növelésébe (termékminták, tájékoztatók adása eü. dolgozóknak, szakmai szervezetek ajánlása tápszerek, szoptatást aláásó termékek mellett), zöld jelzés a tápszermarketing legkülönfélébb stratégiáinak, például annak, hogy szakmai továbbképzéseket szponzorálhatnak, kiállíthatnak, előadhatnak. Mi befolyásolja a szoptatás időtartamát? A legfontosabb tényező az anya döntése, amely a családi autoritás, illetve a közösségben érvényesülő értékrenden alapul. A második legfontosabb tényező az, hogy eljutnak-e az anyához azok a módszerek, amelyek a szoptatás fenntartását elősegítik. Jó példa erre a szilárd táplálékok bevezetése: ha túl hamar történik, és a szoptatás rovására (egy-egy szoptatás kihagyása, helyette szilárd étel, szemben az előnyösebb, szoptatás után adott szilárd étellel, amelynek így kiegészítő funkciója van, és lehetővé teszi a fokozatos, csecsemő igényei szerinti haladást), akkor az anyatejes táplálásnak a kívánatosnál hamarabb vége szakadhat. Az anyának tisztában kell lennie azokkal a tényezőkkel, amelyek a szopatás fenntartását ezeken túlmenően, illetve ezek mellett messzemenően befolyásolják: • a szoptatás nem csupán táplálási módszer, hanem a megnyugtatás, elcsendesítés, kötődés és az anya-gyerek kommunikáció hatékony és kívánatos eszköze • az éjszakai szoptatás pozitívan befolyásolja a tejmennyiséget, míg a túlságosan hosszú szoptatási szünetek csökkentik a tejmennyiséget. 14

[close]

p. 15

Ezzel kapcsolatosan rövid és velős összefoglaló található az érvényes csecsemőtáplálási módszertani ajánlásban, amely itt található: http://www.mave.hu/uploads/file/VSZK%20protokoll%20csecsemo%20taplalasa%20012%20ho.pdf (2011.11.29.) A globalizáció hatása szoptatásra Az uralkodó kultúra (ez napjainkban szinte kizárólag az angolszász hatás érvényesülését jelenti) folyamatos befolyást gyakorol az iparosodás (multinacionális cégek), az internet- és televízióhasználat és sok más csatorna révén a fejlődő országokra. A hagyományos viselkedésmintákkal szemben ez a "haladást" jelképezi, azt, amihez hasonlítani érdemes. Az így közvetített értékek átvételét azért részesítik előnyben, mert ezektől várható a jólét, a modern társadalmi mobilitás megvalósulása. Ez előbb-utóbb felveti a bevándorlók, kisebbségek kultúrájának megőrzése és az asszimiláció közötti konfliktust, amikor is a jól bejáratott, teljes családi, közösségi támogatást élvező modell helyett egy kezdetben többnyire marginalizálódással járó modellt kínál. A modern világban az információ azok számára hozzáférhető legalább elméletben, akik iskolázottak, míg bevándorlók, kisebbségek esetében nagyon sokszor éppen a kommunikációs nehézségek teszik képtelenné az információk átadását. WHO/UNICEF az egész világra vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg, ugyanakkor gyakori tapasztalat, hogy a fejlett országok egészségügyi dolgozói ellenállást tanúsítanak ezekkel szemben. Ez felveti a kérdést, hogy létezhetnek-e egyáltalán egységes ajánlások a különböző kultúrákban? A biológiai tényezők előbbre valók vagy a kulturális sajátosságok? Egységes ajánlásokra természetesen szükség van, ezeknek bizonyítékokon, a családok számára előnyös gyakorlaton kell alapulniuk, miközben a helyi kivitelezésben, kommunikációban mindenkor figyelembe kell venni az egyéni tényezőket, a speciális helyzetek sajátosságait. Jó példa erre a mai magyar gyakorlatból a gluténajánlással kapcsolatosan 2011 végére kialakult helyzet: függetlenül attól, hogy a glutén 4-6 hónapos kor közötti bevezetését alátámasztja-e elegendő, megfelelő színvonalú tudományos bizonyíték, mérlegelni kell az ajánlás megfogalmazásakor az egyéb hatást is, jelen esetben a kizárólagos szoptatás időtartamának csökkenését, és az egész szoptatási időszak hosszának csökkenését, ami nem puszta aggodalom, az ajánlás kibocsátása óta eltelt időszak adatai sajnos egyértelműen alátámasztják. Egy új ajánlás bevezetése nem csökkentheti a szoptatásnak, az anya és a csecsemő számára lehető leghatékonyabb prevenciós eszköznek az időtartamát, hatékonyságát. Lásd erről bővebben: http://www.lll.hu/szakirodalmi_osszefoglalo_es_javaslat_a_gluten_bevezetesevel_kapcsolatban (2011.11.29.) és http://os.mti.hu/hirek/66786/a_sztnb_tagjai_elhatarolodnak_a_keksz_ajanlasatol (2011.11.29.) Tendenciák világszerte A kizárólagos szoptatás időtartama és teljes szoptatási időszak hossza is csökkenő tendenciát mutat, ha a Föld erre vonatkozó, hozzáférhető adatainak átlagát nézzük. A fejlett országokban mindkét kategóriában enyhe növekedés tapasztalható az amúgy nagyon kedvezőtlen adatokban, bár főként a magasabb képzettségű anyák körében. A nőknek csupán egy része kezdi meg a szoptatást, a hat hónapos korban még kizárólag szopó csecsemők aránya rendkívül alacsony, az egyéves kor felett szopóké úgyszintén. Az enyhe növekedés a legtöbb fejlett országban a szoptatással kapcsolatos információterjesztő kampányoknak, az egészségügyi ajánlások szoptatás szempontjából kedvező változásának és a szoptatással kapcsolatos nonprofit szervezetek (La Leche Liga) munkájának, és az onnan kiinduló kezdeményezéseknek köszönhető. 15

[close]

Comments

no comments yet