O.Nagy Gábor: Szólások és közmondások könyve

Embed or link this publication

Popular Pages


p. 1

o nagy gÁbor 4 kiadás gondolat ­ 1985

[close]

p. 2

lektorálta szke istvÁn illusztrálta szÁntÓ piroska 1 kiadás 1966 2 kiadás 1976 3 kiadás 1982 isbn 963 281 459 2 © o nagy gÁbor jogutóda o nagy gáborné 1966

[close]

p. 3

Ádám fiam emlékének

[close]

p. 4

perficile est aiunt proverbia scribere cuivis haud nego sed durum est scribere chiliadas qui mihi non credit faciat licet ipse periclum mox fuerit studiis aequior ille meis könny dolog ­ mondják ­ közmondást gyjteni Úgy van nem tagadom de nehéz hogyha a számuk ezer aki nekem nem hisz hát jó tegyen maga próbát nem telik el sok id s méltányolja mvem erasmus rotterdamus

[close]

p. 5

bevezet egy nemzeti közmondást örökre meg-hagyni halni nagyobb kár mint amikor a hódoltató tábor egy ágyút el-veszt ­ írta 1819-ben kéziratos közmondásgyjteményének elszavában pálóczi horváth Ádám a régi magyar irodalom egyik érdemes munkása egyrészt naiv túlzás ez a megállapítás h tükre a haladás eszméjét a hagyománymentéssel összekapcsoló felvilágosodás korabeli nagy nemzeti nekibuzdulásnak másrészt mégis e gyjtemény bevezetjének élére kívánkoztak ezek a szavak mert írójuk riadtan óvó felkiáltását éppúgy a nyelvünk és néphagyományaink iránti félt szeretet sugallta mint ahogy a mi könyvünk létrejöttében is ennek az érzésnek volt talán a legfontosabb szerepe abban azonban gyökeresen eltér a felfogásunk a horváth Ádámétól hogy világosan látjuk a nyelvünk elszíntelenedése és néphagyományaink pusztulása elleni harcban korántsem tekinthet minden szólásunk és közmondásunk ágyúnak a manapság is hatásosan alkalmazható fegyvereken kívül akadnak köztük múzeumba való de a legtöbb esetben egyszersmind valóban muzeális érték ócska mordályok és ma már használhatatlan de a mveldéstörténeti ritkaságokat kedvelk számára felbecsülhetetlen érték gyöngyös-drágaköves markolatú de bizony már rozsdás pengéj fringiák is ez a különös változatosság ez a csodálatos sokszínség talán a legjellemzbb vonása szólás és közmondáskincsünknek százával st ezrével találunk benne pompásan találó megfigyelésekbl és költi erej gazdag képzeletbl született nyelvi képeket merész és szemléletes hasonlatokat az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzéseket szellemes ötleteket bölcs tanácsokat intelmeket és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére manapság is igaz életelveket ezeken kívül azonban akadnak ebben a gazdag anyagban a mai ember számára már homályos célzások naiv olykor gyerekes nyelvi tréfák túlságosan is szókimondó gúnyolódások egy ideig divatos majd elfelejtett bemondás szer fordulatok és a társadalmi fejldés során túlhaladott idszertlenné vált nézetek tévesnek bizonyult megállapítások amit tehát gyjteményünk tarka változatosságban az olvasó elé tár az egyrészt a színes és az eleven stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája másrészt pedig a múltat idéz és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak bölcs felhasználást igényl tárháza a szólások és a közmondások azonban nemcsak stílusbeli felhasználhatóságuk és tartalmi értékük szempontjából hanem általában minden szempontból rendkívül sokfélék vannak közöttük olyanok amelyek az idézetszeren használt vagy különféle hivatkozásokat tartalmazó szállóigékkel rokonok némelyikük leginkább a népi gyermekmondókákhoz hasonlít akadnak olyanok amelyek alig különböznek a gnóma néven ismert aranymondásoktól a rövid bölcsel epigrammáktól némelyek a köszönéseknek és a köszönés formuláinak édestestvérei mások átkozódás vagy káromkodásszerek megint mások pedig az olyanféle összetett szavak közeli rokonai mint amilyen például a cserbenhagy az égimeszel a majomszeretet vagy akár az ebadta ez utóbbiak ugyanis ­ a szólások egyik fajtájához hasonlóan ­ egy-egy sajátos szemléletbl ered többé-kevésbé elhomályosult eredet és igen gyakran csak mveldéstörténeti kutatással megvilágítható nyelvi képet foglalnak magukban minthogy a nyelv kifejezéskészlete ennyire különböz jelleg elemekbl tevdik össze érthet hogy sok kutató többek között például a folklór egy kiváló mvelje a közmondáskutatás nagy öregje archer taylor valójában meghatározhatatlannak tartja a ­ szerinte a szólásokat is magában foglaló ­ közmondás fogalmát elégedjünk meg annyival hogy a közmondás a nép körében elterjedt mondás ­ írja és ehhez még hozzáteszi a közmondásoknak valamilyen közelebbrl meg nem nevezhet tulajdonsága amúgy is elárulja hogy valamely kifejezés közmondás-e vagy sem the proverb 3 1 hogy a közmondások meghatározhatók-e vagy sem ez ­ véleményünk szerint ­ nem is alapvet problémája a közmondáskutatásnak az ugyanis hogy sikerül-e összefognunk egyetlen mondatban a szólások és a közmondások legfontosabb jellemvonásait alig több mint a megfogalmazás kérdése a lényeg az hogy mind a szólásoknak mind a közmondásoknak vannak olyan sajátosságaik amelyek megkülönböztetik ket más nyelvi alakulatoktól Úgy véljük hogy az olvasót leginkább azzal segítjük hozzá e kötet anyagának

[close]

p. 6

megértéséhez és egyúttal gyjt valamint válogatómunkánk szempontjainak megismeréséhez ha elbb kielemezzük a szólások és közmondások legfontosabb közös jellemvonásait majd ­ e két kifejezéstípus különbségeire is rámutatva ­ a szólásokat nyelvi alkatuk a közmondásokat pedig tartalmuk mondanivalójuk szempontjából jellemezzük és végül mintegy használati utasításként ismertetjük gyjteményünk szerkezetét is i a szólások és közmondások közös jellemvonásai miben különböznek a szálások és a közmondások a puszta szótól valamint az alkalmilag megszerkesztett szókapcsolattól ­ miben különböznek a szállóigéktl ­ mit értünk népi jellegükön ­ népünk saját alkotásai-e vagy fordítások ­ milyen rétegekre oszlanak elterjedtségük használatuk szempontjából mind a szólásnak mind a közmondásnak az a legszembetnbb jellemvonása hogy több szóból1 álló kifejezés ezt azért érdemes hangsúlyozni mert szinte valamennyi régebbi közmondásgyjteményünkben lépten-nyomon találunk közmondásként egy-egy puszta szót is például ilyeneket ugrifüles madárlátta álomszuszék hangyamunka kakaskirály igaz ugyan hogy ­ mint erre már az imént rámutattunk ­ az ilyenféle színes összetett szavak valójában inkább csak alakilag különböznek a szólások egyik gyakori típusától ám ez a különbség mégis igen fontos a több szóból álló szókapcsolatokat ugyanis általában mi magunk szerkesztjük össze alkotjuk meg beszéd közben nem pedig készen kapjuk ket mint az egyes szavakat köztük az összetett szavakat is nos a szólások és a közmondások ­ az állandósult szókapcsolatoknak ezek a stilisztikailag leginkább figyelemreméltó fajai ­ ugyan látszatra olyanok mint a beszél pillanatnyi igényének megfelelen alkalmilag megszerkesztett szókapcsolatok tehát mintegy az egyéni nyelvi alkotás igényével lépnek fel valójában azonban ezek is kész gondolatközl vagy érzelemkifejez nyelvi elemek más szóval egymástól ugyan határozottan elkülönül részekbl szavakból állanak mégis ­ minthogy e szavak kapcsolatát nem mi magunk alkottuk meg ­ többé-kevésbé zárt kerek egységnek érezzük ket a szavak és az állandósult szókapcsolatok viszonyát ezzel a hasonlattal szokták szemléltetni a szavak olyanok a beszédben mint az épületben a téglák a szólások és a szólásszer kifejezések pedig olyanok mint az elre gyártott épületelemek ehhez még csak azt tehetjük hozzá hogy a szólásokon és a közmondásokon ezeken a színes paneleken külsleg voltaképpen nem látszik hogy elre gyártott nagyobb egységek hiszen megvan rajtuk az egyes szavaknak azaz a téglák nak a rajzolata is ha vizsgálódásunk anyagát elhatároljuk egyrészt a szavaktól másrészt a közlés közben alkalmilag szerkesztett úgynevezett szabad szókapcsolatoktól meg kell húznunk a határvonalat közte és az alkalomadtán beszédünkbe sztt idézetek a szállóigék között is erre pedig azért van szükség mert egy szempontból nagyon hasonlítanak egymáshoz a szállóigék nyelvében él a nemzet hová merült el szép szemed világa canossát jár átlépte a rubicont stb szintén kész kifejezések nem pedig a beszéltl megalkotott szókapcsolatok vagy mondatok de szem¬betn különbség is van egyfell a szállóigék másfell a szólások és a közmondások között aki szállóigével fejezi ki a gondolatát az többé-kevésbé tudatosan hivatkozik valakire vagy valamire azt értjük ezen hogy a szállóige használója vagy egészen pontosan tudja kitl esetleg melyik irodalmi mbl idéz milyen történelmi eseményre utal stb vagy legalábbis érzi hogy a használt kifejezésnek nem a gazdája hanem mintegy csak kölcsönvette mástól s ezért szinte láthatatlan idézjelbe is foglalja a kimondott szállóigét ellenben a szólások és a közmondások használatakor föl sem merül a szerzségnek vagy a forrásnak a kérdése itt ez a beszél számára már csaknem annyira közömbös mint az hogy miért jelenti egyik vagy másik szavunk azt amit éppen jelent egy további fontos különbség az hogy a szállóigék használatának köre sokkal kisebb szkebb mint a szólásoké és a közmondásoké minthogy a szállóigéknek egy jókora része idegen nyelv és mert a magyar nyelvek használata is meghatározott irodalmi és történelmi tudásanyaghoz kötdik nyelvi életük ­ társadalmi és stilisztikai vonatkozásban is ­ könyvünk anyagához viszonyítva olyan zárt területre szorul mint az üvegházakban vagy a városi lakásokban ápolt szobanövények élete a szabadban tenyész fákéhoz és füvekéhez képest szólás és közmondáskincsünk ­ a szállóigékkel ellentétben ­ a nép tulajdona mégpedig olyan szellemi vagyona amelyet a saját szükségleteinek a saját igényeinek a saját alkatának megfelelen teremtett meg 1 az eredeti ritkított szedés helyett a jobban látható aláhúzással jelzem a kiemelést a dig

[close]

p. 7

amikor azonban szólásaink és közmondásaink népi jellegérl beszélünk még néhány más olyan jellemvonásukra is rá kell mutatnunk amely alkatuk megítélésekor hasonló súllyal esik a latba és amelyet népi jellegük kel együttesen kell tekintetbe venni az egyik az hogy szólás és közmondáskincsünk állandó változásban mozgásban van részint egyre újabb meg újabb elemek kel gazdagodik részint pedig ­ noha a nyelv megrz ereje a kifejezéskészlet elemeire is mágneses ervel hat ­ folyamatosan kiveti magából és a feledésnek adja át azokat a kifejezéseket amelyek egyfell az egyetemes emberi fejldés másfell népünk sajátos viszonyainak alakulása folytán idszertlenné elavulttá válnak tehát akárcsak magáról a néprl a szólásokról és a közmondásokról sem beszélhetünk úgy mint a haladó idtl a társadalmi és gazdasági változásoktól független jelenségrl a másik szempont amelyet a szólások de különösen a közmondások jellemzésekor szem eltt kell tartanunk az hogy nyelvünk kifejezéskészlete ­ néhány napjainkban közkeletvé vált szókapcsolatot nem tekintve ­ még azoknak az osztálytársadalmaknak a korában keletkezett amelyeket a társadalmi osztályoknak kibékíthetetlen ellentéte jellemez az osztályérdekek az osztályszempontok közmondásainkban sem olvadhattak össze valamiféle harmonikus egységbe mint a továbbiakban még szó lesz róla közmondáskincsünk történelmi alakulat lévén ­ számos ma él elemében is magán hordozza mind a dolgozó mind az elnyomó osztályok egymással ellentétes szemléletének jegyeit a népi jelleg problémájával kapcsolatban föl kell vetnünk a szólások és a közmondások eredetének kérdését is vagyis azt hogy népünk saját alkotásaival avagy idegen nyelvekbl való fordításokkal van-e dolgunk mind a szólások mind a közmondások között vannak olyanok amelyek teljes bizonyossággal magyar földön termettek ilyen például a már a xvi században is elforduló meghalt mátyás király oda az igazság s mai alakjában a múlt század elején kikristályosodott több is veszett mohácsnál és általában minden olyan kifejezés amely a magyar múlt és a magyar föld sajátos viszonyait tükrözi igen sok jellegzetesen magyar nyelvi alakulatnak látszó szólásunkról és közmondásunkról kiderült azonban hogy pontos megfeleli más nyelvekben is megvannak az ismertebbek közül ilyenek például ezek szöget üt a fejébe kosarat kap iszik mint a kefeköt hosszabb a péntek mint a szombat veri az ördög a feleségét kinek a pap kinek a papné hallgatni arany nincsen rózsa tövis nélkül az idegen nyelv kifejezésekkel való párhuzam azonban még korántsem föltétlen bizonysága annak hogy valamely szólás vagy közmondás átvétel a jövevénykifejezések kérdésével foglalkozó kutatók rendszerint rá is mutatnak arra hogy két vagy több nép körében is keletkezhet ­ ugyanannak a szemléletnek az alapján ­ egymásnak pontosan megfelel állandósult szókapcsolat anélkül hogy bármelyik nép lefordította volna egy másik nyelv hasonló kifejezését valószínleg ilyen például ez a szólás az orránál fogva vezet valakit noha pontos megfeleli megvannak a legtöbb indoeurópai nyelvben többek között a latinban az olaszban a franciában a németben az angolban az oroszban a szerb-horvátban a bolgárban és valószínleg még számos más nyelv szóláskincsében mégsem állíthatjuk hogy fordítás útján került egyik nyelvbl a másikba az a szemlélet ugyanis amelybl ez a szólás származik ­ a megkarikázott orrú és ennél fogva vezetett bikának medvének vagy más szilaj és ers állatnak a képe ­ éppúgy szólás forrásává válhatott az egyik mint a másik nép körében az ilyen lehetségek ellenére általában mégis az látszik valószínnek hogy a több nyelvben is meglev szólások és közmondások a népek kulturális kapcsolatai révén kerültek egyik néptl a másikhoz Éppen ezért nyilvánvaló hogy mint a folklórnak sok más területén a szólások és a közmondások vonatkozásában sem tekinthetjük a népi jelleget olyasminek ami az egyik népet elválasztja a másiktól abban azonban hogy mit és hogyan vett át például a magyarság a nemzetközi közmondáskincsbl és a szomszédos népek kifejezéskészletébl még akkor is találhatunk népünk szemlélet és gondolkozásmódjára nyelvi fantáziájára és stílusigényére jellemz vonásokat ha tudjuk hogy nyelvi mveltségünknek ezt a rétegét is ezer meg ezer szál fzi a történelem során velünk kapcsolatban volt népek mveltségéhez a szólásoknak és a közmondásoknak végül az is közös jellemvonásuk hogy akárcsak a másfajta nyelvi jelenségek körében ezek között is világosan megkülönböztethetjük a nemzeti nyelv különféle változatainak megfelel rétegeket csoportokat figyelmen kívül hagyva most a ma már nem él szólásokat és közmondásokat ­ hiszen ezekrl általában nem tudjuk hogy milyen széles körben használták ket ­ szép számban találunk kifejezéskincsünkben olyan elemeket amelyek országszerte ismertek és amelyek szerves részei mind

[close]

p. 8

az irodalmi nyelvnek mind az itt-ott már helyi színezdést is mutató beszélt köznyelvnek ilyenek például egy követ fúj valakivel nagy port ver föl kivágja a rezet lassú víz partot mos három a magyar igazság a kutya ugat a karaván halad viszonylag kevés az olyan kifejezés amely fleg vagy csupán az irodalomban vagy a sajtó nyelvében él s amelyet a társalgási nyelvben nem vagy csak igen ritkán használunk irodalmi nyelvi illetleg választékos stílusú szólás például a kígyót melenget a keblén és a szárnyát szegi valakinek az a szólás pedig hogy valakinek vagy valaminek az uszályába kerül a sajtónyelv jellemz kifejezése ellenben közmondást csupán azok közül tudunk ilyet említeni amelyek mintegy átmenetet alkotnak a közmondások és a szállóigék között például aranyhidat építs a futó ellenségnek a nép szava isten szava igen sok olyan szólásunk és közmondásunk van azonban amelyet csupán némely vidéken használnak tehát amelynek az élete nem terjed túl egy vagy néhány falu esetleg megye határán illetleg amely csupán egy vagy egy-két nyelvjárásunk kifejezéskincsébe tartozik bele ezt a szólást például a porosálláson hagy valakit tudomásunk szerint csakis hajdú-bihar megyében és a nagykunságban használják ez a közmondás pedig akinek tz kell körömmel keresi ­ adataink tanúsága szerint ­ csakis az ormánságban ismeretes a köznyelvi és az ilyenféle nyelvjárási kifejezéseken kívül szép számmal akad nyelvünkben olyan szólás és közmondás amelyet ­ minthogy a köznyelvet beszélk nagy többsége nem ismeri ket ­ nem tekinthetünk a köznyelvbe tartozónak de mivel a nép az országnak egymástól távol es vidékein egymástól lényegesen eltér nyelvjárásokban is él velük jellegzetesen tájnyelvi alakulatnak sem mondhatunk ilyen például a `hideg van kint jelentés sokan vannak odakinn amelyet följegyeztek a duna mellékén vácon a fels tiszántúlon a szamosháton és az ettl a vidéktl ugyancsak távol es dunántúli bakonyalján a köznyelvben szintén ismeretlen ez a kifejezés orrában hordja a harangozópénzt a sír szélén áll holott nemcsak két régi dunántúli szólásgyjt ­ kovács pál és pálóczi horváth Ádám ­ följegyzésébl ismerjük hanem egymástól csak alig eltér változataira hódmezvásárhelyrl kiskunhalasról a szamoshátról a hajdani bereg megyébl szatmárról tokajból st rimaszombatból is vannak adataink az ilyenféle igazi népnyelvi szólások és közmondások népi származású Íróink közvetítésével olykor elbb kerülnek bele az irodalmi nyelvbe mint a beszélt köznyelvbe például ezt a szólást felült neki lackó arany toldijából azok is jól ismerik akik él beszédben még sohasem hallották noha számos nyelvjárásban manapság is közkelet kifejezés ugyancsak arany használta az irodalomban elsnek ezt a szólást kiveti a drágát a hasából a nagyidai cigányok els énekében `finom ételekkel jóllakik jelentésben ezt pedig megáll benne az üt a szava is eláll a megdöbbenéstl vagy a rémülettl mai tiszántúli származású íróink honosították meg irodalmi nyelvünkben közmondást már nem tudnánk hasonlót idézni olyanra azonban amely a népnyelvben nagy területen elterjedt de a köznyelvben nem vagy csak nagyon ritkán használatos számos példa akad idegen kutyának lába közt a farka szegény ember csikója hamar ló gazdag ember lánya hamar eladó lusta lónak korbács az abrakja ne mássz a fára nem esel le róla végül nyelvünk kifejezéskészletének egy sokkal vékonyabb de el nem hanyagolható rétegét azok a szókapcsolatok alkotják amelyeket fleg a kevésbé iskolázott és nyelvileg kevésbé igényes városi emberek használnak és amelyeket régebben tolvajnyelvi jassznyelvi manapság pedig inkább argotikus kifejezéseknek szoktak nevezni ezeknek egy része például az olyanok mint a gajdeszba küld megöl kivégez a kidobták a kanapét csak tessék-lássék módon intéztek el valamely kényes ügyet vagy a falra megy hagyja hogy becsapják rendszerint igen hamar elavul más részük azonban ­ a húzza a csíkot az elkapja a gépszíj-féle szólások és egy-két olyan közmondás mint például ez a kibicnek semmi sem drága ­ aránylag hamar belekerül a társalgási nyelvbe st idvel esetleg teljes polgárjogot kap az irodalmi nyelvben is ii a szólások nyelvi alkata és a közmondások gondolati tartalma mi a különbség a szólások és a közmondások között ­ melyek a szólások fbb típusai ­ milyen tárgyköri csoportokba sorolhatók a közmondások ­ hogyan tükrözik a közmondások a különböz társadalmi osztályok és az elmúlt korok világnézetét ­ bölcsességet mond-e aki közmondással él a szólás és a közmondás ­ beszédbeli szerepét tekintve ­ úgy viszonylik egymáshoz mint a szó és a mondat a szólást noha ez is mindig több szóból álló kifejezés mondanivalónk közlésekor olyanféle jelentésbeli egységként használjuk mint amilyen egység a jelentés szempontjából a szó is például ez a szólás zöld

[close]

p. 9

ágra vergdik közlésbeli tartalmát tekintve ennek az egyetlen szónak felel meg `boldogul a ráncba szed valakit a `megfegyelmez igével az elveti a sulykot a `lódít tal rokon értelm a kákán is csomót keres szólásnak pedig az `akadékoskodik szó a szinonimája a közmondások ellenben mindig mondat értékek azaz önmagukban is kifejezik a beszélnek a valósághoz való viszonyát nemcsak arról van tehát szó hogy a közmondások formájukat tekintve teljes mondatok hiszen alakilag szólás is lehet egész mondat mint ahogyan a szavak között is vannak olyanok amelyek önmagukban is mondatot alkothatnak hanem arról hogy a közmondásokban a beszélnek a véleménye a valóságnak valamely mozzanatával kapcsolatos állásfoglalása is kifejezdik ennek a szólásnak például pünkösdi királyság csak akkor van a beszédben értelme ha valamely meghatározott dologra vonatkoztatjuk például ha azt mondjuk hogy nem irigyeljük x y-nak a pillanatnyilag kedvez helyzetét mert ez ­ véleményünk szerint ­ csak pünkösdi királyság ezzel ellentétben ez a régi közmondás pünkösdi királyság nem nagy uraság nem szorul semmi kiegészítésre mert önmagában is kerek teljes gondolatot tartalmaz azt tudniillik hogy `nem sokat ér az olyan boldogság jómód amely nem tartós a fenti példában az a viszonylag ritka eset fordult el hogy egy közmondásba egy önállóan szólásként is használatos szókapcsolat is beleépült s ezért vele könnyen szemléltethet volt az hogy a szólás a közmondásnál kisebb nyelvi egység de mint már említettük maga a szólás is lehet egész mondat persze csakis olyan amelyhez még hozzá kell értenünk a valóságnak valamely konkrét helyzetét hogy mondanivalónk teljes kerek egységet alkosson például ez a mondat kibújik a szeg a zsákból szólás akkor ha valamely egyedi esetre vonatkoztatva használjuk vagyis azt értjük rajta hogy `kiderül valakinek a titkolt leplezett valódi szándéka ellenben közmondás akkor ha úgy élünk vele hogy nem kell hozzáértenünk semmi alkalmi kiegészít mozzanatot hanem általános megállapításként használjuk ebben az értelemben `az emberi alaptermészet akkor is megmutatkozik ha egy ideig ügyese n leplezik a szólás tehát ­ mint már riedl frigyes megállapította ­ többnyire valami célzás a közmondás pedig elv az általános érvénység igényével használt életbölcsesség tanács vagy ítélet de mindenesetre olyan mondat amelynek a tartalmával kapcsolatban fölvethet az igaz vagy nem igaz kérdése és amely mindig többé-kevésbé korhoz kötött és ezért társadalmilag is meghatározott világnézetet tükröz ellenben a szólás pusztán nyelvi jel amely egyaránt használható igaz és nem igaz tartalmak közlésére s amelyet épp ezért elssorban formai oldaláról kell vizsgálni hiszen a beszédnek csupán olyan része amelynek jellegét értelmét részint a hozzá hasonló kisebb egységekhez részint az önmagukban is kerek befejezett beszédegységekhez való viszonya határozza meg de amelynek nincsen önmagában is teljes érték tartalma a szólások formájukat nyelvtani alkatukat és a beszédben betöltött szerepüket tekintve nagyon változatos képet mutatnak csupán fbb típusaikról szólva megkülönböztethetünk közöttük szókapcsolat-jellegeket ­ ide véve azokat is amelyekben hiányos fmondathoz egy csonka mellékmondat kapcsolódik ­ és olyanokat amelyek formailag teljes mondatot alkotnak az elbbi típusba tartozók lehetnek egyszerek és összetettek egyszernek azokat nevezzük amelyekben nincs sem mellékmondati rész sem azonos mondatrészek ismétldésébl adódó tagoltság ezek között legtöbb az igét is tartalmazó és egészében is igei jelentéstartalmú azaz cselekvést történést vagy állapotot jelent szólás bakot l adja a bankot megüti a bokáját otthagyja a fogát kígyót-békát kiált rá kötélnek áll ráncba szed szájába rág az ujjából szopta rossz vért szül stb kevesebb a fnévi érték telhetetlen papzsák anyámasszony katonája veszett fejsze nyele fából vaskarika stb a melléknévként használatos minden hájjal megkent burokban született rongyon gylt szélibe szabott stb és a határozószói érték egy füst alatt hbelebalázs módjára saját szakállára suba alatt sógor koma alapon stb az összetett alakúak két f típusa a párhuzamos felépítés szólás és a szóláshasonlat az elbbieket vagy valamely páros kötszó bontja két tagra se szó se beszéd le is út fel is út vagy megszokik vagy megszökik stb vagy kötszó nélkül alakultak ugyan de olyan azonos nyelvtani szerep és gyakran azonos szótagszámú két tagra oszlanak amelyek egymással ellentétes jelentések egyszer hopp másszor kopp úri pompa koldus konyha úti cifra házi ronda stb vagy esetleg jelentésüket tekintve is bizonyos szimmetria jellemzi ket egy test egy lélek tele tál vetett ágy stb a versritmuson kívül gyakori bennük az alliteráció se pénz se posztó se füle se farka se szeri se száma stb és a rím se íze se bze egyszer hopp másszor kopp stb a szóláshasonlatok is kéttagú kifejezések de itt az els tag ige vagy melléknév ­ ritkábban igei vagy melléknévi érték szókapcsolat ­ a második tag pedig rendszerint mint kötszóval bevezetett csonka módhatá-

[close]

p. 10

rozói hasonlító mellékmondat rendszerint nyomósítást fokozást fejeznek ki be van rúgva mint az ágyú éhes mint a farkas szegény mint a templom egere stb és ilyenkor a mellékmondati rész közlésbeli tartalmát tekintve `nagyon igen jelentés gyakran azonban gúnyos színezete van a szóláshasonlatnak és ilyenkor az egész kifejezés épp az ellenkezjét jelenti annak amit az eltag a maga eredeti értelmében jelent világos mint a vakablak szereti mint a kecske a kést ért hozzá mint tyúk az ábécéhez stb az is elfordul hogy a mellékmondati rész sajátos jelentéstöbblettel gazdagítja az els tag értelmét például ebben a szóláshasonlatban úgy bánnak vele mint a hímes tojással a hasonlító rész nem csupán fokozó értelm hanem arra az óvatosságra kíméletességre is utal amelyet a szóban forgó személy vagy dolog iránt tanúsítanak az alakjukat tekintve mondatjelleg szólások egyik csoportja az indulatszavakkal mutat rokonságot kifejezhetnek ezek a szólások fenyegetést lesz még a kutyára dér hátrakötöm a sarkad eljáratom veled a kállai kettst stb ellenkezést nem oda buda nem úgy verik a cigányt eb ura fakó stb figyelmeztetést zsindely van a háztetn most ugrik a majom a vízbe stb rendreutasítást hátrább az agarakkal kutyánál az egres stb vagyis csupa olyan lelkiállapotból fakadó megnyilatkozást amelyet általában indulatszavakkal is ki tudunk fejezni egy másik csoportjuk csak mint valamely kérdésre adott válasz él a nyelvben ezeknek a fleg a népnyelvben vagy csak egy-egy nyelvjárásban használatos szólásoknak különösen két típusa érdemel figyelmet az egyik ­ a hogy vagy hogy érzed magad kérdésre adott válasz ­ rendszerint csupa tréfás alakulat amellyel jobbára azt fejezi ki a megszólított hogy nem valami jól megy a sora érezhetné magát jobban is megvagyok egy kapában mint szegény ember gazdag városban mint a kutya a karó közt két lábon mint a lúd mint a szösz fonatlan stb látni való hogy ezek alakjukat tekintve a szólás hasonlatok közeli rokonai de mégis lényegbevágóan különböznek tlük mégpedig abban hogy teljesen megmerevedett alakulatok míg a szóláshasonlatok els tagja ragokat vehet fel és ily módon alakilag is beleilleszkedik egy rendszerint hosszabb összetett mondatba a másik típusba azok a kitér válaszok tartoznak amelyeket akkor használ a beszél ha nem akar valamely hozzá intézett kérdésre felelni de nem is tagadja meg nyíltan a válaszadást ilyen ez az olykor a bizalmas társalgási nyelvben is használatos és valaminek a célját vagy az okát tudakoló kérdésre adott tréfás kitér válasz hogy a rák a vetésre ne menjen ebbe a típusba tartoznak a legfurcsább ötleteket tartalmazó nagyobbára csak nyelvjárásokban él szólások például erre a kérdésre hol van valaki vagy valami néhol ez a kitér válasz fülem mellett a kis polcon másutt vagy máskor a padláson korpa van benne vagy az elbb vitte két szúnyog egy rúdon arra a kérdésre pedig hová mégy kitér válaszként néhol ilyen felelet járja kimegyek a gecsemáné kertbe vagy pokolba parajt szedni zsomporba vagy ­ s ezek némely vidéken vagy országszerte a köznyelvben is járatosak ­ megyek az orrom után kukutyinba zabol `hegyezni megyek szerett keresni stb a mondatérték szólások sok fajtája közül még csupán egyet említünk meg részint stilisztikai érdekessége miatt részint azért mert mint sajátos szólástípusra eddig még egyáltalán nem figyeltek föl rá olyan rendszerint összetett mondatot alkotó szólások tartoznak ebbe amelyek úgy jellemeznek valamely embertípust hogy magát a jellemezni kívánt embert szólaltatják meg a neki tulajdonított rá jellemz szavakat idézik széles körben ismeretes közülük ez a másoknak szívesen parancsolgató de dolgozni nem szeret emberekre ill tréfás szólás fogjuk meg aztán vigyétek a népnyelvben igen sok az ehhez hasonló jelleg kifejezés az olyan embert aki csak az evés-ivásnak él néhol így jellemzik eszem iszom jól élek senkivel sem cserélek a szószegt ezekkel a szavakkal kezemet adtam visszavettem szavamat adtam hazudtam vagy így Ígértem neki pestet budát köszönje meg ha látja szentendre tornyát az érzékenykedt pedig nézz rám ne nyúlj hozzám miként példáink mutatják a szólások elssorban sajátos stilisztikai alkatuk tekintetében különböznek az egyéb állandósult megmerevedett formájú szókapcsolatoktól például az olyan színtelen kifejezésektl amilyenek ezek próbát tesz szégyent vall számba vesz stb igen sok ­ különösen a ráncba szed megüti a bokáját-félékkel azonos alkatú ­ szólásunk voltaképpen olyan képes kifejezés amely úgy keletkezett hogy valamely szókapcsolat a maga egészében vagyis mint már eredeti értelmében is szokásos kapcsolat szenvedett jelentésváltozást és ez az egész kifejezésen végbemen változás forrasztotta egybe és tette szólássá a kapcsolatot az olyan kifejezések ugyanis amelyek két vagy több átvitt értelm szóból állanak de ezek a szavak ugyanebben az átvitt értelmükben más kapcsolatok alkotórészei is lehetnek nem szólások legfeljebb gyakori fordulatok a kenyeret keres szókapcsolatban mind a kenyér mind a keres szó átvitt értelm de ezek a szavak ugyanebben az átvitt jelentésükben számos más kapcsolatban is elfordulnak nehéz kenyér a favágás elvesztette a kenyerét illetleg jól keres magára költi amit keres stb Épp ezért a kenyeret keres-féléket noha többé-kevésbé

[close]

p. 11

állandósult fordulatai a nyelvnek nem tekintjük szólásoknak hiszen éppúgy felbonthatók alkotó szavaik jelentése szempontjából elemezhetk mint a szabad szókapcsolatok elbbi példánkban a kenyér `megélhetés a keres pedig `rendszeres munkával szerez megszolgál jelentés nincsen azonban a kapcsolatból kielemezhet jelentése a szájába rág szólás száj és rág a kivágja a rezet szólás kivág és réz szóelemének stb vannak azonban olyan szólásaink is amelyek nem az említett módon keletkeztek ezeket az teszi mégis szólássá hogy vagy más kapcsolatban nem használatos szó fordul el bennük dugába dl cigányútra megy fabatkát sem ér vérszemet kap stb vagy a szókapcsolat egy-két eredeti jelentésében használt szavához olyan toldalék kiegészítés járul amely ugyan nem változtatja meg a kifejezés eredeti értelemben használt szavainak a jelentését de az egész kifejezésnek mégis sajátos ízt rendszerint tréfás színezetet és ­ minthogy a beszél már semmit sem tud a toldalék eredeti vonatkozásáról ­ szólásszer jelleget ad baj van ­ köpecen most légy okos ­ domokos itt a kezem ­ nem disznóláb stb vagy épp ellenkezleg amiatt válik szólássá valamely szókapcsolat mert olyan hiányos kifejezés amelynek csak a maga egészében van értelme és ez a jelentés nem érthet a kifejezést alkotó szavak külön-külön vett jelentésébl neki áll feljebb oda se neki ez már teszi stb mint már említettük a közmondások a szólásoktól eltéren nem csupán nyelvi és stilisztikai eszközei a beszédnek hanem gondolatokat is kifejeznek azt szokták velük kapcsolatban hangsúlyozni hogy az emberiség évszázados st olykor évezredes megfigyeléseinek életszabályainak és erkölcsi ítéleteinek rövid frappáns formában való kifejezései s ezért a nép gondolkozásának észjárásának h tükrözi noha számukhoz viszonyítva aránylag kevés a tárgyuk vagyis az élet megszámlálhatatlanul sok jelensége közül aránylag kevésre ­ tolnai vilmos becslése szerint mintegy háromszázra a magyarság néprajza iii köt 356 1 vonatkoznak mégsem könny megnevezni azokat a legfbb tárgyköröket amelyekbe közmondásainkat tartalmilag be lehet osztani nagyjából a következ tárgyköri típusokat különíthetjük el egymástól általános vonatkozású és valamely emberi tevékenységre vagy viszonyra érvényes közmondások gazdaregulák idjárásjóslatok egészségügyi tanácsok és konvencionális kifejezések lássuk ket külön-külön a legtöbb közmondás olyan megállapítást ítéletet vagy tanácsot tartalmaz amely az emberrel mint a társadalom tagjával illetleg az emberek valamely típusával csoportjával van kapcsolatban vagy amely általában valamely életmegnyilvánuláshoz tevékenységhez fzdik ezen a típuson belül is megkülönböztethetünk teljesen általános vonatkozású közmondásokat legjobb az egyenes út lassan járj tovább érsz jobb késn mint soha nincsen ember hiba nélkül és olyanokat amelyek az életnek csupán egy bizonyos területére vonatkoznak többek között például a munkára aki nem dolgozik ne is egyék ki korán kel aranyat lel jó munkához id kell stb a nevelésre addig hajlítsd a vesszt míg fiatal jobb egy példa száz leckénél amit jancsi meg nem tanult nem tudja azt jános stb a takarékosságra krajcárból lesz a forint aki nyárban nem gyjt télen keveset ft sok kicsi sokra meg y stb és még számos ehhez hasonló emberi magatartásra tevékenységre továbbá az emberek között lev kapcsolatok különféle fajaira a barátságra a házastársi a szomszédi viszonyra stb lehetséges azonban másféle felosztás is például tolnai vilmos három csoportba sorolta az ebbe a típusba tartozó közmondásokat uo 355 1 megkülönböztet olyanokat amelyek pusztán valamely megállapítást tartalmaznak sok kéz hamar kész továbbá olyanokat amelyekben bizonyos mérlegelés értékelés is megnyilvánul jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok végül olyanokat amelyek valamilyen tanácsot tartalmaznak az ebbe az utóbbi csoportba tartozó közmondások állítmánya rendszerint felszólító módban áll ahol nincs ott ne keress külön típust alkotnak azok a közmondások az úgynevezett gazdaregulák amelyek a paraszti élettel a földmveléssel az állattenyésztéssel és a háztartás kérdéseivel kapcsolatosak a földmveléssel kapcsolatosak például a következk szit porba tavaszit sárba márciusi por májusi sár aranyat ér aki tiszta búzát akar aratni háromszor kell annak ugart szántani els ­ szántás második ­ keverés a harmadik ­ az igazi elvetés nincs annál jobb ganéj melyet a gazda a csizmáján visz ki a szántóföldre a háztartásra a házi munkára vonatkoznak többek között ezek Üres kamarának bolond a gazdasszonya kész ebéd kész vacsora nem vereti meg az asszonyt haragos asszony füstös konyha lyukas tál három gonosz a háznál a gazdaregulákkal ­ eredeti használati körüket tekintve ­ közeli rokonok az idjárással kapcsolatos fleg idjóslást tartalmazó és rendszerint valamely jeles naphoz fzd közmondások sok közülük ­ mint a haj-

[close]

p. 12

dani népi meteorológia maradványa ­ manapság is közszájon forog ha fénylik gyertyaszentel az íziket is vedd el megrázza még szakállát gergely fekete karácsony fehér húsvét ha katalin kopog karácsony locsog stb ugyancsak az si népi tudományosság körébe tartozik a közmondásoknak az a csoportja amely egészségügyi fleg az étkezéssel kapcsolatos szabályokat tartalmaz ezek között több olyan is akad amely még a középkori salernói orvosi iskola egészségügyi tanácsait rzi vagy legalábbis ezek szellemében fogant a legtöbb már mint közmondás is elavult közülük két híg tojásnak közepe egy pohár bor egy dió hasznos kett árt három halálos stb némelyik azonban ­ különösen ha átvitt jelentése is alakult ­ elvétve még manapság is hallható kutyaharapást szrével gyógyítják Étel ital álom szükséges e három fejedet hidegbe lábadat melegbe hasadat hígan úgy élsz vígan stb végül a konvencionális kifejezések körébe soroljuk azokat a közmondásokat amelyeket szójárásnak is szoktak nevezni és amelyeknek az a legszembetnbb jellemvonásuk hogy pusztán a megszokás tartja ket életben bizonyos helyzetekben bizonyos alkalmakkor anélkül mondja ket az ember hogy különösebb jelentséget tulajdonítana a velük kifejezett megállapításnak egy részük olyan véleményt ítéletet foglal magában amelynek annyira nyilvánvaló az igazsága hogy a kijelentés már-már semmit sem mond semmi figyelemreméltót nem tartalmaz nem is azért használják az ilyen közmondásokat hogy közöljenek velük valamit hanem csak azért mert bizonyos alkalmakkor illik vagy szoktak valamit mondani ilyenek például ezek Úgy még sohasem volt hogy sehogy se lett volna telik az id múlik az esztend ami késik nem múlik van annak aki meg nem issza egy másik részüknek eredetileg babonás hiedelemféle lehetett az alapja de minthogy a szóban forgó babona hitelét vesztette ma már közmondásunk vagy csak úgy él mint tartalmát vesztett üres formula csörög a szarka vendég jön vagy pedig tréfás udvariassági kifejezéssé vált szépre ­ vagy okosra ­ száll a füst a közmondások tartalmi elemzésével kapcsolatban már erdélyi jános is megjegyezte midn a közmondásokban bölcselmi magvakat lelünk senki se higgye mintha egyszersmind rendszereket is akarnánk fölfedezni bennök magyar közmondások könyve 435-36 1 hogy a közmondásokban valamiféle egységes világnézet vagy éppen filozófia öltene testet azt már csak azért sem mondhatnánk mert a történelem folyamán több különböz osztálynak a nézetei csapódtak le bennük noha a legtöbb esetben igen nehéz vagy éppen lehetetlenség hitelt érdemlen megállapítani hogy ez vagy az a közmondás melyik társadalmi osztálynak a nézetét foglalta szavakba számos közmondás mégis világosan elárulja a társadalmi kötöttségét nyilvánvalóan nem a szegény emberek körében születtek például azok a közmondások amelyek mintegy a gazdagokat mentegetik és ­ a valóságot meghamisítva ­ úgy tüntetik fel a vagyont mint amely puszta szorgalommal becsületes igyekezettel is megszerezhet st csak azzal szerezhet meg kaparj kurta neked is lesz igyekezeten áll a gazdagság szorgalom gazdagság henyélés szegénység ki ma szegény holnap gazdag lehet stb hasonlóképpen nemesi vagy polgári és kispolgári eredetre vallanak azok a közmondások is amelyek mintegy szentesíteni akarják a vagyoni különbségeket tudja isten kinek adja a subát és kinek a gubát kétségtelenül a hajdani szegény emberek gondolatait tükrözik ellenben azok a közmondások amelyek szerint a vagyoni és a társadalmi különbségek nem szükségszerek nem megváltoztathatatlanok urat szolgájától szerencse választja gazdagnak is kett az orra lyuka mint a szegény ember disznajának és a kiváltságos osztályokba tartozás nem jár együtt szellemi vagy emberi fölénnyel arany tömlbl is szél ami kij alacsony kunyhóból is támad nagy ember néha a hájas tarisznyából is hull ki vajaspogácsa hamar lehet valaki úr de késre jó egyik-másik közmondásunk nyílt ellenszenvvel vagy gúnnyal szól az urakról Úr kutyát szúr valamint hséges kiszolgálóikról például a kakastollas csendrökrl a kakastoll nem bokréta bolond ember aki hordja vagy gazember az aki hordja közmondásaink óriási többsége azonban egyszeren azokat a keser élettapasztalatokat tükrözi amelyeket a nép úr és szolga viszonylatban szerzett hosszú évszázadokon át ezek a tapasztalatok pedig szinte egytl-egyig arról vallanak hogy a hatalom uraitól a gazdagoktól csak rosszat várhat a szegény ember nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni nagy úr mellett nagy víz mellett nem jó lakni kinek ura pöröse annak isten orvosa Úrtól bolondtól mindent fel kell venni Úrnak bolondnak ki kell térni azon sem csodálkozhatunk hogy az irgalmatlanul vérbe fojtott parasztfelkelések árnyékában a dolgozó osztályokra nehezed állandó kíméletlen elnyomás terhe alatt a társadalom mélyén ­ s így közmondásaink gondolatvilágában is kialakult a puszta létfenntartásra irányuló magatartásnak a taktikája jobb félni mint megijedni aki fél az él jobb okosnak lenni mint hsként dicsekedni többször gyz az okos mint a bátor ­ tanítja nem egy közmondásunk az óvatosságból ered és olykor a ravaszságot felhasználó okosság néha az emberek

[close]

p. 13

iránti bizalmatlansággal párosul ingednek se higgy kötve higgy komádnak kulcsát szívednek másra ne bízd ha ablakkal beéred ne nyiss kaput szíveden és bizonyos lemondással veszi tudomásul hogy a szegény emberek számára több az életben a szenvedés mint az öröm a boldogság míg az ember árnyékot vet mindig lesz nyomorúsága nincsen öröm üröm nélkül az élet sokat ígér keveset ad minden jóllakásnak meg kell adni az árát stb a nemegyszer feltnen pesszimista hang olykor kimutathatóan egyházi eredet a ma született gyermekben is benn a vétek házasság rabság özvegység mentség szüzesség nemesség meg kell azonban jegyezni hogy ettl eltekintve meglepen kevés nyomot hagyott közmondásainkban a sajátosan vallásos világnézet igen sok szólásunkban és közmondásunkban elfordul ugyan vallási fogalomnak a neve az ilyen kifejezések azonban szinte mind átvitt értelmek vagy legalábbis teljesen elhomályosodott bennük a vallási vonatkozású szó eredeti jelentése lásd például az isten szóval alakult szólásokat és közmondásokat arra hogy sok esetben olyan nézetek kapnak hangot közmondásainkban amelyek valamely meghatározott korra jellemzk csupán egyetlen példát említünk azokat a közmondásainkat amelyekben a nk hajdani elnyomatása alárendelt társadalmi szerepe tükrözdik noha a nk egyenjogúságáért vívott küzdelem csupán a polgári forradalmak után indult meg és ezért a nk kiszolgáltatottsága mindazokra a századokra jellemz amelyekben közmondáskincsünk zöme kialakult mégsem elhamarkodott talán az a föltevésünk hogy az asszonycsúfoló és általában a nket a férfiaknál gyarlóbbnak feltüntet közmondásaink legnagyobb része a xviii század végén és a xix század legelején keletkezett illetleg ekkor honosodott meg nyelvünkben ezt a következtetésünket pedig elssorban nem arra alapozzuk hogy ilyen jelleg közmondásokkal nagyobbára csak az említett kor után összeírt szólás és közmondásgyjteményeinkben találkozunk hiszen azért élszóban még élhettek volna ezek hanem sokkal inkább arra hogy az asszonycsúfoló versek a xviii-xix század fordulóján váltak divatossá a magyar népkönyvekben a ponyvairodalomban és a fleg diákoktól összeírt kéziratos versgyjteményekben noha már két évszázaddal korábban is akad olyan népirodalmi emlékünk az igen hasznos és drága nemes receptum amely a botot meg az ers ökölhuppogást ajánlja receptumként akkor mikoron az asszonyi állaton avagy az szolgaló leányon tunya rest avagy csácsogó szín vagyon mégis az látszik valószínnek hogy az efféle alsóbbrend irodalmi termékek csak a szóban forgó korban jutottak el ahhoz a közönséghez amelynek körében talán részben épp az ilyen olvasmányok hatására terjedtek el az asszonycsúfoló közmondások végül egy-két szót még a közmondások felhasználásáról a fentiekben már többször is említettük hogy a közmondások a beszélnek a világ jelenségeire vonatkozó véleményét a valósághoz való viszonyát mindig általános formában fejezik ki amikor tehát például azt mondja valaki hogy Új sepr jól seper akkor annak a véleményének ad hangot hogy `új munkahelyén új állásában mindenki igyekszik jól végezni a dolgát buzgón ellátni a tisztét ilyen és ehhez hasonló megállapításokat azonban csak igen ritkán szoktunk valamely meghatározott esettl függetlenül tenni az idézett közmondást is rendszerint akkor mondjuk ha azt tapasztaljuk hogy valaki mint új munkaer feltnen buzgólkodik de él bennünk a gyanú hogy buzgósága csupán addig fog tartani amíg meg nem kedvelteti magát lényegében tehát az általánosság formájába burkolva egy bizonyos személyrl mondtunk valamit de olyan módon hogy az éppen tapasztalt egyedi esetet jellemznek szokásosnak tüntettük fel a közmondások használatának ez a tipikus ha nem is az egyetlen lehetséges esete ha így nézzük a kérdést vagyis ha a beszédbe sztt és egy-egy alkalomra vonatkoztatott közmondásokban mint nyelvi elemekben nem feltétlenül valamely elvi állásfoglalás kinyilatkoztatását látjuk az is érthetvé válik miért éli túl igen sok közmondás azt a világszemléletet amelybl sarjadt de amely idvel teljesen elavult például ez a közmondásunk ruha teszi az embert eredetileg valószínleg arra vonatkozott hogy a rendi társadalomban az emberek rendi hovatartozásuk és foglalkozásuk szerint más-más öltözetben jártak jókai a számára még a szemtanúk eladásából is ismert rokokó világról a következket írja az elátkozott család cím regényében oh az sokkal érdekesebb világ volt mint a mostani az embereket kívülrl is meg lehetett ismerni meg lehetett tudni ruháik színérl szabásáról arcukról hajukról ki micsoda Öm 1963 xi köt 77 l abban az idben tehát valóban a ruha tette az embert vagyis ha valaki például a nemes emberek szokásos öltözékében járt úgy bántak vele mint ahogyan általában a nemesekkel szoktak ma azonban elfordulhat hogy akkor használják ezt a közmondást ha valaki akit régebben csak szegényes vagy nem jól szabott ruhában láttak csinosan kiöltözik és azt akarják vele kapcsolatban kifejezni hogy a jó öltözet az olyan embert is megnyer külsejvé teszi aki kevésbé csinos ruhában éppen nem mondható ilyennek hogy valóban mennyire csupán egyedi esetekkel kapcsolatos általános megállapítást nem pedig valamiféle világ-

[close]

p. 14

nézeti állásfoglalást tükröz ez a közmondás azt az is jól mutatja hogy van olyan közmondásunk is amely az elbbinek épp az ellenkezjét jelenti nem a ruha teszi az embert eszerint tehát ha tudjuk hogy a közmondások használatakor nem feltétlenül st általában nem valami bölcsességet akar mondani az ember azaz nem az a célja hogy világnézetének életszemléletének valamely igazságelemét másokkal közölje nem ütközhetünk meg az olyan közmondások alkalomszer használatán sem amelyek pedig önmagukban a szóban forgó alkalomtól eltekintve homlokegyenest ellenkeznek a felfogásunkkal mindez azonban természetesen csupán a közmondások használatára beszédbeli életére nem pedig eredetére vagy önmagában vett igazság tartalmára vonatkozik amiként ugyanis különbséget tehetünk a beszédben használt vagyis az egy bizonyos valósághelyzetre vonatkozó szövegben szerepl szavaknak a közlésbeli szerepe és a konkrét beszédhelyzettl függetlenül is meglev nem egyes dolgokat jelenségeket hanem általánosított fogalmakat megjelöl funkciója között akként a közmondások használatát mondhatnánk beszédbeli értékét is vizsgálhatjuk mert ha ez nem független is a közmondás önmagában vett jelentésétl nem is szükségszeren azonos vele meg kell azonban jegyeznünk ha önmagukban felsorolt helyzet és szövegösszefüggésükbl kiszakított közmondásokat értelmezünk ­ márpedig kiadványunkban mi is ezt tesszük ­ legfeljebb utalhatunk a használati értékükre de tulajdonképpeni jelentésükként mégis az önmagukban vett értelmüket kell közölnünk ebbl azután az is következik hogy a közmondások értelmezése nem kötheti meg használatukat vagyis az már a beszél egyéni leleményétl függ milyen vonatkozásban milyen beszédbeli helyzetekben tud egy-egy közmondást ügyesen és találóan beleszni a mondanivalójába iii szólás és közmondásgyjteményünk alkata milyen szempontok szerint válogattuk össze munkánk anyagát ­ milyen rendben foglalnak helyet gyjteményünkben a szálások és közmondások ­ hogyan közöljük a variánsokat ­ milyen magyarázatokat tartalmaz gyjteményünk hogyan kell használni könyvünk utalórendszerét gyjteményünket úgy állítottuk össze hogy használóinak lehetleg széles kör áttekintést adjon a magyar szólások és közmondások valamennyi típusáról fajtájáról nem törekedtünk azonban arra hogy nyelvünk állandósult szókapcsolatainak valamiféle teljes felsorolását adjuk hiszen tudvalev hogy a nyelvi jelek kifejezeszközök összegyjtésében a teljesség igénye ­ a nyelv csodálatos gazdagsága és állandó változása fejldése miatt ­ mindig csak jámbor óhaj st naiv ábránd marad ezért tehát inkább azt tartottuk szem eltt hogy irodalmi forrásainkból és a beszélt nyelvbl elssorban azokat az állandósult szókapcsolatokat szedjük tarka csokorba amelyek jellemzk részint a mai köznyelv részint nyelvjárásaink részint pedig a régi magyar nyelv különféle szólás és közmondástípusaira a legtöbbet természetesen manapság is él és országszerte ismert köznyelvi kifejezéseink körébl kívántunk adni nem vettük fel azonban gyjteményünkbe sem az egyértelmen obszcén azaz a nemi élettel kapcsolatos és a szemérmet durván sért szólásokat sem a káromkodásokat ez utóbbiakat már csak azért sem mert a szólások körébe tartozásuk is fölöttébb kétséges ersen megrostáltuk a durva szót vagy szavakat tartalmazó szólásainkat és közmondásainkat is valamennyit azonban mégsem hagyhattuk el mert ezzel egyik jellemz bár korántsem esztétikus színfoltjától fosztottuk volna meg nyelvünk kifejezéskészletének azt a képét amelyet gyjteményünk alapján alkothat magának az olvasó arra azonban hogy az ilyen szólások bántóan kirínak a mvelt és az igényes nyelvhasználatból mindenütt felhívtuk a figyelmet azzal hogy durva minsítéssel láttuk el ket ugyancsak ers válogatással közöl a gyjtemény argotikus kifejezéseket és olyan közmondásokat amelyeknek a tartalmával haladó gondolkozású ember nem érthet egyet ez utóbbiakat egyrészt azért nem selejteztük ki teljes számban mert kihagyásuk a valóság meghamisítása lett volna másrészt pedig azért mert hisszük azoknak akik gyjteményünket használni fogják van annyi ítélképességük hogy a humánus gondolkozásba ütköz kifejezések vagy éppen hazug közmondások tartalmát nem fogják követend normának illetleg igaznak tekinteni hanem felismerik hogy ezek csak a múlt emlékei túlhaladott pusztulásra ítélt világnézet elavult vagy elavulóban lev maradványai a gyjteményünkbe felvett szólás és közmondásanyag másik nagy rétegét a népnyelvi illetleg a nyelvjárási kifejezések alkotják ezek összeválogatásában egyrészt azt tekintettük irányadó szempontnak hogy

[close]

p. 15

milyen nagy területen ismerik és használják ket másrészt azt hogy mennyire jellemz alkotásai népünk képalkotó fantáziájának nem törekedtünk tehát itt sem teljességre de a kicsinyítés arányaiban lehetleg hek akartunk maradni kifejezéskincsünk egészének a jellegéhez ezért olyan nyelvjárási szólásokat és közmondásokat amelyek elterjedtebbek gyakoribbak többet közöltünk mint viszonylag ritkát különösen a tulajdonnevet tartalmazó és eredetileg helyi adomával kapcsolatos szóláshasonlatokat rostáltuk meg kimaradtak például az ilyenek farba rúgta mint terjék a pulykát semmi se mint spitzer spekulál mint az ese lova stb minthogy ezeknek a legnagyobb részét rendszerint csupán néhány család vagy esetleg egy-két falu lakossága ismeri és mivel a legtöbbnek az élettartama sem hosszabb egy-egy emberöltnél csak a legjellegzetesebbeket és azokat vettük fel közülük amelyek legalább változataikban nagyobb területen is használatosak vagy egy-egy sajátos szólásalkotó szemlélettípust képviselnek meg kell azonban azt is jegyeznünk hogy bizonyára nem egy esetben azért nincsen meg gyjteményünkben valamely nyelvjárási szólás vagy közmondás mert eddig még nem jegyezték fel nem közölték tehát nem fordult el forrásainkban és saját gyjtésünk során sem került el a köznyelvi és a népnyelvi nyelvjárási szólásokon kívül sok régi nyelvi kifejezést is tartalmaz gyjteményünk ezeket részint régebben megjelent gyjteményekbl és szótárakból részint régi irodalmunkból merítettük az a körülmény hogy a szólás és közmondásgyjtésnek igen nagy múltja igen gazdag hagyománya van a mi irodalmunkban is egyrészt megkönnyítette másrészt azonban meg is nehezítette a munkánkat megkönnyítette azért mert a baranyai decsi jános 1598-ban megjelent adagiorum cím mve óta napvilágot látott igen sok gyjtemény ­ a legfontosabbakat külön jegyzékben soroljuk fel ­ hatalmas anyagot tartalmaz s ebbl ­ látszólag ­ egyszer összeállítani egy újabb kiadványt igen nagy nehézség azonban az hogy a régebbi gyjtk ­ koruk igényeinek megfelelen ­ merben más szempontok szerint állították össze kiadványukat mint az a mai szerz aki a szóláskutatás korszer szempontjait akarja érvényesíteni eltekintve attól hogy az értelmezés hiánya miatt a régi gyjteményeinkben elforduló kifejezések jelents része a mai ember számára már teljesen homályos jelentés vagy különbözképpen érthet azt is igen nehéz megállapítani hogy melyek e szókapcsolatok közül a valódi szólások és közmondások tehát a nem alkalmi nem bizonyos személytl származó hanem a régi világ emberei számára közismert közkelet kifejezések tudni kell ugyanis hogy régi gyjtink az adagiumoknak proverbiumoknak példabeszédeknek nevezett szólások és közmondások közkeletségét és kikristályosodott formáját nem tekintették meghatározó jelentségnek legrégibb gyjtink a már említett baranyai decsi és követje kis viczay péter valamint a mveikbl merít szótárírók még elssorban a latin nyelv tanításának a szempontjait tartották szem eltt azért gyjtöttek és közöltek magyar szólásokat és közmondásokat hogy velük magyarázzák meg a hasonló jelentés latin és görög kifejezéseket céljuk érdekében nemegyszer a klasszikus példák hoz idomítva jegyezték fel a magyar szókapcsolatokat olykor pedig a latin mintának megfelelen maguk is alkottak a szólásokhoz közmondásokhoz hasonló kifejezéseket a xviii század végének és a múlt század legelejének a gyjti például baróti szabó dávid viszont elssorban a nekik tetsz alkalmi írói szóképeket szedték össze és ezeket közölték egy renden a közkelet szólásokkal és közmondásokkal ugyancsak rendkívül megtéveszt a közkelet kifejezéseket keres mai ember számára a hatalmas anyagot felölel és kora igényeit egyébként igen jól kielégít dugonics andrás-féle példabeszéd-gyjtemény is anyagának jelents része kétségkívül a szerz szorgalmas gyjtmunkájának az eredménye másik része azonban ­ anélkül persze hogy a szerz ezt jelölné ­ egyéni kitalálás a nyelvújító dugonics alkotása késbbi gyjtink és xix századi szótáríróink ­ talán az egy erdélyi jános kivételével ­ mindazt átvették a régebbi korok gyjteményeibl ami nekik megtetszett ezzel még nehezebb helyzetbe hozták a kritikai szempontokat érvényesíteni akaró mai kutatót akit könnyen megtéveszthet az hogy egy-egy szólásra vagy közmondásra e gyjteményekbl most már számos adata van ezek tekintélyes része azonban csupán papirosadat olyan amelyik nem tükrözi a hajdan valóban él nyelvet mert csupán sorozatos kölcsönzés egyik gyjteménybl a másikba való átvétel eredménye a régi nyelv valódi szólásainak és közmondásainak az összegyjtése tehát igen bonyolult sok esetben szinte megoldhatatlan feladat adataink hitelességének elbírálásakor egyrészt azt vettük figyelembe hogy

[close]

Comments

no comments yet