Vetés és Aratás 55. évfolyam 2. szám

 

Embed or link this publication

Description

Vetés és Aratás 55. évfolyam 2. szám

Popular Pages


p. 1

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT vetés és aratás 55.ÉVFOLYAM 2. SZÁM „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8-9) 2017/2

[close]

p. 2

Wittenberg, 1517 Október utolsó napja már, a látóhatár fénylő napkeltét ígér: „Az igaz ember hitből él…” Az a korszakváltó hajnal megajándékozta a világot: szöget és kalapácsot adott egy szerzetes kezébe. …amíg a vártemplomhoz ér: „Az igaz ember pedig hitből él…” suttogja, még csak önmagának, de az egész világnak szól attól kezdve az üzenet, a kapura kiszögezett hitvallása sok éjszakának… A kinyitott, szent Bibliának fölismert igazsága beszél: „Az igaz ember hitből él!” …mert fújt a Szél azon a kora reggelen, nem maradt többé rejtelem, hogy Isten szereti a világot, Önmaga adott váltságot érte Fia halála által! S mert Ő mindent megfizetett, azért nem lehet elveszett senki, aki hisz Benne! Hisz, szeret és remél… „Az igaz ember hitből él!” Lukátsi Vilma Wittenberg, Vártemplom 2 A taarrttaalloommbbóóll Egyszerű HIT....................................................... 4 „Újonnan kell születnetek!”............................ 6 Senki sem mentheti meg................................. 8 Megdöbbentő kegyelem.................................. 9 Az Úr ismer téged........................................... 10 „Nyitott könyv teszt”...................................... 11 „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek”.......... 12 Két harc, két győzelem................................. 14 Az utolsó szó..................................................... 15 Útjelző................................................................ 17 Gyermekoldalak............................................... 18 Történetek a Spurgeon család életéből �� 21 Hét intő szó....................................................... 22 „Elég neked az én kegyelmem..."................ 24 Gyakran feltett kérdések.............................. 26 Szemfüles........................................................... 28 Örök Megváltó................................................. 30 Könyvajánló...................................................... 31 Vetés és Aratás 2017/2 (55. évfolyam 2. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás

[close]

p. 3

KKeeddvveessOOlvlvaassóó!! Ebben az évben a reformáció, a megújító hitmozgalom kezdetére és máig tartó hatására emlékezünk. Ennek kapcsán felragyognak előttünk azok a kulcsszavak, amelyek ezt az eseményt fémjelzik: az Ige, Jézus Krisztus, a kegyelem és a hit. De ebből a négy jellemzőből kiemelkedik valaki, akiben a többi három valósággá válik, és tökéletes egységgé kapcsolódik. Ez a valaki Jézus Krisztus. Hiszen: * Ő maga az Ige (Jn 1,1-5.14); * Őbenne nyertünk ingyen kegyelmet (Jn 1,16; Róm 3,24); * Őtőle kaptuk meg az üdvözítő hit ajándékát (Zsid 12,2; Róm 5, 1-2). Tehát Jézus Krisztus a kezdet és a vég, Ő minden mindenekben. Ha valaki Őrajta kívül keresi a bűnbocsánatot és az örök életet: – akkor az Ige, Isten szava nem jelent számára biztos mércét, azt saját kívánsága szerint változtathatja (2Tim 4,3-4); – akkor a kegyelmet meg lehet vásárolni, vagy emberi teljesítménnyel kiérdemelni; – akkor a hit – „minden út Istenhez” vezet alapon – csak elmélet, saját elképzelés, vallásos szertartási kellék lesz. Ezzel ellentétben, a „megreformált” lelkek tudják, vallják és hirdetik: „…a Názáreti Jézus Krisztus… lett a sarokkő, …és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel 4,10-12). Ebben a drága bizonyosságban álljunk meg szilárdan az elkövetkező időkben is, várva a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét az Övéiért! SOLI DEO GLORIA – Egyedül Istené a dicsőség! SOLA SCRIPTURA Egyedül az Írás Ajándékunk Mindennapi ajándékunk az IGE, hisz vele JÉZUS adja magát nékünk: az ÉLET KENYERE. (2Timóteus 3,16-17) SOLA CHRISTUS Egyedül Krisztus A valóságról Minden valóság TŐLE van, minden valóság BENNE van. Ő a valóság énnekem: JÉZUS KRISZTUS az életem. (Kolossé 1,19) SOLA GRATIA Egyedül a kegyelem Ingyen kegyelme Ingyen kegyelme őrködik felettem, azért ingyen, mert megfizethetetlen, hisz érte semmit nem tettem s tehetnék, de hálás lennem mindenkor lehet még. (Róma 3,24) SOLA FIDE Egyedül a hit Isten ereje Az erőtlen ereje nő, ha hinni kezd, félnie nem kell. A HIT a legnagyobb erő: ISTEN EREJE az emberben. (Zsidóknak írt levél 11,6) (Füle Lajos versei) 2017. évi 2. szám 3

[close]

p. 4

Egyszerű HIT Kedves Misszióbarátok! A missziós mezők tudósítói többnyire egy­szerű, ismeretlen, sőt gyakran szegény emberek. Munká­ juk mégis világrengető, mert általuk emberek Jézus­ sal találkoznak, és ezáltal valami hatalmas dolog megy végbe mind a Földön, mind az égben. Egyszerű hit Mi marad a hitünkből, ha elveszítjük az egészsé­günket, a pénzünket és ezzel a biztosításun­ kat is? „Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Hiszen Te oltalmazod őt, a házát és min­denét, amije csak van! Keze munkáját megáld­ ottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged!” (Jób 1,9-11) Ezeket a szavakat a Sátán mondta Istennek, Jób hitét próbára téve. Isten jóváhagyta ezt a megmé­ rettetést, és a 42. fejezet összefoglalása­ként Jób olyan kijelentést tesz, amely 3000 év óta kihívás elé állít minden hívőt: gondoljuk át hitünket. „Mert én tudom, hogy az én megvál­tóm él” (Jób 19,25); „csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (42,5). Ezek a mondatok egy olyan ember vallástételét mutatják, aki az Istennel való közös­ ségében minden krí­zis ellenére erős horgonyra talált. A Sátán elképzelése szertefoszlott, el kellett hallg­ atnia. Egyszerű hit – egyszerűen csak Jézus Krisztus. Hit egészség, gazdagság és boldogság nélkül. És a magasságban levő láthatatlan hatalm­ ak – az ellenségesek is – csodálkoznak! Egyszerű gyülekezetek Mi marad meg gyülekezetünkből, ha leszá­ mítjuk a helyiséget, a programokat, a munkáso­kat és a pénzt? E dolgok nélkül is tud a gyülekez­ etünk létezni? Vajon megmozgatnánk-e a világot, ha ezeket mind elveszítenénk? Pál, a misszionárius apostol 2000 évvel ezelőtt figyelemreméltó és minden időben érvényes sza­ vakat írt az efezusiaknak: „Nekem, minden szent között a legkisebbn­ ek adatott az a kegyelem, hogy a pogányokn­ ak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagsá­gát, és hogy világossá tegyem min­denki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Isten­ben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei feje­delemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége” (Ef 3,8-10). Az Isten trónja körül szolgáló angyalok fi­ gyelik a Gyülekezetet, és csodálkoznak Krisztus kikutathatatlan gazdagságán. Még a sötétség bu­ kott angyalai is figyelnek, és megrémülnek Jézus Kriszt­us végtelen gazdagságát látva. A legszebb terv Jézus Krisztus Gyülekezete (a Megváltóban hívő em­berek közössége) Isten egyedülálló, legtö­ kéletesebb alkotása, amely által Isten a saját orszá­ gát építi fel (Mt 16,18). Amit Jézus Krisztus épít, örökre megmarad. Amit azonban emberek saját terveik alapján, sa­ját erőből és saját dicsőségükre tesznek, el­múlnak. Istennek az a terve, hogy Jézus Gyüle­kezete megmutassa mind a látható, mind a láthat­atlan világnak, milyen gazdagság van Jé­zus Krisztusban. Nem a világ véleménye számít Jézus Krisztus Gyülekezete nem ebből a vi­ lágból való (Jn 17,14), és mássága mi­att csak azt a helyet foglalhatja el a társadal­omban, amelyet Jézus Krisztus is bírt: sokan csodálkoznak felette, kevesen szeretik, és a tár­sadalom többsége vissza­ utasítja Őt, sőt gyűlöli (Mt 10,16). Nem szükséges, hogy a Gyülekezet­ et a világ jellemezze (Róm 12,2). Természetes­ en minden helyi gyülekezetre hatással van az adott kultúra, amelyben él. A mai helyi gyüleke­zetek teljesen máshogy néznének ki, ha 100 vagy 500 évvel korábban éltek volna, vagy ha ma a Föld egy egész más kultúrájában foglalnának helyet. Ennél sokkal fontosabb, hogy Jézus gyüleke­ zetei ne hagyják magukat a világ által befolyásolni, ez feltétlenül szükséges. Nyuga­ton sok gyülekezet részese egy korábbi ébredés­nek, amely 100, 200 vagy 500 évvel kor­ábban ment végbe. Ezek olyan időket éltek meg, amelyben a Jézus iránti szeretet és öröm határozta meg életüket a földi veszteségek és külső támadások ellenére is. Isten ereje gyakr­ an egyszerű és kevésbé képzett férfiakon és nő­kön ke­ resztül vált láthatóvá a világ számára. A gyülekezet 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

nem valamilyen programot jelentett egy különleges épületben, han­ em a hívők és Jézus közös élete volt a hétköznapo­ kban. A keresztyén rövidlátás Az újonnan alapított közösségeket könyvek árasztják el, amelyek egy új, jobb, gyorsabb gyüle­ kezetnövekedést garantálnak. Számtalan tanácsot kapnak a pásztorok és a munkatársak hatékonyabb kinevezéséről, valamint arról, hogyan képesek a legmodernebb gyülekezeti épületek a város képét megváltoz­tatni. Ismert „keresztyén” személyiségek és szoc­ iális tevékenységek a médiában hatékon­ yan mutatják be a nyilvánosságnak, hogy a ke­resztyén közösségek, egyházak milyen fontos helyet foglal­ nak el a társadalomban. Azonban ezt a kérdést Pál­ nak, az efezusiaknak írt levelében foglaltak szerint kell megfontoln­ unk: Vajon milyen benyomást tesz a gyüleke­zet élete a mennyei világ hatalmasságaira? Ta­lán nevetnek a keresztyén vezetőkön, akik által ők Jézus munkáját sikeresen meg tudják torpedózni? A nyugati keresztyénséget egy elrettentő, rövid­ látó szemlélet jellemzi. Gyakran előfordul, hogy mindent jónak nyilvánítanak, ami számukra elő­ nyös és azonnali sikerhez vezet. Ha egy gyül­ekezet a világ színpadán foglal helyet, akk­ or minél nagyobb, gyorsabb eredményre törekszik, ak­kor is, ha ez a gyülekezetek vagy missziós munk­ ák között versen­ géshez vezet. Ebben az esetben a számok hirtelen fontosabbá válhatnak az emb­ ereknél. A rövid távú sikerekre történő konc­entrálás megakadályozza, hogy figyelmünket a hosszú távú hatásra irányít­ suk. Mi történne, ha kritikusan megvizsgálnánk gyülekezetünket a Korinthusiakhoz írt első levél 3,11-17. kijelent­ése alapján? Mi fog megmaradni a vé­gén gyülekezetünkből és szolgálatainkból, miu­tán átmegy a tűzpróbán? A hagyományok követése Más gyülekezetek viszont minden változást visszautasítanak, önmagukat hagyományukba be­ falazva. Biblia- és imaóráik mellőzik az ele­venséget, nem érik már őket meglepetések. Minden, ami elhangzik, helyes, csak az élet hiá­ nyzik belőle. Sok ilyen hagyományőrző gyülekezet vált jelentékte­ lenné. Semmi nem változna (hiányozna) a világ­ban és egyéni életükben sem, ha a „gyüle­kezet” egy hétre kiesne. Akik csak közösség­ ük alapítóit vagy korábbi keresztyén mozgal­makat hangoztatnak, megtartják ugyan a ko­rábbi keresztény kultúrát (ének, zene, nyelvezet, ölt­özködés), de a szellemi erő hiányzik be­lőlük. Az egyes missziós területekről szóló tudó­ sításokból látjuk, hogy a hit megjelenési formái függnek a helytől, a kortól és az adott kultúrá­tól. Eszerint szükséges is, hogy változáson men­jen keresztül anélkül, hogy az evangélium tartalma vagy a gyülekezet lényege felhígulna. A Jézus iránti új csodálat elsajátítása Szívesen olvasok missziós beszámolókat a világ minden tájáról. Ezek olyan egy­szerű emberek be­ számolói, akik találkoztak Jézussal, megváltoztak, és ezáltal mozgásba hozták a mennyet. Szeretném megtanulni, hogy újra és újra csodálatba ejtsen Jézus! Jé­zus Krisztus gazdagságáról van szó, aminek valóban világrengető hatása van mennyen és Földön; Jézus kegyelméről, aki az elveszette­ket keresi és megmenti. Ez tov­ ábbá a Jézusban való hit, amely szilárd meggyő­ződéssel ajándékoz meg. A Szent Szel­lem igazsága, aki minden embernek megeng­ edi, hogy Őt megismerje, hogy ki Ő valójá­ ban. Ez a Jézus iránti szeretet, aki engedelmességre ta­nít, és a Biblia tekintélyét őrzi (Jn 14,23). Beletar­ tozik továbbá az alázat is, amely soha nem helyezi előtérbe magát, hanem min­dig számol azzal, hogy Jézus Krisztus uralko­dik, és Övé minden tisztelet. A gyülekezet szellemi ereje nem a kereszt­ yének gyengesége, hanem sokk­al inkább a vélt erősség miatt gyengül. Corrie ten Boom (1892-1983) mesélt egyszer egy nehéz feladatról, amelyet Isten bízott rá. Azt mondta Istennek: „Uram, ezt nem tudom megtenni!” Akkor Isten ezt mondta: „Tu­ dom, Corrie, és boldog vagyok, hogy végre te is beismered ezt.” Jézus nélkül semmire nem vagyunk képe­sek (Jn 15,5). Arra vár, hogy felhagyjunk azzal, hogy emberekre várunk, és örül, ha általunk el­végezhet valamit. Amit ma Jézus Krisztus a misszióban és a mi életünkben tenni akar: egyszerű hit, egyszerű gyülekezetek, egysze­rűen csak Jézus Krisztus. Ez megmozgatja a világ­ ot! Friedemann Wunderlich (MSOE folyóirat, 2014. márc.-ápr.) 2017. évi 2. szám 5

[close]

p. 6

„Újonnan kell születnetek!” Akárhányszor is születne meg egy ember test szerint, lénye nem változna, „test” maradna: János 3,1-11 Vannak emberek, akik úgy gondolják, hitben élnek. Néha kézbe veszik a Bibliát, és beszélgetnek Istennel – ha ennek szükségét érzik. Hogy „feltöl- „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem” – ezt már Jóbnak is meg kellett állapítania (Jób 14,4). Víztől és Szellemtől születni tődjenek”, eljárogatnak valamilyen keresztyén (5-6. vers) összejövetelre is. Azonban a hitet „magánügynek” tekintik. Itt olyan emberekre gondolunk, akik vallásosak ugyan, de éppen a döntő dolog hiányzik náluk: nincs igazi, bibliai hitük, és így új életük sincs. Hogy segíthetünk nekik, hogy igaz hitre jussanak? A János 3,1-10 alapján szeretnénk megmutatni, hogyan találkozott az Úr Jézus egy ilyen vallásos emberrel, Nikodémussal, a zsidók egyik főemberével, és hogyan segítette „áttörésre”. Most Jézus megmagyarázza, mi az újjászületés. Ez egy olyan folyamat, amely víz és Szellem által megy végbe. Ez csak jelképes beszéd lehet. Vízen bizonyára nem a keresztvizet érti. Itt a víz inkább Isten Igéjét jelképezi, amely által a Szent Szellem munkálkodik az emberben, ahogyan Jakab írja: „Az Ő akarata szült minket az igazság Igéje által” (Jak 1,18). Ádám utódaként minden A kiinduló helyzet (1-2. vers) ember velejéig és javíthatat- Jézus csodái annak idején sok embert vonzottak, Nikodémust is. Felébredt benne az igény, hogy egy ügyben közvetlenül Jézushoz forduljon. Vajon tudatában volt, hogy ez a tanító többet nyújthat neki, mint Izráel összes tudósa? És annak, hogy vezetői pozíciója ellenére hiányzik az életéből valami döntő dolog? Viszont, ha valaki felkeresi Jézus Krisztust, és vállalja Őt, szembetalálja magát a közvélemén�nyel. Ezzel akkor is elveszíthette valaki az emberek elismerését, ahogy ez ma is megtörténhet. Ezért lanul romlott. Ezért teljesen új kezdetre van szüksége. Mivel saját maga nem képes újat kezdeni, itt Isten munkálkodására van szükség. Az emberek annak idején már Jézus személyében felismerték Isten országát, de ahhoz, hogy annak részesei legyenek, teljesen új természetre van szükség, olyanra, amely összhangban van ezzel az országgal – az embernek Istentől kell születnie (Lk 17,21; Jn 1,13). Nikodémus éjszaka ment el Jézushoz. De elment, A nagy csodálkozás (7. vers) és ez volt a döntő. És nem úgy ment, mint aki mindent jobban tud, hanem úgy, mint az iskolás gyermek a tanítójához. Nikodémus nagyon elcsodálkozik. Miért? Képzeljünk el egy vallásos embert, aki igyekszik Isten parancsait megtartani, sőt Az újjászületés – hogy még talán beszél is róluk. lehetséges? (4. vers) Mit értsen Nikodémus újjászületésen? Azt, hogy valaki természetellenes módon visszatér anyja mé- AMI SEGÍTHET Ember önmagába beleveszne, egy újabb eszmét szül bármi eszme. Hiú törtetés minden akarat, ha épít is, de csak légvárakat – Nikodémus várta a megígért Messiást is, aki megszabadítja Izráelt a megszálló római hatalomtól, és aztán felállítja az uralmát. hébe, és újra megszületik? Nem, biztos, hogy Isten Fia ezt nem így gondolta. Ő itt szellemi dolgokról beszél, ezzel szemben Nik­odémus Rövid a küzdés, ha el is tart holtig, minden múló könnyen összeomlik. Nincs, ki maradandót tenne, nagyot; velünk jönnek-futnak az évszakok – És most ez a vallásos ember az újjászületés szükségességével találja szembe magát. De meg kell tanulnia, a maga természetes kép- Nincs, ami segíthet, csak a mérték: hogy sem a jó cseleke- zeletére hagyatkozik. csak, aki belátja önnön vétkét. S ha szeretet válik már úttá: 6 Isten Igéje teremthet újjá! Vetés és Aratás Venyercsán László

[close]

p. 7

„Az újjászületés nem valami kis változás. Természetfeletti, de csendes folyamat. detek, sem a val- Nincsen szó a régi ház tatarozásáról, hanem a lebontá- Az újjászü- lásos képzettség vagy a bevett vallásos formák nem sáról; nem a szív javítgatását jelenti, hanem egy új szív és egy új, erős lélek elnyerését. Erődítések lebontását jelenti, de a föld nem remeg bele. A régi helyen temp- letést át kell élni jogosítják fel arra, lom épül fel, de kalapácsütés zaja sem hallatszik. Az újjászüle- hogy belépjen Isten országába. Ehhez az emberi lélekben valami teljesen újnak kell létrejön- Ahhoz hasonlít, amikor a Nap felkel: nem előzi meg harsonaszó, de szárnyai alatt csodák rejtőznek.” tés nem egy olyan folyamat, amelyben túláradnak az érzelmek. A megtéréskor nie: új természetnek, isteni életnek. C. H. Spurgeon megy végbe, és szorosan összekapcsolódik a bűnbá- Szükséges újjászületni (7. vers) nattal és a hittel. A bűnbánattal, amikor elismerjük, hogy bűnösök vagyunk, és a hittel, mert igaznak ismerjük el Figyeljük meg, hogy Nikodémus esetében az Úr Jézus nem megvallani való bűnökről beszél. Kétségtelen, hogy Nikodémusnak voltak bűnei, hisz ugyanolyan bűnös volt, mint mindenki más. A vallásos emberek azonban a maguk önigaz módján többé-kevésbé őszinték, ha a bűneikről van szó. Ezt Nikod­ ém­ us valószínűleg megerősíthette volna. Azonban az azt, amit Isten az Igéjében mond, és teljesen rábízzuk magunkat a megváltó Jézus Krisztusra. Aki újjászületett, teljesen másként látja önmagát: régen romlott és elveszett volt, ma új élete van, és Isten elfogadta őt. Régen vak volt arra, hogy Krisztust felismerje és megismerje (csak prédikált az erkölcsről), ma látja Isten Fiát, a Megváltót, aki Isten országát testesíti meg, amely igazság, békesség és öröm (Róm 14,17). egyes bűnök megvallása még nem teszi a bűnöst újjászületett emberré. Ehhez többre van szükség. Újjászületés – mit mond ez nekem? Egy titokzatos folyamat (8. vers) Ezeknek a soroknak a hatására talán egy olvasó megállapítja, hogy nála hiányzik az újjászületés, A helyzet egyre szorosabb lett Nikodémus számára. Vajon átélt már belső megújulást? Tudja, mit jelent a régen és a most? Továbbra is figyelmesen hallgatja Jézust, és megtudja, hogy az újjászületés teljes egészében Istentől van, a Szent Szellem szuverén cselekedete, hasonlóan ahhoz, ahogy a szél sem emberi rendelkezés szerint fúj. Nem tudjuk megmondani, honnét jön, és hová megy. Így azt sem tudjuk megmagyarázni, amikor a Szent Szellem az ember lelkében szuverén mert még nem fogadta el Jézust Megváltójának és Urának hit által. Gondolja meg az ilyen olvasó: újjászületni szükséges! Egy másik olvasó előtt talán újból értékessé válik az újjászületés isteni ajándéka, és szívből köszönetet mond érte Istennek. Megint egy más­ ik olvasónak az a példa segít, ahogyan az Úr Jézus egy vallásos emberrel bánt. Mindenképpen tény azonban, hogy az újjászületés az isteni igazság egyik nagyszerű alkotórésze. Hartmut Mohncke módon cselekszik. Titok marad előttünk, azonban hatása egyértelműen látható, és ez a döntő dolog: új élet jön létre, amelynek eredete Istenben van, és amely ugyanúgy gondolkodik és érez, mint Isten. „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás Ezt tudni kellene (9-10. vers) Nikodémus csodálkozik, pedig valamennyit kellett volna tudnia erről az újjászületésről. Hát nem beszélt már Ezékiel próféta is vízről és Szellemről? Isten meg akarta tisztítani az izráelitákat tisztátalanságaiktól, új szívet és új szellemet akart adni nekik (Ez 36,25-27). nélküli testvérszeretetre, … mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó Igéje által.” (1Pt 1,22-23) 2017. évi 2. szám 7

[close]

p. 8

Senkisemmenthetimeg Isten kegyelmének sem magát, sem mást tengere „Senki sem válthatja meg magát (atyjafiát – Károli ford.), nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. … még ha örökké élne is…” (Zsolt 49,8) Elterjedt vélekedés, hogy elég, ha helyesen és becsü­ letesen él az ember, még ha Istent fél­vállról veszi is. De gondoljuk meg! Ha egy rabszolga jól és helye­sen él, attól még rabszolga ma­rad. Évezredek óta bajaink val­ódi forrása a bűn. Kép­ telenek vagyunk szaba­dulni tőle. Kép­telenek vagyunk megbocsátani mag­ unk­nak az elkövetett bűneinket. Az emberi szívről azt mondja a Biblia, hogy „csalár­ dabb mindennél és javít­hatatlan” (Jer 17,9). Nincs az a sebész, aki ki tudná operálni belől­ünk, és tudna egy bűn­ telen szívet adni hel­yette. Nincs az az orvos, aki az önzés és gyűlölködés betegségéből ki tudna minket gyó­gyítani. Bár a tudomány csodákra képes, a tu­dománynak magá­ nak is megváltásra volna szüksége, his­zen a jó mellett számtalan gonoszt is rászabadít az emberiségre. Sokan vannak napjainkban, akik úgy gondolják, hogy Isten egyesekkel kegyel­ mesen, másokkal pedig igazságosan bánik. Valójában a Biblia azt mondja, hogy Isten minden emberrel irgalmasan bánik, és hogy minden jótétemény, amit Isten ad, kegyelemből származik. Ez érvényes min­ den emberre, zsidókra vagy pogányokra, muszlimokra és a többiekre egyaránt, akár elhiszik, akár nem. Nincs az a nagy teljesítményű számítógép, amely a bűneinket meg tudná számolni, vagy valami megoldást tudna kitalálni rájuk. Mega­ nnyi szent életű ember, sőt az emb­ eriség leg­nagyobbj­ai közül is sokan reménytelenül zokogtak saját gon­ osz szívük miatt. Ugyanakkor, másokon sem tudunk segíteni. Egy rabszolga nem képes felszabadítani egy másik rabszolgát; egy bűnös nem képes megmen­teni egy másik bűnöst. De Jézus megszabadít! Ő az egyetlen, Ő a Megváltó, aki erre képes. Neki óriási árat kellett fizetnie a szaba­ dításunkért, ami szenvedéssel, vér­rel, verejték­kel és a Golgota kínjával járt. Ha Isten Fiának ilyen áldozatot kellett hoznia, akkor hogyan lennénk képesek mi meg­ ment­eni magunkat vagy másokat?! Én szeretek így gondolkodni erről: az isteni kegyelem határtalan tengerén lebegünk, és ez a kegyelem tartja fenn még a legnagyobb bűnöst is. Ha van fedél a fejünk fölött, ha megvannak az életünkhöz szükséges alapvető dolgok, ha napról napra vezet bennünket a gondviselés, ha normális vagyok, és nem egy intézet falai között élek, ha szabad vagyok, és nem zártak börtönbe, mindez Isten irgalma miatt igaz. A puszta ténye annak, hogy élek, és nem vagyok halott, Isten kegyelme számomra és számotokra is! A mi Urunk „..önmagát adta értünk, hogy megváltson Meg kell köszönnünk, hogy valami minket minden gonoszságtól, és meg­ sejtésünk lehet erről, és egy kicsit fel­ tisztítson minket a maga né­ foghatunk ebből a hatalmas pévé…” (Tit 2,13-14) K. I. Isten kegyelmének napsugara tengerből – Isten ke­ gyelméből! A. W. Aki kegyelmet nyert, ne tekintsen a testre, ne várjon semmit az Tozer emberektől, a világtól, hanem bízza erre a drága kincsre szeretteit (Csel 14,26; 15,40; 20,32). Munkálkodjék, hirdesse a kegyelmet (Csel 20,24; 14,3), hogy mások is megismerhessék és elvehessék; úgy bánjék vele, mint jó sáfár a rábízottakkal (1Pt 4,10). Végül reménységét vesse teljesen ebbe (1Pt 1,13); örüljön neki kimondhatatlanul (Lk 1,28). Így aztán Isten kegyelmének napsugara növekedni fog, és a hívő szíveken át hatalmas fénykéveként hull e sötét világba, míg egyszer fényözönben fogunk állni Isten dicsőségében. Akkor túláradó örömben fogjuk ezt a drága kegyelmet magasztalni azért, amit értünk, rajtunk, bennünk 8 és általunk tett! Járuljunk e végtelen kegyelemhez, járuljunk e végtelen örömhöz! Csia Lajos

[close]

p. 9

Megdöbbentő kegyelem „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy.” (2Móz 34,6) Kissé zavarba jövök attól a gondolattól, hogy Isten milyen kegyetlen és fenyegető is tudott lenni az ószövetségi időkben! Hiszen nehéz szeretni és követni egy olyan Istent, aki könyörtelen az erejével, és érthetetlen lehet az ítéleteiben. (De hála legyen azért, hogy az Úr Jézus megjelent az újszövetségi időkben, hogy megmentse az Ő „jó hírét”!) Istennel kapcsolatban nem kell többé így érezned. Amikor Isten megjelenik az Ószövetség­ ben, cselekedetei és viselkedése következetesen bemutatják a kegyelem rendkívüli mélységét is az ellene és törvényével szembeni nagy támadások idején. Nézzük meg Ádám és Éva bűnét (1Móz 3,1-24)! Isten mindent megadott nekik, ők mégis összefogtak Isten ellenségével. Ezzel lerombol­ ták Isten ajándékát, mint ahogy a bűn romba döntötte a kertet és az életüket, nem is szólva arról az istentelen munkáról, amit a Sátán tesz és folytat a mai napig. Mi lehetne erre a jogos válasz? Megs­ em­ misítés? Igen! Kegyelem? Nem! De Isten a kegyelmet választotta! * Kegyelem volt kihívni a rejtekükből, és nem elpusztítani, hanem helyreállítani őket. * Kegyelem volt az állatok feláldozásával, a bőrruhákkal az Úr Jézus feláldozására mutat­ ni, aki befed minket a krisztusi igazságosság védelmével. * Kegyelem volt az, amely ígéretet tett nekik, hogy eljön a nap, amikor az asszony magva halálos csapást mér a Sátán fejére. * Kegyelem volt helyreállítani egy mélyen sérült világot Sét születése által, amikor „kezdték segítségül hívni az Úr nevét” (1Móz 4,26). Tudjuk, hogy Istent csak csodálhatjuk, ha a rendkívüli kegyelem Isteneként ismerjük Őt meg. Mindig hálás leszek azért, hogy egy olyan Istent szolgálok és szeretek, aki elesettségemben kegyelmének gyógyító és helyreállító erejével állít talpra. Joe Stowell 2017. évi 2. szám 9 Három hatalom egy kézben „Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a királyunk…” (Ézs 33,22) „Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet.” (Jak 4,12) Minden nép hatalma azon a három alapon nyugszik, amelyet Ézsaiás prófétától idéztünk. Az uralkodónak kell bírói, törvényhozói és a törvényt végrehajtó hatalmának lennie. Az emberek azonban hajlamosak arra, hogy visszaéljenek azzal a hatalommal, amelyet rájuk bíztak, ezért annak az országnak van egészséges egyensúlyban a kormányzata, amelyben ezt a három hatalmat más és más területek illetve személyek gyakorolják. Amikor majd megjelenik az Úr, hogy átvegye az Uralmat népe, Izráel felett – miután ez a nép már súlyos próbatételeket élt át –, Ő teljesen egyedül gyakorolja ezt a háromféle hatalmat, mégpedig feddhetetlenül, és kizárólag alattvalóinak javára. Mi, keresztyének is nézhetjük az Urat ebből a három szempontból. Ő maga volt a törvényadó, és a „Hegyi beszédben” kihirdette a mennyek országának legfontosabb alapelveit (Mt 5-7. fej.). Ezt még számos alkalommal további tanítással egészítette ki (Mt 18. fej.). Jelenleg a mennyből gyakorolja felettünk, megváltottai felett, végrehajtó hatalmát. Mégpedig oly módon, hogy minden egyes hívővel külön-külön, a maga uralkodói célja szerint foglalkozik (Gal 6,7). Örülhetünk, hogy mindezt irgalommal gyakorolja, és mindig az egyes hívő javára. De ne feledjük, hogy az Úr figyelmét nem kerüli el egyetlen gondolatunk, cselekedetünk és szavunk sem. És egykor bíróként lép majd elénk, aki mindegyikünk életét az Ő világosságának a fényében mutatja be, és az Ő értékelése szerint jutalmazza (2Kor 5,10). Legyen szívünk legfőbb kívánsága, hogy az Úr ama napon ezt mondhassa nekünk: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután…” (Mt 25,21) H. N.

[close]

p. 10

„… én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (Jn 10,14) Az Úr ismer téged! Nagy vigasztalást jelent számunkra, hogy az Úr az övéit szem­ élyesen ismeri. Nemcsak a megváltottak összességéről van szó egy adott országban vagy városban, hanem név szerint ismer téged és engem is. Minden emberért meghalt a kereszten, min­den egyes ember értékes számára. Senki nem tűnhet el csak úgy a tömegben. Életkor és a helyzet itt nem játszik szerepet (Zsolt 139). Egy személy megismerése többet jelent, mint azt tudni, hogy valaki létezik. A Bibliában ez egy személyes kapcsolatra mutat, és az Úr Jézussal való kapcsolatunk kölcsönös. Ő ismeri mindazokat, akik hozzá tartoznak – és ők is ismerik Őt. Azokhoz pedig, akik csak értelmükkel ismerik, de nincs személyes kapcsolatuk vele, egyszer így fog szólni: „Sohasem ismertelek titeket, távozza­tok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23) Ez azt jelenti: „Bár ti Úrnak szólítottatok engem, de mint személyes Megváltót és életetek Urát nem fogadtat­ ok el. Számotokra nincs hely a dicsőségben.” Más oldalról nézve, csodálatos, ha elmondhatom, hogy én ismer­em Őt: mint az én Megváltómat; mint Isten örökk­ é­való Fiát; mint tökéletes embert, aki seg­ ítségem a mindennapi életben; mint Isten Bárányát; mint örökkévaló Főpapot, aki közbenjár érettem; és mint ennek a Földnek eljö­vendő Bíráját. Jut még eszedbe más is? Bizonyára! Ahogyan te egy embert, akit szer­etsz, szeretnél minél jobban megismerni, úgy olvasd a Bibliát azért, hogy minél jobban megismerd az Úr Jézust. A szívnek ez a felismerése erőt ad neked ahhoz, hogy a min­dennapi hitéletben megerősödjél. És minél jobban megtanulod, kicsoda Ő, annál mélyebb lesz a szereteted iránta, és bensőséges­ ebb a hálaadásod. A vele való közösségben megismered a fel­adatokat is, amelyeket Ő ad neked, és örömmel teljesíted azokat. „…akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dán 11,32). (Der Herr ist nahe) 10 Reformáció Nem ember tette, Ő akarta, bár sáros ősz volt, s bús hideg. A lombhullató zivatarba’ lángra gyúltak kihűlt szívek. Nem ember tette: Ő akarta, s bár minden összeesküdött, megállt e nép a zivatarba’ a kín, a könny, a vér között. Négy évszázadnak minden átka hiába támadt rája itt; gályarabok, mártírok útján zenélve áradt, nőtt a hit. Össze akarta törni százszor Róma s a földi hatalom. Pergő véréből rózsa nyílott a sáros, őszi avaron. Hulló könnyekből gyöngyvirág lett, s hóvirágok a sóhajok: Itt tavasz árad! S a kapott seb dalol, zenél, és nem sajog. Nem ember tette: Ő akarta, és akarata állni fog. A lombhullató zivatarba’ jöhetnek gyilkos századok. Ha szertehull és vész is minden a bíbor, rongyos fák alatt; megáll e nép itt, sárban, őszben, lombhullatásban megmarad! Hallod, hogy döng a várkapu ott messze, Wittenberg falán? Mélyen kondul, hogy véle szinte szívünk is döng, és fáj talán. A csillagot kiolthatják, megdermedhet a nyári táj, megfojthatnak minden tavaszt, de ezt a hitet soha már! Csiha Kálmán Vetés és Aratás

[close]

p. 11

„Nyitott könyv teszt” „Nyittoetstztk”önyv szereteted és hűséged azon alapul, amit tőle kapsz? Ha kinyitod a Könyvet, meglátod, hogy Jób kiállta a próbát, mert a szenvedéseiben még jobban megismerte Istent, és méltónak látta az imádatra: „Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem!” (Jób 13,15) Ha Istenünk „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, teljes hatalmáról olvasunk a nyitott Bibliában, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. segítséget kapunk a legnagyobb próba kiállá­ Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek sához is. mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,8) Közismert a „nyitott könyv” vizsgaforma, amikor a feladat megoldásához használni lehet a témához kapcsolódó könyvet. Első látásra az ilyen feladat gyermekjátéknak tűnik. Nem előzi meg késő éjszakákba nyúló tanulás, nincs kétségbeesés a pontos részletek memorizálásakor – talán az utolsó percekben. De a gyakorlott vizsgázók hamar megtanulják, hogy az ilyen feladatok nem mindig olyan egyszerű­ Ha Isten igényelné értékes javaidat, el­ helyeznéd azokat az oltáron az Ő számára? Gondolkozz el ezen! Mi a fontosabb neked, az ajándékok, amelyeket Istentől kapsz, vagy az ajándékok ajándékozója? Nem mérlegelhetem ezt a kérdést küzdelem nélkül, ha Ábrahámra gondolok, aki kész volt felajánlani azt, aki a legdrágább volt számára – a fiát –, Isten teljes felsőbbségének torokszorító bizonyságának elismeréseként (Zsid 11,17-19). ek, mint ahogy azt egyesek gondolják. Egy „nyitott Ha igényelné azt az örömöt, amit neked könyv tesztnél” sokkal színvonalasabb eredményt hozott, feladnád-e érte? Itt most nem a titkos várnak el, szigorúbbak a feltételek. Ha elkerülte a örömökről beszélek, amelyek Isten igazságos figyelmed a jó válasz, nincs elnézés egy rossz vá­ szabályainak határain kívül állnak. A helyén­ laszért sem, hiszen ott volt előtted a nyitott könyv! való örömökre gondolok, mint a béke, a bőség Megtapasztaltam, hogy a próbatételek, amelye­ és a kiemelkedő barátságok. Kinyitod-e a ket Isten hoz az életünkbe, mindig „nyitott könyv Könyvet, és mondod-e Pálhoz hasonlóan, hogy tesztet” jelentenek. Egyszerűen ki kell nyitnunk, és a legjobb dolgokat az életedben veszni hagyod, minden helyzetben alkalmaznunk kell Isten Köny­ összehasonlítva az Úr Jézus örömével az éle­ vét. Mikeás próféta világosan kijelenti: „Ember, tedben? Pál apostol  számára az Úr Jézussal megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván történő járás nem a vagyon felhalmozásáról tőled az Úr!” (Mik 6,8) Isten világosan és pontosan vagy az élvezet hajszolásáról szólt. Egyedül körvonalazta Igéjében az életünkre vonatkozó csak a megfeszített Jézusról. A filippiekhez írva utasításait, és minden próbatétel egy-egy lehetőség nyitott értékelést adott az életéről: „Sőt most arra, hogy hitünket és ragaszkodásunkat is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, kifejezzük. Amikor az Úrhoz való ragasz­ „Ne felejtsétek az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért” (Fil 3,8). kodásunkat mérlegeljük, nézzünk el soha: meg néhány kérdést, amelyek az Ő nyitott Könyvének, a Bibli­ a megpróbáltatások a Életed minden idejé­ ben, a számtalan prob­ ának a példáival eligazítanak bennünket: Akkor is szeretnéd legjobb alkalmak arra, hogy Istenben bízzunk. léma megoldásában te­ kints a nyitott Könyvbe, ott van a válasz! En­ és szolgálnád az Urat, ha nem ígért volna érte áldást és jutalmat? Más szóval, az iránta érzett A szükség az embert közelebb viszi Istenhez, és Istent közelebb hozza az gedd, hogy az Úr Jé­ zus segítsen a vizsgát kitűnően teljesítened! J. S. 2017. évi 2. szám emberhez.” 11 C. H. Spurgeon

[close]

p. 12

(Családi élet) „ B i z o n y, az Úr ajándéka a gyermek.” (Zsoltárok 127,3) Egy kisfiú először ment gyermektáborba. Roppant izg­ atott volt. Mielőtt elindultak a táborh­ elyük felé, a vezetőjük felszólította őket, hogy mutassák meg, mi van a csomagjukban. Ekkor épp­ en a mellett a fiú mellett állt, aki először volt közöttük. Hátizsákjából egy nagy esernyő ágasko­dott ki. A vezető elnevette magát, és megk­ érdezte a gyermeket: – Miért hoztad magaddal ezt a nagy esernyőt? Erre a fiú komolyan így válaszolt: – Uram, van önnek édesanyja? Bizonyára van. És vajon nem azért vannak szüleink, hogy minden­ ben gondos­kodjanak rólunk, gyermekeik­ről? Ők adták nekem az ern­ yőt. Ellentétes nézetek „Gyermekek!” Ennek a szónak az említése egé­ szen különböző reakciókat vált ki. Egyesek számára izgalmas szó, mert az ember soha nem tudhatja, mire számíthat egy gyermeknél. Mások számára félelmetes, mert óriási felelősségnek tartják, hogy a gyermeket Isten akar­ ata szerint neveljék. Vannak, akikn­ ek ez a szó különösen nagy értéket jelent, mert egész életük áldozatos szeretet­ével nevelik a gye­rmeket, és azután figyelik, ahog­ yan nő, érik, és mindezt saját teljesít­ményüknek tulajdo­nítják. Ismét mások szívbéli szomorúságot éreznek a szó hallatán. Talán volt gyermekük, de elragadta tőlük egy betegség vagy egy baleset, és szívük még mindig fáj a veszteség miatt. Ismét más szülők megtört szívvel gondoln­ ak gyermekükre, mert az felnőve rossz útra tért, eltékozolta az életét, pedig ők oly sok jót vártak tőle. Szakítsunk egy kis időt magunknak, és gon­ dol­kozzunk el együtt komolyan a gyermekekről. Tu­lajdonképpen azt szeretném, ha úgy tekinten­ énk rájuk, ahogyan Isten. Mai világunkban egé­szen különös nézetek ural­kodnak a gyermekek­ről. Azt mondják például, hogy gon­do­san tervezzük meg gyermekeink számát családonk­ ént, mert a vil­ágot a túlnépesed­ és fenye­ geti. Pedig ez korántsem olyan komoly probléma, mint ami­lyennek gondol­juk. Emlé­keztek azokra az időkre, amikor azt mondták, hogy kettő bőven elég? Most pedig azt mondják, hogy egy is elég, kettő már sok. Az a ben­ yomás­unk, hogy a világ szerint a gyermek inkább te­her, mint áldás, inkább felelősség, mint vagyon, inkább a bánat, mint az öröm forrása. S ha mi, ke­resztyének nem vigyá­ zunk, az a veszély fe­nyeget, hogy mi is elfogadjuk ezt a gondolko­zást, és az Is­tentől eltávolodott világ szerint csel­ekszünk. Az emberiség nagy része vétkes Isten színe előtt a magzatelhajtás vétkében – a meg nem szü­letett gyermekek meggyilkolásában. Keresztyén létünkre talán mi is elfogadjuk a vi­lág logikáját? Semmiképpen! Ezért ahelyett, hogy a világra hallgatnánk, fi­ gyeljünk a Szentírásra! (Zsolt 127; 128; 78,1-8, 5Móz 6,6-8; Péld 22,6; Mk 10,13-16; Ef 6,3-4) Mindezek a bibliai szakaszok elmondják, miként gondolkodik Isten a gyermekekről, és milyen fon­ tosak számára. Szülői problémák Szülőnek lenni nem könnyű feladat. Kemény munkát, időt, energiát, pénzt igényel. Önma­gunk feladását jelenti. Mi teszi a szülői mivoltot oly ne­ hézzé? Vegyük sorra a következő problémák­ at! 1. Első gyermekünk megszületésekor az, hogy még soha nem voltunk szülők. Hiába olvasunk el számos szakkönyvet, hallgatunk végig tanfolyam­ o­ kat és bölcs tanácsokat, mégis menetközben tanul­ juk meg, hogyan kell szülőnek lennünk. 2. Szülőnek lenni sok időt vesz igénybe. Nem le­het a ráfordított időt lerövidíteni, és az idő mind­ annyiunk számára a legnagyobb probléma. Manap­ ság oly sok minden igénybe veszi az időnket, mégis jól gondoljuk meg, hogy mindig arra fordítsuk a legtöbb időt, ami a legértékesebb számunkra. Ha igazán értékeljük a gyermekeink­et, akkor nekik adjuk az elsőbbséget. 3. Szülőnek lenni azt jelenti, hogy meg kell vál­ toz­tatnunk bizonyos dolgokat, amelyek pedig nem akarnak megváltozni. Azok az édes csöpps­égek, akiket annyira szeretünk, szintén bűnös természettel születtek, amely nem hajlandó megv­ áltozni. Pedig a szülői felelősség megkívánja tőlünk, hogy igenis küzdjünk a bűnös természet ellen, és arra töreked­ jünk, hogy gyermekünk min­ él korábban megism­ erje Jézus Krisztust. Ez pe­dig nem könnyű! 4. Szülőnek lenni egy soha véget nem érő fela­ dat. Természetesen, ahogy múlik az idő, úgy változik a 12 Vetés és Aratás

[close]

p. 13

szülők felelőssége, de soha nem szűnik meg telje­sen. Olykor nehezebb nevelni az idősebb gyermeke­inket, mint a kicsinyeket. 5. Igen fontos az, hogy minket hogyan nevel­tek. Szüleinknek nagy felelőssége a példaadás, amely befolyásolja, hogy mi milyen szülők leszünk. Tulaj­ don nevelteté­sünk leh­ et akadálya, de lehet áldásos segítsége is annak, hogy mi helyesen neveljük saját gyerme­keinket. 6. Általában 20-30 évvel vagyunk idősebbek a gyermekeinknél. Ez a szülői lét legnagyobb kihí­vása. Nehéz visszaemlékeznünk saját gyermekk­ or­ unkra. Mi, akik már tapasztaltabbak vagyunk, sok mindent másként látunk, mint ők. Jó, ha olykor visszaemlé­ kezünk: „Én is voltam egyszer 15 éves.” 7. Befolyással van ránk az, hogy más szülők mi­ként nevelik a gyermekeiket. Ez ellen igen nehéz küzdenünk. Gyermekeink igényelh­ etik azt a nevelési módot, ahogyan azt más szülők teszik, és példa­ képpen állítják elénk, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. Milyen sokszor halljuk: „De ezt Tominak megengedi az anyukája…!” Csakhogy mi a magunk gyermekeiért vagyunk felelősek, nem pedig a másokéiért. Szülői alapelvek Sok probléma teszi nehézzé a gyermekneve­ lést. Ezeknek a tudatában kell lennünk, és meg kell bir­kóznunk velük. Itt hat fontos dolgot közl­ünk, amel­yekre gyermekeinknek szükségük van. 1. Szeressük és dédelgessük őket! (Tit 2,4), (Zsolt 127,3) A gyermeknek leginkább arra van szüksége, hogy szeressék. Gyermekeinket sze­ retni viszont azt jelenti, hogy mindazt megadjuk nekik, amire szükségük van, nem pedig azt, hogy tel­jesítjük minden kívánságukat. A gyermek az Úrtól kapott ajándék, és amit Isten­től kapunk, az legyen mindig drága számunkra, kiváltképpen a gyermekeink. 2. Fogadjuk el őket! (Zsolt 127,3) A gyer­me­ keink Istentől kapott jutalmak. A jutalmat mindig az adakozó határozza meg, nem pedig az elf­ ogadó. Isten minden gyermeket másnak te­remtett. Ezért olyannak kell elfogadnunk őket, amilyenek, a ma­ guk különleges sajátosságaival együtt. 3. Vezessük őket! (Zsolt 127,4) Ez a zsolt­ár a gyermekeket a harcos íjába befogott nyílv­esszők­ höz hasonlítja. Az íjat erősen meg kell feszíteni, és a nyílvesszőt a megfelelő helyre kell irányítani. Ezért a nyilazó katona a felelős. Min­den nyílvessző hatástalan, ha nem talál célba. Ilyenek a gyerme­ keink is. Nagy felelősség, hogy megfelelő irányba „lőjük ki” őket. „Boldog az az ember, aki ilyenek­kel tölti meg a tegzét…” (Zsolt 127,5) 4. Legyenek számunkra örömforrások! Isten örömf­orrásul adja nekünk a gyer­mekeinket, nem csupán azért, hogy megtűrjük őket. Sokat veszí­ tünk, ha úgy neveljük őket, hogy már alig várjuk, hogy végre megnője­nek. 5. Védjük őket! (Zsolt 128,3) Isten zsenge olajfap­ alántákhoz hasonlítja őket, amelyekn­ ek vé­delemre van szükségük. Gonosz világ­ban élünk, és mi vagyunk a felelősek azért, hogy a gonoszság és a gyermekeink közé álljunk, és megvédjük őket mindattól, ami árthatna nekik. A megfelelő véde­ lem és lelki-szellemi táplálék a legjobb előkészület azokra az időkre, amikor majd egyedül kell megáll­ niuk a világban. 6. Fegyelmezzük őket! (Péld 22,6; Ef 6,4) Gyermekeinknek is örökkévaló lelkük van, ne­ künk pedig hűségesen kell őrködnünk felettük tan­ ítás és példaadás által, szerető és következetes feg­ yelmezés által. A szerető fegyelmezés végső célja, hogy megis­mer­tessük velük Jézus Krisz­tust, és felk­ észítsük őket a mennyek országára (Mk 10,14-15). Rajtuk kívül nincs semmi más, amit mag­ unkkal vi­hetnénk a mennybe. Kedves édesanyák és édesapák! Hallatlan le­he­tőségünk van a teljes munkaidőnket betöltő ker­esztyén szolgálatra azzal, ha családunkat az Úr­nak neveljük. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget! Ne is becsüljük le! Ne vesztegessük el az ehhez szükség­ es időt! Egyszer majd ott fogunk állni Isten előtt, és számot kell adnunk arról, milyen munkát végezt­ünk ezen a téren. Legyünk hűség­ esek! Nyilvánva­lóan kemény, fáradságos, sok áldozattal járó szolg­ álat ez, de bőséges lesz a jut­almunk, ha majd az Úr ezt mondja nekünk: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, so­kat bízok rád ezután…!” (Mt 25,21) Jack Psalmer 2017. évi 2. szám 13

[close]

p. 14

Két harc, két gyõzelem – nagy különbségek Amikor Izráel népe elhagyta Egyiptom földjét, két harc következett be. Mindkettőből győztesen kerültek ki, de a csa­ tavezetés terén nagy különbségek voltak. Ennek számunkra is van lelki jelentése. 1. Veszteg maradni Izráel népe az utolsó csapás után kivonult Egyiptomból. Ám rövid idő múlva üldözni kezdte őket a fáraó és serege. Amint az üldözőket meglátták, nagy félelem fogta el a népet. De vezetőjük, Mózes megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! … Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,13-14) Akaratlanul felvetődik a kér­ dés: Miért nem kellett egyáltalán harcolniuk az izráelieknek? Hogy ezt megértsük, tisztáznunk kell, mit jelent lelki értelemben a Vörös-tengeren való átkelés számunkra. A Vörös-tengeren való átke­ lés az embernek az ellenségétől való megmenekülés, vagyis a Sá­ tán hatalmából való kiszabadítás képe. Ezt a megmentést egyedül a mi Üdvözítőnk szerezte meg az Ő kereszthalála által. Ehhez mi nem tudtunk hozzátenni. Talán voltak belső harcaid, amelyek megtérésre vezettek, amint azt Isten sok követőjénél láthatjuk. De a megmenkülés nem a mi harcunk, az egyedül Krisztus érdeme. Izráel népének sem lett volna esélye a talpig felfegyverzett egyiptomi katonákkal szemben. Éppen ezért olyan érthető képe ez a mi megmentésünknek, mert mi sem tehettünk semmit, hanem egyedül Isten adta a győ­ zelmet. És mi volt az eredmény? Teljes szabadulás és dicsőség annak, aki a szabadulást adta. Ha az Úr Jézus művére gon­ dolunk, amelyben egyszerűen hinnünk kell (Róm 3,22), ez ébresszen bennünk is dicsőítést és hálát Üdvözítőnk iránt. 2. Harcolni „Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal!” (2Móz 17,9) Kevés idő múlva bekövetke­ zett a második csata. Amálék, Ézsau egyik leszármazottja jött Izráel népe ellen harcolni. A népnek ez az esküdt ellen­ sége egészen aljas módszert alkalmazott: hátulról jött, és a lemaradozókat, a gyengéket támadta (vö. 5Móz 25,18). Ám itt nem az volt az utasítás, hogy csendben kell maradniuk, hanem harcolniuk kellett. Felvetődik a kérdés: Most egyszerre miért kellett harcol­ niuk? Itt is a szellemi jelentés segít a megértésben. Amálék a Sátánt testesíti meg, aki szövet­ ségesének, a hívőkben meglevő régi természetnek a segítségével megpróbálja megakadályozni a megváltottakat abban, hogy életüket Uruk iránti hűségben éljék. Mivel a Sátánnak ősi ta­ pasztalata van az ember bűnre csábításában, nem esik nehezére fogódzót találni a testben, talán éppen akkor, amikor gyengék és közömbösek vagyunk. És ekkor harcra vagyunk szólítva. De nem a (hús)test ellen harcolunk (Róm 6,11), hanem a Sátán ellen, aki óemberünket bűnök elkövetésére készteti (Jak 4,7; 1Pt 5,9). 3. Mi volt a harc eredménye? Először is: „Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel” (2Móz 17,13). Győzelem – de még maradtak amálekiták. Ez azt jelenti, hogy a harc egyre folytatódott (16. v.). Másfelől hála és az a tudat, hogy az Úr a zászlajuk – serkentőjük és védelmezőjük volt. A harc számunkra nem fe­ jeződik be, míg a Földön élünk. Mert a Sátán (hús)testünkkel együtt mindvégig támadni fog. De vannak segélyforrásaink is, amelyek segítenek győzni, ha igénybe vesszük őket. * Az Úr Jézus a mennyben, akire nézhetünk, és akihez imádkoz­ hatunk, ahogy Mózes tette a hegyen; * Az Úr Jézus, aki bennünk és velünk harcol, ahogyan Józsué tette; * Az Úr Jézus mint Főpap és közbenjáró, aki értünk tevékeny­ kedik, hogy ne vétkezzünk. És ha vétkeztünk, bűnvallásunk által újra az Ő jelenlétébe vonz (Áron és Húr a hegyen). Megéri ezeken a dolgokon elgondolkodni! K. Brinkmann 14

[close]

p. 15

Az utolsó szó Kálvin imádsága (Genf, 1536) „… minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” (Zsoltárok 63,7) Dawson Trotman, a huszadik század egyik is­ mert keresztyén vezetője, amikor csak tehette, felhívta a figyelmet a Biblia jelentőségére. Minden napját ezzel a gondolattal fejezte be: „Az Ő szava legyen az utolsó szó!” Este, mielőtt elaludt, egy bibliai szakaszon elmélkedett, annak jelentőségé­ ről és hatásáról az életében, majd imádkozott. Azt akarta, hogy napjának befejező gondolatai Isten szavai legyenek. Mi lehetne ennél jobb vége a mi napunknak is?! Mi is megta­pasz­talhatjuk: Isten megújítja értelmünket, amikor Igéjén elmélkedünk. Függetlenül attól, hogy milyen súlyos nehézség­ (URSSérÉoéazGséassníhózsvmenoltenmeeél!metamneeMmbvnkltolábv)eaanaasúknkzkkgjuohooéaymltalonroytktttkaoaaf,gbákmloeaharmngtaabmtydrséarásczorjeutosdlo,óttdkka,ésámmvzcsbraozsiőndarmféseedknzjpnveaoeébaynnrőgtoz,loykleséoénüknulntdzei…slddjcetoajseenga.iml.,n.ey.mz,ugot, be kerültünk, az elalvás előtti utolsó gondolatunk megkönnyítheti lelkiállapotunkat az Istentől kapott nyugalom és vigasz által. Ugyanakkor befolyásolhat­ ja a másnap reggeli első gondolatunkat is. A Zsol­ tárok 63-ból bátorítást kaphatunk, ha megfigyeljük, Dávid hogyan tárta küzdelmeit Isten elé: * vágyakozását fejezte ki az élő Isten iránt, hason­ …CvULsirluálaápbmámand,chkseoeagzrpyeáhéssuzjkrltéleüonlkjhtöúhFtztááeotrmd,emlsGzáaeílgvnlaetfmmbuet.tmaeSmergívbmeaaide.t,v!ait.t lóan a szomjas emberhez, aki az életet adó víz után sóvárog (1–2. v.); * kívánta Isten dicsőségét a szent helyen, és ízletes falatokhoz hasonlította (3-6. v.); * még akkor is, amikor éjjel a fekvőhelyén tartózko­ dott, Teremtőjéről és megmentőjéről elmélkedett, és érezte Isten szeretetének a közelségét: „Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem” (7. v.); * bízott Istenben, hogy megvédi, amikor az ellenségeivel találkozik (8-11. v.). * Végül, a zsoltáríró beismerte, hogy ereje nem fejedelmi helyzetéből eredt, hanem az élő Istenben gyökerezett, aki örömöt hozott szívébe, és dicsőséget az Ő nevének (12. v.). Mit tanulhatunk Dávid példájából? Töltsünk több időt Isten jelenlétében, és szánjunk több időt jellemének visszatükrözésére! Köszönjük meg Atyánknak a szívünkbe és elménkbe helyezett szavait utolsó napi gondolatként, hogy biztonságban pihenhessünk meg Őbenne. .AIT.hdKM.hTeáősTeLanoaulmTaziáerérmdeueesczgkmodddiatosyemtboánaesévdkoeml:ak.rsjeádnag,mT,hmzldytuldhíeeaöoéegadoagdbrkksygvzedád.zbaaaogdlreeAóémmyjklkllsgóójTeoa.,zünglagretéNk,leyzyvtoanuhsmseteipepeolzékfzbtegimjTmpepaúéryaeédasassrktegskáérzjetí,zedaáék,gmdkeenmtoánméötkcmrehdeoltesvmeaisdéaogac–mdl,lttsnéakseé.eaeresröjddk,nnzötje.kdé!vkmeöőpenz,e.nödty!dőé.!r. Szénási Sándor David McCasland 2017. évi 2. szám 15

[close]

Comments

no comments yet