Slam Poetry

 

Embed or link this publication

Description

Slam Poetry

Popular Pages


p. 1

" A mi Európánk- A mi jövőnk"

[close]

p. 2

Slam Poetry a Vay-ban Szereted a verseket? Szívesen írsz titokban? Szívesen megmutatnád versedet? Tanulnál profiktól? Akkor jelentkezz a Vay Slammere díjért! Április 7-án magyarországi slammerektől megtanulhatod műhelymunka keretében, hogy milyen is ez a műfaj. Mindezt az iskolánkban! Jelentkezz magyartanárodnál! Gyere el! Nézd meg! Próbáld ki magadat! A döntőre még áprilisban sor kerül! A legjobbakat a zsűri és a közönség szavazza meg! http://slampoetry.hu/mi-az-a-slam-poetry/

[close]

p. 3



[close]

p. 4



[close]

p. 5

Slam poetry döntő

[close]

p. 6

1. helyezett : Varga Tamás 2. helyezett: Erdei Iván 3. helyezett : Balogh Károly

[close]

p. 7

Jakab Szabolcs Moderálj, Tolerálj! Ez itt a tolerancia földje, mégsem mer senki belenézni a tükörbe Mindenki tudja, hogy kellene élni, de végül csak a saját javát nézi Szemet szemért fogat fogért ma ez nálunk a mottó, lehetne más is, és nem kell hozzá sok szó, Mert a tolerancia nem azt jelenti, hogy mindenkit egyformán kell szeretni A tolerancia tanítható, mert az ember sem úgy születik, hogy gyűlöl másokat, hanem megtanulja azt, és ki meg tanult gyűlölni, az szeretni is tudhat. Egy lelkiismeretes mosoly, többet mond minden szónál akárcsak a Raffaellónál. Hát bátran álljunk ki a sötétből a fényre s mosolyogj Végre - Végre És ez megmarad velünk viharban, hóban, esőben csak azt nem tudom a végén ki fog kiállni értem Na, tessék jól elkanyarodtam a toleranciáról hát kezdjük újra. Bár már tudod, hogy nincs szükséged másra csak egy mosolygó- mosolygó szájra! Különlegesség… Mindenkitől csak ezt hallom, hogy én különleges vagyok ebben, különleges vagyok abban. De még csak pár ember gondolkodott el igazán azon, hogy mit is jelent különlegesnek lenni. A különlegesség nem egy ember és nem egy tárgy, ami mindig ott van a bajban. És nem az, amikor az egyik barátunk elmondja, hogy miben különleges és akkor már mi is abban a különlegességben akarunk jók, lenni. Az gyerekek azt hiszik, hogy tudják már miben különlegesek. A különlegesség nem az, amikor foci közben elveszik a labdát és én felesek. Vagy, kiírjuk Facebookra hogy, különlegességet keresek. Aki ezeket tette annak azt üzenem, hogy ez egy orbitális felesleg. Na, tessék jól elkanyarodtam a különlegességtől kezdjük újra. Pedig néhány felnőtt sem tudja még igazán, hogy a különlegességével hová vezet az útja. A saját különlegességünket csak mi fedezhetjük fel senki más. Ez lehet szép család, jó barátok, költészet, színészet, tanulás vagy sportolás Ha rábukkanunk, a saját különlegességünkre azt érezni kell a szívünkben, hasunkban, az egész testünkben. És a lelkünkben, mindig lesz egy seb. Amit nem gyógyít be más csak az, hogy miben vagyunk különlegesek Slam poetry lesz nálunk... Slam poetry lesz nálunk ó ez remek, becsukom a szemem s szárnyal a képzelet. Te jó ég, már slammelek? Vagyis csak slammelnék ha volna merszem, kiállni s kiáltani, hogy végre mindenki értse meg, a tolerancia nem egyre megy. Hanem kettőre vagy háromra, de mindenkinek meg kell próbálnia. Moderálni magát tolerálni másokat. A sokból a jó is megárt, csak túl ne lépjem a sebesség határt. A múzsám nincs velem így nincs ihletem ezért számomra olyan a szó, mint halottnak a csók. Most látom, egyre csak haladok, de mindig – mindig rímeket faragok

[close]

p. 8

De ha jól emlékszem a Slam nem ilyen, hanem hogy egymásután rakjam a szavakat, ami éppen a szűrőn megakad. Na, ez remek már megint csak rímelek, de a szövegnek nem ez a lényege, hanem hogy toleránsak legyünk a végére. S a végén leszögezném, végre, hogy aki toleráns, az türelmes, okos, áldozatkész, rugalmas, nagylelkű és segítőkés. Önmagunkban, ha csak ezt fejlesztjük, egymást elfogadva, barátságban élhetünk.

[close]

p. 9

Jármos Csaba Miért vagyok különleges? Bár 16 éves vagyok, egy felelőtlen kamasz, még szinte gyerek. Azt se tudom, sokszor mit beszélek, azt se tudom, hogy a jót vagy a rosszat cselekszem. Egyelőre minden csak egy nagy kérdőjel. Nem tudok gitározni, se zongorázni egyetlen hangszeren se játszani. Nem tudok énekelni, se színdarabban játszani, se rendesen táncolni. Nem tudok csendben maradni, vagy egy pillanatra nyugodtan ülni. Mégis tudok teljes életet élni. Tudok döntést hozni úgy, hogy soha ne nézek vissza. Tudom remélni a jobbat, hinni benne és tenni érte Tudok küzdeni, azért amit akarok, hogy magamnak írhassam a sorsomat. Tudok előítéletek nélkül élni úgy, hogy látom, amit nem akarok. Tudom azt, hogy nem a pénz a legfontosabb, hanem a család és azok, akik velünk vannak. Tudom, hogy Ki is vagyok Én valójában. Ezért vagyok én különleges. És te miért vagy az?

[close]

p. 10

Kapi Petra Jóságom szavakba nem foglalható, ezért szeret engem a drága mindenható. Malackának hívnak a koliban a szobámban mindig kupi van..de nem miattam ezt állítom szobatársaim ezért vigyázba állitom. Régi vágyam foci kapus lenni de a tehetségem ehhez semmi. Imádom szobatársaim beszélgetéset valami oltári baromsággal megzavarni... Nem értitek? Elmagyarázom Stella szerelmi bánatban szenved, Vanessza hallgatja. Eszembe jut hogy szép a lábujjam orrom is milyen?Na azt Voldmort megirigyelte, mert mérete az Esztergomi Bazilika kilincs szerkezete. No de néha beképzelt vagyok. De van mikor pofára esek. Hát sajnos ilyen az en életem! Olyan vagyok akár egy 100 darabos puzzle kirakó. Tanulás helyett is a hasamra gondolok, oda minden tárgyat befogadok. Sem a tanulás, sem a slammelés nem a kompetenciám, ezért nem vettem részt a konferencián. Na akkor nem utolsó sorban beszéljünk a seggemről, amely látható egy műhold felvételről. Helyesírás nem az erősségem, de a pofázás a legnagyobb szenvedélyem. Enyhe nyelvbotlásom a Slamentem mikor erre rádöbbentem mentem bevizeltem. Szerintem ennek itt a vége, úgy érzem menten hazaléptem.!

[close]

p. 11

Erdei Iván Ami vagyok, s ami leszek! Az embereknek nincsenek szárnyaik, Nincsenek eget szelő álmaik, Nincsenek testet öltő vágyaik, Jelentéktelenek áhított tárgyik. Én várom a holnapot, élem a mát, Üldözöm az álmom éveken át. Vágyaim szárnyaim, érzéseim tollak, Kíváncsi vagyok mit rejt a holnap. Vak vagyok aki lát,S béna aki jár. Süket aki hall,s néma, aki hallatja hangját. Most élek, s most halok A most-ban vagyok az, aki vagyok. Nem kellenek szavak, nem kellenek hangok, Néz rám, tárd ki szíved ,s érzéseid hallom. Rejtőzz fa mögé, búj falak közé egy várban, Gondolj rám, emlékez az arcomra, s látlak. Ha előttem jársz beérlek, Ha mögöttem kullogsz bevárlak. Nem kell, hogy mond, megteszem, Hiába rejted kő alá, meglelem. Nem kell a kulcs, ajtóstól török be, Nem leszek törékeny szívedben fölösleg. Ha nincs álmod, álmod leszek, Ha nincs vágyad, vággyá leszek. Majd leszek én az ember aki hajt, Leszek talizmán aki kergeti a bajt. Nem kell, hogy láss én látlak, Nem kell visszanézned, a célnál várlak.

[close]

p. 12



[close]

p. 13

Németh Rita- Kertész Vivien Mit érek én? Mit érek én? Miben vagyok különleges? Mit tudok adni a világnak, ami tán jóval szolgálhat? Ez igen csak elgondolkodtató... S talán jó választ nem is adhatok, De megpróbálom, gondolkodok. A tollam forog, de nem állnak össze a sorok. A szemembe nézz, Akkor ítélj, ha megismertél! Nem én kértem, hogy ide szülessek, Fogadj el és ne kergess el! Talán van valami, talán ez az. Ez különleges bennem, hogy sose adom fel. Áhh, de ez se az igazi, Hisz manapság mindenki erre törekszik, Végsőkig küzdeni, bukás után felállni, emelt fővel küzdeni? A szemembe nézz, Akkor ítélj, ha megismertél! Nem én kértem, hogy ide szülessek, Fogadj el és ne kergess el! Ez nem különleges. Viszont mindig más érdekeit nézem a sajátom helyett, ez esetleg... Vagy, hogy sosem török össze, történjen bármi, semmi sem számít. Összetartanánk jóban-rosszban, Míg találnál nálam jobbat. S téged elvinne tőlem a szél, Mert téged nem érdekel mivé leszek én. Ez a baj a világunkkal, Nem foglalkozunk mással. Az is lehet, hogy nincs bennem semmi különleges. De...talán szerény vagyok. Erre mindig vigyázni fogok. Az életem egy Én is különleges vagyok. Eszek, iszok, s alszok. Sokáig senkire sem.

[close]

p. 14



[close]

p. 15

Jóni Tibor Az én különlegességem különlegesnek számít, Ezért van a Slam Poetry, és ezért vagyok hát itt. Ritmika a szótagszám és a verselés időtartamban, Elmondva szar lehet, de rappelve kimondhatatlan. Elhittem magamról, hogy elég kemény vagyok, De sokszor nem bírom már a terhet amit kapok. Nincsen nekem már se család se barát, Csak egyetlen ember, aki tudom sose basz át. Sokszor kívül smile, de belül összetörve, Nem jutok én a sorssal soha zöld mezőre! Keseregtem már nem sokat és nem keveset, De megfogadtam, hogy felállok ezerszer, ha elesek. Minden napom tré, de ez mindent elvitt, Megmaradtam egyedül nem tartok semmit. Elegem van az élet minden egyes dolgából, Volt olyan, hogy menekültem ki a sötét szobából! Most meg sötétség van, de ez maradt nekem, Amikor senki sem ez itt maradt velem! Elegem van már a folytonos vitákból, A családomon belül én vagyok ki kiállt most. Mert nem bírok már ennél tovább tűrni, De azt se várják, hogy karba tett kézzel fogok ülni.

[close]

Comments

no comments yet