Vetés és Aratás 55. évfolyam 1. szám

 

Embed or link this publication

Description

Vetés és Aratás 55. évfolyam 1. szám

Popular Pages


p. 1

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT vetés és aratás 55.ÉVFOLYAM 1. SZÁM „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van.” (1János 5,11b) 2017/1

[close]

p. 2

Húsvéti híradás Látsz halott arcot és hulló virágot: mindenütt a halál hatalmát látod, és gyászod terhét roskadva viszed, ha nincsen húsvéti hited. Ha sír a gyász, a bánat, mi vigasztalna más: a Krisztus él, feltámadt, és van feltámadás! A sötét felhő széled, áttör a napsugár, mert győzött Ő, az Élet! Új élet útja vár. Miért nem emeled fel könnyes arcod? Miért vívod mindig egyedül a harcot? Soha nem talál békét a szíved, ha nincs húsvéti hited. Szólj, diadalmas ének, mint boldog híradás a bánkódó szívének, hogy van feltámadás! Az élő Megváltóra ki egyszer rátalált, a nagy Vigasztalóra, nem retteg sírt, halált! Nem hallod a Feltámadott hívását? Nem hallod Igéjét, vigasztalását? Ő minden benne hívőn segített! Miért nincs húsvéti hited?! Szólj, diadalmas ének, és szárnyalj, mint a szél! Szállj északnak és délnek, és hirdesd: Jézus él! Az élő Krisztus Jézus jár velünk szüntelen. Ha szent nyomába lépünk, mienk a győzelem! Túrmezei Erzsébet A taarrttaalloommbbóóll Irgalmasság.......................................................... 4 Manapság.............................................................. 5 Idézetek Jézusról................................................ 6 Égboltfigyelő....................................................... 7 Igazi önmegvalósítás......................................... 8 Isteni hívószámok – Mennyei mobil........ 11 Krisztus a mi életünk..................................... 12 Jézus Krisztus vére......................................... 13 „Vesd a te kenyeredet a víz színére!"......... 14 A kereszt iránya...............................................17 Gyermekoldalak............................................... 18 Kevesebb erő – nagyobb kegyelem........... 21 Történetek a Spurgeon család életéből � .22 A jó Pásztor....................................................... 24 Gyakran feltett kérdések.............................. 26 Szemfüles oldala.............................................. 28 Akiket üldöznek.............................................. 30 Könyvajánlatunkból....................................... 31 Vetés és Aratás 2017/1 (55. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Keddvveess OOllvvaassóó!! Hosszú sor kígyózik az utcán. Várakozók, akik sokszor türelmetlenek, tolakodók. Mi történik itt? Ó, igen! Valamit nagyon olcsón, szinte ingyen árusítanak! Vagy lehetséges, hogy egyet vesznek, de kettőt kapnak, habár a minőség ilyen esetben még inkább kérdéses… De a lehetőség kihagyhatatlan, és csak ma érvényes! Mindent meg kell tenni, hogy sikerüljön… Ez az emberi gondolkodás… De Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő ajánlata minden más kínálatnál sokkal nagyobb! Rendkívüli lehetőséget ad valami nagyon értékes dolognak a megnyerésére, mégpedig teljesen ingyen! Nem kell érte sorban állni, nem kell a garancia miatt aggódni! Ez az értékes ajándék örökké tart, és megelégedésére szolgál, örömet szerez a „vásárlónak” és az „eladónak” egyaránt. Miről van szó? A kegyelemről! Isten ingyen kegyelméről, az örök életről, amel�lyel Ő a bűnös embert megajándékozza, mert szeret bennünket. „Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből…” (Hós 14,5 Károli ford.) Hol vannak a hosszú sorok, hogy ezt a kihagyhatatlan lehetőséget megragadják az emberek? El kell nekik mondanunk, hogy „… Isten ingyen igazítja meg őket kegyel­ méből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm 3,24). Kedves Olvasók, ragadjuk meg az alkalmakat, hogy „reklámozzuk” ezt az ajándékot a „várakozók” seregének! Legyen a húsvéti jó hír, Jézus Krisztus evangéliuma minden embernek áldására, ingyen! „… Aki csak hallja, az is mondja: »Jöjj!« Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17) Ehhez az (örök)életmentő szolgálathoz „a minden kegyelem Istene” fog nekünk erőt és bölcsességet adni (1Pt 5,10). Csak a fényre nézzek! (Jakab 1,2-3) Beszélhetek Rólad sok nemeset, szépet, de, hogy mi a való, mutatja az élet. Hogyha reggelente felhő száll az égen, és ha a fájdalom ostoroz már régen, tudok-e örülni úgy a napkeltének, mintha a bús felhők már ott sem lennének? Tudok-e örülni, tudok-e szeretni, tudok-e úgy tenni, hogy már nem fáj semmi? A felhő az égen nincsen mindörökké, egyszer kisüt a nap, a felhő a múlté. De Te, éltem Napja, mindörökké ragyogsz, felhős útjaimon engem kezemen fogsz. Megtartó hűséged, szereteted érzem, éltető fényedet szemeimmel nézem. Hol van már a felhő, hova lett a vihar, mely éltünk porából fergeteget kavar? A Te lényed fénye oly gazdagon árad, hogy a porfelhőből derült napfény támad. Fájdalom ostora úgy simul lelkemre, mintha minden csapás élet jele lenne. A fájdalom útját Te már végigjártad, engem ért csapások helyet kaptak Nálad. Neked fájt először, ami engem érint, nem tud már úgy fájni, hogy érezzem a kínt, amit Te éreztél ott fenn, a kereszten, én azt, hála Neked, nem is érezhetem. Mert Te sose’ hagysz el, mindig velem maradsz, fergetegben, fényben Te előttem haladsz. Csak a Fényre nézzek, életem Napjára, ne a körülöttem tomboló viharra. Enyém a gyengeség, Tenálad az erő, amely a viharban megtartón tör elő. Zsejki Irén 2017. évi 1. szám 3

[close]

p. 4

„Öltsetek tehát magatokra – mint Isten vál­asztottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet!” (Kolossé 3,12) „Keresni – Találni – Menteni” – így hangzik Missziónk (MSOE) ez évi mottója. Milyen nagy lehetőség van a nyári hónapokban, hogy ez a mottó a gyakorlatban is működjön a gyer­ mektáborainkban! Több mint 1000 szükség­ben lévő gyermeknek biztosítjuk Kelet-Európában és Ázsiában, hogy lehe­tőséget kapjanak a Jézus Krisztussal való találkozásra. Jézus Krisztus azért jött el a Földre, hogy elves­zett embereket keressen, megtaláljon és megmentsen. Ő nem érkezik az akkori is­tentelen korról szóló általános elemzésekkel, nem mond jól csengő szavakat ájtatos távols­ágból, hanem elmegy a szükségben levő emb­ erekhez. Az egyes emberekkel személyesen találkozik az adott hely­ zetükben figyelmességg­el és nagyrabecsüléssel, ezzel példát állítva követői számára. „Könyörüle­tes szív” – ez jellemzi Jézus Krisz­ tust. Ahogyan Ő tette, úgy kell az Ő tanítványa­ inak is Isten szer­ etetét hordozniuk a világban. Könyörületes szemek „Rám nézett!” – hangzott sokak szájából, akik Jézussal találkoztak. Jézus meglátja az egyes embert a tömegben. „Amikor látta a so­kaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül” (Mt 9,36). Ilyenek az emberek Jézus Krisztus nélkül. Elfutnak a pásztortól és a nyájtól. A világ dzsun­ gelébe mennek elveszve, éhezve és keresve az életet, mert Jézus Krisztust nem ismerik. Hog­ yan is élhetnek anélkül, hogy Istent nem isme­rik?! Mi mint keresztények nem azt a fel­adatot kaptuk, hogy a hit nélküli embereket kri­tizáljuk, vagy szemrehányásokat tegyünk nekik, hanem azt, hogy olyan könyörületes szemmel tekintsünk rájuk, ahogy Jézus tette. Könyörületes lábak Aki látja a szükséget, az útra is kel. Jézus odament az emberekhez, és mindenkit hívott, hogy jöjjenek Őhozzá. Önmagától egy ember sem találja meg Jézus Krisztust. Szükséges, hogy találkozzon keresztyénekkel és Isten szav­ ával. A mi könyörületes szívünk abban mutatkozik meg, hogy teljesítjük-e Jézus megb­ ízását, és engedjük-e, hogy mint tanúkat elk­ üldjön a világba. Könyörületes szavak „Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, ... és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Mk 6,34). Ez egyedülálló! Jézus a szükségben levő em­ bereknek mindenekelőtt Isten beszédét nyújtotta, ami nem kevés! Sok prédikáció, sok tanítás! Jézus Krisztus először a bűneiket bocsátja meg, mielőtt átélnék a gyógyulást. Mit használ az embereknek, ha javulnak az életkörülményeik, ha nem élik át bűn­ eik bocsánatát? Gyakran látják szívesen a keresztyéneket, ha szociális körülményeik ja­ vulnak, azonban bezáródnak az ajtók, ha az evangélium hirdetéséről van szó. Annál csodálatra méltóbb, ha a hosszan bezárt ajtók egyszer csak megnyílnak. Egy nagy gyermekotth­ on igazgatója Kelet-Uk­ rajnában hosszú évekig elutasította a keresztyének szolg­ álatát, mivel a kommunista ideológiában hitt. De súlyosan csalódva a politikában és az elhú­zódó háború eseményeinek hatására hívni kezdte a ke­resztyéneket: „Gyertek hozzánk, és beszélje­tek a gyermekeknek Jézusról!” Nagy öröm tölti el szívünket, hogy gyermektáborokat szerv­ ezhetünk, ahol reményt kapnak a gyermek­ ek. Könyörületes kezek „Amikor Jézus meglátta őt (a meggörnyedt as�­ szonyt), előszólította, és ezt mondta neki: »Asszony, 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

megszabadultál be­tegségedből.« És rátette a kezét, mire ő nyomb­ an felegyenesedett, és dicsőítette az Istent” (Lk 13,12-13). Amikor az evangéliumot visszük az embe­ reknek, természetesen a kezünket is használ­nunk kell, hogy a szükségben szenvedőket fizikálisan is segítsük. Munkatársaink arr­ól számolnak be, milyen magányos, reményvesztett emberekkel találkoznak. A missziós munka kitartó, hűséges szolgálatról szól. Istennek milyen nagy kegyelme, amikor valaki a kitartó törődés és a befektetett munka következtében Jézus Krisztus tanújává válik! Az elkövetkező nyár is sok lehetőséget kí­ nál, hogy Isten könyörületességének jó hírét tov­ábbadjuk. Talán a nyaralás alkalmával? (Jó, ha keresztyén irodalommal felfegyverkezve in­ dulunk útnak.) „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is ir­ galmas!” (Lk 6,36) – amely által Isten dicsőíttetik meg. Friedemann Wunderlich (MSOE magazin 2016. júl.-aug.) Csodákra várunk Csodákra várunk mindig, de csodás egy fénylô szem, egy meleg kézfogás, egy halk mosoly, egy jó szó, mely a fáradt lélekre hull, és elűzi az árnyat. Füle Lajos 2017. évi 1. szám 5 Manapság… Gyakran elmondtam már, hogy Isten ismerete mindennél drágább számunkra, semmi nem fogható hozzá! Manapság sajnálatosan kevesen ismerik Istent. Mert nem elég csupán a Biblia külső ismerete, annak bele kell íródnia a szívünkbe. Egyesek jól tudnak beszélni egy-egy igeszakaszról, holott Istent nem ismerik. A Biblia ismeretének ugyanis el kell vezetnie bennünket Istennek és az Ő akaratának megismeréséhez. Az Úr Jézus a Gecsemáné-kertben azért imádkozott, hogy megismerje men�nyei Atyja akaratát (Lk 22,42). Nem csak egyszer könyörgött, hogy azután mint egy befejezett kérésen továbblépjen. A Biblia elmondja, hogy még másodszor és harmadszor is ugyanígy imádkozott. Háromszoros imádkozása által, Isten akaratát megismerve, ott, a kertben készítette fel Őt Isten arra, ami a Golgotán várt rá. Pál apostol testébe tövis adatott. Háromszor is könyörgött, hogy az Úr távolítsa el ezt a tövist. Pál nem a saját véleményére támaszkodott, hanem Istenhez fordult, hogy megismerje ebben is az Ő akaratát, mert az Ő ereje nélkül képtelen lett volna elviselni ezt a szenvedést. A választ mindannyian ismerjük: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9)! Ha valaki meg akarja ismerni az Úr akaratát, akkor meg kell tanulnia, hogy kölcsönös kapcsolatban maradjon vele. Más szavakkal, tanuljon meg Istenhez fordulni, és engedje, hogy Ő érvényesítse benne az akaratát. Ezért, szeretteim, közösségben kell maradnunk Istennel, és el kell fogadnunk azt, ahogyan Ő bánik velünk! Már sokszor mondtam, és újra mondom, hogy hitéletünkben a győzelem titka a bizalom és az engedelmesség! Watchman Nee

[close]

p. 6

4. rész Ernest Renan, 19. századi francia történész, az ősi civilizációk szakértője ezt mondta: „Bármifajta történelem értelmetlen Krisztus nélkül (…), bármilyen váratlan jelenség tűnne fel a jövőben, biztos, hogy Jézust nem fogja túlhaladni. Minden kor azt hirdeti, hogy az emberek fiai között egy sem született, aki nagyobb lenne, mint Jézus.” Sholem Asch, lengyel születésű író, aki jiddis nyelven alkotott, a 20. század elején ezt írta: „Számomra Jézus Krisztus minden idők és az egész történelem kiemelkedő személyisége úgy is mint Isten Fia, és úgy is mint Emberfia. Minden, amit valaha is tett vagy mondott, érvénnyel bír a mai korban is, és ezt egyetlen más emberről sem lehet elmondani, akár élő, akár már elhunyt. Ebben nincs kényelmes középút. Vagy elfogadod Jézust, vagy elutasítod őt. Mohamedet és Buddhát lehet elemezgetni, de ezt Jézussal nem érdemes megpróbálnod.” Ugyancsak Asch volt, aki ezt az emlékezetes megjegyzést is leírta Jézusról: „Ő a világ világossága lett. Miért ne lennék én, egy zsidó, büszke erre?” (forrás: eisen64 - vigyazo.hu) „Egyesek hittek Jézus Krisztusban, mások nem hittek benne a jövendölések miatt, amelyek szerint Betlehemben kellett születnie. De jobban kellett volna ügyelniük arra, vajon nem ottani születésű-e. Mivel csodái meggyőző erejűek voltak, ezért meg kellett volna bizonyosodniuk tanításának az Írással való állítólagos ellentmondásairól; ez a homály (bizonytalanság) nem szolgált mentségükre, hanem ellenkezőleg: vakká tette őket.” (vö. János 7,46-52) Blaise Pascal: Gondolatok 6 A harmadik Szomorúan távoztak az üres sírtól, mit sem tudva Urukról… S míg ballagtak az úton, Valaki utolérte őket, de idegennek vélték, – oda a reménység… Majd beszélni kezdett, magyarázta az Írásokat, mit kellett szenvedni a Krisztusnak… Majd a házba Ő is betért, velük maradt, s úgy töltötték az estét. Az áldott kenyeret amint szegte, felismerték: Ő a megfeszített, íme, feltámadott! Most közéjük jött, békességet hozott, s a tanítványok közt testvéri kapcsolatot! Ugye, te már ismered Őt?! S az úton, amíg haladsz, boldogan láthatod, van testvéred, van barátod, mert az a harmadik már nem idegen: első lett életedben, Isten Fia, a te Megváltód, Ő az, ki feltámadott! Anna Mária Seidel (Húsvét, 1993) Vetés és Aratás

[close]

p. 7

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” (Ézs 40,26) Mátét, a barátomat az otthoni és a munkah­ elyi problémák igen nyugtalanították, ezért elhatározta, hogy sétálni megy. Csalogatta a tavaszi éjszaka levegője. Amint az égbolt kékről feketére sötétedett, a csillagok halván­ yan ragyogni kezdtek, előre jelezve a teljes holdfelkeltét keleten. Mátét mélyen megérin­ tette a pillanat. Ő ott van, gondolta. Isten ott van, és ez a szépség az Övé. Néhány ember nézi az éjszakai égboltot, és semmi mást nem lát, csak a természetet. Vann­ ak, akik egy olyan istent néznek, aki távoli és hideg, mint a Jupiter. De a mindenség Istene „ott trónol a föld pereme fölött, … néven szólítja mindnyájuk­ at” (Ézs 40, 22;26). Könnyen kísértésbe esünk, hogy Isten hatalmas voltáról megfeledkezzünk. De Ő a teremtményeit közvetlen­ ül ismeri. Ezért benne megnyugodhatunk, és meggyőződhetünk ar­ról, hogy Isten mindig a mi javunkra munkálkodik. A problémáink egy esti sétával nem szűnnek meg, de a nyugalmat, Isten békességét megtalálhatjuk. Az Úr ezt mondja: „Itt vagyok. Gondom van rád, mert az enyém vagy.” Isten számon kérte népén annak hitetlenségét: „…miért beszélsz így Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt…” Majd emlékeztette őket: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad?...Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé te­szi” (Ézs 40, 27-29). Ézsaiás gondolatai Isten nagyságát tekintve oly hatalmasak ma is, mint amikor évszázadokkal ezelőtt leírta. Az igazi hívőket arra bátorította, hogy lássák meg Isten hatalmasságát a teremt­ett világban. Mondjunk köszönetet mi is az Úrnak az éjjeli égboltért, amely bepillantást enged az örökké­ valóságba. Teljes mértékben nem érthetjük, de azt tudjuk, hogy az örökkévalóság ott van, és Ő is ott van. Maradjunk Teremtőnk közelség­ ének csodálatos tudatában, mert az Ő ereje támogat minket a megpróbáltatásokban. A szívünkben azt a helyet adjuk meg számára, amelyet Ő birtokol az univerzumban. T. G. 2017. évi 1. szám (Részlet) Csillagfényes, néma éj volt, andalítón bandukolt pályáján a hold. Szellő se’ rebbent, madár se’ trillázott a réten, csak Isten beszélt az emberhez a csendben. Ebben a csendben benne volt minden, ami kellett az embernek, hogy éljen. Szeretet volt, békesség és áldás, Istentől jött, és nem kellett semmi más. A teremtett világ visszhangozta hangját: Isten mindent tud, Isten mindent lát. … Lát az Isten és szól hozzád a csendben, átölel lágyan, szelíden. Biztos oltalmat nyújt a csillagos ég, sugárözönben játszik a Mindenség. Hisz a teremtett világ visszhangozza hangját, higgy Benne ember, Isten mindent tud, Isten mindent lát. Antal Ferenc 7

[close]

p. 8

Sok embertársunknak az önmegvalósítás sa­ ját élete alakításának, kívánságainak és céljainak a kifejezése. Személyiségük kiteljesedésének le­ hetőségét: egyfelől saját képességeiket, másfelől minden külső befolyástól való mentességüket látják benne. Ez az önmegvalósítási törekvés a természe­ tes, erkölcsi, de vallási jellegű elkötelezettség alól való szabadulást is jelenti. Az ember egyénisége, énje ki akarja fejezni önmagát, ezért kész vállalni a házasságban, a családban, a társadalomban és az egyházban is a feszültségeket. De a szilárd emberi kapcsolatok és egy meghatározott érték­ rendszer elvesztésével az ember egyre inkább „magányos harcos” lesz, és mind külsőleg, mind belsőleg elszigetelődik. Az egésznek az eredete a humanista em­ berkép, amely abból indul ki, hogy minden emberben van egy jó, belső mag, amelynek ki­ fejlesztésére lehetőséget kell adnia. Ehhez járul az a vélemény, hogy ezt a kifejlesztést erősen gátolják a társadalmi kényszerek. Káros következmények A személyes szabadság és az egyéniség kifej­ lesztése nyilvánvalóan üdvözlendő a keresztyé­ nek számára is. Azonban a minden kötöttséget lerázó önmegvalósítás, amelyet sokan jogosnak tartanak, a gyakorlatban egy sor káros következ­ ménnyel jár. Például: * Az ember egyre kevésbé kész és képes korláto­ zottságot és hátrányt elviselni: önmegvalósítási programjába nincs belevéve a kudarc, a csőd, a betegség és a szenvedés, és ha mindez előfordul, akkor válsághelyzetbe jut. Elveszti embertársai iránti felelősségét és a bűntudatot is. * A férj és a feleség közötti szoros kapcsolat egyre inkább megüresedik. A válságokat nem közösen oldják meg, és egyre közelebb kerülhetnek a váláshoz. * A szexualitásban is az önmegvalósítást keresik anélkül, hogy bármi hajlandóságuk is lenne a házasságban megvalósuló felelősségre. A szexu­ alitást a természetes és jogosnak vélt szükséglet kielégítésének tartják (1Kor 6,12-13). * Megromlik a kapcsolat a szülők és gyermekeik között. A szülők több lehetőséget látnak saját hivatásbeli előmenetelükben, mint gyermekeik nevelésében; ugyanakkor „zavarólag hatnak” gyermekeik önmegvalósítására. * Az önmagukat megvalósító „erősek” fokozato­ san falhoz szorítják a gyengéket. Tragikus példa erre az a gyermek, akit anyja – önmegvalósító törekvése miatt – nem enged megszületni. De ennek következményei az elvált szülők „árvái” is, valamint a társadalom kitaszítottjai: öregek, betegek, munkanélküliek… * Mivel a régi, általánosan elfogadott értékrend­ szer veszendőbe ment, helyébe jött a média s főként a reklámok által való manipuláció, amelyek tudat alatti elbizonytalanodást és szorongást keltenek. Az önmegvalósításra való törekvés tehát nem más, mint társadalmunk mélységes lelki elbizonytalanodásának kifejeződése. Ugyanakkor igencsak felszínes eligazodást nyújt az életben, amely belül annyira „Ist idõnk felhú üres, hogy a külső válságok hamarosan lelkiismerösszeroppantják. Mert az ember szemé­ mint eglyiségében elszegényedik. Tehát az önmegvalósítás nem más, mint kőkemény egoizmus, csak éppen ideológiával szépen kidíszítve. A legfőbb erkölcsi tekintély az „én” lesz benne, aki nem tűr ellentmon­ amely il jól mûk és figyelm dást, és így érvel: „Nekem ez így elüti az esemhasznos, nekem erre jogom van, De sajnosezt diktálja a mai kor…” A Biblia már tudott erről sok esetb A Biblia kimerítő profeti­ a lelkiismeret kus leírást ad az utolsó idők embereiről (1Tim 3,2). Azzal a kijelentéssel kezdi, hogy és az ember v álbékesség á az emberek „philauton” lesznek, amely görög szót Ez a lélek legve így fordíthatunk: „ön­ magukat szeretők”. (Az állap „auton” szóból vezet­ hető le az „autonomia” Lelkiismeretünk ab kifejezés, ami azt je­ lenti: önrendelkezés, és ami ezzel jár.) fog finomulni, am engedelme 8 Vetés és Aratás C. H. Spu

[close]

p. 9

Mi, keresztyének ne engedjük, hogy ez a gondolkodásmód befolyásoljon bennünket. In­ kább ismerjük fel, és adjuk tovább, hogy emberi személyiségünk kiteljesítésére Istenünknek van terve, amely sokkal mélyebben ragadja meg az embert, és nincsenek káros „mellékhatásai”. Az önmegvalósítási hullám ismertetőjegyei egyrészt – amint említettük – a meglévő képes­ ségek kifejlesztése, másfelől lerázása mindannak, ami megkötöz. Ezután nézzük meg az ember önmegvalósításának módját a Biblia alapján. Isten akarja az önmegvalósítást Isten a legnagyobb teljesítőképességet akarja bennünk kifejleszteni: tulajdon életét, amelyet az újjászületésünkkor belénk helyezett. Ez hat a jellemünkre, és az életünkben megtermi a Szent Szellem gyümölcsét (Gal 5,22). Ezek azok a feladatok és szolgálatok, amelyekkel általunk ten ként úzza Isten munkálkodni akar. Ugyanakkor Isten meg akar szabadítani bennünket az óember gyógyíthatatlan ego­ izmusából, ami igaként nehezedik ránk, és meghatározza cselekedeteinket. Meg akar szabadítani a bűn és a világ hatalmából, retünket, növelni akarja bennünk az új embert, aki „Isten tetszése szerint valóságos gy órát, igazságban és szentségben teremtetett” lyenkor (Ef 4,24). Ez azt is jelenti, hogy régi ködik, meztetésül énünk kívánságaival és önmegvaló­ sítási céljaival együtt elhal, csak így tudjuk önmagunkat, „az életünket megmenteni” (Lk 9,24-26). mények óráit. Ne éljünk ezután önmagunk­ s, az óra nak (2Kor 5,15), hanem az Úrnak, ben lejár, aki értünk meghalt és feltámadt, aki „békességet szerzett” nekünk (Kol 1,20). Nem vagyunk im­ újból megáll, már többé önmagunké, hanem visszaesik az Urunké, aki minket a maga állapotába. számára megvett. eszedelmesebb pota. bban a mértékben mennyire Istennek eskedünk.” Nem a külsőleges önmegvalósítás által lesz az ember igazán boldog és gazdag személyi­ séggé, hanem Isten békéjének megtapasztalása által. Ez a béke szívünk legmélyéből indul és terjed ki, és besugározza mind a magunk, mind embertársaink életét. Az isteni békesség hármas hangzata Amíg a tisztán emberi önmegvalósítást be­ árnyékolják a konfliktusok és válságok, addig az igazi önmegvalósításhoz vezető isteni utat növek­ vő hármas békesség kíséri. Minél arányosabban fejlődik a békének ez a hármas hangzata, annál gazdagabb és szilárdabb lesz a személyiségünk és a jellemünk „mindenkor, minden körülmények között” (2Tesz 3,16). 1. Békesség Istennel Jézus Krisztusban A mi Istenünk a békesség Istene (Róm 15,33; Fil 4,9). A Jézus Krisztus megváltói művébe vetett hit által megigazult ember békességet nyer Istennel (Róm 5,1). Akinek megvan ez a békessége, az megtapasztalja, hogy ez „minden értelmet meghalad, és meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). Ez az ígéret valósággá válhat, ha gondok közt, nyo­ morúságban és szorongások között „imádságban és könyörgésben hálaadással tárjuk fel kéréseinket Isten előtt” (Fil 4,6). Ez a békesség hordoz minket, és új meg új erő forrása lesz bennünk. Jézus Krisztus azt akarja, hogy „békességünk legyen Őbenne” (Jn 16,33). A „benne” szócska a legmélyebb közösséget írja le, amely személyisé­ günk belső központját békességgel tölti el. „Az én békességemet adom nektek” – ígérte Jézus, még­ pedig „nem úgy, ahogy a világ adja” (Jn 14,27), vagyis nem lesz törékeny, gyenge és mulandó. 2. Békesség önmagunkkal Vannak keresztyén emberek, akik szívesen foglalkoznak mások problémáival, de a magukét gondosan kerülik. Az ilyen keresztyének inkább útjában vannak másoknak, mint segítségükre, mert nem fogadták el önmagukat. Az ilyen ember nem engedi, hogy Isten munkálkodjék benne. Pedig értelmileg tudomásul vette, hogy Isten békessége: * biztonságot és erőt ad, * meggyógyítja sebeinket, → urgeon 2017. évi 1. szám 9

[close]

p. 10

* bátorságot és erőt ad múltunk feldolgozá­ sához, * elcsitítja lelki fájdalmainkat, * menedéket nyújt gondok és szorongások közepette, * megszabadít a kudarcérzettől és a remény­ vesztettségtől, * győzelmet ad kísértések és megkötözöttsé­ gek között, hogy újra felállhassunk. Istentől megtanulhatunk nyíltnak és őszin­ tének lenni, nem kell álarcok mögé rejtőznünk. Isten békessége „teljesen megszentel” bennün­ ket (1Tesz 5,23). Ha az önző ember olyannyira felszabadul, hogy megtanul másokat is figyelembe venni, akkor felszabadul a versengés kényszere alól, a féltékenységtől, a képmutatástól, az érvénye­ sülésre való törekvéstől, a mellőzés fájdalmá­ tól, vagy a megbocsátás gátjától, akkor elnyeri Isten békességét önmagában, és képessé lesz az igazi szeretetre. Isten békessége rendkívül érzékeny „útmutatónk” lesz, ezzel Isten jelzi, hogy jó úton járunk. 3. Békesség az emberekkel Az Istentől megnyert békességem másokra is átragad. Először keresztyén testvéreink veszik észre, mert „békességre hívattatunk el az egy Testben” (Kol 3,15). Istennek az a magasztos szándéka velünk, hogy törekedjünk a békességre, mégpedig minden emberrel (Zsid 12,14; Róm 12,18). De még ennél is többet akar, békesség teremtőjévé akar tenni bennünket. Azt mondja, hogy akkor leszünk majd igazán „Isten fiai” (Mt 5,9). Isten Fia az a béketeremtő, akihez hasonló nincs a világon. Ő az, aki „békességet szerzett az Ő keresztjének vére által” (Kol 1,20). Békességet Isten és ember között. És azt is megmutatta, hogy aki ezen a világon béketeremtő akar lenni, annak mindig nagy árat kell ezért fizetnie. Ő kész volt a legnagyobb árat megfizetni, a saját életét áldozta fel. És mégis – vagy talán éppen ezért – leginkább a békességteremtők tapasz­ talják meg a belső békességet. Gerd Goldmann (Die Wegweisung 96/7-8) Egyszer egy sakkmester egy tárlaton egy olyan festményre bukkant, amely nagyon megr­agadta. A képen egy fiatalember volt, aki az ördöggel sakkozott. Az ellenség arcán elra­ gadtatás, a fiatalemberén pánik tükröződött. A festmény címe ez volt: „Sakk-matt”. Miközben a sakkmester a képet nézegette, az a furcsa érzése támadt, hogy ezen a festmé­nyen valami nincs rendben. Felkereste a tárlatveze­ tőt, és arra kérte, hogy vegye le a képet a falról. Amikor a tárlatvezető erre nem volt hajlandó, azt kérte, hogy találkozhasson a műv­ésszel. A művész ebbe beleegyezett, és megá­ llapodtak, hogy találkoznak a kiállításon. A sakkmester sakktáblát és sakkfigurákat hozott magával. Pontosan úgy állította fel a fig­ urákat, ahogy a művész a játszmát a festmé­ nyen ábrázolta, aztán így szólt: – Valami baj van ezzel a festménnyel. Amikor a művész megkérdezte, mi az, a sakk­ mester így felelt: – Ön ezt a címet adta a képének: „Sakk-matt”, ez azonban azt feltételezi, hogy a fiatalembernek nincs több lépése. És ez nem igaz! Ekkor a sakkmester lépett a fiatalember királyával, és ezt mondta: – Most az ördög kapott mattot! Aztán a képen látható fiatalemberre nézett, és így szólt hozzá: „Fiatalember, ellenséged vég­ zetesen els­ zámolta magát. Nem kell veszítened! Te nyersz!” Úgy gondolom, ez a történet nagyon jól példázza a mi Urunk Jézust. Amikor meghalt a kereszten, úgy tűnt, hogy „mattot kapott”. Jézus­ nak viszont volt még egy „lépése”: harmadnapra feltámadt! Ezzel véglegesen „mattot adott” az örd­ ögnek. Jézus feltámadása óta ez van érvény­ ben: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?... De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,54b-55, 57). A történetet elbeszéli és kommentálja: Prof. Werner Gitt 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

Isteni hívószámok Ha szomorú vagy: János evangéliuma 14 Ha elcsüggedtél a munkádban: Zsoltárok 126 Ha aggódsz valami miatt: Máté evangéliuma 6,19-34 Ha veszélyben vagy: Zsoltárok 91 Ha bűnt követtél el: Zsoltárok 51 Ha bátorításra van szükséged: Józsué könyve 1 Ha Istent távolinak érzed: Zsoltárok 139 Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél: Zsoltárok 90 Ha valaki cserbenhagy: Zsoltárok 27 Ha magányos vagy: Zsoltárok 23 Ha elvesztetted bizalmadat az emberekben: 1Korintus 13 Ha igazi barátot keresel: János evangéliuma 15,14 Ha imáid gyengék és önzőek: Zsoltárok 67 Ha szeretnél megnyugodni: Máté evangéliuma 11,25-30 Ha honvágyad van: Zsoltárok 121 Ha nem vagy biztos az örök életedben: János evangéliuma 10,29 Ha hitednek erősítésre van szüksége: Zsidókhoz írt levél 11 24 órás gondoskodás vár rád! Közvetlen szám Zsoltárok 50,15: ISTEN közvetlen száma. Nála mindig van ügyelet, s ha hívjuk, nem hiába. Füle Lajos 2017. évi 1. szám 11 Mennyei mobil Telefonom képzeletbeli, biztosabb, mint a valódi. Van élő kapcsolatom, nem kell tárcsáznom. Bárhová magammal viszem, nem nélkülözhetem. Mindenhol szólhatok, senkit sem zavarok. Csak tiszta hang hallható, költségmentes a segélyhívó. Csak ha Rá gondolok, mindig szabad vonalat kapok. Engem is keresnek, hívnak, kérdeznek, hozzám szólnak. Nem akarok önfejű lenni! Nélküle bármit is tenni. Mert ha így teszek, megbánom, ráfizetek. Szolgálatát igénybe veszem! Erre van lehetőségem. Nem fojtja belém a szót, türelmes, megvárja az utolsót. A vonalban Jézus Krisztus van! Mindig csak Ő hívható, mert Ő közvetítő, közbenjáró. Várja hívásomat, hogy kérjem az Atyát az Ő nevében! Mindenben segíteni akar, én meg imádom. Ő az én Uram! Naponta hívom és kérem, a nyomorúság idején legyen segítségem! Az Urat örökké dicsőítem! Szeret, segít, felemel, törődik az emberrel! Lévai Tibor

[close]

p. 12

Krisztus a mi életünk „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” (1Jn 5,13) Isten minden gyermeké­ nek egyetlen élete létezik: Krisztus maga a mi éle­ tünk. Az egyetlen különb­ ség csak annyi, hogy ez az élet egyeseknél jobban megnyilatkozik, mint má­ soknál. Nem mindnyájan biztosítjuk az Úr Jézusnak ugyanazt a helyet a szí­ vünkben. János apostolnak adatott az, hogy az Újszövetség más szerzőinél jobban ki tudta fejteni az isteni életre vonatkozó tanítást. Evan­ géliumában mutatja ezt be az Úr Jézus életében: * ahogyan Isten egyszülött Fia megélte azt, amikor testté lett, és rövid ideig az emberek között lakott; * ahogyan minden cse­ lekedetében megmutatta az örök életet, amely az Atyánál volt, és amely kijelentetett nekünk. Ezután János a leveleiben megmutatja: * hogyan munkálkodik ez az élet Isten gyerme­ keiben, akik hit által be­ fogadták azt, aki az Élet, és akikben most az örök élet lakik. Ha ezeket az Istentől su­ gallt igerészeket imádság­ gal olvassuk, akkor feltét­ lenül felébred bennünk a vágy, hogy még inkább ennek az életnek az erejé­ ben járjunk. H. A. Ironside Nyer vagy veszít Egy fiatal, hívő orvos kevéssel a halála előtt azt írta a naplójába, hogy a keresztre feszítésnél mindenki nyert vagy veszített. Az egyik gonosztevő üdvösséget, a római százados világosságot nyert. Mária, Jézus anyja támogatót kapott, mert Jézus szeretett tanítványára, Jánosra bízta őt. A római katonák pedig meg­ osztoztak Jézus ruháin. A zsidók elve(sz)tették Jézust mint Messiást. A nép elve(sz)tette tanító­ ját és orvosát, az egyik gonosztevő pedig üdvösségén­ ek nagy alkalmát. A keresztnél Jézus már nem tanított, nem vitatkozott az ellenségeivel, csak imádkozott, és üdvösséget adott. Ugyanezt teszi ma is a mennyei Atya jobbján mint közbenjáró azokért, akik az egyik gonosztevőhöz és a századoshoz hasonlóan felismerik Őt. A kereszten tanúsított szent méltósága, ha lehet mondani, a mennyei dicsőségben még nagyobb. Keresztje körül ma nagyobb tömeg kavarog, mint akkor Jeruzsálemben, és ma is mindenki nyer vagy veszít. De az egész emberiség mostani zűrzavarában is az Ő keresztje áll középen mint egyetlen biztos pont, mert neki adatott minden hatalom mennyen és Földön! Dr. Kiss Ferenc (dr. Varjas János alapján) Hogy éljünk általa „…egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1Jn 4,9-10) Az ember nem szereti, s nem szerette Istent soha, de Ő mégis kitárta szívét, és hozzánk küldte e világba Fiát. Ebben nyilvánul meg szerelme irántunk, és ezt azért cselekedte, hogy feltámadva éljünk általa. Létünknek nélküle nincs távlata, csak hetven-nyolcvan év a terjedelme, s halál az is, amíg istentelen. Szívünk üres marad, bár ünnepel: mulat s mulattat, múljon bánata. De Isten más vigaszt küldött magából: dicső ajándékkal telt meg a jászol, hogy mi örökké éljünk általa! Balog Miklós 12

[close]

p. 13

A sötétség órái Jézus imádata „Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.” (Márk 15,33) Szent Atyánk éke, Te vagy a béke. Ez az esemény Jézus golgotai halálakor történt, amelyről Márkon kívül Máté és Lukács evangéliuma is beszámol. Te függtél vérbe’ a Golgotán! Téged várunk, térden imádunk, boldogan járunk lábad nyomán. Ígérted nékünk, ha Téged félünk, Ennek az időpontnak normális körülmények között a nappal legvilágosabb szakaszának kellett lennie. Ha ez a sötétség ilyen mértékű volt, ahogyan az evangéliumok leírják, akkor a Szentíráson kívül más feljegyzéseknek is be kellene erről számolniuk. S valóban, három további beszámolót talá­ lunk ezzel kapcsolatban. Az első bizonyíték egy Dionüszosz nevű görög tu­ eljössz majd értünk, dóstól származik, aki az egyiptomi Heliopoliszból, hogy felragadj! éppen „a Nap városából” írja le az eseményt. Földről az égbe, ragyogó fénybe, Atyád elébe, s velünk maradj! Pecznyík Pál A második feljegyzés ugyancsak egy görög tudóstól való, akit Diogenésznek hívtak. Ő pogány ember volt, mégis megdöbbentően szellemi módon fogalmaz: „Egy olyan erős napfogyatkozás volt, hogy vagy az istenség Jézus Krisztus vére szenvedett abban az időpontban, vagy azzal érzett együtt, aki szenvedett.” A 2Mózes 12-ben olvassuk, hogy amikor Izráel népe Egyiptomból menekült, az első dolog az volt, hogy menedéket találjanak az ítélet elől. Ez csak a páskabárány vére által volt lehetséges. Most pedig az az első dolog, amit Isten egy kereső lélek tudomására hoz, hogy Krisztus vére által szabad az ítélettől. Sokan vannak, akik ismerik az Úr Jézust, de nem sokat tudnak a vérről, amely befedezi őket. Mit jelent tehát Jézus vére? A harmadikat a mai Törökországból egy római szerző írta: „Ez egy hatal­ mas és említésre méltó napfogyat­ kozás volt, a legsötétebb, ami va­ laha is történt. A nap 6. órájában éjszakai sötétség támadt, még a csillagok is láthatóvá váltak az Eleget tesz Isten szentséges követelmé­nyének: „…a vér jel lesz házaitokon, amelyek­ben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás…” égen. … nagy földrengés tá­ madt, amely sok házat romba döntött Niceában.” (2Móz 12,13) A sötétség három órája Engesztelést ad az életért: „Mert a test élete a vérben van, és én alatt az Úr Jézus átélte az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek.” (3Móz 17,11) Isten haragjának idő­ szakát, szenvedett Bűnbocsánatot ad: „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsid 9,22) és meghalt a bűnös Megváltja a hívőt: „…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon emberiségért, váltattatok meg…, hanem drága véren,… Krisztusnak a vérén.” (1Pt 1,18-19) hogy mi életet Megtisztít minden bűntől: „Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket nyerjünk. minden bűntől.” (1Jn 1,7) Megigazítja a hívőt: „...már most megigazított minket az Ő vére által…” (Róm 5,9) Dr. A. F. Békességet teremtett: „…békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.” (Kol 1,20) Közel viszi a hívőt Istenhez: „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor »távol« voltatok, »közel« kerültetek a Krisztus vére által.” (Ef 2 13) (Gyűjteményből) 13

[close]

p. 14

„Vesd a te kenyeredet a víz színére!” A világháború után, a negyvenes évek második felében Lüchow-ban jártam általános iskolába (Alsó-Szászország északkeleti szélén). Abban az időben jegyre adták a kenyeret. Úgy is lehetne mondani, hogy a kenyér hiánycikk volt. De nagy szerencsémre az osztálytársaim közül Heinrich volt a padtársam. Ő egy nagyon kicsi, csak néhány parasztházból álló faluból járt be. Nap mint nap étvágygerjesztő tízórait hozott magával az iskolába, a vajjal megkent kenyérszeletek között bőségesen valami finomsággal. Sokszor laktam jól belőle én is, amikor megosztotta velem a kenyerét. Alighanem ez volt az ok, amely miatt az osztálytársaim közül Heinrich volt az egyetlen, akire még több mint hatvan év után is emlékeztem. Amikor aztán elköltöztünk onnét, elváltak útjaink. Mivel sokat meséltem a családomnak a háború utáni időkről, de főleg Erna testvérről, akitől először hallottam Jézus evangéliumát, Rona lányunkban felébredt a kívánság, hogy menjünk el együtt gyermekkorom színhelyére. Így indultunk el 2010 júliusában, és bejártuk az összes lehetséges falut, amelyhez gyermekkoromban valami közöm volt. Egyik úti célunk Heinrich százlelkes falucskája volt. Ezért megnéztük a telefonkönyvben, hogy vajon Heinrich még Klein-Witzeetzében él-e. Amikor odatelefonáltunk, a vonal túlsó végén Edith jelentkezett, Heinrich felesége. Amikor bemutatkoztam, hogy Heinrich egykori iskolatársa vagyok, meghívott, hogy menjünk el hozzájuk. Ragyogó délutáni napsütésben értünk oda, és nagy öröm volt viszontlátni Heinrichet. Egész életében a szüleitől megörökölt földön gazdálkodott. Időközben átadta a gazdaságot a lányának, Bettinának és a vejének. Egészségileg nem volt túl jól, ezért amikor elköszöntünk, megkérdeztem, hogy nem imádkozhatnék-e érte. Beleegyezett. Ez a gazdaság és ez a kedves házaspár volt az első ottani napunk utolsó állomása. 2012. március 1-jén váratlan telefonhívást kaptam, és Edith arról értesített, hogy Heinrich az Asklepius Klinikán fekszik. Egy rendkívül ritka betegségben szenved, és azt megelőzően már öt hetet kómában töltött. A kezét és a lábát nem tudja mozgatni, az intenzív osztályon van, és éjjel-nappal lélegeztető gépen tartják. Megkérdeztem Edithtől, hogy meglátogathatnám-e. Amikor igent mondott, elhatároztam, hogy Ronával együtt megyek el hozzá. 2012. március 10-én indultunk útnak, és miután steril köpenyt, sapkát és szájmaszkot vettünk fel, beléphettünk egy világos, műszerekkel telezsúfolt szobába. Számtalan vezeték kötötte össze Heinrichet azzal a műszerrel, amely a monitorokon vibráló diagramokat és számokat mutatott. Az első mondatomra: „Heinrich, megismersz?” – olyan örömteli meglepetéssel reagált, amennyire világoskék szeme ezt egyáltalán képes volt kifejezni. Elmeséltem neki a régi történetet, hogy is volt annak idején a vajas kenyérrel. És Jézus egyszer azt mondta, hogy az örökkévalóságban jutalma lesz minden pohár víznek, amelyet valaha másoknak adtunk. Amikor elmagyaráztam neki, mennyivel nagyobb jutalmat fog adni az Úr azért, hogy egy éhes osztálytársával nagyvonalúan megosztotta a kenyerét, meghatódott, és felragyogott az arca. Éreztem, hogy nyitott az evangéliumra, és hogy ez itt most a kegyelem órája, amelyet Isten készített el. Beszéltem neki az emberi életről. Eltöltünk itt valamennyi időt, aztán meghalunk. Mindenki máskor, az egyik ember negyven, a másik ötven, hatvan, hetven vagy nyolcvan évesen. Valamikor azonban eljön számunkra a vég. – Heinrich, ha most meghalsz, tudod, hogy hova mégy? – kérdeztem tőle. Ha nem is tudott megmozdulni, az értelme tiszta volt, és – ha egy kicsit nehezen is – de tudott beszélni. A kérdésemre így válaszolt: 14 VeettééssééssAArrataátsás

[close]

p. 15

– Nem. – Heinrich, szeretnéd tudni? – Igen, szeretném! Amennyire ebben a helyzetben lehetséges volt, röviden rámutattam arra, hogy ahhoz, hogy a mennybe kerüljünk, az életünk során elkövetett összes bűnünkre bocsánatot kell kapnunk, és hogy Jézus ezért halt meg a kereszten. Mindezt el tudta fogadni. Ekkor mondtam két rövid imádságot, amelyet egy-egy kis szünetet követően mondatról mondatra utánam mondott. Amikor imádkozás után megkérdeztem: „Biztos vagy abban, hogy a mennybe kerülsz?” – egyértelmű igennel tudott válaszolni. Megerősítésül felolvastam és elmagyaráztam neki azokat a nagyon sokatmondó igeverseket, amelyek azzal biztatnak, hogy semmi sem választhat el bennünket Krisztustól: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 38,38-39). Amikor Rona megkérdezte, elmenjünk-e, mert bizonyára nagyon elfáradt, határozottan ezt mondta: „Maradjanak!” Amikor később elbúcsúztunk, a 23. zsoltár szavaival imádkoztunk, amelynek az első verseit Heinrich fejből tudta. Nekem mint apának szép élmény volt, hogy Rona mind a kétszer velem volt. Megtapasztalta, hogyan nyitja meg Isten egy arra kész ember előtt a mennyországot. Utólag csak csodálni tudom, milyen pontosan tervez Isten. Ha azon a július 13-án nem látogattuk volna meg Heinrichet, soha nem értesültem volna erről a súlyos betegségéről, és akkor ez a második látogatás is elmaradt volna. A Prédikátor 11,1-ben található igevers: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt” (Károli ford.), új jelentést nyert számomra. Több mint hatvan évvel ezelőtt egy iskolás fiú megosztja a kenyerét egy osztálytársával, és az a fiú, aki a kenyeret kapta, nagyon hosszú idő után az élet kenyerét hozza el számára. Március 20-án, vagyis éppen tíz nappal a mi látogatásunk után, az Úr hazavitte Heinrichet ebből az életből. Az ápolók azt a kis sárgaréz keresztet tették a kezébe, amelyet Rona vitt neki, és amelynek ez volt a felirata: „Veletek vagyok”. A temetés március 29-én volt, három kilométerre Heinrich szülőhelyétől, amelyen sokan részt vettek a környékbeliek közül is. A körülbelül nyolcvanfős gyászoló gyülekezet előtt, a búcsúztatón tartottam egy kis beszédet, amely így kezdődött: „Senki sem ismer itt engem (Edithen kívül), pedig valószínűleg a jelenlevők közül én vagyok az, aki Heinrichet a legrégebben ismeri.” Ez felkeltette az emberek figyelmét. Ezután bemutatkoztam, hogy legalább tudják, ki az, aki magához ragadta a szót, és mi köze van a környékbeli falvakhoz. Aztán elmondtam a megtérésem történetét, amely a szomszédos településen lakó Erna testvérrel kezdődött, és úgy végződött, hogy 1972-ben megtértem egy evangelizáción. Részletesen elmeséltem Heinrich fenti történetét. Ez alatt teljes csend uralkodott, mert mindenki értesülni akart az izgalmas eseményekről. Volt nálam jó néhány CD arról az előadásomról, amelybe szintén beleszőttem Heinrich történetét, és ezeket szívesen fogadták a jelenlevők. Az asztalszomszédom ezzel a megjegyzéssel nyugtázta a szavaimat: „Ennél jobb nem is történhetett volna velük” (a temetés résztvevőivel)! Heinrich fia, Andreas nagyon boldog volt, hogy még több mint hatvan év múlva is ilyen hálásan emlékszem vissza arra a vajas kenyérre, amelyet kaptam. Egy asszony szóba hozta Erna testvért is. Azt mondta, hogy ő még személyesen ismerte: „Kerékpárral járta a falvakat, és ellátta a betegeket. Már messziről fel lehetett ismerni az egyenruhájáról és a főkötőjéről.” Rögtönzött beszédemben megemlítettem azt a parasztasszonyt is, aki csak néhány évvel Erna nővér halála után került a faluba, és ezt mondta: „Én ugyan már nem ismertem, de itt mindenki azt mondja, hogy a falu jótét lelke volt.” Nagy hatással volt rám ez az élmény. Csak utólag válik igazán világossá számomra, hogy Isten útjai néha milyen hosszú távon valósulnak meg. Már az is része volt Isten bölcs és láthatatlan tervének, hogy annak idején Heinrich padszomszédja lettem. Ezek az események 2012. március 1. és 29. közötti rövid időszakra koncentrálódtak, és azt mutatják, hogy Isten időzítésében soha nincs túl késő. Dr. Werner Gitt 20176..éévvii11..sszzáámm 1515

[close]

Comments

no comments yet