Vetés és Aratás 54. évfolyam 3. szám

 

Embed or link this publication

Description

Vetés és Aratás 54. évfolyam 3. szám

Popular Pages


p. 1

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT vetés és aratás 54.ÉVFOLYAM 3. SZÁM „...aki eljövendő, eljön, és nem késik.” (Zsidók 10,37) 2016/3

[close]

p. 2

...és jóakarat Libben a függöny, lobban a gyertya, ma nem félelmes kívül a sötét, a szél csak zengi saját énekét… – Télapó járkál ott kinn szerteszét? Szakállából hull a hó, a dér, s mindjárt ideér? – Ó, az ember szívesen mesél, ha gyermekek figyelő szeme kéri, sürgeti, várja a mesét, – mintha parányi csengő csengene! Ki csönget? – Figyeljetek! Nem a Télapó, ő csak amolyan vadon nőtt mese, a képzelet játékos eleme. – De hallgassátok: most azt mondom el, amit mondunk már kétezer éve, évről évre. …akkor is tél volt, éj volt szerteszét, millió csillag hunyorgó szemét bámulta néhány pásztor. Fázott… és hirtelen fénycsóvát látott, mintha kettényílt volna az ég, hallották az angyalok énekét: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek és jóakarat…” És jóakarat! – De hiszen ez tartja a falakat, hogy még nem omlott össze a világ! Ne várjatok ti másmilyen csodát! Ennél nagyobb nincs! Ezt mondjátok el hadd terjedjen el távol és közel, amíg csak élünk, évről évre, mert ez a Mindenség szívverése! Lukátsi Vilma A taarrttaalloommbbóóll Bárányok, farkasok és Jézus........................... 4 Krisztus a világ világossága............................. 7 Mária – kivételezett asszony?......................... 8 Jöjj hozzám!....................................................... 10 Amint meg van írva........................................ 12 Idézetek Jézusról (3.)..................................... 13 Valóban jó az ember?..................................... 14 Béküljetek meg!............................................... 17 Gyermekoldalak............................................... 18 Történetek a Spurgeon család életéből..20 Szeresd felebarátodat!................................... 21 Az eljövendő..................................................... 22 Az álmokról....................................................... 24 Gyakran feltett kérdések.............................. 26 S zemfüles oldala.............................................. 28 Csak egy traktátus........................................... 30 Könyvajánlatunkból ......................................31 Vetés és Aratás 2016/3 (54. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel./fax: 06-1-311-5860, 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Címlapfotó: Nehézy László A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

KKeeddvvees OOllvvasó! Nézzük meg együtt ezt az ismerős karácsonyi képeslapot! Szépen megterített ünnepi asztal, különleges finomságok, gyertyafény, mosolygó család az asztal körül… Milyen meghitt légkört árasztó hangulat!… boldogság… szeretet… És ezután nézzük meg a mai, sokakra jellemző valóságot! Magányosan ünneplő, de legalább egy rövid telefonhívásban reménykedő, talán néhány nappal később érkező képeslapot, üzenetet váró ember… és bizonyára nagyon sok imádkozó ember. Imádkozók, akik azokra a szeretteikre gondolnak, akik még nem találták meg az igazi békességet, szeretetet, a karácsonyi üzenet valóságát. És ezek a – talán némán elsóhajtott – fohászok megteremtik az Istennel együtt örvendezők nyugalmát. Elmondhatják a prédikátorok fejedelmével együtt, ami a szívüket nyomja: „Uram, nem akarom, hogy Igédben adott ígéretednek csak az egyik felét ragadjam meg, amikor Te az egészet kínálod nekem! (Csel 16,31) Uram, kérlek, üdvözítsd egész családomat és azokat, akik nekem annyira kedvesek! Adj új életet gyermekeimnek és unokáimnak! Légy kegyelmes mindazokhoz, akik velem együtt laknak vagy dolgoznak! Hadd soroljam fel naponta imádságaimban mindazok nevét, akik közel állnak hozzám: testvéreimét, szüleimét, gyermekeimét, barátaimét, rokonaimét, munkatársaimét és szomszédjaimét, és hadd zaklassalak Téged, Uram, az értük való könyörgéssel!” (C. H. Spurgeon) Kedves Olvasók, kívánok áldott, megelégedett ünnepeket, és a békétlen emberekért elmondott, még forróbb imákkal eltöltött karácsonyi csendességet! Kétezer éve nem kopott fényed. Benned megújul a fáradt élet. A jászolbölcső még ma is vonzó És békességet gazdagon ontó! Miért hát mégis, hogy nem kell kincsed? Oldanál pedig sok-sok bilincset, Oszlatnál ködöt, szülnéd a békét, S élővé tennéd szívek reményét! Karácsony Ura, bocsáss meg nékünk, Hogy bár élő vagy – nélküled élünk. Ihletnél, mégis nélküled járunk, Nélküled nyomott s riadt az álmunk! Ünneplünk ugyan, de mit ér a szavunk, Ha hétköznapunkkal ellened vagyunk?! Aranyunk, mirhánk, tömjénünk mit ér, Ha hitet jótett csak néha kísér? Karácsony Ura, könyörülj mégis, Ne csak ítélkezz, – kegyelmezz, védj is! Glóriád fényét igya be lelkünk, Hogy ne halálra – életre menjünk! Add, hogy szeretve s hűséggel járjunk, Te légy az életünk, Te légy az álmunk! Emeld a völgyet, törd le a szirtet, S dicsőségedbe fogadj be minket! Ürögdi Ferenc 2016. évi 3. szám 3

[close]

p. 4

Bárányok, farkasok és Jézus „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé…!” (Máté 10,16) S enki nem tudja pontosan, az öldöklés mennyi ideig tartott. Az azonban köztudott, hogy egy napfényes keddi napon, 9 és 16 óra között történt egy Kiel melletti legelőn. Egy magá­nyos farkas betört egy juhlegelőre: 20 juh és 32 bárány veszett oda. Egy állatnak sincs olyan rossz híre, mint a farkasnak Az emberek félnek a farkasoktól, gyű­lölik és vadásszák őket. Egy állatnak sincs ilyen rossz híre. Mint kegyetlen gyilkost ábrázolja a mitológia, a világirodalom, és a Bib­lián keresztül a gonosz szimbólumává vált. Egy farkas természetes ösztönétől hajtva azért hatol be egy juhnyájba, hogy öljön. Jézushoz hasonlóan elküldve a világba Jézus mint Pásztor jelenti ki, hogy saját ju­hait a farkasok közé küldi. … Miért ezt a képet veszi Jézus a teremtésből és tesz ilyen kijelentést, ami emberileg érthetet­len, tulajdonképpen elképzelhetetl­en? Azért halnak meg a juhok, mert a pásztor a farkasok közé küldi őket! De Jézus Krisztussal is ugyanez történt! Minden az elküldéssel kezdődik. Azt teszik a juhok, amit a pásztor mond nekik. A keresztyének azt teszik, amit Jé­zus Krisztus mondott nekik: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (Jn 20,21). Jézus Isten Bárányaként önmagát áld­ ozta fel. Ez az az ár, amelyet meg kellett fizetnie azért, hogy bármely népből emberek jöhesse­nek Istenhez. Hogyan jutnak el oda? Mindenki, aki Jézushoz tartozik, elveszítette saját akaratát, és hagyja, hogy az Úr Jézus küldje őt! Ezzel együtt jár a szenvedésre való készség is! Keresztyének üldözést szenvednek – táma­dás kívülről Véres keresztyénüldözések még ma is van­nak. Körülbelül 100 millió keresztyént, több mint 50 országban üldöznek hitük miatt, elsős­orban az iszlám által uralt és a kommunista orszá­gokban. Sok országban fenyegeti az embereket a halálbüntetés, ha a Jézus Krisztusban való hit­üket megvallják, különösen, ha egy muzulmán tér át keresztyén hitre. De a mi országainkban is érhetik támadások a keresztyéneket, mivel a muzulmán terrorista csoportok gyűlölik a hitük­et megvalló keresztyéneket, függetlenül attól, hogy hol vannak. Veszélyes misszió 2016. július 20-án életbe lépett Oroszor­szág­ ban egy új törvény, amely szerint a pro­testáns közösségek tevékenységeit nagymér­ték­ben korlátozzák, és talán a misszió eddigi for­májában ellehetetlenül. Úgy tűnik, a világ terü­letileg legnagyobb országában, ahol több mint 100 különböző népcsoport él, a 140 millió emb­ er felé az evangélium terjesztésének ajtaja be­zárul. A 25 évi szabad missziós tevé­kenység ideje elmúlni látszik, amely időszakban keresztyének egy gen­ erá­ciója lélegzetvételhez jutott a 70 év­nyi ül­döztetés és a szigorú korlátozások után. Úgy látszik, a misszió ajtói újra becsukódnak, bár a gyülekezeteket még nem éri ül­döztetés. Még nem tudja senki, milyen hatása lesz az új törvénynek. Ma a hitüket megvalló ker­esztyének missziós tevékenységei az új ter­ror-ellenes törvény fókuszába kerültek. A vallá­sok csak regisztrált formában gyakorolhatják közösségi életüket, de misszió nélkül! 4 Katherine Brown: Jesus and the lamb Vetés és Aratás

[close]

p. 5

Köszönet a 25 évi szabadságért Az az idő a missziónk (MSOE) számára, amelyet 1990 óta a munkamezőinken átélhett­ ünk, a kegyelem különleges ideje volt. Isten bes­zéde nagymértékben terjedt. A különböző népcsoportokból emberek életükben először hallották az evangéliumot, vagy először fogtak kezükben Bibliát. Támogathattuk a helyi ker­esztyéneket munkálkodásukban, hogy minél több emberhez eljusson a jó hír. Most vált világ­ ossá számunkra, hogy ezután csak szabályokhoz kötött missziós­ tevékenységekkel élhetünk. Hogyan tovább? Az MSOE úgy döntött, hogy az Oroszországból jövő tudósításokat igen korl­átozzuk. Nem szeretnénk az ottani keresztyének­ et szükségtelenül megterhelni. Készületlenül Oroszországban egy keresztyén vezető véleménye az új törvény kihirdetését követően nagyon elgondolkodtatott. Ezt mondta: „Nagyon sok ke­ resz­tyén a gyülekezetekben egyáltalán nem ütkö­­ zött meg az új törvény hallatán, és nem is ért­ik a zűrzavar okát, hiszen a szabadság el­múlt 25 évében soha nem éltek az evan­gelizáció és a misszió lehetőségével. Aki Jéz­ us missziós parancsát eddig nem élte meg, annak az új törvényt követően sem kell semmin változtatnia.” Ez is szomorú valóság Oroszors­ zágban. A legtöbb nyugati gyülekezetben sincs ez másképpen. Teljesen felkészületlenek vagyunk egy esetleges üldöztetésre vagy egy földalatti közösségi életre. Igen, valóban hálásak vagyunk a béke és a szabadság hosszú éveiért. De mire használtuk ki ezt az időt? Jézus más támadásról is beszél, ami nem kevésbé gonosz, amely minket a békei­dőkben is igen meg tud gyengíteni. Belülről jövő támadások „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik ju­hok ruhájában jönnek hozzátok, de belül raga­dozó farkasok” (Mt 7,15). Ezek a hamis prófé­ták ma sok gyülekezetben határozzák meg a programot. Nyugaton, évtizedek óta olyasvalam­ it ígérnek a keresztyéneknek, amelynek éppen az ell­enkezőjéről beszél Jézus Krisztus a tanítván­ yainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, ta­gadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és köv­ essen engem” (Mt 16,24). A jólét és boldogság hamis ígéretei Gyülekezeteink színes programot kínálnak a világnak. Azonban nincs hatással a mi világ­ unkra forrás: Internet az, ha a keresztyének meggazdagodnak, egészségesek vagy tekintélyes emberek lesznek, és mindez Isten áldásaként mutatkozik meg. Szerintük a keresztyénségnek szórakoztatónak és menőnek kell lennie. A gyülekezethez való elkötelezettségemből valami előnyömnek kell származnia, ezért az imában elvárásainkat így fog­laljuk össze: „Én, engem, enyém, nekem; áldd meg, kedves Uram, e négyet!” Hol marad az áldás? Odaadásról, bűnbánatr­ ól vagy áldozatról még csak szó sem esik! A keresztyén „hobbi” Majdnem minden, ami a templommal vagy a gyülekezettel kapcsolatos, nálunk régóta szabadidős tevékenységnek számít. Minden egyes keresztyén maga határozza meg, mennyi időt, pénzt és erőt fektet be ebbe a „hobbiba”. Jézust megalkuvás nélkül követni? Önmagunk feláldo­ zásával szolgáljuk Őt? Mennyibe kerül­het az én hitem? A hitünkre, Jézus Krisztusra és az örök életre vonatkozó „minden vagy semmi” kérdés az egyes emberek személyes életéből eltűnt. Ki az aki ma bátran az árral szemben úszik azért, mert mi juhok vagyunk, és Jézus bennünket a farkasok közé küldött? Hamis ígéret társadalmi elismerés alap­ján A hamis próféták gyülekezeteinket félrevez­ etik, és azt hirdetik, hogy a keresztyének társad­ almilag jelentős pozíciókban ülhetnek, és hogy a gyülekezeteink Jézus Krisztussal is vonz­ óak lehetnek. Jézus Krisztus azonban va­lami mást mondott a követőinek. „Én nekik ad­tam Igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a vil­ágból való. Nem azt kérem, hogy vedd 2016. évi 3. szám 5

[close]

p. 6

ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a go­ nosztól” (Jn 17,14-15). „Ha engem üldöztek, ti­teket is üldözni fognak!” (Jn 15,20) Mi a meg­feszítettet követjük, aki az életét adta áldo­zatként. Mi a kereszt üzenetét hirdetjük, ami ell­entétben áll a világ szellemével. A Golgota sem volt Jeruzsálemnek egy szép elővárosa! Ki kell tehát menn­ ünk, Jézus gyalázatát hordozva (Zsid 13,13). El az illúzióktól Isten szava a keresztyéneket minden időben kivezette az illúziókból. Akik arról az útról olv­ asnak, amelyet Jézus az Őt követőknek mond­ ott, megdörzsölhetik a szemüket. Nem normál­is dolog-e a keresztyének üldöztetése? Sőt, nem egy különös kitüntetés számunkra, ha az Úr Jéz­ us Gyülekezete szenved? „De mindazokat, akik keg­ yesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szint­én üldözni fogják” – írja a misszionárius Pál a keresztyéneknek a börtönből (2Tim 3,12). A központi feladat: Isten szavát hirdetni Mi nyugati keresztyének olyan naivak és al­ kalmazkodók lettünk. Abba kell végre hagyn­ unk, hogy gyülekezetet játsszunk, és időn­ket jelentéktelen dolgokra pazaroljuk! Elmúlt az az idő, hogy a gyülekezetet a beszél­getés vagy a hobbi helyének tartsuk. A valamik­ ori NDK-ban élő keresztyének még mindig hordozzák magukban egy olyan rendszer nyom­ ait, amit a német ajkú Európában a több mint 40 éve magukat hívőknek valló keresztyének rág­ almaznak és részben üldözn­ ek is. Hálás vagyok, hogy éppen a régi „keleti” gyülekezetekből lehet még hallani meggondolt, intő hangokat. Az Úr Jézus Gyülekez­ etének központi feladata Isten szavát hirdetni. Csak azok Jézus gyülekezetei, ahol Isten bes­ zéde áll a középpontban. A keresztyéneknek az istentiszteleteken meg kell erősödniük Isten beszéde által. Vajon hitünk akkor is Isten szavában horgonyoz-e, ha keresztyénként bört­önben kell ülnünk, és elveszítettünk minden földi tulajdont? Hűnek lenni Egy misszionárius egyszer azt mondta nek­ em, aki olyan országból való, ahol ilyen törv­ ény már hos�szabb ideje hatályban van: „Ná­lunk ez a helyzet, ami most Oroszországban van, már régóta fennáll. A törvény nem tudta az evangéliumot vagy a mis�sziót tönkretenni. Az állam sokkal hamarabb megy tönkre. A misszió belülről meggyengülhet, ha mi ellenállunk a parancsnak. De akkor egész biztosan jönnek mások, akik hűek akarnak ma­radni.” Jézus azt akarja, hogy érte és az Ő szaváért kiálljunk, amiért megéri meghalni. Jézus azt is akarja, hogy kimenjünk, és olyan valamiért élj­ünk, amiért érdemes élni. A mi életünk Jézusé. Igen, Jézus a farkasok közé küld minket, azonban a mi Urunk mindig nagyobb bármely farkas falkánál, és Ő megőrzi Gyülekezetét, minda­ zokat, akik hűek megbízatásukhoz. Friedemann Wunderlich (átvéve az MSOE folyóiratából, 2016. szeptember-október) Jézus Krisztus, én Uram, Istenem! Sötét és hideg minden idelenn; tévedés, hogy itt vagyok – ezt hittem –, de rám találtál, én Uram, Istenem! E világ mind sötétebb és hidegebb, az emberek is egyre ridegebbek, mégsem tévedés, hogy itt kell lennem: ide helyeztél, én Uram, Istenem. Sokáig vártad, hogy felismerjelek, de már tudom, hogy bár itt járok-kelek, az otthonom nem e világ nekem: vándor vagyok itt, én Uram, Istenem! Figyeltem a prófétai beszédre, mely lámpásfényként hull a sötétre, felragyogó napod melenget engem, Hajnalcsillag: én Uram, Istenem. Boldog vagyok: bár nem látlak, hiszek. Boldog vagyok: már nem bánt a hideg. Boldog vagyok: ismer és ismerem: Jézus Krisztus, én Uram, Istenem! Ha kiszabott időm végül lejár, hazámban Atyám tárt karokkal vár, és letörli minden egyes könnyem: Jézus Krisztus, én Uram, Istenem! Ismeretlen szerző (Ford.: Kovács Andrásné) 6 Vetés és Aratás

[close]

p. 7

Krisztus a világ világossága Az Úr Jézus nemcsak azt mondja, hogy Ő az „élet kenyere” (Jn 6,35), hanem ezt is kijelenti: „Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12) A kenyér megelégít, a világosság utat mutat. A megelégülés erőt ad, a világosság megmutatja, hova menjünk. Először is szögezzük le: az élet világossága nem a Biblia ismerete. Mindenki tudja, hogy a keresztyén embernek szorgalmasan kell olvasnia a Bibliát. De ha úgy olvassuk, mint egy tankönyvet, vagy éppen egy teológiai szöveggyűjteményt, akkor az ismereten túl semmit sem nyerünk belőle. Elsajátíthatunk néhány kétségkívül helyes bibliai tant, de ez önmagában csak betű. Amikor az Úr megszületett Betlehemben, sok írástudó és pap ismerte az erre vonatkozó próféciát, de egyikük sem ismerte fel Krisztust. Ma már összekapcsolódik az Ó- és Újszövetség, mégis lehetséges, hogy vannak, akik a Biblia szövegét olvassák, mégsem ismerik Krisztust. Egy pillanatra se gondoljátok, hogy nem ajánljuk a Biblia olvasását. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy az Ige olvasása során szerezhetünk ismeretet úgy is, hogy közben nem ismerjük meg Krisztust. A Krisztus korabeli papoknak és írástudóknak egyfajta halott ismeretük volt; nem ismerték az élő Urat. Sok ember abban a tévedésben van, hogy az ismeret, a tan, a teológia már maga az élet világossága. Sokan még azt is mondják, hogy világosságot nyertek, csak ez nem feltétlenül az élet világossága. Ez csak egy bizonyos igerész megértése lehet, vagy egyfajta bibliai tanítás felfogása. Az igazi világosság több a puszta ismeretnél, mert az maga az Úr. Az Úr nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Ő a világ világossága. Ha igazán megismerjük, meglátjuk a világosságot, akkor arcra borulunk, mert a fény nemcsak megvilágít, hanem le is sújt. Amíg Pál apostol nem nyert világosságot, elég nehéz lett volna őt leborulásra késztetni, de önként megtette ezt, mihelyt meglátta a mennyei világosságot. Vannak ugyan, akik alázatosságot mutatnak szavaikban, modorukban. Csakhogy ez nagyon kimeríti mind őket, mind azokat, akik ennek tanúi. Milyen nehéz leborulni, ha a büszkeség trónusán ül valaki! De ha az Úr világossága felragyog, ösztönösen leborulunk. Nem tudjuk, hogyan történik, csak annyit tudunk, hogy az igazi világosság leborulásra késztet. A világosság kérlelhetetlen, mert az Úrtól való világosságnak lesújtó ereje van. Megteszi azt, amire az ember nem képes. Megteszi azt, amit sem a tan, sem a testvérek segítsége, sem a saját erőfeszítésünk nem tud véghezvinni. Elég keménynek tarthatjuk magunkat, de ha a fény felragyog, meglágyít bennünket. Amikor János apostol meglátta a fényt, arcra borult, mint a halott (Jel 1,17), ugyanígy Dániel is (Dán 8,18; 10,8). Senki sem láthatja az Úr arcát, nem hallhatja a hangját úgy, hogy ne essen arcra. Senki sem ragadhatja meg az Urat, hogy szinte holttá ne váljon. Nehéz önmagunk számára meghalni, fájdalmas dolog magunkat megalázni, de amikor a fény felragyog, egyszerre megtörténik mindez. Amikor a fény megjelenik, elvakít bennünket. Először elvakít és leborulásra kényszerít, mert abban a pillanatban, amikor felragyog, nem látunk semmit. Minél nagyobb a kijelentés, annál jobban elvakít, annál jobban lesújt. Az Úr irgalmazzon nekünk, és az Ő világossága vegye el az önigazságunkat, hogy ezentúl ne a magunk ismeretében, ítéletében bízzunk. A fény egyáltalában nem elvont, hanem nagyon is lényeges valami. Ez a világosság az Úr Jézus Krisztus. Ha Ő itt van közöttünk, akkor a világosság van közöttünk. Barátaim, miért van az, hogy oly sok idő eltelte után úgy tűnik, hogy Isten igazsága elveszíti az erejét, és alig képes megindítani bennünket? Azért, mert túlságosan is tanítássá lett, holt ismeretté! Kérjük az irgalmas Istent, hogy egyre inkább láttassa meg velünk: a tanítás önmagában halott, egyedül az Úr az, aki él. Az Úr kegyelme adja, hogy leboruljunk az Ő világossága előtt, és így ismerjük meg Őt. Rá kell jönnünk, hogy csak az élő Úr tud élő népévé újjászülni bennünket (Jn 14,6). „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? (Zsolt 27,1) Watchman Nee 2016. évi 3. szám 7

[close]

p. 8

Mária – kivételezett asszony? Milyen kivételes előnyben részesült Mária a többi asszonnyal szemben? Lukács elmondja, hogy Isten elküldte Gábriel angyalt egy Mária nevű, Názáretben lakó szűzhöz ezzel az üzenettel: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” (Lk 1,26-28; 1,30) Erzsébet, Zakariás pap felesége pedig az ő Ura anyjának nevezte, és hangos szóval fogadta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42) Józsefnek, Mária jegyesének pedig álmában mondta el Isten követe, amit már Ézsaiás próféta megjövendölt (Mt 1,20-23; Ézs 7,14). Mindebből látjuk, milyen nagy kiváltság volt Mária számára, hogy a megígért Messiás anyjává lehetett! Mária alázatos maradt Noha Mária József jegyese volt, férfiúi hozzájárulás nélkül fogant méhében. Ezzel szemben tudta: „A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is szentnek nevezik majd, Isten Fiának” (Lk 1,35). A továbbiakban elmondja neki az angyal, hogy akit a próféták megjövendöltek, mindörökké királyként uralkodik Izráel felett (Lk 1,31-33). Annak ellenére, hogy Mária ilyen magasztos szolgálatra lett kiválasztva, alázatos maradt. Énekében dicsőítette Istent mint Megtartóját, aki magához fogadja a szegényeket és megalázottakat, aki irgalmas az Őt félőkhöz: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én szellemem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt… szent az Ő neve” (Lk 1,45-55). Amikor az Istennek való szolgálatról van szó, akkor az emberi érdemek nem maradhatnak előtérben. Milyen szomorú, hogy oly sokat beszélünk önmagunkról ahelyett, hogy annak adnánk dicsőséget, akinek mindent köszönhetünk: a mi Urunk Jézus Krisztusnak! Mária hite például szolgál „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem te beszéded szerint!” (Lk 1,38) Mária ezt a választ adta Isten küldöttének, aki a természetfeletti fogantatást közölte vele. Az Úr szolgálólányának (szolgájának) lenni azt jelenti, hogy mint a rabszolga, egész éle- tével, mindenestől Isten tulajdona. Mária ezzel kijelentette, hogy egyedül Isten az Ura, egyedül Ő rendelkezik felette, és ő engedelmes kíván lenni. Csak az a valódi istentisztelet, amelyben egész életünket mennyei Atyánk uralma alá helyezzük. Bár Mária először sok mindent nem értett, és a közeli jövőben is rejtve maradt előtte, mégis példás odaadással vetette alá magát Isten titkos tervének. Szilárd hittel bízott abban, hogy Isten mindent a javára fordít majd. Aki Istenben bízik, nem szégyenül meg De kiben bízhatott Mária? Ki fogja megérteni nagy titkát? Ebben Isten követe hasznos utasítást adott neki: Erzsébet lesz az, idős rokona. Így azután Mária még azokban a napokban felkerekedett, és „sietve elment” Zakariás pap otthonába. A „sietve” arra utal, nem engedte, hogy bármi is feltartsa, nem vesztegette az idejét. Fiatal és tapasztalatlan volt, ezért kereste az idősebb, hitben próbált embertársával a közösséget. Ha valaki egyáltalán tanácsot tud adni neki, akkor nyilván az a két ember lesz, akik alaposan kijárták Isten próbáinak iskoláját. Útközben Mária még azon gondolkodhatott, hogyan közli majd a házaspárral nehezen megérthető élményét. Mennyire elámulhatott, amikor megtudta, hogy Erzsébet már fel van készítve az ő látogatására! Erről Isten gondoskodott. Így aztán Erzsébet – aki szintén fiút fogant méhében, mert Istennél semmi sem lehetetlen – úgy üdvözölte, mint a Messiás anyját, még mielőtt Mária bármit is tudott volna mondani. És milyen jóságosan gondoskodott róla a Magasságos, amikor három hónap múlva visszatért Názáretbe. Mert ott volt a nagy gond: mit mondjon a vőlegényének? Aggasztó kérdések, amelyek súlyos gondot okozhattak neki. De ezek a gondok nyilván már Erzsébetnél való látogatásakor is szóba jöhettek, és Erzsébet nyilván bátorította Máriát, és imádságban vitte a dolgot az Úr elé. Végül is élete Isten kezében volt. És milyen csodálatos volt a Mindenható válasza erre a könyörgésre! Isten gondoskodott a megoldásról, álmában megintette Józsefet, aki ezután minden további nélkül feleségül vette jegyesét, de nem érintette mindaddig, amíg Mária nem szült (Mt 1,18-25). Így gondoskodott Isten külsőségekben is mind az anya, mind a gyermek jövőjéről. 8 Vetés és Aratás

[close]

p. 9

A hit új próbatételei A római népszámlálás, amelyet adóemelés miatt végeztek, sokakat arra kényszerített, hogy lakóhelyüket elhagyva szülőhelyükre menjenek összeírásra. József számára ez azt jelentette, hogy immár a szülés idejéhez közeledő feleségével együtt el kell indulnia egy Betlehembe vezető, fáradságos útra. Az ott történtekről Lukács szűkszavúan számol be (Lk 2,6-7). Betlehem városa zsúfolva volt emberekkel, és senki nem volt hajlandó befogadni egy szülő nőt. Vélhetően József mindent elkövetett, hogy feleségének jobb szállást találjon. Miközben Erzsébet nyugalmas otthonban várhatta és szülhette meg gyermekét, addig a fiatal Máriának nem adatott meg az otthon kényelme és nyugalma. Mindezidáig Isten gondviselése csodálatosan megmutatkozott az életében, éppen ezekben a nehézségekben ne adna megoldást? De minden korábbi megtapasztalása ellenére sem maradt más, mint a kijózanító valóság: a vendégfogadóban nem volt hely számukra. Csak oda mehettek, ahol a teherhordó állatokat is elhelyezték. Súlyos próbatétel lehetett ez az ifjú pár számára. Miért engedte meg ezt Isten? A kérdésre Isten nem sokáig késett a válasszal. Még ugyanazon az éjszakán megérthette József és Mária, hogy Izráel Messiása számára miért csak a barmok jászlában volt hely. Az isteni üzenet ezúttal egyszerű pásztorok hozták, akik Betlehem határában őrködtek nyájaik mellett. A pásztorok abban az időben az ország lakói között a legalacsonyabb réteghez tartoztak. És éppen ezeket a jogfosztott embereket szemelte volna ki a Megváltójuk még akkor is, ha a legelőkelőbb helyen született volna, mert Istennél nincs személyválogatás. Mindebből megtudhatjuk, hogy Isten a benne hívők életében olykor súlyos gondokat és nélkülözéseket is megenged. És mindezt azért teszi, hogy hitre jussanak olyan emberek is, akikről nem is gondolnánk. Akikre sokat bízott Isten, azoktól sokat is vár A születés után negyven nappal, amikor a gyermeket a templomba vitték, Mária Isten üzenetét ezúttal egy Simon nevű öreg prófétán keresztül kapja (Lk 2,34-35). Nem sokkal ezután a szülőknek gyermekükkel együtt Egyiptomba kellett menekülniük, mert Heródes király gyilkos tervet szőtt ellenük. Már ekkor elkezdődött Jézus személyének elvettetése, kiváltképpen Názáretben ahol felnevelkedett és ahol megkezdte tanítói tevékenységét. Az idők során más események által is nőttön-nőtt Mária megpróbáltatása és szomorúsága. Mennyire fájhatott neki, amikor át kellett élnie Jézusnak a kereszten történt kivégzését! Ha mindezekre a keserűségekre gondolunk, amelyek éles kardként járták át Mária anyai szívét, láthatjuk, hogy akiket az Úr az Ő szolgálatába fogad, azokra súlyos próbatételek is várnak. Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten Igéjét Mindezekből a súlyos élethelyzetekből Mária levonta a helyes tanulságot, és általuk hitben megerősödött. Jézus mennybemenetele után ott találjuk őt is a többi asszonnyal együtt a tanítványok körében, mint a feltámadott Úr gyülekezetének egyik tagját (Csel 1,14). Azzal, hogy a Messiás anyjául hívatott el, nem biztosított számára maradandó előnyöket az emberek előtt. Mert Isten gyermekévé, az üdvösség birtokosává egyedül a Jézus Krisztusban és az általa elvégzett megváltásban való hit teszi az embert. Jézus szavai – melyek eleinte idegenek és érthetetlenek voltak Mária számára – hitből elfogadva kezdenek benne értelmet nyerni. Például az Úr eme kijelentése: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten Igéjét hallgatják, és megtartják” (Lk 8,21). Ezzel Jézus arra utalt, hogy tanítványai közelebb állnak hozzá, mint a családtagjai. Egy másik alkalommal, amikor egy asszony így kiáltott fel a tömegből: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott…”; Jézus így felelt rá: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják” (Lk 11,27-28). Az üdvözítő hitet Isten Igéje tanítja számunkra. Ezért az üdvösség egyedüli feltétele Jézus Krisztus tanításának meghallása és megtartása. Ez volt érvényes Máriára is, és ez érvényes mindenki másra is. Ch. N. 2016. évi 3. szám 9

[close]

p. 10

Jöjj hozzám – és legyél tanítványom! A megtérésre való hívást követően az Úr Jézus az Ő követésére hív bennünket. Mivel oly sok mindennel ajándékozott meg, az a kív­ ánsága, hogy legyünk a tanítványai. A Lukács 14,25-33-ban beszél az Úr Jézus a tanítvány­ságról. Elmondja a feltételeket is. Aki ezeket nem teljesíti, „nem lehet az én tanítványom” – mondja az Úr háromszor is ebben a szakasz­ban. Nézzünk meg néhányat ezek közül a felt­ételek közül, amelyek segíthetnek, hogy az Úr tanítványává váljunk: * Személyes kapcsolat az Úrral – „ha valaki hozzám jön” (26. v.). Minden követőnek személyesen kell eldönt­enie szívében, hogy az Urat akarja követni. Senki nem élhet a szülei hite által. Ezért oda kell jönnie minden egyes embernek Jézushoz, és közössé­get ápolnia vele. * Az Úr Jézusnak adni az első helyet – „ha valaki nem gyűlöli meg…” (26. v.) Itt nem a betű szerinti gyűlöletről van szó. A gondolat számít: valakit mellőzni, vagy csak a második helyet adni neki. Az Úr Jézus az első helyet szeretné elfoglalni az életünkben (Jn 21,15; Jel 2,4). Akkor minden más is a meg­felelő helyre kerül a szeretetünkben. * Önmegtagadás – „ha nem hordozza a maga keresztjét” (27. v.). Gyakorlatban az önmegtagadás azt jelenti: „Többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az Úrnak az Ő célját kell megvalósítania bennünk, ezért úgy vezet, ahogy Ő jónak látja. Jézus Krisztus maga előttünk a nagy példakép. * Lemondásra való készség – „ha nem mond le minden vagyonáról” (33. v.). Itt azt mondta az Úr Jézus, hogy senki nem lehet az Ő tanítványa, aki nem tud mindenről lemondani érte. Ez nem jelenti azt, hogy általánosságban mindenről le kell mondanunk. De ha az Úr most kér tőlünk valamit azért, mert azt más helyen, máson ker­esztül akarja használni, szeretné látni, hogy készek vagyunk-e arról lemondani (vö. Csel 21,12). Itt a karácsony! Itt a karácsony, felvirradt napja, Betlehem földjén zendül a szó: „Megszületett az isteni gyermek…!” És ez a szó, ím, hívogató: Pásztorok jönnek nagy csodát látni, És leborulnak Jézus előtt, Hálaszót szólnak, s érte cserébe Víg kedvet kapnak s életerőt. Bölcsek is jönnek, messze keletről, Kincset is hoznak hódolatul, De imájuknak, mit szívből mondnak, Még sokkal jobban örvend az Úr! Régi történet… Most mit mond néked? És mire késztet szent szava ma? Érzed-e: hozzád jött el a Gyermek, S benne az Isten nagy hatalma? Régi történet szent keretében Szól ma az Isten, s zeng a szava: „Egyetlenegyem küldtem el néked, Kívüle nincs, ki megtartana! Bölcsője mellett, térdre omolva, Lásd a keresztjét és rajta Őt, Aki mellőlem erre a földre Szenvedni, tűrni s meghalni jött!” Erre a szóra zengd te is szívből: „Én Uram, Jézus, hű Pásztorom, E mai naptól, átadott szívvel, Ott leszek mindig nyomdokodon.” Ürögdi Ferenc 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk: ke­ resztyénné válni nem kerül semmibe, de ke­ resztyénnek lenni sokba kerül! Miközben meg­néztük a felelősség oldalát, nem szeretnénk megfeledkezni Isten kegyelméről sem, amely minden időben végtelen gazdagsággal áll ren­delkezésünkre ahhoz, hogy Jézus tanítványai legyünk (Jn 1,16). És a belső áldásokról sem feledkezzünk meg, arról a mély örömről, amely minket a tudatos Krisztus-követőkkel összeköt. Jöjj hozzám – és legyél az én szolgám! A követésre való felhívással egyidejűleg az Úr Jézus azt a szándékát is jelezte, hogy tanít­ványait szolgákként szeretné használni (Mk 1,17). Később a Márk 3,13-14-ben azokat hívja, akiket Ő akar. És ezután odamentek hozzá. Itt találjuk a tizenkettő elhívását a szol­gálatra. Többek között az elhívásuk céljai ezek voltak: *„…hogy hirdessék az Igét.” Egy meghatározott szolg­ álatra lettek elhíva. A kiküldésük azonban csak később, a Márk 6,7-ben történt meg. Te­hát az elhívásuk és kiküldésük között egy köz­tes idő telt el. * „…hogy vele legyenek.” Ez a köztes időszak az Ő köz­elében telt el. Mielőtt a tanítványok megbízat­ ásukat teljesíthették volna, hozzá kellett jön­niük és vele kellett maradniuk. A Márk 3,306,6 részekben olvasunk arról, hogy minden­hová elkísérhették Őt, és megtanulhatták a tö­kéletes szolgálat módját. * „…a tőle kapott hatalommal…” szolgálják Őt a tanítványai. Az Úr Jézus azt szeretné, hogy mi is Őt szolgálj­uk. Ez nagy ajándék. Ahhoz, hogy a szolg­ álatunkat áldás kísérje, szükségünk van arra, hogy vele legyünk, ami azt jelenti, hogy a megdicsőült Úrral legyünk közösségben a Szentírás olvasása és az imádság által. Ha ta­nulmányozzuk Isten Igéjében, mi is a tökéletes szolgálat, valamit megtanulhatunk Urunk gon­dolkozásmódjáról. Ha imádkozunk, a mi meg­dicsőült Urunkkal vagyunk függős­ égben, aki a szolgálathoz mind az erőt, mind a képességet megadja nekünk. Menjünk az Úr Jézushoz, hogy odaadással szolgálhassuk Őt! Jöjj hozzám – és maradj velem! Az 1Tesszalonika 4,16-ban olvasunk egy parancsoló felhívásról, amelyet az Úr Jézus a mennyből intéz: „… felhangzik a riadó hangja…” Ez az elragadtatásra való hí­vás. Ennek a hívásnak minden hívő engedel­ meskedik majd, mert itt nem emberi felelőss­éggel van dolgunk, hogy csődöt mondhatn­ ánk. Itt már új, mennyei testet kapunk, amel­lyel már nem vétke- zünk többé. Az elragadtatás Isten kegyelmének tisztán felismerhető tette minden hívő Atyám, kérlek, add meg nekem, hogy ami énemnek fáj, lelkemnek ne fájjon. Ami énemet zavarja, lelkem fel ne kavarja. Ami szememnek tetszik, számára, és tegyem az Ige mérlegére, így az is, hogy ha vágyként bűnbe sodorna, min­denkor az mossa le rólam Fiad drága vére! Úrral lehetünk. A János 17,24-ben az Úr maga mondja: Zsejki Irén „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem ad- tál, azok is ott legyenek velem…” Akkor már nem arról lesz szó, hogy szolgáljuk őt, hanem arról, hogy dicsőségét szemléljük. Urunk és Üdvözítőnk, aki nyugalommal és örök élettel ajándékozott meg bennünket, akit mi követünk és akit szolgálhatunk, Ő hív majd ma- gához, és bevisz az Atya házába, hogy örökre vele legyünk. Ott láthatjuk majd töké­letes szépségét és dicsőségét. Milyen csodálatr­ améltó személy is Ő! Nem akarunk már most, földi életünkben neki engedelmeskedni, hozzá menni, nála maradni? Ő maga mondta: „… aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37). Roman Naef 2015. évi 3. szám 11

[close]

p. 12

Igen sokan érzik úgy, hogy a karácsony nagy ünnep! Az Úr Jézus megszületett, emberré lett! Nem ismerjük a napot, amikor született, de az időpont nem is fontos. AmintA rómaiak azért ünnepeltek ilyenkor, mert ez volt a legrövidebb nappal, ezután mind hosszabb és hosszabb következett. Az isteni események isteni „terv szerint történnek”, „az idők teljességében”. Amikor megérett az idő arra, akkor elküldte Isten az Úr Jézust mega Földre – és amikor megérik az idő arra, akkor az Úr Jézus újra visszajön! Annak van írvasem tudjuk, nem is kutatjuk a napját, annak az időnek is lesz teljessége! Fotó: Sias van Schalkwyk Az Édenben a bűneset után megígérte Isten az em- bernek a szabadítót, megmondta, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos. Isten így határozott, és az Úr Jézus jelentkezett a végrehajtásra: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam…” (Zsid 10,7) A Szentírás a kegyelmi időre vonatkozik: a teremtéssel és a bűnbeeséssel kezdődik, és a megváltással végződik. Részleteket nem ír róla, csak jelzi, hogy lesz új Jeruzsálem, amelyben nem lesz templom, nem lesz Nap, és az Úr Jézus uralkodik benne. De az Úr a fenti igében nyilván egy másik könyvről beszél; mert a Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy „könyvek nyittatnak meg”, és felolvassák azok neveit, akik beírattak… Tehát nemcsak a földön vannak könyvek, lehetnek a mennyekben is. Az ősellenség, a Sátán nem tudta összezavarni a te- remtést, sem a világosságot a sötétséggel, összezavarta hát az első emberben a bűnt és az isteni szót, és ez a káosz ma is megvan bennünk. Összekeveredett a jó és a rossz nemcsak a világban, hanem az egyes emberben is. A jónak és a rossznak csodálatos keveréke vagyunk. Isten azonban már az Édenben kijelentette a Sátánnak, hogy „az asszony magva fejedre tapos…” – ez a harc azóta is folyik. Isten nem közli a terveit az emberekkel, de egy-egy kis résen bepillantást enged a törvényeken, prófétákon, zsoltárokon keresztül. Már írnak a megígért Messiásról, amikor még századok választják el az „idők teljességétől” (Gal 4,4). Az Úr Jézus kezdete azonban nem akkor van, az Ő születése csak földi missziójának kezdete. Egy ünnepkör, egy ún. „egyházi év” csak emberi méret, az Úr Jézusnak isteni mérete van. A Szentírásban leírt események után Ő még visszajön! Akkor beül királyi székébe, a megváltottak üdvözlik Őt, dicsőítik Isten Bárányát, és imádják örök- kön-örökké. Talán ez lesz a folytatása a mi Szentírásunknak, aÉmdeenlybnee1nk2. úgy látszik Amikor a kezdete bűneset is volt, régebbi, mint az megtörtént, a mennyei könyv szerint az Úr Jézus jelezte: „Ím, itt vagyok…, hogy teljesítsem a Te akaratodat, Istenem!” A Zsidókhoz írt levél írója azt fejezi ki, hogy Krisztus áldozata egyszer és mindenkorra érvényes, és Isten tetszésére való. Az ószövetségi nép bűnért való áldozata csak átmenetileg adatott a zsidó népnek, de amikor az Úr Jézus bejött a világba, mindent elhomályosított, mint ahogy a Hold és a csillagok elhalványulnak, amikor a Nap fölkel. A törvény, a próféták és az áldozatok eltűntek, mert „feljött az igazság Napja”. „…bűnért való áldozatot nem kedveltél” (Zsid 10,6) – óriási kijelentés ez! Isten adta az embereknek az áldozatok jelentőségét, de tudta, hogy az ember – a főpaptól kezdve végig – nem tökéletes. Ezért jött az Úr Jézus. Az egész kijelentés fölött kezdettől ott lebeg, mint szivárvány az Ő csodálatos személye. Mielőtt a világ lett volna, „a világ teremtése előtt” (Ef 1,4) Ő már élt: „…mellette voltam, mint kézműves” (Péld 8,30). Ő maga mondta a mennybemenetele előtt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). De az Ő kezdete és vége nagyobb ennél. Befejezte a bűnért való áldozatot vére által. Mi ünnepelhetjük – ki-ki világossága szerint – az Úr Jézus születését, de Ő öröktől fogva van, és az Ő szerepe örökkévaló. Az Ő születésének ünnepe szép emberi ünnep, hiszen megfigyelhetjük, hogy az életünkben a születés nagyobb, mint a halál. Az Úr Jézus születését is szélesebb körben ünneplik, mint a halálát. Mi azonban hitünk és világosságunk szerint szélesítsük ki ünneplésünket az örökkévalóságra: az örök kezdet és a vég dicsőítésére. orvosprofessVzeoDtré(rs.1K8é8sis9sA–Fr1ea9rt6eán6sc)

[close]

p. 13

JÉZUS Charles Dickens, a 19. századi termékeny és nagyhatású angol regényíró ezt jegyezte le: „A lehető legünnepélyesebben leszögezem önök előtt a keresztyén vallás igazságát és szépségét, amint ez magától Krisztustól származik.” Daniel Webster, amerikai államférfi és szótáríró ezt mondta: „Olyan nagy a bűntudatom és annak érzése, hogy képtelen vagyok megmenteni önmagam, hogy ezért emberfeletti Megváltóra van szükségem.” 1852-ben, nem sokkal a halála előtt pedig így írt:„ A szívem mindig arról győzött meg újra és újra, hogy Jézus Krisztus evangéliuma isteni valóság… Az emberiség egész történelme ezt bizonyítja.” George Bancroft, amerikai haditengerészeti miniszter alapította az 1800-as években Annapolisban az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiáját. Ő ezt mondta: „Jézus Krisztus nevét látom felírva a modern történelem minden oldalának tetejére.” David Strauss, német teológus elkeseredetten igyekezett cáfolni az evangéliumokban mindent, ami természetfeletti tartalmú. Művei talán minden más szerzőnél nagyobb rombolást okoztak a Krisztusban való hitben. Mégis, élete vége felé elismerte: „Krisztus történelmi és nem misztikus személyiség, nem puszta szimbólum. A vallás legmagasabb példaképe marad, amit csak el tudunk képzelni, és nem lehetséges semmilyen tökéletes kegyesség anélkül, hogy Ő jelen ne lenne a szívben.” Philip Schaff, svájci születésű teológus-történész Straussnak írt válaszában hozzátette: „Ez a názáreti Jézus pénz és fegyver nélkül több embert győzött le, mint Nagy Sándor, Julius Caesar, Mohamed és Napóleon együttvéve. Tudományos képzettség nélkül több fényt derített az isteni és emberi dolgokra, mint a világ összes filozófusa és tudósa együttvéve. Szónoki fogások nélkül mondta el az élet beszédét úgy, ahogy sem előtte, sem utána senki nem beszélt, és olyan hatást ért el, amilyet rajta kívül egyetlen más szónok vagy költő sem. Anélkül, hogy Ő maga egyetlen sort is 3. rész leírt volna, több tollat hozott mozgásba és több igehirdetéshez, tanulmányhoz, műalkotáshoz, vitához és himnuszhoz szolgáltatott anyagot, mint a korok embereinek egész serege együttvéve.” (Folytatjuk.) Dicsőítés (Útközben az Alpokon át – adventi gondolatok) Mintha kézzel törölték volna az őszi színeket… s csillogó zúzmarából készültek az új díszletek. Hópehely-függöny hullámzik erdő, hegyek felett, tiszta ég alatt rózsaszín lámpás a Nap helyett… A Hold, mint óriás gyertya halvány fénnyel remeg, ám reménységről suttognak a csillag ezrek… Ünneplőben várakozik a természet, fehéren hallgat a csend… ám a szív vágytól repes, s megszólal az adventi üzenet: „… tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet JÉZUS KRISZTUS hoz nektek, amikor megjelenik” (1Pt 1,13). Sokáig azt gondoltam, hogy csak egy néző vagyok, de én is kaptam szerepet, nem is akármilyent: a Rendezőt dicsérem, az Alkotó, Teremtő Istent! Imádattal teljes az első advent! „Uram, én Istenem, nagy vagy Te, igen, Ékességet és fenséget öltöztél magadra! Dicsérjétek az Úrnak nevét, Az Ő dicsősége kihat égre-földre, Legyen az Úrnak dicsőség mindörökre!” (A Zsoltárok könyvéből) Anna Mária Seidel 2016. évi 3. szám 13

[close]

p. 14

Valóbanjóazember? Az ember nyilvánvalóan az egyetlen olyan lény ezen a Földön, aki gondolkodik önmagáról. Az emberiség története során nagyon sok ilyen gondolat halmozódott fel. Lássunk ebből egy kis válogatást. Homérosz (Kr. e. 8. sz.): „Mert valóban! A Földön lélegző és csúszó-mászó sok élőlény között nincs nyomorultabb az embernél.” Bettina von Arnim (1785– 1859): „Az ember csodálatos, felfoghatatlan lény.” Erich Fromm (1900–1980): „Az ember a természet szeszélye.” Friedrich Nitzsche (1844– 1900): „Mert az ember bármilyen állatnál betegebb, bizonytalanabb, változékonyabb, kiismerhetetlenebb, nem kétséges – az ember a beteg állat.” Charles Darwin (1809-1882): „Az ember most, legkevésbé kialakult állapotában is a legdominánsabb állat, amely valaha is megjelent a Földön.” Az előadásaimra gyakran utazom vonattal. Nemrégen írtam egy leporellószerűen összehajtogatható, nyolcoldalas traktátust: „Van út a mennybe!” címmel. Szívesen megajándékozom ezzel a vonaton mellettem ülő embereket. Lehetőleg nem fülkés, hanem termes kocsiba szállok, többek között azért, mert akkor nem csak egy szomszédom van. Így a kezdeti csevegés után gyorsan kialakul a személyes beszélgetés, amelynek során igyekszem megkérdezni a szomszédomtól, hogy szeretne-e egyszer a mennybe jutni. Erre szinte mindig egyértelműen „igen” a válasz. Ha tovább érdeklődöm, hogy feltételezi-e, hogy valóban oda kerül, indoklásképpen azonnal ezt a választ kapom: „ Hiszen én jó ember vagyok! Nem öltem meg senkit, nem raboltam bankot, és ahol csak lehet, jót teszek. Isten mindezt tudja.” Tapasztalatom szerint a legtöbb embernek ez a meggyőződése. A fenti idézetek is egyértelműen mutatják, hogy mi, emberek, Istennek a Bibliában adott kijelentése nélkül, nem vagyunk képesek helyesen értékelni önmagunkat. A Biblia megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy az emberek többsége jónak mondaná magát: „Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges (jó)…” (Péld 20,6) Azonban a Biblia azt is félreérthetetlenül megmutatja, hogy ez a feltételezésünk óriási tévedés. Isten az 1Mózes 8,21-ben mondja ki a diagnózist: „…gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva…” A tesztek korában élünk, minden lehetséges fogyasztási cikket megvizsgálunk különböző kritériumok alapján, az eredményt kiértékeljük és közreadjuk. Szeretjük a pszichológusok által kidolgozott, különféle magatartásteszteket is. Ennek analógiájára csináljuk meg a következő: „Jó vagyok-e?” című bibliai tesztet! Légy szíves, válaszolj a következő négy kérdésre! * Hazudtál már valaha? Ide tartoznak a féligazságok, az apró hazugságok vagy a hencegés is.  Igen  Nem * Loptál-e már valaha – függetlenül a lopott holmi értékétől?  Igen  Nem * Megkívántál már valaha valakit? Jézus ezt mondta: „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Mt 5,28).  Igen  Nem * Gyűlöltél már valaha valakit? Az 1János 3,15-ben ezt olvassuk: „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.”  Igen  Nem Ha a fenti kérdések közül csak egyetlenegyre is igennel válaszoltál, akkor – legalább a szíved mélyén – be kell ismerned, hogy hazug, tolvaj, házasságtörő vagy gyilkos vagy. Ez a kis teszt a Tízparancsolatból csak négyre korlátozódik. Mit gondolsz, amikor Isten a saját mércéje szerint ítél meg, vétkesnek vagy vétlennek lát? Ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy valóban bűnösök vagyunk. Ezt mondja nekünk Isten a Zsoltárok 14,3- 14 Vetés és Aratás

[close]

p. 15

ban is: „Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” Ha csak egyetlen parancsolatot hágtunk is át, annak az a következménye, hogy az örök kárhozatba jutunk, hiszen Jézus így tanít a Hegyi beszédben: „… aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5,22). Ha a négy tesztkérdésből csak egynél ikszelted is be az igent (és nem hazudtál – szerk. megj.), már az alatt az ítélet alatt állsz, amelyről a Jelenések 21,8 ezt mondja: „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” – Még mindig azt gondolod, hogy jó ember vagy, vagy már felismerted, hogy bűnös vagy, és ezzel kiérdemelted Isten haragját? Isten nem akarja, hogy örökre elvesszünk, ezért elküldte a Fiát, Jézus Krisztust hozzánk a Földre. Jézus Krisztust keresztre feszítették, és három nap múlva feltámadt. Úgy halt meg, mint egy bűnöző, és nem azért, mert vétkezett volna a törvény ellen, hanem mert mi vétkeztünk. Jézus a mi bűneink büntetését vállalta magára, hogy megváltson bennünket. Aki hitből fakadó személyes döntést hoz Jézus mellett, arra ez érvényes: „…örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24). Mekkora fordulat! Jézus váltsága által az elveszett ember élete új értéket nyer: „… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézs 43,4) Dr. Werner Gitt (Factum 2005/8.) (Ford.: Máté Zsuzsa) 2016. évi 3. szám EGY MONDAT A KARÁCSONYRÓL Ha egyszer megtanulnád a szíveddel és nem csupán eszeddel, hogy mit tett érted Isten Betlehemben, én úgy hiszem, nem maradnál helyben, hanem mennél mindenhová, ahol az ember szenved s vétkéért lakol, és hirdetnéd: ne félj, ne rettegj testvér, mert van balzsam bűnödre és sebedre, és nem kell élned ernyesztő gondba veszve, mert az átok szertefoszlott, az Úr kegyelme mindent megoldott, s csak egy a dolgod: hinni, hinni, HINNI! Ürögdi Ferenc 15

[close]

Comments

no comments yet