Vetés és Aratás 54. évfolyam 1. szám

 

Embed or link this publication

Description

Vetés és Aratás 54. évfolyam 1. szám

Popular Pages


p. 1

vetés és aratás EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2016/1 „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert kegyelme örökké tart!” (Zsoltárok 136,1)

[close]

p. 2

Emmaus felé A harangok oly kábítóan zúgtak, A nép oly kábítóan feketéllett. Baldachin alatt a Szentség haladt… Jeruzsálem! – gondoltam azalatt – S gondoltam: inkább Emmausba térek. Emmausra most száll az alkonyat, S a távol hegyek olyan csoda-kékek. Indultam a városból kifele. S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég: Gondoltam, hogy ez már az Ő ege. S hogy álmosabb lett a harang szava, Mintha víz alól borongana fel, Vagy véghetetlen ködből hangzana: Gondoltam, hogy ez már az Ő szava. Emmaus felé üdébb lett a táj. Kis virágokat láttam állani. Kis ibolyákat vándorutam szélén: Gondoltam: ím, az Ő virágai! Álmában gügyögött egy-egy madár, Hogy az erdőre értem, hallgatag; Gondoltam: ím, az Ő madarai, Hogy szerette az égi madarat! Delej futott a barna fákon által, Égre meresztett csontos ujjaik Mintha megteltek volna már virággal… Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal. Borongott messziről a mély harang, S a mély avarban lassan elalélt, De én úgy álltam ott künn boldogan, Mint aki látta Őt – és célhoz ért. A tartalomból tartalomból „Bizony, hamar eljövök!”.................................. 4 „Ti is legyetek készen...!”.................................. 5 Gyógyulás kozmikus erők által?.................... 6 A kiválasztott....................................................... 7 „Ha Isten Fia vagy...”........................................... 8 „Én Istenem, én Istenem...”.......................... 10 Bizonyságtétel: Új szomszéd....................... 12 Arimátiai József............................................... 14 Biztosak lehetünk?..........................................17 Gyermekoldalak............................................... 18 A Heródesek története.................................. 20 Történetek a Spurgeon család életéből �� 22 Ki bocsátja meg a bűnöket?......................... 24 A Szellem teljessége....................................... 25 „Ki válogatta ki az evangéliumokat?”........ 26 Szemfüles oldala (Ifjúsági oldal)................ 28 „Atyám, azt akarom...”.................................... 30 Könyvajánlatunkból....................................... 31 2016/1 (54. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás Reményik Sándor 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Kedves Kedves Olvasó! Olvasó! A húsvéti és pünkösdi ünnepek idején még hálásabb szívvel köszönjük meg az Úr Jézusnak az Ő váltságával megszerzett új életünket és megszentelődésünket! Erre emlékezve szeretnék idézni H. A. Ironside gondolataiból: „Mi keresztyének elhívattunk, hogy állhatatosan fussuk meg pályánkat, miközben Jézusra nézünk a Szent Szellemmel a szívünkben és Isten Igéjével a kezünkben (Zsolt 119,105). A János 17-ben az Úr Jézus így kéri az Atyát: »Szenteld meg őket az igazsággal, a Te Igéd igazság.« Az Efezus 5-ben pedig ezt olvassuk: »Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével, az Ige által megtisztítva megszentelje.« Az Úr Jézus odaszentelte magát értünk. Most pedig Isten színe előtt esedezik, hogy Főpapunk legyen gyönge­ sé­ geink miatt, és szószólónk legyen bűneink miatt. Ha megadjuk az Igének az őt megillető helyet az életünkben, akkor az megőriz bennünket a beszennyeződéstől, és zavartalan közösségben lehetünk Megváltónkkal. Mennyire szükséges tehát, hogy kutassuk a Szentírást, és engedelmeskedjünk parancsainak! Így megszenteltetünk az igazság által. »Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta« (Jn 13,10). Minden hívő egyszer s mindenkorra megfürdött az »újjászülő és megújító fürdőben« (Tit 3,5), ezt nem kell megismételni. Mindazok, akik Istentől születtek, soha nem veszhetnek el, mert örök életük van (Jn 10,2-29). Egyszer újonnan születtünk, és ez nem történhet meg második alkalommal. Ha elbukunk és vétkezünk, nincs szükségünk újabb és újabb megváltásra. De ítéljük meg magunkat az Ige alapján. Ez felelősséget jelent, mert Isten akarata, hogy megszentelődjünk (1Tesz 4,3). Ne feledjük, ebben a földi életben sohasem érünk el olyan magasztos állapotot, vagy szerzünk olyan tapasztalatokat, hogy becsületesen elmondhassuk: »Többé nincs szükségem az Ige fürdőjére, hogy megtisztítson!« (vö. Zsolt 119,11).” Kedves Olvasóink, szívből kívánunk áldott, örömteli ünnepeket! Emlékezés (Ézsaiás 53,3) Szentséges, isteni színed előtt állok, és döbbenettel emlékezem. Jót keresek magamban, nem találok, Rád tekintek, Tebenned meglelem. Utált, az emberektől elhagyott voltál, s Te már akkor szívből szerettél. Betegségedben énhozzám lehajoltál, Uram, én voltam, akiért szenvedtél. Eltakartam arcomat előled, bűneim torzképét rajtad láttam. Nem akartam hallani felőled, de tétovázva, keresztednél megálltam. Te akkor is csak velem törődtél; „Atyám, bocsásd meg nekik a bűnt!” Mártírként sötét halálba mentél, s akkor, a két nap, örökkévalónak tűnt. Harmadnapjára meglett a csoda, utált arcod ragyogóvá vált, többé nem köthet gúzsba kaloda, kínszenvedésed legyőzte a halált. Szentséges, isteni színed előtt állok, és örvendezve emlékezem. Jót keresek magamban, nem találok, Tebenned, szeretetedben meglelem. Zsejki Irén 2016. évi 1. szám 3

[close]

p. 4

Jelenések könyve 22. rész, 20. vers „Bizony, hamar eljövök!” Kedves Misszió Barátok! Cikkünk címe a Biblia három utolsó szava, amely a mennyből hangzott el a Földön levőknek. Jézus Krisztus mondja ezt az örökkévalóságból a ma élőknek. Ezek olyan szavak, amelyeknek minden bibliaolvasót – minden időben, minden helyen és minden népben – buzdítaniuk kellene gondolataikban és életvitelükben. Jézus Krisztus háromszor mondja ezeket a szavakat utolsó üzenetében: „Hamar eljövök!” kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12). Jézus Krisztus ebben az évben is felszólít bennünket, hogy életünk minden területén istenfélően éljünk, és vállaljuk azt a feszültséget, hogy Ő ma még nem úgy van jelen köztünk, ahogy azt mi kívánnánk. Azonban el fog jönni, egészen biztosan! Hamarosan! A bibliai kérdés Jézus ezt a bibliai gondolatot mindenki számára eldöntendő kérdéssé teszi. Ezért zárja egy szenvedélyes felhívással: „És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit” (Jel 22,7). Igen, létezik időtlen igazság! Hogy mit is jelent számunkra istenfélőn élni, az 2016-ban is a Bibliával való bánásmódunkban mutatkozik meg. Gyülekezeteink és missziónk programját Jézus Krisztus figyeli és meg is ítéli aszerint, amilyennek tartja: „Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök!” (Jel 22,18-20) Jézus követőiként nehéz idők várnak ránk. Isten szilárd ismerete nélkül, és ha cselekedeteinket nem a Szentírásra, mint kötelező mértékre alapozzuk, akkor ezekre a nehéz időkre nem vagyunk felvértezve. Egyedül a Biblia az a fundamentum, amelyre hitünket és életünket alapozhatjuk. Nagyon szomorú, hogy minden korban vannak keresztyének, akik a tévedhetetlen Isten Bibliában adott kinyilatkoztatásait nem fogadják abszolút Bizony Mi vár ránk a 2016-os évben? Mindegy, milyen híreket fogunk hallani: Jézus Krisztus jönni fog! Az olyan témák, mint a terror, menekülthullámok, katasztrófák és háborúk határozzák meg a mai világ híradásait. Azonban nincs annál unalmasabb, mint egy tegnapról szóló újság. Keresztyének, akik olvassák a Bibliát, már ma látják a holnap legfontosabb hírét: Jézus Krisztus újra el fog jönni! A „bizony” nem azt jelenti, hogy ez mindenkinek jó lesz. Ez csak egy meghatározott csoport számára lesz jó. Ez csak azoknak reménysége, aki elfordultak a bálványoktól, hogy Jézus Krisztushoz térjenek, és várják Őt (1Tesz 1,9-10). A misszió mentési megbízatás. Ezért a missziós munkának kell a legsürgetőbb feladatnak lennie ezen a Földön az új évben is az Úr Jézus Gyülekezete számára, amíg Jézus Krisztus eljön! Hamar eljövök „Hamar eljövök!”– mondja Jézus Krisztus az Ő Gyülekezetének, amelyet minden korszakban kívülről szorongattak és sarokba állítottak. A világ nem viseli el, hogy vannak olyan emberek, akik Jézus Krisztust és az Ő beszédét mindennél jobban szeretik. Ezért mondja Isten világosan az Ő beszédében számunkra: „De mindazokat, akik 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

igazságként. Pál apostol várakozása 2016-ban is aktuális, aki 2000 évvel korábban ezt írta barátjának, Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől!” (2Tim 3,1-5) Az a kívánságunk, hogy változatlanul ragaszkodjunk mindahhoz, ami missziónkat (MSOE) 112 éven át megtartotta a világban és a keresztyénségben zajló minden krízis ellenére. A Bibliához, Isten beszédéhez való hozzáállásunk, számunkra létkérdés. Az Isten szavának tévedhetetlen igazságától való eltérés kétségtelenül szellemi (lelki) elerőtlenedéshez vezet. „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent Írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3,14-17). Bátorító számunkra, hogy a misszió sok barátjával közösen megállapíthatjuk, továbbra is feladatunk, Isten tökéletes szavának továbbadása a népeknek, mert ez válik Isten dicsőségére. Friedemann Wunderlich (Lukács 12, 40) Urunk azt parancsolja, hogy legyünk készen, és várjuk Őt. Ne olyan Krisztust várjunk, aki még mindig tehetetlen kisgyermek, aki nem nőtt meg 2000 év alatt, hanem olyat, akinek „adatott minden hatalom mennyen és Földön” (Mt 28,18), aki hamar eljön. Nem tudjuk, hogy mikor hangzik fel az Urunk érkezését jelző harsonaszó, de készen várjuk. Számunkra ez nem fenyegetés, hanem áldott biztatás: „Légy készen, mert ma itt lehet az Úr!” Várod-e Őt? Tudod-e, hogy felelned kell neki arról, hogyan éltél, és mit tettél azzal, amit rád bízott? Lukács evangéliumában (12,42-47) két szolgáról olvasunk. Egyik várja urát, égő méccsel virraszt az éjszakában; a másik nem törődik azzal, hogy ura megérkezhet. Azt gondolja, megállt az óramutató, pedig az Úr közel! A végső szó e világon mindig Krisztusé. Hűtlen, szívtelen szolgák gyötörhetik népünket, gondolhatják, hogy övék a ház, de mi tudjuk, hogy minden a ház gazdájának a tulajdona, és számon kéri vagyonát. Ezért légy hűséges szolga! Nézd csak a hű szolgát, milyen bölcs! Kezében a kincstár kulcsa. A szolgák munkája és kenyere az ő hűségére van bízva. Tudja, hogy semmi sem az övé. „Mid van, amit nem kaptál?” – mondja Pál apostol (1Kor 4,7). A hívő ember készülődése: felkészülés. A hit hűséges embere mindig indulásra készen áll. * Ezért légy hű az Ige iránt! Olvasd, szeresd, tanulj belőle! * Az Ige szavaira válaszolj imádsággal! Légy hűséges imádkozó! * Azután légy hűséges a bizonyságtételben! Ez nem könnyű, de kitartással sikerülhet. * Légy hűséges minden lépésedben, jártodban, keltedben! Ez hiteles kiegészítője hited hű megvallásának. * Ha szenvedés érne, ne feledd, a szenvedés mindig a hűség árnyéka. Isten hű – és Isten boldog, ha gyermekei hasonlítanak hozzá. Ezért légy hűséges mindhalálig! Légy készen, mert amikor nem is gondolod, akkor jön el az Embernek Fia… Vida Sándor Ima Az ima a szív vágyódása, őszinte, rejtett vagy nyílt, remegő lélek mozdulása, mit titkos tűz hevít. Az ima olyan egyszerű beszéd – a gyermek is rátalál –, mégis feljut, Uram, eléd, himnuszként mennybe száll. J. Montgomery (Ford.: Kovács Andrásné) 2016. évi 1. szám 5

[close]

p. 6

GYÓGYULÁS KOZMIKUS ERŐK ÁLTAL? Ismét egy amerikai áramlat söpör végig Euró­pán. A 80-as évek közepén kezdték meg a kristályban hívők győzelmi menetüket a „felvilágo­ sult” nyugaton. Így pl. a berni drágakővel gyó­gyító E. von Siebenthal, aki 1989 óta kb. 200.000 példányban adta el erről a témáról szóló könyvét. „Az elképesztő könyvsiker mögött a svájciaknak az alternatív és ezoterikus gyógy­ ászat iránti titkos szenvedélye rejlik.” (Sonntagszeitung 1994. dec. 27.) akasztva, akár mint az ún. csakrákra (ezoterikus energiaközpontokra) helyezett gyógyeszközöket; vagy a lakásukban állítják fel őket, vagy masszázs gyanánt alkal­mazzák? A fent említett „drágakőgyógyász” ezt írja: „Újra meg újra ezt kérdezik tőlem: »Mit csinál ez a kő?« Nos, nem a kő »tesz« vala­ mit, hanem mi magunk teszünk valamit a kő­vel, mégpedig annak jó rezgéseit örömmel és optimizmussal felfogjuk, hogy ezáltal vissza­ nyerjük testi és szellemi egyensúlyunkat, és meggyógyuljunk bizonyos betegségekből… A szerencsekő az a kő, amelyet – jó kívánságok kíséretében – ajándékul kapunk vagy adunk. Ez a kő azután »jó szellemmé« válik, aki tu­lajdonosát szüntelenül kíséri és vigasztalja… Tehát lehet ezeket a köveket szeretni, megcsodálni, felhasználni, hogy vissza­ nyerjük életörömünket és belső harmóniánkat. Bennük hinni pozitívum, semmiképpen nem babona…” De hogyan értsük a gyémántok „gyó­ gyító erejének” alább következő, megdöbbentő leírását? „A gyémánt az igazi mester-gyógyász… Megtanít bennünket arra, hogyan válhatunk legyőzhe­ tetlenné, de ugyanúgy felhívhatja figyelmünket a hibáinkra és gyenge pontjainkra is.” (E. Schaufelberger-Landherr) Gyógyíthatnak-e a drágakövek? A drágaköveknek és kvarckristályoknak mindig is gyógyhatást tulajdonítottak, a sámánok és a va­rázslók kultikus eszközei közé tartoztak. Miután már az aztékoknál, inkáknál, in­ diánoknál és az egyiptomiaknál is nagy szerepet játszottak mint szerencsét hozó és gyógyító eszközök, reneszánszukat élték a kö­ zépkori Európában is (pl. H. von Bingennél). „Mint jelkép, amulett és talizmán – mondják a drágakővel gyógyítók –, már önmagukban védelmet nyújtanak, elhárítják a bajt, és óvják az egész­séget. Tudományos módszerek­kel ugyan még nem lehet megmagyarázni a gyógyító drá­gakövek hatását, de gyógyhatásuk vitat­ hatatlan.” Hogy a Bibliában is szó van drágakövekről, pl. a főpap melltábláján (2Móz 28,39) és az „új Jeruzsálem” falain (Jel 21,18-21), annak ehhez semmi köze. Mert a Biblia sehol nem ír a drágakövek gyógyító erejéről. A kristályok vagy (drága)kövek éppúgy Isten csodálatos, te­ remtett világához tartoznak, mint az arany és ezüst. Nem tartalmaznak isteni gyógyító erőt, még kevésbé okkult terheltségeket. Aki ennél többet ígér, azt – mi európaiak – úgy tekintjük, mint aki a babona légyfogójához ragadt. Valóban ijesztő, mennyi mindent akarnak elhi­ tetni velünk az ún. „drágakőgyógyászat”-tal foglalkozó könyvek! Csakhogy: óvakodjunk attól, hogy a mágikus praktikákat és energiákat könnyelműen kipróbáljuk, vagy velük kísérle­ tezzünk! A drágakövekben hinni: babona A drágakőgyógyászok médiumerőket használnak, mert ha valaki nem hisz a „csodálatos” kozmikus erőkben, amelyek a kövekben lakoznak, akkor azok elveszítik hatásukat. Ezért rá akarják venni a páciensüket, hogy tudatos akarattal nyissák meg magukat ezek előtt a „kozmikus erők” előtt, azaz: hig­ gyenek Hogyan működnek ezek a kövek? Mi az, ami oly „vitathatatlanul” működik a „gyógyító kövek” használatakor? Mi történik, amikor asztrológiai kritériumoknak megfele­ lően drágaköveket alkalmaznak, akár taliz­ mánként magukra 6 Vetés és Aratás

[close]

p. 7

bennük. A Biblia ezzel kapcsolatban óva int bizonyos démoni lényektől, amelyek „a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei” (Ef 6,12). Mert valójában ezek azok az állítólagos „jó szellemek”, akik gazdájukat szüntelenül kísérik és vigasztalják. A Biblia tiltja a mágia és babona minden formáját. „Ne legyen köztetek… varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! ... Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik…” (5Móz 18,10-12; vö.: Jel 21,8; 22,15) Isten pedig sokkal többet kínál annál, minthogy önszuggesztió által „gyógyuljunk meg” halott kövek segítségével, és óv attól, hogy a mágikus energi­ ákkal veszélyes játékot űzzünk. Egyedül Ő, életünk Teremtője az illetékes arra, hogy szá­ munkra gyógyulást és üdvösséget adjon. Ahogy a drágakő-terápiát tanulmányoztam, egyre világosabban láttam: aki nem a Biblia élő Istenében hisz, az egyáltalán nem hitetlen, sőt, hajlamos arra, hogy mindenben higgyen (vö. Róm 1,21-23). A drágakövekben való hit babona. A babo­ nát pedig csak igaz hittel lehet legyőzni. Az igaz, és biblikus gyakorlatban megnyilatkozó hit legyen a mi életünk valóságos segítője minden időben. „Éppen azért legyetek éberek … vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Ef 6,18b.13). J. Neidhart „…mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre…” (2Tesz 2,13) Amikor a gyermekeink még kicsik voltak, gyakran imádkoztunk együtt esténként. Ilyenkor leültem az ágyuk szélére, és beszélgettem velük. Emlékszem, hogy egyszer ezt mondtam Liza kislányunknak: „Ha sorba állítanák a világ összes 4 éves kislányát, én a sor mentén járkálnék, és téged keresnélek. Miután végigmentem az egész soron, téged választanálak ki, hogy az én kislányom légy.” Ettől mindig széles mosoly jelent meg Liza arcán, mert tudta, hogy nagyon szeretem. Ilyen mosolyt fakasztó valóság számunkra is, ha arra gondolunk, ahogyan minket a világegyetemet teremtő Isten szeret: „…mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva… ” Az idők kezdete előtt azt akarta, hogy sajátjaként alkosson meg bennünket. A Szentírás közli velünk a csodálatos valóságot, hogy nem a saját jóságunk vagy érdemeink által választott ki minket, hanem szeretetből. Ez nagyszerű hír! Mi vagyunk, „akiket szeret az Úr” (13. v.), és örülünk annak a kiváltságnak, hogy családjához tartozhatunk. Ez a sugárzó igazság töltse meg életünket alázattal és hálaadással. „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket,…erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” (16-17. v.). Mennyei Atyánk azért választott ki téged is, hogy szeressen, és családjának hálás tagja legyél! Joe Stowell „A gyengeséget nem lehet fegyelmezni, de a megtűrt bűnt fegyelmezni kell. Aki megtűri a bűnt, az elengedi a közösséget. Hol a határ a bűn és a gyengeség között – kényes kérdés. A gyengén segíteni kell.” Dr. Kiss Ferenc prof. (Mézcseppek – Evangéliumi Kiadó) 2016. évi 1. szám 7

[close]

p. 8

1. Az Úr Jézus a pusztában „Akkor elvitte Jézust a Szellem a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Mt 4,1). Miért a Szent Szel­ lemnek kellett Jézust belevinnie egy ilyen harcba? A kísértés azért volt szükséges, hogy bemutassa erkölcsi fel­ készültségét az Atya által rábízott munka el­ végezésére, ami­ ért a világra jött. A „kí­ sértés” szónak a gö­ rög nyelvben két jelentése is van: „megpróbálni vagy bi­ zonyítani” (2Kor 13,5; Zsid 11,17); „gonoszra csábítani”. Az Úr Jézus­ nál az utóbbiról szó sem lehetett. Miután negyven nap és negyven éjjel böj­ tölt, végül megéhezett. A Szentírásban a negyvenes szám gyakran a kipróbálásra utal. A kísértő ezt a lehetőséget akarta kihasználni. Így szólt Jézus­ hoz: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak ke­ nyérré” (Mt 4,3). Emberileg szólva jogos lett volna, hogy Jézus végre egyen. De ez a kijelentés: „Ha Isten Fia vagy”, elsősorban nem kétséget foglal magába, hiszen a kísértő tudta, hogy Ő kicsoda, hanem ezt is jelenti: „Mivel Te vagy az Isten Fia…” Ezt az ördög is tudta az Úr Jézusról, hiszen az Atya kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17). Az ellenség azt akarta elérni, hogy Jézus gyakorolja isteni ha­ talmát éhsége csillapítására, és ha ezt megteszi, engedetlen lett volna Istennel szemben. János apostol ezt a test kívánságának nevezi: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, … nem az Atyától, hanem a világtól van” (1Jn 2,16). A mi kísértésünk is abban van, hogy termé­ szetes vágyaink szerint élünk, a kényelmes utat választjuk Isten igazságának keresése helyett. Az ördög ezt mondja: „Végül is élned kell, igaz?” A Sátán stratégiája mindig ugyanaz. Vágyat ébreszt: „…csábítja a szemet…” Kételke­ dést ébreszt: „Csakugyan azt mondta Isten…?” Megtéveszt: „Dehogy haltok meg!” Engedet­ lenné tesz: „…szakított a gyümölcséből…” (1Móz 3,1-6) A kísértésben szeretünk a körül­ ményekre hivatkozni, holott a hiba bennünk van. A kísértő ismeri a gyenge pontjainkat. Tudja, mi­ ben tud elbuktatni, tőrbe csalni. Ismernem kel­ lene, mikor és hogyan érhet kísértés. Szá­ molnom kell testi és lelki állapotom­ mal: fárad­ tság, magány, tétlenség: „Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz” (Péld 4,26). Lehet győzni a kísértés felett? Igen! „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek…” (Jak 4,7). „Öltsétek magatokra Is­ ten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Ef 6,11). Az Úr Jézus Isten Igéjével válaszolt a kísér­ tésre: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szá­ jából származik” (Mt 4,4). 2. Jézus emberközelben Az Úr a megdicsőülés hegyéről jött le, amikor egy embertömeggel talál­ kozott. A sokaságból valaki szólt hozzá, akinek a fiában egy néma szellem (démon) volt, amely kínozta. Az apa azt mondta Jézusnak, hogy a ta­ nítványai nem tudták kiűzni, de: „ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és se­ gíts rajtunk!” (Mk 9,22-23) A kérdésben tulajdonképpen az hangzott el, hogy Jézus tud-e valamit tenni, van-e hatalma rá? Az Úr így vála­ szolt az apának: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,22-23). Tehát nem az a kérdés, hogy képes-e meg­ gyógyítani a fiút, hanem az, hogy az apa képes-e hinni. Jézus itt is Isten Fia volt, akinek minden hatalom megadatott. Egy másik alkalommal Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menje­ nek át előtte a Galileai-tenger túlsó partjára. Közben nagy vihar támadt, és veszélyben volt az életük. Haj­ naltájban hozzájuk ment az Úr a tengeren járva. A tanítványok megrémültek, mert azt hitték, kísértetet látnak. De Jézus megszólalt: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter ekkor így szólt: „Uram, ha Te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen” (Mt 14,28). Könnyen félreérthetjük Péter szavait, mintha kételkedne, hogy ki az, aki a vízen jár. De itt inkább a bizalmat láthatjuk Péter kérésében. Mire Jézus így szólt: „Jöjj!” Amikor Péter a tekintetét levette az Úrról, a hullámokra nézett, és süllyedni kezdett, majd fel­ kiáltott: „Uram, ments meg!” Az Úr megmentette, 8 Vetés és Aratás

[close]

p. 9

és ezt mondta: „Kicsinyhitű, mi­ ért kételkedtél?” Amikor az Úr beszállt a ha­ jóba, a tanítványok leborultak előtte, és így szóltak: „V alóban Isten Fia vagy!” (Mt 4,22-33) Életünk hullámai magasra csap­ hatnak, de a legnagyobb viharban is ott ragyog felettünk Isten Fiának arca. A kérdés, felismerem-e. Vagy azt kiáltom: „Uram, ha Te vagy, miért ép­ pen engem érnek a bajok?” Pedig tudom: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod” (Zsolt 139,5). 3. Jézus a kereszten Az Úr Jézus elindult, hogy befejezze földi kül­ detését, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a Te Fia­ dat, hogy a Fiú is megdicsőítsen Téged.” „Én megdicsőítettelek,… elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíz­ tál…” (Jn 17,1.4) A vád az volt Jézus ellen, hogy Isten Fiának tartja magát. Az ítélet kereszthalál. A katonák elvitték, megverték, és a tömeggel együtt kigú­ nyolták, arcul ütötték, leköpték… A főpapok és írás­ tudók is csatlakoztak a gúnyolódókhoz. De Jé­ zus megbocsátott azoknak, akik megfeszítették, és a halála előtt még a családjára is volt gondja: „Asszony, íme, a te fiad!” (Jn 19,26) A vele együtt megfeszí­ tett két gonosztevő közül az egyik ezt mondta neki: „Nem Te vagy a Krisztus? (Ha Isten Fia vagy...) Mentsd meg magadat és minket is!” (Lk 23,39-43) A másik lator viszont kegyelemért kiáltott, amelyet meg is kapott. Ezután sötétség vette őket körül, mert ez a sö­ tétség órája volt. Jézus felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) És el­ hangzott a végső szó: „Elvégeztetett!” (Jn19,30) A templom kárpitja felülről lefelé kettéhasadt, és rengett a föld. A százados és akik vele őrizték Jézust, megrémültek és így kiáltottak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”(Mt 27,54) Jézus már a tanítványainak megmondta, hogy sokat kell szenvednie. Szenvedett a pusztában, a Gecsemáné-kert­ ben, szenvedett a verésektől, szenvedett a ke­ reszten: „…betegségeinket viselte, a mi fájdal­ mainkat hordozta” (Ézs 53,4). „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen min­ ket...” (1Pt,3,18) Mivel az Úr Jézus Krisztus szenvedett ér­tünk, és példát hagyott ránk, tudunk-e mi is szenvedni érte? Pál és Szilász kalodába zárva börtönben voltak, mégis tudtak imád­ kozni, és énekkel ma­ gasztalták Istent. Hogy életünk sugárzóvá váljon, ahhoz szüksé­ gesek a szenvedések. De hogy ezeket ne csak elviseljük, hanem hasznosak is legyenek, szükséges, hogy az Úr Jézus Krisztussal igazi közösségben éljünk napról napra. „Mert… a jelen szenvedései nem hasonlít­hatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8,18). „Mert a mi pilla­ natnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez ne­ künk” (2Kor 4,17). Soproni János (Részlet) ... Kitárom ablakom, szobám is töltse be Húsvét reggelén az Élet lehelete: Hallom a természet diadal-énekét, Látom virágszirom-zászlók víg lengését. Csodálatos reggel, Terád emlékeztet, Drága Uram, Jézus, Te Örök Szeretet! Adtad a tested, hogy keresztre feszítsék, Kínok közt haltál meg, önként bűneinkért. … A jövő számomra a feltámadásod, Végső cél előttem a Te kitárt karod, Mert hiszem és vallom, énértem is tetted, Lángol is a szívem örökre Teérted. Szívemből köszönöm Neked a Golgotát, Az értem is véghezvitt hatalmas csodát, A világot megmentő váltságművedet, Az élet leheletét: „ELVÉGEZTETETT!” Sas Piroska (Bátyú, Kárpátalja) 2016. évi 1. szám 9

[close]

p. 10

Isten szíve szent Fiában bűnösökért él, dobog, Ő teremtett eget, Földet, Bolygónk általa forog. Az Ő szíve, egyetlen szív, mely ártatlan, bűntelen, embervilágunkért dobog, mely önző és szívtelen. Isten szíve itt a Földön Fiában volt látható, embertestben élt közöttünk a világot Alkotó! Ó, borzalom! Teremtőjét, a teremtmény ölte meg! Láttán az ég elsötétül, reped szikla, s föld remeg! Isten szíve, bár elvérzett értünk, ott a Golgotán! Ám újra él! Háromnapos sötét, síri csend után! Isten áldott szíve tárva, bűnbánókat várja rég, hála, hogy szíve feléjük, kegyelemből, nyitva még! Isten szíve szent Fiában földre jött s majd mennybe szállt, bűn honából oda várja minden megváltott fiát! Pecznyík Pál Mindaz a sok, kimondhatatlan szen­ vedés, amelyet a gyűlölködő és elva­ kult emberek az Úrnak okoztak, mes­ sze elmaradnak attól, amit Őneki akkor kel­ lett elhordoznia, amikor sötét­ ség borult a világra 3 óra hosszáig. Mint Isten Báránya, bűnné tétetett, és egyszerre volt bű­ nért való és engesztelő áldozat is a bűneinkért. Hogy ekkor mit érzett szent szel­ leme és lelke, az számunkra titok marad, de egy bizonyos: elvállalta és átélte a bű­ neinkért járó ítéletet. A halál éjszakája vette körül, meg­ bűnhőd­ ve vétkeinkért, némán, Istentől is elhagyatva hor­ dozta el azt, amit nekünk kellett volna. „Három óra tájban Jézus hangosan felkiál­ tott…” Amíg csak az emberektől szenvedett, egy szót sem szólt; most azonban hangos kiál­ tással fe­ jezte ki kimondhatatlan nyomorú­ ságát. Mindezidáig így szólította meg Istent: „Abba, Atyám”, „Atyám”, „én Atyám”, most azonban a sötétségből így szólt a kiáltás: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el enge­ met?” A szent Isten kénytelen volt elhagyni, hiszen „az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért” (Ézs 53,6). És az Úr Jézus „miértje” hallatán mind­nyájunknak a porba kell borulnunk: „Ő bűn­ hődött, hogy nekünk békessé­ günk legyen...” (Ézs 53,5) Csak némán állunk, hiszen nem követhetjük Őt ebben a szenvedésben, legfeljebb így ki­ álthatunk: „Áldunk Téged, megölt Bárány, ki elhordoztad bűneinket!” H. G. „A szenvedés sötét éjében felragyognak az isteni ígéretek csillagképei.” C. H. Spurgeon 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

„Ha valakit szívből szeretünk, nem találhatunk kedvesebb időtöltést, minthogy vele foglal­ kozzunk. Így van ezzel minden keresztyén, aki szereti az Úr Jézust. Minél többet fedez fel az Ő lényéből, annál mélyebb és tisztább lesz az öröme az Úrban, és annál készségesebben szolgálja és tiszteli Őt.” (D. Boddenberg) Az év első napjaiban eldöntöttem, hogy egyre jobban elmélyülök az Úr Jézus megismerésében a Bibliát és a keresztyén irodalmat olvasva. Az Ő nevei, jelzői, szépsége, kincseket hordoznak magukban! Miért ne kutatnám fel azokat?! Ki az, és milyen Ő, akit én szeretek, és ki az, aki úgy szeret, mint Ő?! Egyik énekíró „páratlan, sen­ kihez sem hasonlítható, dicső Úr”-nak nevezi Jézust (G. Schnitter). Valóban ezt bizonyítja a Szentírás és az igaz keresztyének sokasága. A következő idézetek híres emberektől származ­ nak, akik felismerték Jézus Krisztus értékét az emberiség történelmében. (Kolossé 1,26-27) Kedves lélek, ki eddig Jézusról hallgattál, most jól figyelj, és gondolkozzál! Jézus Krisztus – titokban jött e földre le? Nem – próféták megírták előre. Jézus Krisztus – titokban született? Nem – csillag jelezte, angyal hirdette. Jézus Krisztus – titokban keresztelkedett? Nem – a Jordán partján galamb repdesett. Jézus Krisztus – titokban tanított, gyógyított? Nem – bejárt városokat, országot. Jézus Krisztus – titokban szeretett? Nem – halála előtt is imádkozott éretted. Jézus Krisztus – titokban szenvedett? Nem – hangosan kiáltotta: „Elvégeztetett!” Jézus Krisztus – titokban halt meg? Nem – hisz gyászolta az egész természet. Jézus Krisztus – titokban támadott fel? Nem – hisz megjelent az övéinek. Titokban, mondd, titokban? Nem! Nem! Mindenki tudta, látta, hallotta… Nem titokban! És még egyszer el fog jönni, minden szem meglátja Őt. Majd ítélni fog holtat, élőt igazságban, nem titokban! Ó, mi is lenne, ha Isten Fia titok maradt volna? Mi is lenne, ha Isten előtt engem eltitkolna? Mi lenne, ha engem nem vállalna, ha szégyellne, ha megtagadna? Nem! Ez nála lehetetlen! Mert Ő érettem jött, hogy megkeressen, mert szeretett, nagyon szeretett, mert érettem él, és örökké élni fog nem titkon, nem titkon! Ezért hiszem, élem, vallom, a Tied vagyok, a Tied, Jézusom, nem titkon, nem titkon! Anna Mária Seidel Anna Mária Seidel Jézus egyszer megkérdezte a tanítványait, kinek mondják Őt. „Ők így válaszoltak: »Né­ melyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek … vagy valamelyik prófétának.« Erre megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek mondotok engem?« Simon Péter megszólalt és így felelt: »Te vagy a Krisz­ tus, az élő Isten Fia.«” (Mt 16,13-16) Évszázadokon át gyűltek a történelmi doku­ mentumok, amelyek tanúbizonyságot tettek Jézusról. Már az 1. században Josephus Flavius zsidó történész így erősítette meg, hogy milyen hatást tett Jézus Krisztus a követői szívére és lelkére: „Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember… Ugyanis csodákat művelt és tanítot­ ta az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot, és sok zsidót és görögöt megnyert.” Flavius Claudius Julianus (római császár) a perzsákkal vívott egyik csatában halálosan meg­ sebesült, és hamarosan meghalt. A keresztyén hagyomány szerint haldoklása közben így kiál­ tott fel: „Győztél, Galileai!” (Vicisti, Galileae!) (Folytatjuk.) 2016. évi 1. szám 11

[close]

p. 12

A mikor beköltöztek a faluba, a gyülekezet­ ben mindenki örült nekik. A falubeliek már an­ nál ke­ vésbé. Amikor végigmentek az utcán, gyanakvóan méregették őket: „Minek jöttek ezek ide, van itt ép­pen elég belőlük. Ezután majd még több lopás lesz.” József ügyet sem vetett a szóbeszédre. „Hadd mondják csak – gondolta –, majd megismer­ nek minket.” És Istentől kapott végtelen türel­ mével to­ vább járta népes családjával élete gö­ röngyös útjait. Józsefék a gyülekezettől nem messze vet­ ték meg a házat. Még igen jó állapotban volt. Örültek is neki, legalább közel van az „imád­ ság” háza, nem kell messzire gyalogolniuk. Nem mintha restelltek volna messzebb is járni, hiszen az Úr Jézusért akár a világ végére is elmentek volna. „Tíz éve már, hogy az Úr kihozott engem a mocsárból, és ezért nem tudok neki eléggé hálás lenni. Azóta is igyekszem mindig Is­ tennel járni, és hűségesen szolgálni, családommal együtt” – mondogatta mindig József. Persze ez a házvétel is nagy szálka volt a falu szemében. Mert „azt a pénzt bizonyára nem tisztes­ séges munkával kereste”. A gyülekezetben viszont mindenki tudta, hogy Józsefék újjá­ születésük óta verítékes munkával kuporgatták össze pénzüket, hogy egy tágas családi házat vehessenek, és beköl­ tözhessenek a faluba. De a legnagyobb tragédiát az öreg szomszéd és felesége látta az új család beköltö­ zésében. „Vége a békességünknek. Nincs más választásunk, el kell mennünk innen máshová. Kovácséknak is éppen cigányoknak kellett eladniuk a házat! Egy ilyen szép házat! Ezek nem fogják megbecsülni, egy év alatt tönkre fogják tenni” – mondták. A költözés óta eltelt jó néhány hónap, de a ha­ talmas kertet mégsem nőtte be a gaz. Így hát az öreg szomszéd hamis prófétának bizonyult, ugyanis jós­lata szerint a gaznak már el kellett volna lepnie Józsefék kertjét. Most éppen az el- lenkezője látszik. Talán még ilyen ápolt, gon­ dozott nem is volt soha. Az öreg szomszéd felesége meg is je­gyezte: – Szó, ami szó, az előző szomszéd idejében nem volt ilyen szép a kert és a ház környéke. – Engem nem hat meg. Kutyából nem lesz sza­lonna, ezt jól jegyezd meg! – legyintett az öreg. Egy teljes esztendő elmúltával, amikor már kez­ dett tavaszodni, az öreg szomszéd egyre többet pa­ naszko­ dott a vesegörcsei miatt. Kórházba került, és a műtét után még jó ideig ágyban feküdt. Emiatt viszont az ő kertjüket benőtte a gaz, mert az asszony nem győzte a sok munkát meg a férje ápolását. Egy napsütötte reggelen József éppen a kertet ka­pálta feleségével és négy lányával együtt. A kerítés túloldalán az öreg szomszéd felesége görnyedezett. – Jó napot! – lépett a kerítéshez József. – Jó napot! – viszonozta a szomszédasszony anélkül, hogy fölnézett volna. – Jó munkát kívánok! – Most gúnyolódik? – Nem gúnyolódom, asszonyom. Látom én, hogy sok a munka. Átmegyünk segíteni… A szomszédasszony erre fölegyenesedett, és most elő­ ször nézett József őszinte, kérlelő szemébe. – No jó...! Nem bánom..., jöjjenek! Kisvártatva az új család már a szomszédságban szor­ goskodott. Még munkakezdés előtt a csa­ ládfő így szólt népes családjához:„Most úgy dolgozzunk, mintha a jó Isten kertjé­ ben lennénk!” A szomszédasszony közben bement az urához, és örömmel újságolta az új szomszédok segítségét. És hogy mégiscsak jó emberek ezek... Az öreg sem beszélt már úgy, mint régen. Gonoszkodó jég­ szíve egy csöppet kiengedni látszott. Egy csé­ sze teával a kezében a kertbe néző ablak elé költözött, és onnan bámulta serénykedő szomszédjait. – Menj ki hozzájuk, lassan már végeznek – for­ dult a feleségéhez. Az asszony kiment a kertbe. 12 12 Vetés és Aratás

[close]

p. 13

– Nézze meg, szomszédasszony, jó lesz így? – kérdezte József. – Ó, hogy jó lesz-e? – nézett szét örömmel az as­ szony. – Maguk ezt olyan szépen rendbe hozták. Persze, hogy jó lesz! Mivel tar­ tozunk? – Nem tartoznak semmivel. Viszont, ha le­hetsé­ges, szeretnénk meglátogatni a beteget. Az asszony nem válaszolt. Besietett a házba, de hamar vissza is jött: – Jöjjenek be! József talán a templomba se ment volna be olyan tisztelettel, mint ahogy most az ajtón belépett. Az öreg szomszéd az ágyban feküdt, hátát két nagy párna támasztotta. – Foglaljanak helyet! – mondta. A vendégek óvatosan ültek le az ülőalkalmatosságokra, az apa szigorú tekintetétől kísérve, nehogy baja es­sék valami­nek. Jó ideig nem szóltak egymáshoz. – Kedvesek, hogy bejöttek hozzám – törte meg a csendet az öreg. – Tudja, szomszéd, Jakab apostol azt írja a Szentírásban: „Tiszta és szeplő nélkül való is­ ten­ tisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglá­ togatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorú­ ságukban.” Megengedi, hogy imádkoz­ zunk? – Imádkozzanak! – mondta a házigazda kissé bizonytala­nul. Ezután József és családja a beteg ágya köré térdel­ t, és egyenként könyörögtek Istenhez, hogy minél előbb épüljön föl a beteg, és ismerje meg Krisztus szeretetét. A beteg először derült ezen, de a szomszédai szeméből sugárzó szeretettől kissé za­varba jött. Majd lassan lehajtotta a fejét, és a takaró alatt óva­ tosan összekulcsolta az ujjait. Lejegyezte: Szegedi Kovács György Atyám, ne fond karod nyakamra, lágy ölelése fojtogat: lehervadt régen orcám hamva, tartsd vissza most a csókodat – mert vétkeztem Te ellened, nem vagyok többé gyermeked! Koldus vagyok, rongyos ruhájú,  pazarló, léha, sőt vak is.  Nem illet engem, csak a vályú, megelégedném azzal is.  Hagyd most a régit, fényeset – leszek legkisebb béresed. Kiadtad már a rám eső részt, nem jár nekem több semmi más. Hogy ínséget láttam s törődést, csak én, csak én vagyok hibás. Eltékozoltam jussomat, mindent, mit név és otthon ad.  Ujjamra mégis gyűrűt húzol? Díszesre váltod rossz gúnyám? Szíved szerelme most is unszol sok bánatjárta év után? Ó, szív, atyai szív, örök! Eléd roskadva megtörök. Nagyobb a szíved, mint a vétkem, mint saját keblemben a vád. Kivet mindenki, szomjan-étlen, Te vagy most egyetlen barát. Magam utálom, más kerül. Te szeretsz híven, egyedül. Atyám, ölelj hát, csókold orcám, édes, akár bocsánatod. Kit visszavártál, bűne harcán fiad meghalt s feltámadott. Ó, hív a ház! – add a sarut: Ki elveszett, ma hazajut. Ismeretlen szerző Akartok tapasztalatot szerezni? – Segítsetek másokon! Akartok növekedni a kegyelemben? – Segítsetek másokon! Akartok kiszabadulni a csüggedésből? – Segítsetek másokon! C. H. Spurgeon 2016. évi 1. szám 13

[close]

p. 14

A rimátiai J ózsef Azzal szolgálni, ami a rendelkezésünkre áll Ézsaiás próféta által Isten kijelentette, hogy Krisztus, a halálát követően gazdagok kö­ zött kap majd sírt. Miután tehát Isten Fia a kereszten az éle­ tét adta váltságul a bűnösökért, eljött József Arimátiából, és beteljesítette a próféciát (Ézs 53,9). sága abban is megmutatkozik, hogy sziklából vágatott ki magának saját sírboltot. Ezzel eljutottunk oda, hogy mit is tett József ebben a történelemformáló időben. Tanulhatunk általa! József tette Mint tanácsadónak, Józsefnek belépési joga volt Pilátushoz, a római helytartóhoz. Ezért volt lehetősége Pilátust felkeresni, és Jézus testét elkérni. Ennek ellenére a Szentírás ezt bátor eljárásnak tartja, hiszen József ezzel a tettel az elvetett, gyalázatosan kivégzett Jézus mellé állt a római helytartó előtt. Pilátus odaadta neki a testet, amelyet József ezután levett a keresztről, „gyolcsba göngyölt, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba…” (Lk 23,53). Ez minden, amit József tett. Ez az, ami látható volt, és amivel Isten eszközévé vált. Ki volt az Arimátiából való József? Mind a négy evangélium tudósít minket arról, hogy Üdvözítőnket arimátiai József temette el. Ha valaki ezeket a tudósításokat összehasonlítja és egymás mellé rendezi, a következőket tudhatjuk meg erről a személyről: Máté úgy írja le őt, mint egy Arimátiából való gazdag embert, „aki maga is tanítványa volt Jézusnak” (Mt 27,57). Márk azt írja, hogy József a nagytanács tekintélyes tagja volt, „aki maga is várta Isten országát”. Márk szerint bátor cselekedet volt Pilátushoz bemennie Jézus testéért (Mk 15,43). Lukács a nagytanács tagjának nevezi, tudósít származási helyéről és hozzáfűzi, hogy József „derék és igaz férfiú” volt. Lukács is megemlíti, hogy ez az ember „várta Isten országát” (Lk 23,50-51). De hozzáteszi, hogy József nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és nem vett részt a zsidók által elvetett király elítélésében. Jánostól pedig megtudjuk, hogy József titokban volt Jézus tanítványa, mivel „félt a zsidóktól” (Jn 19,38). Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy az Arimátiából való József az akkori Izráel egyik kiemelkedő alakja, hiszen tagja volt a nagytanácsnak (a zsidók legmagasabb törvényszékének). De nemcsak egy közönséges tanácsadó volt, hanem megbízható és hűséges, aki várta Isten országát, és aki Jézusnak (titkos) tanítványa is lett. Tekintélynek örvendett, és életével példát mutatott. És gazdagságán sem csodálkozik, aki ismeri az Írásokat, és bízik Isten ígéreteiben, hiszen Ő gazdag földi áldást ígért a törvényhű izraelitáknak (lásd 5Móz 7,12-16 vagy 28,1-14). József gazdag- Isten a háttérben munkálkodik Ha valaki az evangéliumokban közölt időpontokat a keresztre feszítés napján megfigyeli, megállapíthatja, hogy Józsefnek nem volt 3 órája erre. Délután 3 óra tájban halhatott meg az Üdvözítő. Ezután ment el József Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy Jézus máris halott, ezért hívatta a főemberét, hogy járjon utána, valóban halott-e Jézus (Mk 15,4445). Ezt követően ajándékozta Józsefnek a testet. Ezután vásárolt József finom vásznat, és előkészítette a temetést. Ekkor eljött segíteni Nikodémus, aki mirha és aloé keverékéből készült kenetet hozott, mintegy 100 fontnyi értékben, hogy előkészítsék Jézus testét „illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás…” (Jn 19,39-40). Ezeknek az eseményeknek megvolt a maguk ideje, de este 6-kor eljött a sabbath, ami azt jelentette, hogy addig le kellett zárni a helyet. Ekkor a Szent Szellem meglebbenti a fátyolt, és a bibliaolvasóknak megengedi, hogy mögé vessenek egy pillantást: „Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a 14 Vetés és Aratás

[close]

p. 15

kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt, ott helyezték el Jézust” (Jn 19,41-42). Milyen csodálatos Isten terve! Ott van egy gazdag tanácsadó, aki elkészíttetett magának egy sírboltot, és Isten úgy irányítja a dolgokat, hogy ez a sírbolt közel legyen a Golgotához. A keresztre feszítés napján Józsefnek nem maradt sok ideje, azt is figyelembe véve, hogy általában a megfeszítetteket nem temetik el méltóképpen. Ezt azonban sem József, sem Nikodémus nem hagyta, hogy megtörténjen. A körülmények úgy alakultak, hogy semmi más lehetőség nem adódott, minthogy a mi Üdvözítőnket a közelben fekvő, új sírboltba fektessék, amelyben előtte soha senki nem feküdt. Így teljesedett be Ézsaiás próféciája (53,9): „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után.” Ma is van mindannyiunknak valamije, amit az Úr Jézusnak adhatunk. Ez kis dolgokban is elkezdődhet: * Talán van egy szabad órád, amelyben valakit meglátogathatsz. * Talán van autód? Embereket szállíthatsz vele a templomba, gyülekezetbe, előadásokra, konferenciákra vagy az ifjúsági órára. * Ha iskolás vagy, biztosan van néhány szabad heted is a nyári szünidőben. Hasznosíthatod magad az Úr ügyében, nem kell mindig úgy gondolkodnod, hogy egy egész évet szolgálj önkéntes szociális munkásként Istennek. * Van olyan személy a környezetedben, aki már nem képes felkeresni a keresztyén összejöveteleket? Fel tudnád őt keresni, és amit hallottál, továbbadni neki? * Talán különös adottságod van a gyermekekkel való foglalkozásra? Talán lenne lehetőséged gyermekmunkában részt venni, vagy egyszerűen csak besegíteni kisgyermekes családoknál a szülők tehermentesítésére? Tanulság számunkra Az Arimátiából való József aligha tudta, hogy az Ézsaiás 53,9-ben leírtakat neki kell teljesítenie. Sokkal inkább tette ezt az Úr Jézus iránti izzó szeretetéből. Tettét nem hosszas tervezés után valósította meg, egy ember sem * Jó kézügyességgel vagy megáldtudta ennek a napnak a reggelén, va? Hasznosítod ezt mások javára is? hogy a názáreti Jézus délután már halott lesz. Folytathatnánk tovább ezt a lisJózsefnek kevés ideje volt tát. Ha ezek számodra személyessé gondolkozni, azonban kész válnak, biztosan találsz olyan levolt új sírboltját rendelkezésre hetőséget, amellyel az Úr Jézust bocsátani. Szükség volt egy szolgálhatod. sírhelyre, és ahelyett, hogy Uram, szövétnek akarok lenni, hosszan gondolkozott volna Világítani gyertyaként Arimátiai József tettét Isezen, felajánlotta saját sírheAzoknak, kiknek szívében, ten ismertté tette. Feljegyezlyét. Megtette, amit tudott Még él egy szikrányi remény. tette azokat a Szentírásban. ebben a helyzetben. Így mindazt, amit mi MegOtt volt, amikor „haszUram, szövétnek akarok lenni, váltónk iránti szeretetből nálhatták”, és önmagát Melyet nem rejt véka alá senki, a földi életünkben teadta oda az Úr Jézusnak Melynek fényében az emberek szünk, még ha egyszemindazt, ami épp és a Megtanulják egymást szeretni. rűnek és kicsinek tűnik rendelkezésére állt. is, azt Isten komolyan (vö. 2Kor 8,5) Egész Égő szövétnek akarok lenni, veszi, és jutalma nem egyszerűen ilyen, Melegíteni egy élten át, marad el. ha a szív tele van a Hogy a megdermedt szívek Megváltó szereteH. Frisch nyomán Megtalálják végre a Golgotát. tével. Égô szövétnek 2016. évi 1. szám Uram, – ha életem mécse kialszik, Pályafutásom véget ér, Legyek én is olyan szövétnek, Mely elégett másokért. Antal Ferenc 15

[close]

Comments

no comments yet