Vetés és Aratás 53. évfolyam 2. szám

 

Embed or link this publication

Description

A Vetés és Aratás evangéliumi folyóirat 2015. évi 2. száma.

Popular Pages


p. 1

vetés és aratás EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 53. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2015/2 „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.” (Péld 18,10)

[close]

p. 2

Még hull a mag... Még nincs vége, még egyre hull a mag, A gigászi kéz még egyre szórja, A nagy példázat még nem vált múlttá, Mert még nem jött el a számadója, A magvető még egyre szórja… A tartalomból tartalomból Igen, Krisztus szeretete.................................... 4 Ne akadj el!........................................................... 6 Kik a boldogok? – Hálaadás............................ 7 A tiszta élet ereje................................................ 8 Látszat és valóság............................................... 9 Odaszánni magunkat Istennek................... 10 Bizonyságétel: Az utolsó utazás.................. 12 A kereszt útja.................................................... 14 Seprő................................................................... 15 Biztonsági zóna................................................ 17 Gyermekoldalak......................................... 18-19 Hal nélküli halászok....................................... 20 Negyven nap..................................................... 22 Veszed az adást?............................................... 24 Válasz a gyűlöletre.......................................... 25 Justinus vértanú............................................... 26 Gyakran feltett kérdések.............................. 27  Szemfüles oldala........................................ 28-29 Szántóföldek! Ekétlen, vad utak! Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek! Esőre szomjas, kiszáradt rögök, Fájó ugarok, terméketlenek! A példa nektek szól, ti – emberek! A magvető – az Isten! A magot, Az élet-igét még egyre szórja. Hirdettetik az egész világon, Hogy a bűnösnek van Megváltója, Aki a váltságot már lerótta! Odakerült, világ közepére Az Isten oltára, a Golgota! Ahol megbékélt veled az – Isten, Ahol érted halt az Isten Fia, A kegyelem nagy inspirátora, Aki, ha eljő majd az ítélet, Odaáll közéd s az Isten közé: Vérző testével betakar téged, És kezét nyújtja a Bíró felé: – Őt már ne, Uram, már ne sújts felé! – Őérte én a váltságot letettem, Az ő bűneiért szenvedtem én! Őérte Te már elhagytál engem! Ígéreted szerint ő az enyém! Szerető szívedre hadd hozzam én! – Hallod, világ! Neked szól az Ige: Békét kínáló, drága üzenet… Esőre szomjas, kiszáradt rögök! Fájó ugarok, köves, vad helyek! Szántatlan földek! Szívek! Emberek! Lukátsi Vilma 2015/2 (53. évfolyam 2. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás Címlapfotó: Nehézy László 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

KedvesOlvasó! Olvasó! Kedves Általában a nyár a hosszabb utazások ideje. Jó időben szívesebben indulunk el távolabb élő szeretteink, barátaink meglátogatására, pihenésre, testvéri találkozókra. De ha nagyon messzire utazunk, akkor időnként meg kell állnunk, mert elfáradtunk, vagy valamilyen külső akadály kényszerít megállásra. Életutunk is elég hosszú ahhoz, hogy megállókat iktassunk be. Ha munkánk közben saját igényünk szerint pihenünk meg, az kellemes és jó dolog lehet. De előfordul, hogy életünk Ura akkor állít meg bennünket, amikor nem számítunk rá, amikor talán egy sikeres úton „jó széllel” haladunk előre. Ilyenkor talán méltatlankodunk: „Miért én, és miért most?” Úgy gondolom, akár megértjük, akár nem, hasznunkra lesz az Úr Jézus lábánál leülnünk, megpihennünk és hallgatnunk Őt, hogy erőt gyűjtsünk a további úthoz. Eközben a választ is megkaphatjuk a megállítás okára. Néhány példa erre: – el kell foglalnunk az alázat „állóhelyét” (Jak 2,3); – imádnunk és dicsérnünk kell Őt csodáiért (Jób 37,14; Zsolt 135,2-3; 2Krón 7,6); – Ő éppen most akar valamit mondani nekünk (1Sám 9,27; Csel 10,33); – csendre van szükségünk, csendben végzett szolgálatra (Zsolt 134,1); – Ő akar helyettünk megtenni valamit (2Móz 14,1314; 2Krón 20,17); – bizonyságtételre, közbenjárásra akar felkészíteni (Eszt 8,4-5; Jer 7,2; 26,2; Csel 27,24; Ez 22,30); – őrségben kell állnunk (Hab 2,1; Ézs 21,8); – fel kell öltöznünk a harchoz (Ef 6,14-17); – meg akar gyógyítani (Mk 3,3); –„belső szobánkban” személyesen akar válaszolni a kérdéseinkre (Mt 6,6). Ha engedelmesen elfogadjuk életünk megállóit, akkor nem vallunk szégyent, amikor az utolsó megállóban számot kell adnunk önmagunkról: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé…” (2Kor 5,10; Róm 14,10b-12) Füle Lajos (1925 – 2015) Előtted állok itt is, ott is, ha menni kell, ha üt az óra. Név szerint ismersz, szólhatsz most is, kész vagyok a találkozóra. (Előtted állok) Füle Lajos vers- és énekszerző 2015. április 19-én, kilencvenéves korában elment az örök hazába: Túlláthatunk a láthatáron, nem vagyunk az Időbe zárva. Jöttünk az örökkévalóságból, megyünk az örökkévalóságba. (Túlláthatunk) 1972 óta számos verse jelent meg a Vetés és Aratás evangéliumi folyóiratban: Ó, mennyit, mennyit énekeltem, s mennyi ének maradt még bennem! Az ÚRÉ a szöveg, a dallam, ha menni kell, viszem magammal. (Mennyit) Isten Igéjéhez ragaszkodó üzenete, verssorainak szívhez szóló összecsengése megérintette az olvasókat, és hatással volt hitéletükre: Ne vess meg érte: már nem érdekel, hogy amit írok, „irodalom”-e!? Csak arra vágyom – tán elérhetem –, szenteltessék meg így is a NEVE! (Ne vess meg érte!) Több kötetben megjelent verseit olvasva megismerhettük keresztyén életének és reménységének személyes bizonyságtételét is: Fogy már az út, s ha majd végéhez értem, pihenjek el az eszköz örömével, ahogy a lant, amely elhallgat egyszer, ahogy a toll, melyet letesz a MESTER. (Az eszköz örömével) 2015. évi 2. szám 3

[close]

p. 4

Igen, Krisztus szeretete nem enged más választást „Mert a Krisztus szeretete szorongat min­ ket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt min­ denkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki ér­ tük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14-15) J ézus Krisztus mutatta meg, mi is az Isten­ nek odaszánt élet és az iránta való szeretet va­ lójában. Szerette Istent, az Atyát egészen a ke­ reszthalálig. Ez a szeretet látható gondolatai­ ban, szavaiban és tetteiben. Tökéletes szeretete mutatkozik meg a különböző életkörülmé­ nyekből jövő emberekkel való találkozásában is. Krisztusnak ezt a szeretetét minden keresz­tyén megkapta ajándékba a Szent Szellem által, ezért egy keresztyén élete tükörképe Jézusnak. gélium ügyéért. A keresztyénség azt je­ lenti, hogy életemet feltétel nélkül odaadom Jézus Krisztusnak. Semmilyen áldozat nem le­het túl nagy! Jézus bármikor és bárhogyan el­veheti követői életét, mert ez az élet az Övé. A legveszélyesebb tolerancia „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36) Itt Jézus az Isten iránti szeretet legnagyobb harcáról szól. Ez a harc nem kívülről jön, ez minden keresztyén szívében ott van. Jézus egyetlen követőjének sincs joga a békességre, jólétre, egészségre vagy földi szerencsére, amelyek éppen nyugati világunk meghatározói. Aki magában elfogadja a világot, és tolerálja azt, ami abban fontos, az a Jézussal való kö­ zös­ sé­ gen kívül él. Senki sem szeretheti egyidejűleg Jé­ zust és a világot. (Tovább olva­ sásra java­ solt: Mt 6,19-21; 1Jn 2,15-17.) Isten felé irányuló szeretetünk egy folya­ matosan fennálló feszültséghez vezet az énünkkel szemben. Aki szereti Jézus Krisztust, annak önként fel kell adnia saját kívánsá­ gait, hogy terveit háttérbe szorítva Isten ren­ delkezé­ sére állhasson. Isten felé irányuló sze­ rete­ tünk leg­ nagyobb ellensége nem kívülről, a vi­ lágból jön, hanem a saját szívünkben levő vi­ lágból. Ezen a területen nem szabad sem­ miféle helytelen tole­ ranciát gyakorolnunk magunkkal szemben. Gyakran ez a türelem már elfoga­ dásra került a szívben, és ezzel hi­ telét veszti a keresztyén. De nincs akkora ér­ téke az egész világnak, mint a Jézus Krisz­ tussal való sze­ mélyes közös­ségnek! A megváltottak követik Megváltójukat! Jézus Krisztus minden követőjének és a világnak is félreérthetetlenül tudomására hozta, mibe is kerül Istent szeretni: „Ekkor magához hívta a sokaságot tanítvá­ nyaival együtt, és ezt mondta nekik: »Ha valaki énutánam akar jön­ ni, tagadja meg magát, ve­ gye fel a keresztjét, és kövessen engem«” (Mk 8,34). A megszabadultak azt követik, aki őket megszabadította. Jézus konkrétan felvázolta követői számára a tervet és életük lépéseit. Minden hallgatóját felszólította, hogy alaposan gondolják át az életüket. Az Istent szerető élet egy teljesen „vallásmentes” élet. A mostani idő egy folyamatosan változó életstílust hozott létre, és az emberek het­ ven­ kednek, mintha ők lennének Isten, és min­ den e világi dolog fonto­ sabbnak tűnik, mint Isten or­ szága. Önma­gunkat megtagadni, nem fontos­nak tar­tani, forradalmi életstílus ebben a vi­lágban, ahol az ÉN mindennél nagyobb hangsúlyt kap. Jézus a szavait nagyon tagoltan adta to­ vább, sokszor használva a „mert” kifeje­ zést. Életem nem az enyém „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti...” (Mk 8,35) Jézus a tanítványainak arról a reális lehető­ ségről beszélt, hogy elveszthetik életüket az evan- Mindenkinek szüksége van megváltásra „Mert mit adhat az ember váltságdíjul lel­ kéért?” (Mk 8,37) Ez az élet legfontosabb kérdéséről szól, a megváltó személyéről. Egy majdnem 3000 éves 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

bibliavers még ma sem veszített aktu­ ali­ tásából: „Hiszen senki sem válthatja meg ma­ gát, nem adhat magá­ ért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy vég­ képp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sír­ göd­ röt” (Zsolt 49,8-10). Egyedül Jézus Krisztus képes a jelenlegi több mint hétmilliárd ember számára minden kultúrában, minden világnézetűnek, bármilyen vallású is, elhozni a megváltást. „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és éle­tét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Jézus Krisztus nélkül nincs megmenekülés! Senki nem tudja jövőjét megvásárolni, kihar­ colni vagy megdolgozni érte. Jézus nélkül mindenki elveszett, és hiányzik belőle az élet (Jn 3,36)! Keresztyénként ez jellemezze egész életünket! váltótoknak! Engem tartsatok a legértékesebb­nek, a legnagyobb gazdagságnak! Én hadd le­ gyek a ti szenvedélyetek!” „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagy­ságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és sze­ métnek ítélek mindent, hogy Krisztust meg­ nyerjem” (Fil 3,8). Jézus tanúi irgalmasak Isten szeretete egy rendkívüli életbe vezet bennünket. Jézus Krisztus irántunk való sze­ re­ tete irgalmat ébreszt bennünk a világ felé, egy olyan életstílushoz vezet, amelyet az igazság és a kegyelem jellemez. „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten vá­ lasztottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, sze­ lídséget, türelmet” (Kol 3,12). „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csen­ des életet éljünk teljes istenfélelemben és tisz­ tességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Iste­ nünk színe előtt, aki azt akarja, hogy min­ den ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,1-4). Büszkének lenni Jézus Krisztusra „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet...” (Mk 8,38) Jézus követői egyben tanúi is Jézusnak minden időben, mert megbízatásuk és Isten iránti szeretetük elválaszthatatlanok egymástól. „…tanúim lesztek…!” (Csel 1,8) Jézus tanúi gon­dolataikban, szavaikban és tetteikben is Jé­ zus lényét tükrözik vissza. A „szé­ gyell” szó el­ len­ kezője annak, hogy „csodál, tisztel” valakit, vagy egysze­ rűen büszke valakire, valamire. Büszkének kell lennünk Jézus Krisztusra! Isten irántunk való sze­ retete és a mi szeretetünk Isten iránt egyáltalán nem enged meg másféle magatartást. Pál ezt így fejezi ki: „Én azonban nem kívánok mással dicse­ kedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus ke­ resztjével, aki által keresztre feszíttetett szá­ momra a világ, és én is a világ számára” (Gal 6,14). Jézus tanújának lenni azt jelenti: büszke vagyok arra, hogy Jézussal együtt lehetek. Ki­tüntetés számomra, hogy Jézussal együtt látnak engem. Büszke vagyok a Szentírásra, tisztesség számomra, hogy kezemben tarthatom, olvas­ hatom, és a hallottakat továbbadhatom. Az Ő bölcsessége befolyással van rám. Jézus akkoriban azt mondta az embereknek, s ma nekünk is mondja: „Fogadjatok el Meg­ Ha tudtuk volna! A mai – aránylag – békés Európában bármikor robban­ hat a bomba háború vagy terrorizmus miatt. Gyülekezetek és keresztyének rövid időn belül megismerhetik az üldöztetést. Mi nyugati ke­ resztyének felkészültünk erre? Nagyon nagy hatással voltak rám egy Donyeckből való testvér szavai, aki utolsó ukrajnai láto­ gatá­ somkor ezt mondta nekem: „Ha egy éve tudtuk volna, hogy itt ez fog történni, akkor gyüle­ kezete­ in­ ket, a ke­ resztyéneket és magunkat is teljesen más mó­ don készítettük volna fel.” Jézus Krisztus nyíltan és érthetően felvázolta az utat követői számára. Mi el akarjuk hagyni saját útjainkat és Őt követni – bármilyen magas árat is kell érte fizetnünk. Igen, Krisztus irántunk való szeretete nem enged más választást! Friedemann Wunderlich 2015. évi 2. szám 5

[close]

p. 6

Ne akadj el! „Így azonban jobb után vágyakoztak, még­ pedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Is­ ten, hogy Őt Istenüknek nevezzék, mert szá­ mukra várost készített.” (Zsid 11,16) Egy ös­ sze­ jö­ ve­ telre utaztam, amikor az au­ tókölcsönző ügyintézője kö­ zölte velem, hogy minden gép­ kocsit kiköl­ csö­ nöztek egy luxusautó kivételé­ vel, amelyet elő­ nyös díj ellenében át tud nekem adni. Egy kissé ag­ gódtam, hogy mit gondolnak majd rólam, hogy ilyen drága autóm van. De nem volt más le­ hetőségem, és be kell valla­ nom, szívesen ve­ zet­ tem ezt az autót. Miközben az autópályán siklórepüléses stí­ lusban haladtam, baljóslatú hangot hallottam, és azonnal felismertem a defekt hangját. El­ akadtam… És bármilyen szép volt az autó, se­ hova sem mehettem, és lehet, hogy lekésem a repülőgépet. Valószínű, ismered ezt az érzést. Valahová el kell jutnod, és hirtelen elakadsz egy hótorlaszban vagy sártömegben – vagy egy defekt következtében. Teljesen mindegy, hogy miért, de az elakadás nem jó dolog. És bármilyen rossz ez utazás esetén, még rosz­ szabb, ha az elakadás lelki problémákból adó­ dik. Például egy hozzád közel álló személy szavakkal vagy cselekedetekkel megsért, és elnézés helyett el­ akadsz a vele való küzdelem­ ben csupán azért, mert minél jobban próbálod megérteni, annál több az akadály, hogy alkal­ mas légy rá. Vagy talán a nehéz helyzetben a csalódás és keserű­ ség magjai gyökeret ereszte­ nek a szívedben, és beleragadsz a csüggedés mocsarába. De a hívő keresztyének visszau­ tasíthatják a kö­ rülmények által okozott aka­dályokat. Egy­ szerűen nem té­ vesztik szem elől, hogy úton vannak, és va­ lami nagyobb vár rájuk: „…mert számukra vá­rost készített.” Így, ha legközelebb az élet körülményei miatt elakadsz, emlékezz arra, hogy ki vagy, és merre haladsz. Nem lehet olyan személy vagy do­ log az életedben, amelyért érdemes elakadni a mennyei hazád felé vezető úton! S. J. Grafika: Kun Éva N ézz föl ! Nézz szét a földön, amerre lépkedsz, szívd be jól, mélyen a nyár jó szagát; gyümölcsök érnek, aromák őrzik emlékké váltan percek zamatát… Nézz föl az égre, végtelen réten legel a bodros, felhőtestű nyáj; millió csillag váltja fel őket, ha éjsötétre változik a táj… Attól ne rettegj, hogy Pásztor nincsen, hogy gazdátlanul forog az egész, nézz szét a földön, nézz föl az égre, mindenütt ott van: Isten keze véd! Lukátsi Vilma 6 Vetés és Aratás

[close]

p. 7

Ők azok: – akik attól, ami holnap történhet, annyira félnek, hogy nem tudnak örülni a mai napnak; – akik minden fénylő csillagot veszélyes meteorzápornak tartanak; – akik minden zöld domb alatt egy tűzhányót sejtenek; – akik többet gondolnak a napfoltokra, mint a Napra; – akik jobban szomorkodnak egy száraz levél miatt, mint amennyire örülnek egy egész erdő zöld lombozatának; – akik sokkal inkább élnek szenvedéseikben, mintsem örömeikben. „De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt” (Hab 3,18). Ezért ne mulaszd el napi gondjaidat az Úr elé vinni! Talán azt gondolod, túl kicsik ahhoz, hogy a Magasságosnak elmondjad azokat, de vajon nagy gondjaink olyan nagyok-e Isten szemében, amilyeneknek mi látjuk? És vajon kis gondjaink nem egy nagy gondnak a töredékei? Nekünk mindenesetre fontosak ezek, azonban Isten olyan mélyen hajol le hozzánk, hogy nem kell attól tartanunk, hogy túl mélyre húzzuk le Őt. Mehetsz hozzá, ha elveszítettél egy kulcsot, ha megsebezted az ujjadat, ha barátságtalanul szóltak hozzád. Egy apának semmi sem kicsiség, ami gyermekét kínozza; a nagy Isten, aki a hajad szálaid is számon tartja, akinek akarata nélkül egyetlen veréb sem esik le a földre (Mt 10,29-30), nem fog tolakodónak tartani, ha napi gondjaidat Őelé viszed. Ha mindazokra a gondokra és bajokra nézel, amelyek jöhetnek, valószínűleg így kiáltasz fel: „Hogyan boldogulok én ezekkel?!” De ezek nem egyszerre jönnek, hanem egymás után, és amikor jön egy baj, jön a hozzá szükséges erő is. Ha lépésről lépésre és napról napra haladunk az úton, akkor türelmesen megoldhatjuk a gondjainkat. C. H. Spurgeon A Kik a boldogok? zok a legboldogtalanabb emberek, akik gonddal telve mindig maguk körül forognak. Hálaadás Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk! Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk. Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk, minthogy velünk járva vigyázod életünk. Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk, hogy a baj idején felénk fordul orcád. Megadod áldásod, a napi kenyerünk, megáldod a munkás, kérges két tenyerünk… Megáldod a vetést, hogy nôjön kalászba. Beléd veti hitét az özvegy és árva. Benned hisz a szegény, megalázva magát, néked ragyogtatja az éj sok csillagát. Boldogan mondjuk el, és dicsérünk Téged: nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet. Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk, hisz veled a rossztól csak megszabadulunk. Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk, ne is maradjon hát soha néma ajkunk. Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység, hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség. Csak a hit marad meg, s a szeretet éltet, mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged. Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva eljuttatsz egykoron dicsô országodba! Fel, fel, ti boldogok, akik hisztek benne! Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne! Mert irgalma örök, megtartása csodás, zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát! Kárász Izabella 2015. évi 2. szám 7 „Az öröm és a szenvedés ideje elmúlik, de az Úr megmarad.” E. Modersohn

[close]

p. 8

A tiszta élet ereje „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek min­ dent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok le­ gyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ra­ gyogtok, mint csillagok a világban.” (Fil 2,14-15) Emlékszem, hogy a vasfüg­ g öny lebontása előtti években az orosz ke­ resztyénekért imád­ koztam, akiket hitükért ül­ döztek. A politikai helyzet ezen a területen ke­ gyetlennek tűnt, és őszintén mondom, nem tartottam valószínűnek, hogy meglátom Isten válaszát a szabadságukért mondott imáinkra. De 1989-ben hihetetlen esemény történt – a vas­ függöny leomlott, és a szabadság új kor­ sza­ kát jelentették be azoknak az embe­ reknek, akik kommu­ nista irányí­ tás alatt éltek. A világ örült a hírnek, és én különö­ sen, hogy hívő test­ vé­ re­ im szabadon megélhet­ ték hitüket Krisztus­ban. Röviddel a történtek után az orosz gyüleke­ z etek három vezetője láto­ gatást tett abban a Biblia Intézetben, amelynek ak­ kori vezetője­ ként köruta­ zást szerveztem részükre. Miközben sétálgattunk, megkérdeztem őket, hogy milyen események vezettek a vallásüldö­ zés és elnyo­ más megszün­ tetéséhez. Elmondták, hogy gaz­ dasági rendszerük az alkoholiz­ mus miatt folya­ m atosan romlott. Elmondták, hogy az akkori miniszter­ elnök azt kér­ dezte a munkatársaitól: „Miért ül­ dözzük a ke­ resztyéneket? Ők az egyedüliek, akik nem al­ koholizálnak. Minden nap szorgal­ masan dol­ goznak, és jó példát mu­ tatnak. Miért üldöz­ zük az olyan embe­ reket, akikre szükségünk van?” Különös példája ez a tiszta élet erejének. Amikor a nem keresztyének ebben az „elfer­ dült, romlott nemzedékben” észreveszik, hogy mi másképpen élünk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy ennek a különbségnek az okát Krisztusban mutassuk meg. Kíván­ csi vagyok, hogy ahol dolgozol, ott az embereknek mi a véleményük. Talán ezt mondják: „Azok a ke­ resztyének, akik zúgolód­ nak, elége­ detlenked­ nek, későn érkeznek, és ko­ rán távoz­ nak?” Pedig még abban a környezet­ ben is, ahol mellőzést és méltánytalanságot ta­ pasztalunk, Isten létezését kell életünk tiszta­ sá­ gával és fedd­ hetetlenségével bemutatnunk. Gyakran igaz, hogy minél sö­ tétebb a környe­ zetünk, annál na­ gyobb a feladatunk, hogy Is­ ten megmutathassa jellemé­n ek párat­l anságát cse­l eke­d eteink és viselkedé­ sünk által, hogy az Úr Jé­ zus világossága ragyoghas­ son bennünk és ál­ talunk. Úgy élj, hogy főnököd azt mondja majd: „Nem mindig értem meg a keresz­ tyéneket, de egy dolog igaz – üzleti dol­ gaink sokkal jobban mennek, mióta ők itt dolgoznak!” És akkor ta­lán a főnököd közvetlen lesz hoz­ zád, és segít­ ségedet kéri („egy keresztyéntől”) – mert min­ den út az Úr Jézushoz vezet. Útravalód: * Összhangban vagy-e a körü­ lötted élőkkel, azokkal, akik nem ismerik Krisztust, vagy azt mondják-e mások, hogy jó értelemben külön­ bözöl tőlük? * Milyen sajátos dolgokat te­ hetsz a munkádban, iskolában, otthon vagy még a gyülekezetben is, hogy bemu­ tasd a tiszta élet erejét? J. S. Gondold meg hát… Napestig rohansz a nap alatt, pedig tied csak egy pillanat. A kapott idő csak ígéret, elszáll, mint pillangó az élet. S bár kimért az időkeret, a pillanat csodát tehet: meggyújthat égi tüzeket, s ébreszthet élő hiteket. Venyercsán László 8 Vetés és Aratás

[close]

p. 9

Látszat valóság és H ázunk előtt egy nagyon szép fácska állt, kertünk dísze, apró, csodálatosan megfor­ mált levelekkel. Egy reggelre azonban arra ébredt­ ü nk, hogy feladta ékességét, a föl­ d ön feküdt a tövénél kettétörve. Szomorú és érthe­tetlen volt a látvány. Hogyan lehetséges, hogy a fiatal, életerős és szép fa ott heverjen a földön? Amikor szemügyre vettük, mi is tör­tént va­ló­jában, szemünk elé tárult a nyil­ vánvaló ok: a fa kö­ ze­pében termeszek vertek tanyát, egyre na­ g yobb teret hódítva maguknak az élő fa kö­ ze­ pében, amelyről a kívülállók mit sem sejtettek. Azután eljött egy nap, amelyen heves szél támadt. Az erősnek tűnő fácska megadta ma­gát. Nem volt ereje ellenállni a viharnak. Feladta szépségét és rendeltetését (egy kidőlt fa egyáltalán nem szép látvány, előbb-utóbb tűzre vetik). Elgondolkoztam. Amikor Jézus kegyel­ me megtalált, egy új, szép élet fakadt a szí­ vemben. Isten szeretete rajtam keresztül másoknak is örömet adott. Erős és hasznos voltam. Aztán teltek a hónapok, az évek, és a kétségeskedés bűne, mint a termesz, lyukat fúrt magának a gyökéren keresztül. „Isten minden ígérete valóban igaz rám?” Ezután a bűnök utat törnek maguknak, és a világ szeretete, vagy éppen az önmagunk körüli forgolódás teljesen elfoglalja a bensőnket. Küzdünk, de mivel ragaszkodunk a bűne­ i nkhez, azok erősödnek, mi pedig gyengü­ lünk. Még szépnek és erősnek mutatjuk magunkat, az emberek talán még csodálnak is, mígnem eljön egy nap, ame­ lyen heves szél fúj végig életünkön, olyan erős, hogy ellenállni már nincs erőnk, és kettétörik az élet. Sajnos, sok ilyet láthatunk, amely már nem örömmel, hanem szomorúsággal tölti meg a szívet Isten és az emberek előtt is. Mi hát a megoldás? Ne engedjük a bűnös vágyakat uralomra jutni, hanem vigyük oda a keresztre, hadd hal­ jon meg, helyette pedig engedel­ meskedjünk Istennek! Isten Igéjét tartsuk zsinórmértéknek életünk minden napján, akkor életünk fája nemcsak szép és erős, hanem még gyümöl­ csö­ ző is lesz, amely másoknak is eledelt ad a Gaz­ da dicsősé­ gére. „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szív­ ben van.” (1Sám 16,7) Hol ol talált talált? Egyedül voltál. Sírtál. Sírtál, és kerested az Életet… És Ő szólt: „Ne félj, itt vagyok!” – s neveden hívott. Hallottad-e? Később összegyűltek a tanítványok. És Ő újból megjelent: „Békesség néktek, vegyetek Szent Szellemet!” Munkát adott: Hirdessétek az evangéliumot! Elmentél-e? Harmadszor a tengeren sötét volt s aggodalom, semmi más. De Ő jött és szólt: „Vessétek ki a hálót!” S áldás követte szavát… Amott már égett a parázs… S boldogan ünnepelt Mester és tanítvány. Ott voltál-e? Anna Mária Seidel Maszárovicsné Éva (Kalene Hill, Zambia) 2015. évi 2. szám 9

[close]

p. 10

Odaszánni magunkat Istennek Megté­ résünk előtt a bűn hatalma alá tar­ toztunk, és mindig vétkeznünk kellett. Egy kis odafigyeléssel és fegyelemmel ugyan el tudtuk azt fojtani, de végül mindig csődöt mondtunk. Magyarázat 1. – Régi életünk A meg nem tért embertípus, minden rossza­ ságával, romlottságával együtt. Az az állapot, amelyben megtérésünk előtt Isten szemében vol­ tunk. Ez a régi ember megfeszíttetett (ez ér­ vé­ nyes mindazokra, akik az Úr Jézust üdvözí­ tőjüknek elfogadták). „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben... Hanem adjátok oda magatokat az Isten­ nek ...” (Róm 6,12-14) Szabadság A Római levél 6. fejezetéből megtanulhatjuk, hogy mi Krisztussal együtt meghaltunk. Isten kimondta az ítéletet a régi életünkre, amikor az Úr Jézus meghalt a Golgotán, a ke­ reszten a bűneinkért. Amikor megtértünk, Isten igazzá nyil­ vánított bennünket. Most tehát a bűnnek teste, amely mást nem tudott tenni, csak vétkezni, Isten elől el lett távolítva. Isten úgy lát bennünket, mint akik Krisztussal együtt meghaltunk a bűnnek. Ennek az az ered­ ménye, hogy a bűn hatalmától szaba­ dok lettünk. Most már nem kell vétkez­ nünk. Ez a megszabadulás tény! Isten meg­ állapította azt ítéletével, és el is ren­ dezte. Az Úr Jézus értünk halt meg, de mi is meghaltunk vele együtt. Úgy állunk Isten színe előtt, mint szabadok! Isten maga mondja, hogy ez így van, és szabad ezt nekünk hinnünk és hálásan elfogad­ nunk! Bár a bűn még mindig ott van az éle­ tünk­ ben, mert hústestben élünk, és a régi ter­ mé­ szetet is bírjuk minden kívánságával együtt. Azonban most minden megváltozott. A mi Urunk, akire hallgattunk, teljesen szabaddá tett, és új élettel ajándékozott meg, amely már egyáltalán nem akar és nem is tud vét­ kezni. Ezért a bűn többé már nem uralko­ dhat rajtunk. Odaadás Ahhoz, hogy ezt a megszabadulást naponta átélhessük, szükséges, hogy amit a megtéré­ sünkkor mondtunk és kívántunk, azt napról napra megéljük. Megtérésünkkor odaszántuk magun­ kat Istennek. Azt mondtuk neki, hogy elveszett bűnösök va­ gyunk, szükségünk van az Ő se­ gítségére, és elfogadjuk hittel az Úr Jézus ke­ reszten elvégzett áldozatát. És ennek így is kell maradnia! Mindennap szabad magunkat Isten rendelkezésére bocsátanunk. Miénk a vá­lasz­tás! A bűn na­ gyon szívesen használja tagjainkat (szemünk, szánk, kezünk, gondo­ lataink stb.) mint eszkö­ zöket az igazság­ talanság véghez­ vitelére. De ne adjuk oda erre azokat! Adjuk inkább szívesen Istennek, aki azokat arra szeretné használni, hogy általuk az igazság gyakorlati oldalát mutassa be. (Például a szánkkal jó és barátságos szavakat, igazságot szóljunk.) Isten olyanná akar­ ja életünket változtatni, amilyen illik Őhozzá, amely vele összhangban van. Uralom Életünk gyakorlatában van lehetőségünk arra, hogy ezt az Isten által megállapított és elrendezett tényt megéljük. A bűn, a gonosz hatalom és forrás, amely állandóan csak bűnt akar és tud nekünk kínálni, már nem a mi urunk. Egy másik uralom alá kerültünk. Isten a mi Urunk. Ő szabadított meg minket és vont közel magához. Most már nem kell a gonosz „úrra” hallgatnunk. Ehelyett egy jó Urunk van, aki szeret minket. Isten maga a mi Urunk, aki­ nek uralmát örömmel fogadjuk. 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

Magyarázat 2. – A bűnnek teste Egy olyan gépezet, amely csak bűnt tud gyártani. Ezt a „gépet” kikapcsolták, a bűnnek teste le lett téve. Többé már nem kell vétkeznünk. Mi az Övé? Mindent adjuk oda Istennek: vágya­ inkat, akaratunkat, erőnket, mindent, amik vagyunk! Amikor teljesen Isten rendelkezésére állunk, akkor láthatóvá válik a gyakorlatban is, hogy a bűn többé már nem uralkodik rajtunk. Magyarázat 3. – A halandó test Testünk, amelyben a Földön élünk, romlásnak van alávetve. Azon­ ban azok, akik megtértek, már nem élnek a bűn hatalma alatt, hanem szabadok. Az Úr Jézusé a tenger meg a csillagok fenn az égen. Ki tudná őket megszámolni? Ott tündökölnek réges-régen. Az Úr Jézusé a Föld is: hegye, völgye meg minden bokra. Kék egéből Ő visel gondot minden mezőn a virágokra. Az Úr Jézusé a kincs is: arany, ezüst, gyémántok éke. Ezért nem kell aggódni annak, akinek Ő a menedéke. Az Úr Jézusé itt minden, a kis madárkák neki zengnek. Csak azt mondd meg, királya lett-e az Úr Jézus a te szívednek? Az Úr Jézusé a felleg: arra száll, merre Ő akarja. A csillagoknak millióit szelíden igazgatja karja. Ha az Övé már a szíved, akkor kérd Őt este és reggel: vezéreljen téged is híven, a ragyogó csillagsereggel. Milyen öröm lesz tudni mindig, ha csillogó szemükbe nézel: őket ott fenn és téged itt lenn Ugyanaz vezet biztos kézzel. Túrmezei Erzsébet Új életünk, amelyet ajándékba kaptunk, feltétlenül kívánja ezt az odaadást. Ezért ez nem kényszer, hanem olyan döntés, amely illik egy keresztyénhez. Nem azért tesszük, mintha törvényeknek vagy előírásoknak akarnánk engedelmes­ kedni. Ugyanis mi többé már nem a törvény, hanem a kegyelem alatt élünk. Az Úr Jézussal fog­ lalkozunk, aki elhozta számunkra Isten kegyelmét. Ekkor átéljük Isten megőrző erejét, és odaadásunk Isten felé valóságos lesz. Pál megvalósította ezt. Megtérését követő­ en második kérdése ez volt: „Mit tegyek, Uram?” (Csel 22,10) Teljesen Isten rendel­ke­zésére bocsá­ totta magát. Dániel is hasonlóan tett, amikor Babilóniába került. József szintén, amikor Egyiptomban, Potifár házába került. És maga az Úr Jézus a legjobb példa erre. Szá­má­ ra ele­ del volt, hogy Isten akaratát cseleked­ het­ te. Szabad megvalósítanunk ezt a gondolkodást saját életünkben! (1Pt 4,1-2; Gal 2,20) Christian Rosenthal A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7215 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu 2015. évi 2. szám 11

[close]

p. 12

Az utolsó utazás dámmal, a férjemmel egy Wycliff-tanfo­ lyamon vettünk részt Wuppertálban. A fone­ tika alapjait tanultuk, és az új-guineai emberek szokásait, hagyományait és még sok olyasmit, amit missziós küldeté­ sünkben tudnunk kell. Elutazásunkat őszre ter­veztük. Sajnos, kislá­nyunkat, Évát a tanfolyamra nem tudtuk ma­gunkkal hozni, ezért édesanyámnál hagy­ tuk, ugyanis második gyermekemet vártam. Egy szombati napon történt. Egy kicsit to­ vább aludtunk, de reggeli után rögtön bevásá­rolni indultunk a férjemmel. Napsütéses nyári délelőtt köszön­tött ránk, de mégis hamar elfá­radtam. Kár, hogy a játéküzlet már bezárt. Egy kis babakocsit akartam vásárolni kisgyerme­ künknek, Évának. (Elképzeltem, milyen bol­ dogan fog vele szaladgálni az új-guineai benn­ szülöttek között.) Amikor fáradtan visszaértünk a szállá­ sunkra, a bejárati ajtó résében egy távirat volt bedugva: „Imádkoz­ zatok! Évike talán már ha­ lott. Anya.” Újból és újból elolvastam – ez nem lehet igaz! Hiszen alig pár napja, hogy elbájoló fényképeket ké­ szítettünk róla, amelyeket ma hoztunk el a fényképésztől. Most pedig össze­ omlottunk. Négy óránkba telt, amíg Wuppertálból ha­ za­­ értünk. Az izgalmak miatt erős fájdalmaim kezdődtek. Így imádkoztam: „Uram! Ne most szüljem meg a gyermekem, és add, hogy a kislányunk éljen!” Amikor hazaértünk, édesanyám csendben és nagyon szomorúan nyitott ajtót. Bevezetett kisgyermekünk ágyához. Ott feküdt a mi nap­ sugarunk mozdulatlanul, összekócolt hajfür­ tökkel. Megsimogattam az arcocskáját: „Éva, kedves, aranyos, kicsi lányom!” De ajka zárva, szeme csukva maradt. Kétségbeesve térdel­ tünk le ágyacskája mellé. Könnyek futottak le az ar­ cunkon. Mi történt? Á Megtudtuk, hogy a himlőoltás után lázas torok­ gyulladást kapott. A láz elle­ nére vidám­ nak látszott, így a betegség komolyságát édes­anyám nem ismerte fel. Ami­ kor Évike délután lefeküdt aludni, a kihányt ebédben meg­fulladt. Beesteledett. Mindannyian lefeküdtünk, de nem tudtunk elaludni. Halkan lementem a férjemmel a földszintre. Gyermekemet meg­ mosdattam, fel­ öltöztettem és megfésültem. Ott feküdt – így, teljes békében. Beszéltem hozzá: „Soha többé nem mondod nekünk: »Mama…, papa…«.” Ekkor csendben nyílt az ajtó, édes­ anyám jött be. Ő sem tudott aludni. Aggódva ült le mel­ lénk, elkeseredve, hogy a gyermek éppen őnála halt meg. Az éjszakának ez az órája, amelyet édesanyámmal együtt töltöttünk, az örökkéva­lóságban biztosan fel lesz je­ gyezve. T i ze n eg y é v i g imádkoztam, hogy é d e s­a n y á m J é z u s Krisztust Urának elfogadja. Ami­k or három évvel ezelőtt egy lelkésszel össze­ házasodtam, munkánkkal és a hit kérdéseivel alaposabban kezdett foglalkozni. De az utolsó lépés – egész éle­ tének átadása – ezen az éj­sza­kán történt meg, ahogy együtt életről és ha­lál­ról beszélgettünk. A megrendelt koporsó reggelre megérke­ zett. Ameddig csak lehetett, látni kívántuk gyermekünk kedves arcát, őt magunknál tar­ tani, de erre csak rövid idő adatott. Dél körül eljött hozzánk egy lelkész bará­ tunk. Nem olyan régen ezt mondta nekünk: „Amikor Isten valakit a misszióba küld, azt először elnémítja.” Ahogy ezt a mondatot most fel­ idéztem neki, rémülten nézett rám. Visszagondoltunk arra az időre, amikor férjem édesanyja felháborodva tiltakozott missziós terveink ellen. Férjem akkor csak ennyit mondott neki: „Mama, ha Jézus az én Uram, akkor Ő határozza meg az utamat is.” Anyó­ som ezt nem vette tudomásul, és ezzel a sza­ vakkal ment el: „A gyermek 12 Vetés és Aratás

[close]

p. 13

meg fog halni abban az idegen országban, kérem, hagyjátok nálam!” Azóta tíz hónap telt el, és anyósommal most, a temetésen találkoztunk újra. Csendben álltunk a koporsó mellett. Anyósom arcán is könnyek pe­ regtek. Megható pillanat volt, ami­ kor később így szólt: „Én azért nem így gon­ doltam, amit mondtam. Most másképpen lá­ t om, ál­ d ásom adom missziói munkátokra. Az Úr áldjon meg benneteket!” Sokan jöttek el a temetésre. Itt is megta­ pasztaltam, hogy Isten ebben a nehéz órában és a szülés előtt is hordozott. A következő nap visszautaztunk a missziós tanfolyamra. Hat nappal később megszületett János fiunk. Mennyire másképpen fogadtuk most Istennek ezt az ajándékát! De a szomo­ rú­ ság és a gyász minden éjjel erőt vett rajtam. Amikor szamár­ köhögés tört ki a gyermekek között, János csak háromhetes volt. Újra fé­ le­ lem fogott el. Közben én súlyos beteg lettem. Férjem és testvé­ reink az ágyamnál térdeltek, és teljes szívvel az életemért könyörögtek Isten­ hez. És Ő meggyó­ gyított. Ezen az éjszakán különösen szólt hozzám az Úr: „Miért bánkódsz állandóan Éva miatt? Ő nálam van! Ő hozzám tartozik! Neked adtam egy rö­vid időre. Köszönd meg azt az időt, amelyben ő volt életetek napsugara. De ha te énértem akarsz élni, tedd félre a bána­ todat, ő nálam van!” Igazán most tudtam csak fájdalmamat Is­ tennek átadni, és valóban igent mondani az Ő akaratára: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Ő ne­ ve!” (Jób 1,21) Otthonunk „És ha majd elmentem, és helyet készítet­ tem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legye­ tek ti is.” (Jn 14,3) Egy házaspár, akik idős nagynénjüket ma­ gukhoz vették, hogy ápolásáról gondoskodja­ nak, aggódni kezdtek, hogy rokonuk nem fogja náluk jól érezni magát. Ezért lakásukban az egyik helyiséget pontosan ugyan­ olyan háló­ szobává alakították át, mint amilyet a nagy­ néni az előző otthonában hagyott. Amikor a néni az új helyre megérkezett, a bútorai, a fa­ lisző­ nye­ gei és egyéb megszokott dolgai mind ott vol­ tak, és ez különle­ ges, örömteli fogadtatást szer­zett szá­mára. János evangéliumában (13,36-14,4) azt ol­ vassuk, hogy az Úr Jézus az utolsó vacso­ rán a tanítványait megpróbálta felkészíteni közelgő halálára. Amikor Péter megkérdezte tőle: „Hova mégy?”, az Úr Jézus így válaszolt: „Ahova én megyek, oda most nem követ­ hetsz, de később majd követsz” (13,36). Majd még mindig Pé­ terhez szólva (de ez minden kö­ ve­ tőjének ma is szól) azt mondta: „Az én Atyám há­ zában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én va­ gyok, ott legyetek ti is” (14,2-3). A menny a hívők gyülekezete min­den nép­ ből és nemzetből, de mennyei Atyánk hajléka is. Amikor a mennybe megérkezel, és az Úr Jézus fogad téged, ott különleges sze­ re­ tettel elkészített hely lesz számodra is. Akkor felismered, hogy otthon vagy, és ez végtelen örömmel tölt el. A keresztyének szá­ mára a menny jelenti az OTTHONT . David C. McCasland 2015. évi 2. szám E. D. Bizalom Mindenen át hogyan segít? Még nem tudom, hogyan, csak hogy ígérete szerint és csodálatosan. Elűzi-e az éjszakát s hogyan? Csak azt tudom, hogy egy lépéshez mindig ád elég fényt az úton. Szívem, ha Ő kezébe vett, békében nyugoszik. Hogyan hordoz, hogyan vezet, az csak rá tartozik. Németből fordította: Túrmezei Erzsébet 13

[close]

p. 14

z Újszövetség feljegyzi mindazt, „…amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva” (Csel 1,1) Az Úr Jézus ma is folytatja küldetésének végrehajtását az Ő népén keresztül. Befejezve az Atyától kapott küldetését, megbízza tanítványait: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba” (Jn 17,18). A feltámadt Krisztus parancsolja nekünk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,19-20). Így Isten munkatársai lehetünk az Ő szellemi házának építésében (1Kor 3,9; 1Pt 2,5). Meg kell tehát tanulnunk, amit Jézus parancsolt, de ez saját erőnkből nem megy. Ezért Isten szándékaaz,hogybelénktáplálja az Ő Fiának jellemvonásait. –Megtanítszeretni(1Tesz4,9). Ezalegnagyobbkeresztyénerény (1Kor 13,13). – Engedelmességre tanít (1Sám15,22).Különbenhogyanis tisztelhetnénk Őt, vagy tanácsolhatnánk másokat? – Megtanít hinni, mert hit nélkülnemlehetünkkedvesekIsten előtt (Zsid 11,6). – Megtanít remélni, mert a reménységIstenígéreteinnyugszik (Róm 8,20-25). A A kereszt útja – Megtanít a kegyességre (istenfélelemre),mertIstenFiahasonlatosságára kell elváltoznunk (Róm 8,29). –Megtanítabuzgóságra,mert ez magával ragad másokat, és ebbenisMegváltónkatkövethetjük (2Kor 9,2; Jn 2,17). –MegtanítazÚrgondviselésére bízni magunkat a legnagyobb szükség idején is (2Kor 12,9-10). –Megmutatja,hogyszükséges feladni saját akaratunkat, halálba adni az énünket, mert „ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad…” (Jn 12,24) – Odavisz a Golgota keresztjéhez, és a szívünkre beszél, hogy vegyük fel a magunk keresztjét, éskövessükŐt(Lk9,23;Mk10,21; Mt 10,38). –Megtanítja,hogyIstenrendje szerint a megaláztatás megelőzi a megdicsőülést (Fil 2,5-11; 1Pt 1,11 b). – Megmutatja, hogy földi „cserépedényünknek”összekell O. J. Gibson törnie, hogy azután fényt áraszthasson (Bír 7,20). Az alabástromüvegcsét el kellett törni, hogy kiáradhasson Élő vizek zubogó forrása belőle az értékes Valahol lenni kell egy forrásnak, melyben illat(Mk14,3). – Megtanít túllátni jelen körülményeinken, mert egyes hívők„leckéi”eltérhetnekatöbbiekétől attól függően, hogy kinekkinekmitkellmegtanulnia,milyen változásokonkellkeresztülmennie. Az Úr Jézus jellemvonásainak megfigyelésében és megtanulásában Isten vigasztal és bátorít bennünket. Ő nagy szeretettel és együttérzéssel fordul hozzánk a tanulásfolyamatában,amikorarra szükségünk van. Állíts fel magas mércét magad elé! Soha nem engedhetjük meg magunknak, hogy a középszerűséggel megelégedjünk! Isten munkája a legjobbat érdemli! Lelkiismeretesenértékeldszolgálati teljesítményedet, mert: „Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi...! ” (Jer 48,10a) Tűzzkireálisésigényescélokat szolgálatod végzésében, és járj hűségesen a Mester lábnyomában! Ez a kereszt útja. „...hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58). végre felüdülhetnek azok is, akiket most a lefelé tartó zuhanás köpölyöz, és a nyirkos, fénytelen zsákutcák vonzásában élnek; kitaszítottak, kimerült sebesültek, kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti, s akiket már az irgalmatlan világunkban élőholtnak tartanak, de még nem hantolták közös temetőszéli árokba őket. 14 Ó, jöjjetek mind énhozzám – mondja Jézus. – Mire vártok még szomjazó lelkek? Én vagyok az élő vizek zubogó forrása, én vagyok az örök élet! Leleszi Balázs Károly

[close]

p. 15

Seprő „Gondtalan élt Móáb ifjúsága óta, és pihent mint seprõn a bor. Nem öntötték át egyik edénybõl a másikba, nem kellett fogságba sem mennie. Ezért maradt meg zamata, illata sem változott meg.” (Jeremiás 48,11) Jeremiás a borkészítés területérõl veszi a példát, hogy általa megtanítson: a kényelmes élet nem vezet erõs jellemhez. Isten akarata azonban az, hogy életünk olykor válságba kerüljön, hogy a tõle való állandó függõséget megtanuljuk. Szüntelenül felzavar bennünket a kényelmünkbõl. Amikor a bor a tömlõkben vagy a hordókban forr, akkor a seprõ lerakódik az edény fenekére. Howard Taylor felesége mondja el Hudson Ha a bort ebben az állapotában hagyjuk, élvez- Taylorról írt életrajzában: „Ennek az életnek, hetetlen lesz. Ezért a pincemesternek át amely áldássá lett mindenütt a világkell öntenie egy másik edényban, egész sajátos folyamaton be, hogy a seprõt tisztákellett végigmennie (mint talanságaival együtt a bornak, amikor megeltávolítsa belõle. E tisztítják a seprõtõl), Isten akarata azonban az, folyamat által nyer beleértve a kiürítést hogy életünk olykor válságba a bor erõt, aromát, és az áttöltetést kerüljön, hogy a Tõle való színt és különleges egyik edénybõl a zamatot. másikba, amely állandó függõséget oly fájdalmas lesz a Móáb zavartalan megtanuljuk. régi természetnek, de kényelemben élt. Nem amely által megtisztukellett elszenvednie olyan lunk az új számára.” fájdalmas élményeket, mint a fogság és számûzetés. Sikerrel elszigeHa tisztán látjuk, hogy az „isteni telte magát a nehézségektõl, próbatételektõl és pincemester” mit akar munkálni életünkben, nélkülözésektõl. Ennek következtében élete ápo- akkor ez megóv bennünket a felháborodástól és rodott, ízetlen lett. Nem volt aromája, fûszere. lázadástól, és megtanít az alázatra és az engedelmességre. Megtanuljuk elmondani: Ami a borra érvényes, az természetesen ránk is vonatkozhat. Szükségünk van a bajokra, az Fogadd el Isten szuverén hatalmát akadályokra, nehézségekre, hogy megszabaminden döntésben életed fölött, duljunk tisztátalanságainktól, és teret adjunk a és álmélkodva ismered föl útját, Krisztussal teljes élet jellemvonásainak. hogy mindenen mily bölcsen õrködött: Természetes az a hajlandóságunk, hogy Minden gondolatnál magasabbak minden olyan dolog ellen védekezzünk, ami az Õ áldott tanácsvégzései, valamiképpen megzavarhat bennünket. Szünha elvégezte munkáját rajtad, telenül arra törekszünk, hogy kényelmes fészket eltûnnek majd szíved félelmei! rendezzünk be magunknak. Részlet William MacDonald: Ösvényem világossága c. áhítatos könyvéből 2015. évi 2. szám 15

[close]

Comments

no comments yet