A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum)

 

Embed or link this publication

Description

Összeállította: Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila Összeállítás az önmagában is értékes gyógyhatású gombáról. További információk: http://www.immunerositokave.dxn.hu/ganoderma

Popular Pages


p. 1

)

[close]

p. 2



[close]

p. 3

Bevezető A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) önmagában is értékes gyógyhatású gomba, melynek kedvező élettani és terápiás hatásai a különféle készítményekben a rajta kívül alkalmazott természetes anyagok hasonló tulajdonságaival egészülnek ki. Ez utóbbiak többségét magasabb rendű, azaz virágos (gyógy)növények adják, melyek mellett találhatunk algát, alacsonyabb rendű gomba által termelt biológiailag aktív vegyületeket és egyéb, természetben előforduló anyagokat is. A készítményekben felhasznált gyógynövények és más természetes eredetű anyagok többségét nem csak a hagyományos orvoslásban, hanem a modern terápiákban is felhasználják, hatásaik jelentős részét tudományos igényességgel elvégzett kísérletek és vizsgálatok támasztják alá. A természetes eredetű anyagok (gyógynövények, gyógygombák, tengeri szervezetek, állati eredetű anyagok) gyógyászati célú felhasználási lehetőségének feltárása az utóbbi néhány évtizedben rendkívül intenzívvé vált, és egyre több gyógyszergyár kutatási profiljába az új gyógyszerek hatóanyagainak lehetséges kiindulási forrásaiként a természetes anyagok is bekerültek. Ezt a tényt támaszthatta alá például az a felmérés, mely szerint az elmúlt 25 évben kifejlesztett mintegy 1000 féle gyógyszermolekulának csupán 30%-a tisztán szintetikus vegyület, a többi természetes molekula vagy annak félszintetikus származéka, illetve olyan szintetikus vegyület, melynek szerkezeti modelljéül valamilyen természetes anyag szolgált. A különféle természetes eredetű anyagokat az emberiség évezredek óta egymás mellett is használja, legtöbbet azonban a gyógynövényekről tudunk, melyeknek használata egyidős az emberiséggel. Érdekességként említhető meg az, hogy a neandervölgyi emberek egyik, Irakban talált és 60 ezer éves korúra becsült sírhelyén, a Shanidar IV. barlangban olyan növények, pl. cickafark (Achillea spp.), ziliz/mályva (Althaea spp.), egy észak-afrikai csikófark fajta (Ephedra altissima) stb. pollenjeit találták meg, melyeknek komoly jelentőségük van a modern fitoterápiában, és amelyeknek gyógyhatásairól minden bizonnyal a történelem előtti korok emberének is lehettek ismeretei. 1

[close]

p. 4

Gyógynövénykincsünk gazdagságát jól jelzi az, hogy a Földünkön élő 300–500 ezer virágos növényfaj mintegy 10%-át használják fel különböző betegségek gyógyítására, nagyobb részben a hagyományos (népi), kisebb részben a hivatalos orvoslás keretein belül. Hasonlóképpen beszédes számadatokkal találkozhatunk akkor is, ha a gyógyhatású gombák gyógyításban való alkalmazhatóságát vizsgáljuk. A Földünkön élő, szabad szemmel látható, ún. nagygombák számát 140 ezerre becsülik, azonban e fajoknak csupán 10–15%-át ismerjük. Ennek ellenére legalább ezerre tehető azon gyógyhatású gombákból előállított hatóanyag-frakciók és vegyületek száma, melyeknek igen értékes terápiás hatásokat tulajdonítanak. termesztett Ganoderma lucidum Az utóbbi néhány évtizedben a gyógynövények és más természetes eredetű anyagok öngyógyításban, egészségmegőrzésben, valamint a betegségek megelőzésében és kezelésében betöltött szerepe komolyan felértékelődött, és sajnos ezzel párhuzamosan megnőttek 2

[close]

p. 5

a természetes eredetű anyagok, illetve készítmények terápiás célú ajánlásai terén tapasztalható kedvezőtlen jelenségek is (nemcsak hazánkban, hanem Európában és más kontinensek országaiban is). Annak érdekében, hogy a gyógynövények és a belőlük előállított különböző készítmények alkalmazása biztonságos és eredményes lehessen, főként a szakhatósági munkák és az orvosok gyógyító munkájának segítése érdekében az 1980-as évek elejétől gyógynövény értékelő monográfiák, összegzések és ajánlások láttak napvilágot különböző tudományos szervezetek, szakhatóságok, gyógyszer-értékelésekkel foglalkozó testületek szakembereinek jóvoltából. Ilyen monografikus feldolgozások az E-, az ESCOP-, a WHO-, az EMEA, az Alternative Medicine Review, a Medline Plus és egyéb értékelő monográfiák. Ezen monográfiákban és összegző értékelésekben több mint 400-féle növényi drogra, ill. gyógynövényre vonatkozóan találhatók adatok, többek között a hatóanyagokra, a várható hatásokra, az indikációkra, az ellenjavallatokra és az egyes gyógynövényekből előállított kivonatokkal végzett állatkísérletek és humánvizsgálatok eredményeire vonatkozóan. Az e forrásokban található, tudományos bizonyítékokon alapuló adatok a gyógynövénykivonatokat és növényi hatóanyagokat tartalmazó gyógyszer-, gyógytermék- és étrend-kiegészítő készítmények engedélyeztetésével vagy értékelésével foglalkozó szakemberek mellett a termékfejlesztéssel foglalkozó szakembereknek, a gyógynövényismeret és a fitoterápia oktatóinak, a gyakorló gyógyszerészeknek, ill. étrend-kiegészítő készítmények forgalmazóinak is segítséget adhatnak a mindennapi munkához és egy-egy felvetődő szakmai kérdés megválaszolásához. Hasonló monográfiák összeállításának igénye vetődik fel a gyógyító gombák és a tengeri szervezetek esetében is, hiszen egyre több állatkísérletes adat, humán vizsgálati eredmény, ill. terápiás tapasztalat válik ismertté és közkincsé gyógyításra alkalmazható gombákat, algákat tartalmazó, és az esetek legnagyobb részében nem gyógyszerként vagy gyógyhatású készítményként forgalomba kerülő készítményekről, kivonatokról, természetes anyagokról vagy elkülönített és standardizált vegyületekről (pl. gyógygombákból kinyert anyagokról). 3

[close]

p. 6

Örömteli tény, hogy az európai és a hazánkban érvényben lévő gyógyszerkönyvekben (Ph. Eur. 6. és Ph. Hg. VIII.) több mint 200 növényi drog található, igazolva, hogy a gyógynövényeknek és a természetes anyagoknak helyük van a modern terápiában. Emellett jó tudni azt is, hogy a gyógyszerészek és az orvosok által jól ismert Szabványos Vényminták gyűjteményében (Formulae Normales VII.) is találhatók értékes gyógynövény alapú készítmények. Ide tartoznak például a sokunk által ismert, ipekakuána gyökeret vagy kakukkfű kivonatot tartalmazó köhögéscsillapító orvosságok. A természetes anyagok leírásában megadott napi adagok minden esetben száraz állapotban lévő anyagokra (gombákra, gyógynövényekre stb.) vagy azokkal egyenértékű kivonatokra és hatóanyagokra vonatkoznak és jó támpontot adhatnak az egyes készítmények várható hatásainak igényesebb értékeléséhez. Tudományos ismeretterjesztő füzetünk célja az, hogy a pecsétviaszgombáról (Ganoderma lucidum) fontos alapadatokat adjunk közre, illetve segítsük a természetes gyógymódok iránt érdeklődőknek abban, hogy megérthessék, mit várhatnak és mit nem várhatnak el ettől az Ázsiában évezredek óta használt, majd a múlt század közepétől a nyugati tudományos élet számára is felfedezett gombától Ganoderma lucidum Fotó © Gerhard Schuster, 2010. A jogtulajdonos engedélyével. 4

[close]

p. 7

Mikológiai jellemzés A Ganoderma lucidum (Layss. ex Fr.) Karst. [korábban megadott auktor: (Curt.: Fr.) Karst., de megengedett auktorjelölés még: (Fr.) Karst.] a valódi gombák (Fungi) országába, a bazidiumos gombák (Basidiomycota) törzsébe, a Basidiomycetes osztályba, ezen belül a Ganodermatales rendbe, a Ganodermataceae (korábban Polyporaceae) családba tartozik. Fajkomplexnek is tartják. A Ganoderma nemzetségbe is sokféle faj sorolható, de a taxonok csoportosítása – akár nemzetségen, akár fajkomplexen belül – egyre változik a molekuláris genetikai kutatások új eredményei következtében. Néhány fontosabb, gyógyászati értékű faj a G. lucidumon kívül: Ganoderma applanatum (Pers.: Wallr.) Pat. Ganoderma atrum Zhao, Xu et Zhang Ganoderma australe (Fr.) Pat. Ganoderma capense (Lloyd) Teng Ganoderma luteum Steyaert Ganoderma tenue Zhao, Xu et Zhang Ganoderma tropicum (Jungh.) Bres. Ganoderma tsugae Murrill Ganoderma sinense (chinense) Zhao, Xu et Zhang Az érvényben lévő kínai gyógyszerkönyv például megkülönbözteti és hivatalossá teszi a kínai pecsétviaszgombát (G. sinense Zhao, Xu et Zhang), másodikként említve az előbb megnevezett (fényes) pecsétviaszgomba (magyarul lakkos taplónak is nevezhetjük) mellett. A két taxon között a legfontosabb alaktani különbség, hogy a G. lucidum kalapja sárgásbarnától vörösbarnáig változó, a tönk hengeres, 7–15 cm hosszú, míg a G. sinense kalapja bíborfekete, fényesebb, a tönk hosszabb, 17–23 cm-es. Mindkét gyógygomba nálunk használt neve részben a hagyományos, részben idegen nyelvből átvett (lefordított) vagy le nem fordított (angol, kínai, japán) forma: pecsétviaszgomba, glossy ganoderma, ganoderma, lingzhi, reishi. 5

[close]

p. 8

Meg kell jegyezni, hogy a hazai, érvényes gombataxonómia külön fajként említi a derestaplót [Ganoderma applanatum (Pers.) Pat.]. Ez a faj azért fontos, mert kísérleteznek a termesztésével, mivel hasonló hatásairól számolnak be. Termeszthetősége hasonló a shii-take gombáéhoz, szalma táptalajon azonban kevésbé jól terem. 25°C az átszövetési hőoptimum, és 15–20°C körüli a termő állapotban igényelt hőmérséklet. A termőtestképződés idején fényre és 80%-os páratartalomra van szüksége, ezért gyakran alkalmaznak takaróközeget. 2 hullám adja a termés nagy részét, 10–15% kihozatalra képes. A Magyarországon honos két faj megkülönböztető bélyegei, alaptulajdonságai: Ganoderma lucidum – pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum Fotó © Eric Steinert, 2005. A jogtulajdonos engedélyével. A termőtestet lakkosan fénylő kéreg fedi. Eleinte bunkó alakú, majd kifejlődik a kerek, félkör vagy vese alakú, 5–25 cm átmérőjű kalapja, melynek színe sárga-vörösbarna, a közepe sötétebb, bíborbarna is, a széle pedig világosabb, fehéres-sárgásfehéres. Csövecskéi 1,5–2 cm 6

[close]

p. 9

hosszúak. A pórusok aprók, 4–6 mm-esek, nyílásuk kerek. Eleinte fehéresek, később krémszínűek, majd dohánybarnák. A termőtest oldalt álló. A pecsétviaszhoz hasonló színű és fényű, kissé göröngyös felületű. Belső állománya szívós, később fakeménységű. Fehér, de inkább okkerbarnás színű. A spóra 7–12-szer 5,5–7,5 µm, ellipszoidtojásdad. Egyik végén kissé benyomott, szemcsés-hálózatos, világosbarna. Lombos fák gyökérparazitája, termőteste a fák tövében vagy a gyökerek mentén a talajon jelenik meg. Néha fenyő alatt is terem. Nyáron és ősszel gyakori. Nem ehető. Ganoderma applanatum – derestapló Ganoderma applanatum Fotó © George Chernilevsky, 2010. forrás: en.wikipedia.org A termőtest nagyméretű, többé-kevésbé félkör alakú, hosszanti átmérője 10–60 cm. Lapos, vastagsága 2–8 cm, felülete nem fényes, hanem matt, szürkésbarna, sávos-ráncos, kemény. Kérgének vastagsága 1 mm-ig terjed. Több példány egymás felett is elhelyezkedhet. A termőréteg csövecskéi rétegenként 1–2 cm hosszúak, a rétegek között sötétbarna elválasztó zóna található. A pórusok frissen fehérek, 7

[close]

p. 10

nyomásra és öregen barnák lesznek. Aprók, 4–6 mm-esek, nyílásuk kerek. Belső állománya vöröses, fahéj- vagy sötétbarna, gyakran apró fehér foltokkal tarkított. A spóra 6,5–9,5-ször 5–7 µm, barna, tojásdad-ellipszoid, az egyik vége kissé benyomott, világosbarna, barna szemcsés-hálózatos díszítéssel. Kihullva a spórák gyakran borítják a termőtest felületét. Főleg lombos fákon, ritkábban fenyőfákon él. Fehérkorhadást okoz. Egész évben található. Évelő. Nem ehető. Korábban nálunk is termőhelyi adottság figyelembe vételével is csoportosították a Ganoderma-fajokat. A Ganoderma lucidum fajkomplex taxonjai abba a csoportba tartoznak, amelyek keményfákon élnek. A G. tsugae Murrill fajcsopotra viszont jellemző, hogy puhafa kedvelők. A nagy magyar erdész-mikológus Igmándy Zoltán a hazai Ganodermákat keményfa-kedvelő taxonoknak tartotta és a G. lucidum fajcsoportba sorolta. Hazai mikológusok újabban a pecsétviaszgombát megtalálták sok más fás növényen, így pl.: alma, díszalma, körte, dió, gesztenye, mogyoró. A termeszthető Ganoderma lucidumnak két fő formáját lehet megkülönböztetni: 1. Félkör vagy vese alakú kalapformájúak, 2. Hosszan megnyúló, elágazó vagy el nem ágazó, agancsszerűen megnyúló termőtestűek. Az első csoportra jellemző, hogy a kalap felső részének felülete (felbőr felszíne) vörös, barnásvörös, gyakran sötétbarna. Főleg fiatalabb állapotban (nem több éves, teljesen kiszáradt példányokon) a kalap szélén fehéres vagy sárgásfehér perem húzódik végig. Ez a rész a növekedési területnek felel meg. Már fiatal állapotban is a kalap felszíne lakkszerűen fényes, idősebb korban kevésbé élénk fényű. A felületre jellemző még koncentrikus körök, ívszerű, de finom barázdák jelenléte. Alul, a termőréteg vastag, a pórusok aprók. Nem fényes, színe mindig halványabb, mint a felbőré. A tönk vékony, hengeres, felülete a kalaphoz hasonló színű és fényű. Legtöbbször oldalt, excentrikusan csatlakozik a kalaphoz. A termőtest állománya (húsa) kemény, de könnyű (a parafához szokták hasonlítani). Megtörve világosbarna, jellegzetes, de nem kellemetlen szagú, azonban keserű ízű. 8

[close]

p. 11

A második csoportra jellemző, hogy az elágazó vagy el nem ágazó, agancsszerű termőtest teljes egészében lakkszerűen fényes, általában vörösesbarna. Az „agancs” csúcsa (növekedési zónája) feltűnően fehér vagy sárgásfehér. A tönk és a kalap elkülönülése nehezen vehető ki. Különös megjelenése miatt díszítő értékű, szárazon dísztárgynak is használható. Termesztés A Ganoderma lucidum életmódját tekintve fakultatív parazita. Tehát számára nem feltétlenül szükséges valamilyen gazdanövény, hanem szaprobiontaként korhadékon is megél. Mesterséges termesztésével az 1970-es években japán, kínai és malajziai kutatók jelentős sikereket értek el. A kísérletek kezdetén azt tapasztalták, hogy tápközeg szempontjából különös igénye nincs, számára a legtöbb lombos fa fűrészpora megfelelő, akárcsak a shii-take esetében. A hővel kezelt és zsákokba töltött fűrészpor-tápközeget a beoltott micélium (inokulum) közel egy hónap alatt félig átszövi, ha a zsákok le vannak zárva. Ganoderma-ültetvény Fotó © Böczkös Barbara, 2011. A jogtulajdonos engedélyével. 9

[close]

p. 12

Ha ebben a stádiumban a zsákokat kinyitották és biztosították a páradús (legalább 90%-os páratartalmú) levegővel való érintkezést, valamint a legalább 25–30°C-os hőmérsékletet, akkor kb. két hónap múlva a tenyészetek termőre fordultak, megjelentek a termőtestkezdemények. 8–10 hétig növekedtek a gombák teljes, kalappal rendelkező termőtestet fejlesztve. Malajziában a tápközegbe a fűrészporon kívül kisebb (5–10%) arányban rizsdarát és aprított citromhéjat is kevertek. Steril körülmények között, a gombával átszőtt, nedves, előzetesen főzött gabonaszemekkel (micéliummal átszőtt oltóanyag, csíra vagy inokulum) végezték a zsákokba helyezett és hőkezelt tápközeg beoltását. A hőkezelés során a táptalajt 5 órán át 95–100°C-on tartották. A beoltás után „becsírázott” tápközeg a zsákban 2–3 hét alatt átszövődött. A lezárt zsákok kinyitásával, magas páratartalmat biztosítva, 1 hónap múlva már leszedhető termőtestek fejlődtek. A termőre fordulás akár 3 hónapig is eltarthat. A pecsétviaszgomba farönkön extenzív módon is tenyészthető. Kínában korábban sterilizálás nélkül, rövidebb-hosszabb farönkökön szaporították. Több év múlva fordultak termőre. Ez az extenzív módszer felgyorsíthatóvá vált, ha a kb. egynegyed méteres farönköket fóliába helyezve sterilizálták és ezután oltották be micéliumdarabkákkal. Az átszövődés után a farönköket függőlegesen a talajba ásták úgy, hogy a termőtest-kezdemények ne hatolhassanak a talajba. A nedves talajból viszont hasznos tápanyagokat közvetített a korhadó farönk. Ezzel a „félig intenzív” módszerrel arányos, egészséges és szép termőtesteket nyertek. Ma már az előbb vázolt eredményekre alapozva alakultak ki a modern észak-amerikai (USA, Kanada), kínai vagy akár a DXN honlapján is olvasható malajziai intenzív technológiák. Ezek során a tápközeg (táptalaj) fő összetevője például a tölgyfa fűrészpora (80–90%), további összetevője durva gabona (pl. búza) korpa (10–20%). A megfelelő kémhatás biztosítása céljából 1–2% kalcium-karbonáttal egészíthető ki a tápközeg, továbbá serkentheti az átszövődés intenzitását kb. 1% szacharóz hozzáadása. A közeg nedvességtartalmának el kell érnie a 70%-ot. Az így összeállított táptalajt hőálló polietilén zsákokba töltik, majd vattadugóval lezárják. Ezt 15 percig 120°C-on történő hőkezelés követi. A beoltás általában 10

[close]

p. 13

főzött gabonaszem-csírával történik úgy, hogy rázatással a csírákat egyenletesen elkeverik a közeggel. Ezután az egyenletes és intenzív átszövődéshez legalább 30°C-os hőmérséklet szükséges. A folyamat nem fényigényes, akárcsak más, termeszthető gombáknál. Viszont az átszövődést követően és a dugók eltávolítása után a termőtestek képződéséhez okvetlenül szükséges az oxigént biztosító, jó levegőellátás, a szén-dioxidot eltávolító, jó szellőzés, továbbá 90–95%-os páratartalom, 20–25°C-os hőmérséklet és 200–500 lux fény. A termőidőszak alatt az optimális fénymennyiség 500–1000 lux. Ennél magasabb hőmérsékleten a termőtest vékony, deformált, rossz minőségű. A szellőztetés mértéke az intenzív termőtest-növekedés idején igen fontos, a szén-dioxid a levegőben nem lehet több 0,04–0,05%-nál. Ebben a szakaszban a légtér páratartalmát rendszeres párásítással kell biztosítani. Ganoderma lucidum-primordiumok Fotó © Vastagné Csorba Mária, 2002. Az Országos Korona Gombaipari Egyesülés Fajtakutató Laboratóriumának hozzájárulásával. A termesztés idején az apró termőtest-kezdemények (primordiumok) ujjszerűek, fehéresek, egyre gyorsabban növekednek. A tönk az alapi részen színesedik, fényesedik, majd a tönk csúcsi része oldalról ízesülő kalappá szélesedik. A fiatal kalap széles, általában vese alakú. A szélén tovább gyarapodik, amit a fehér szín mutat. A tönk felé közeledően a felület egyre sötétebb lesz. Eleinte sárgásbarna, majd vöröslő vagy vörösbarna. Éretten lakkszerűen fényes, tönkje sötétbarna. A kalap csöves termőrétege (bazidiospórákat képező himénium) halványabb, de az idősebb példányokon többé-kevésbé vastag és 11

[close]

p. 14

barnás színű. A kiszáradt, könnyű termőtest kemény, szívós állományú. Valóban olyan, mint a kihűlő és megszilárduló pecsétviasz, azonban nem törékeny. Teljesen kiszáradva is megőrzi alakját, színét és biológiai értékét! Szárazanyag-tartalma 80% körüli. Termesztés során a tápközegben maradó tönkök jobban növekednek, mint az oxigénben gazdagabb és szén-dioxidban szegényebb légtérbe jutó példányoké. Ha nem megfelelő a páratartalom, nem képződnek vese alakú, „szabályos” kalapok, sőt el is maradhat kialakulásuk. Kedvező feltételek mellett a hosszirányú tönknövekedés helyett inkább agancsszerűen tagozódik a kalap, miközben egyre jobban terebélyesedik. Magyarországon úttörő kísérleti eredmények születtek BALÁZS akadémikus útmutatásával a Budapesti Corvinus Egyetem Zöldségés Gombatermesztési Tanszékén és a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben, ahol több távol-keleti gomba domesztikálásának elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálják. A pecsétviaszgomba termeszthetőségének kutatásában jelentős eredményeket elérő MASZLAVÉR (2005) több éves munkával bizonyította, hogy a genotípusok eltérő módon értékesítik a különféle tápközegeket. Számos törzs tiszta tenyésztésére különböző összetételű táptalajok voltak alkalmasak. A keverékekben más és más arányban vett részt csertölgy, bükkfa, fekete fenyő vagy nyárfa eredetű fűrészpor, továbbá búzakorpával vagy búzaszalmával dúsított adalék. Legtöbb esetben a bükkfa-fűrészporos táptalajkeverék adta a legjobb termesztési eredményeket, a legnagyobb mennyiségű termőtesttömeget. Elvileg tehát nincs akadálya, hogy Magyarországon is termeszthessünk pecsétviaszgombát. 12

[close]

p. 15

Felhasználás, hatóanyag A pecsétviaszgomba felhasználási területeit, gyógyászati előnyeit a hagyományos orvoslásban, főleg a távol-keleti gyógymódokban sokkal előbb ismerték, mint amit a kémia és a biológia szerkezetre vagy hatásra vonatkozó bizonyítékai ma sejtetnek. Lelley (1999) és Wasser (2005) összefoglaló munkáit alapul véve foglaljuk össze a legfontosabb tényeket. A távol-keleti országokban, elsősorban Kínában, Japánban, Koreában és Malajziában ősidők óta ismerik a pecsétviaszgombát. Főleg a kínai tradicionális gyógyászatban (TCM = Traditional Chinese Medicine kezdőbetűinek rövidítése, ma már gyakran így nevezik az írott és elektronikus forrásmunkákban, a magyar elnevezés megfelelő rövidítése: HKO) használták, erről számos cikket olvashatunk. A halhatatlanság gombájának nevezték, több mint 4000 éve ismerik és használják. Hasonló jelentőségű, mint a ginszeng. Már a Han dinasztia idején (kereken Kr. e. 200-tól Kr. u. 200-ig) lingzhi néven említik. A dinasztia tagja, Wu császár e gombában a halhatatlanság egyik eszközét látta és ezért a palota falain belül tartotta. A gomba jelentőségét mutatja, hogy a Yuan dinasztia időszakától (1280–1368) kezdve a gomba motívuma díszítő elemként előfordult öveken, bútorokon, festményeken, ékszereken. Az északi Songdinasztia császára, Zhenzong elrendelte, hogy a birodalomban található összes pecsétviaszgombát gyűjtsék össze. A feljegyzések szerint 10 ezer gombát sikerült összegyűjteni. Az élet meghosszabbítására használatos gomba iránti kereslet a kínai és japán kultúrákban még hosszú ideig fennmaradt és ma is él. Az uralkodók varázslatos gyógyszerének tartották, használata sokáig a császárok kiváltsága volt. A gomba fogyasztása elősegítette a fiatalság, az egészség és az életerő fenntartását, meghosszabbította az életet. Mind a mai időkig megőrizte előnyeit. Világszerte elismerik értékét. Még az igen szigorú Food and Drug Administration (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala, FDA) is engedélyezte étrend-kiegészítőként való felhasználását. Kínában – ahogyan már említettük – hivatalos a gyógyszerkönyvükben. Kiterjedt és kúraszerű alkalmazása javítja az immunrendszer működését, 13

[close]

Comments

no comments yet