Vetés és Aratás 53. évfolyam 1. szám

 

Embed or link this publication

Description

A Vetés és Aratás evangéliumi folyóirat 2015. évi 1. száma.

Popular Pages


p. 1

vetés és aratás EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 53. ÉVFOLYAM 1. SZÁM „Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ... Ne aggódjatok tehát...” (Máté 6,28.29.31) 2015/1

[close]

p. 2

Ha megjön A tartalomból tartalomból Itt az ideje az emlékezésnek........................... 4 Odaadó élet.......................................................... 6 Középen Jézus.................................................... 8 Misszióban - Zambiában.................................. 9 Jöjj az Úr Jézushoz!......................................... 10 Bizonyságtétel.................................................. 12 Kegyelem és békesség................................... 13 Ének az éjszakában......................................... 14 A követés tisztelete......................................... 15 Könnycseppek................................................. 17 Gyermekoldalak......................................... 18-19 Nóé áldozata..................................................... 20 Apa és barát...................................................... 22 Félelem és hit................................................... 23 Hitbizonyosság................................................ 25 Milyen Isten az...?............................................. 27 Szemfüles oldala (ifjúsági oldal).......... 28-29 Mit bizonyít a holokauszt?............................30 Ha megjön a télűző tavasz, havát veszítve zöld a Havas. A hegy gerincén zerge szökken, a kis faágra cinke röppen. Bimbó fakad és fény ragyog, szívemben új remény dobog. Újabb kezdet és új remény, kegyelem adta égi fény. Sarjadó fű, bomló virág, tóban megmosdó fűzfaág. Pacsirta zengve virradót, mind dicsérik az Alkotót. Ujjongó szívem velük ébred úgy, amint a természet éled. Nem volt halál, csak téli álom, új ébredés a meghalásom. Krisztusban éltem békesség, és meghalásom nyereség. Feltámadásom örök élet, nem lesz halál a végítélet. Örök tavaszra jön örök nyár, mennyei öröm és béke vár. Kapuk kirakva ékkövekkel, aranyutcák és kristálytenger. Diadal-sereg a parton állva, mindenek kezében mennyei hárfa. Isten dolgait dicsérik, Bárány énekét éneklik. Harsog az ének odafent, hogy Isten, ki egyedül szent. Zsejki Irén 2015/1 (53. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapfotó: Nehézy László – Kockás liliom Vetés és Aratás 2 Vetés és Aratás

[close]

p. 3

Kedves Kedves Olvasó! Olvasó! Az elmúlt napokban a kezembe került egy régi, „Bölcs mondások” című gyűj­ te­ mény. Aktuálisnak talál­ tam belőle néhányat, annál is inkább, mert a borongós, téli napok után vá­ gyunk a világosságra, a napfényre. Ezért a kö­ zeli, tavaszváró reménységben és a húsvéti ün­ nepekre készül­ ve szeretném meg­ osztani e gondolatokat az olvasókkal: „A bűnös hite semmit sem ad az evangéli­ umhoz, mint ahogy a ház ablakai semmit sem adnak a fényhez, a Nap világosságához. A Nap süt mindenhová, az ablak csak beereszti a fényt. Az isteni „kegyelem Napja” is mindenki szá­ mára süt. A hit az az ablak, amely beengedi a fényt és annak melegét az ember szí­ vébe.” „A fény, amely leleplezi igazi valónkat, egyúttal felfedi előttünk Isten igazi lényét. Ami­ kor ebben a világosságban felfedezzük mindazt a rosszat, ami bennünk van, és egy­ úttal felfe­ dezzük az Istenben rejlő végtelen jóságot is.” A mesterséges fényforrás nem ad­ hat igazi életerőt és növekedést, de megcsodáljuk, hogy a napfény melegétől minden tavasszal újraéled az alvó természet. Így éledhet újjá a bűnös em­ beri szív a Golgota világosságánál. Az Úr Jé­ zus Krisztus pedig megmondja nekünk, ho­ gyan nyerhetjük el, és hogyan élhetünk ebben a vilá­ gosságban: „Én vagyok a világ vilá­gos­sá­ga: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). „Kö­vess engem!” (Jn 1,43) Kedves Olvasó! Adjunk hálát mindenkor, hogy a külső sötétség ellenére – mi, Isten gyer­ mekei – az Ő világosságában járhatunk! Föltámadott az Úr! Bizonnyal itt van köztünk. A szívünk felvidult, és örvendezve jöttünk. A sír bezárva volt, nehéz kő, pecsét rajta. Ott szunnyadott a holt, bezárva szeme, ajka. De angyal jött elő, ruhája messze fénylett. Messze gurult a kő, lehulltak a vitézek. Kilép Isten szentje, a teste győzhetetlen. Nincs rothadás benne, megvédte ettől Isten. Feltámadott az Úr! Menjetek tanítványok, híre, míg hajnal gyúl, járja be a világot! Horváth Loránd ÉJSZAKA KÍVÜL Éjszaka kívül, fény a szívemben, Drága Igéddel telve a lelkem. Csendül szívem, hogy Téged dicsérjen, Áldott Megváltóm, őrizz az éjben! Füle Lajos 2015. évi 1. szám 3

[close]

p. 4

Fotó: Kárpátok Ukrajnában „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a ma­ gáét, de mivel nem e világból valók vagy­ tok, hanem én ból, ezért gyűlöl titeket a világ. ...sőt eljön az óra, amikor mindaz, választottalak ki titeket a világ­ aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá…” (János 15,18-19; 16,2-4) Itt az ideje az emlékezésnek 2014 tavaszán robbant ki a konfliktus Uk­rajna és Oroszország között. A hónapokig tartó háború rengeteg halottat és sebesültet eredmé­ nyezett. s zolta a A polgárháború emberek ezreit haj­ kétségbeesésbe. Ezen a területen a hí­ vők és a gyülekezetek is nagy nyomás alá ke­ rültek. Gyűlölet a keresztyének iránt Gyakran hallottunk arról híreket, hogy Ke­ let-Ukrajnában milyen támadások érik a ke­ resztyéneket. Felfegyverzett, álarcos férfiak támadnak gyülekezetekre, istentiszteletekre, és azzal fenye­ getőznek, hogy lelövik az embere­ ket. Honnan jön ez a gyűlölet? Mi történt, hogy mint a derült égből a villámcsapás, azok az emberek, szédságukban élnek, el­ lenségekké akik a szom­ váltak? Bib­ liaolvasó emberek számára ez nem meg­ lepő. A keresztyének emlékeznek. Jézus követői vis­ szagondolnak azokra a szavakra, amelyeket Jézus Krisztus mondott. Az üldö­zé­sek és a szoron­ gattatások hozzátartoznak min­ den hűséges gyü­ lekezet életéhez (2Tim 3,12). nyilvánosan élhette meg az elmúlt évtizedekben Ukrajnában és Oroszországban is. A mostani szo­ rongattatás hirtelen tört egyes hívőkre. A három fiatal­ember közül egy megtagadta hitét és Istenét, és szabadon engedték. A másik kettő hallgatott, és hű maradt Jézushoz. Készek voltak érte és hi­ tükért meghalni. A következő napon mégis szabadon bocsátották őket – figyelmeztetésül a keresztyéneknek, hogy az uralkodó jóakaratá­ tól függnek. Kelet-Ukrajnából egyetlen ilyen hír vált ismertté a kegyetlen keresztényüldö­ zésről, azonban ébresztő jellegű minden hívő számára, hogy emlékezzünk Isten beszédére. Mibe kerülhet az én hitem? Az idősek tapasztalatai „Nem félek a felfegyverzett emberektől az utcán – mondta egy idős keresztyén, akit hité­ ért már fiatal korában üldöztek. – Senki nem veheti el az életem, mert Jézus az éle­ tem.” Hirtelen fontossá váltak a gyülekezetek­ ben az idős testvérek a fiatalok számára, akik­ nek eddig nem kellett üldöztetéssel szembe­ nézniük. A keresztyének élete a múlt nyáron meg­vál­tozott. Az idősek tudják még, hogyan lehet a hitüket gyülekezeti terem és programok nélkül megélni. Tudják, hogyan lehet to­ vábbadni az örömhírt, ha minden tevékenység tiltott, ill. ha a korábbi békeidőkben használt lehetőségek tovább már nem használhatók. A hit válaszúton Azokban a napokban 3 férfi ment hazafelé a gyülekezetből, amikor őrizetbe vették őket. Egy pincében kellett több napot eltölteniük. Végig kellett nézniük, ahogyan egy másik fog­vatartottat megölnek. Majd választás elé állí­tották őket. Vagy felhagynak hitükkel és Iste­ nükkel, és akkor sza­ badon bocsátják őket, vagy ha nem, lelövik őket is. Ez a kérdés olyan fia­talembereknek lett feltéve, akik ilyen helyzettel korábban soha nem talál­ koztak. A mai generá­ ció a hitét (50 év alattiak) Az istentisztelet többé már nem szórakozás Testvérek arról tudósítottak bennünket, hogy az összejövetelek ebben a krízisidőszak­ ban telje­ sen 4 Vetés és Aratás

[close]

p. 5

más jelleget öltöttek, mint béke­ időkben. Több városban is hetek óta csak a pincékben találkoz­ hattak, mert „fent” be­ zárták a termet. De ahol csak lehetett, igyekeztek leg­ alább a vasárnapi istentiszteletet megtartani. „Nincs több látvá­ nyosság, Isten jelenlétét éljük át”– mondta egy testvér. Aki ebben a krízisidő­szakban felkeres egy gyüleke­zetet, az tényleg komolyan gondolja a hi­ tét, és átélheti az isten­tisztelet komolyságát, ahol az igehirdetés kizá­ rólag Isten Szavára épül. Hírek, amelyek beteggé teszik a szívet Hívőkként megtanultuk, hogy a napi hírek állandó hallgatása csak megzavarja az embert, és az aggodalmak végül beteggé teszik a lelket. A politikusok szavai – függetlenül attól, me­ lyik politikai párthoz tartoznak – kevés való­ ságtartalommal bírnak. A felbátorító szlogenek gyorsan erejüket vesztik, ahogyan az utca képe változik, azok is elmúlnak még azon a napon. Csak egy szó van ezen a világon, amely mindig valóságot hordoz: Isten Igéje. Ha minden el is múlik, Isten Igéje megmarad. „Ne a híreket hallgassátok, vagy az internetet pásztázzátok, hanem olvassátok a Bibliát! Isten örök Szavára hallgassatok!” – hívják fel a figyelmet a testvé­ rek az istentiszteleteken, és már nem „jóléti” evangéliumot hirdetnek, hanem Isten ígéreteit a szorongatott keresztyének számára. Megítélésük szerint a külföldi misszionáriusok keleten, a háborús területekről régen visszahú­ zódtak. A helyi keresztyéneknek sajátos érzés­ ben volt részük, amikor a Krím-félszigetet már a harcok kezdetén menekülésszerűen hagyták el a külföldi keresztyének. Sőt, gyakran olyan területeket is, amelyek végig békések és ba­ rát­ ságosak maradtak. Ezekre a területekre idő­ köz­ földi misszionáriusok sora tért vissza ben kül­ nagy bá­ torítást jelentve a helyiek számára. Ott, ahol min­den külföldi eltűnt, felvetődött a kérdés: „Mi van a munkájukkal, programjaikkal, amit a krízis idején egyszerűen abbahagynak?” „Mi az, ami számukra igazán fontos?” Sajnos, a va­ lóság he­ zebb idő­ az, hogy a helyi keresztyének a legne­ szakban magukra lettek hagyva. Vajon a krízist a helyi keresztyének könnyebben élik meg, mint a külföldi keresztyének? Misszió, mint utolsó esély az élethez Megérinti a szívem, amikor arra gondolok, hogy ezeken a területeken, ahol az elmúlt nyá­ron ilyen nyomás alá kerültek az emberek, mi­lyen missziós tevékenységek, gyermekmunkák folytak. Sokan hallották ott az evangéliumot. Vajon befogadták Isten Szavát? Ukrajna más területein továbbra is folytak a missziós munkák. Különösen a Jézus Krisztus­ról szóló örömhírnek kell a központi helyen lennie minden misszióban. Minden más mellé­ kes. 60 évvel Jézus búcsúszavai után (Jn 14–17), János apostol kapott egy megbízást, hogy az ül­ döztetés alatt levő gyülekezeteknek írjon: „Tu­dok dig gazdag nyomorúságodról és szegénységedről, pe­ vagy... Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,9-10). Igen, eljött az idő számunkra is, hogy em­ lé­ kezzünk Jézus szavaira, és levonjuk a követ­ keztetést mind személyes követésünkben, mind gyülekezeti és missziós feladatainkban. Eköz­ben pedig a legfontosabb és leghatéko­nyabb szolgála­ tot végezhetjük: imádkozunk. Ottani testvéreink szívből köszönik ezt. Friedemann Wunderlich (2014) Divat, énekek és nyaralási tervek Egy ilyen kívülről szorongatott gyülekezeti hely­ zetben sok téma, amely a békés időkben vitát lobbantott fel, most mellékessé válik. Valaki azt mondta nekem: „Ma már senki nem vitat­ kozik nálunk a divatról, énekekről vagy a zené­ ről. A nyaralás helyszínének kiválasztása sem téma.” A nyugati életstílus csaknem ha­ tártalan lehe­ tőségei hirtelen leredukálódtak az alapvető életszük­ ségletekre. A keresztyének emlékeznek az 1Timóteus 6,6-8 szavaira, mi­ szerint ha van élel­ münk és ruházatunk, elé­ gedjünk meg vele. „Ma már egyszerűen hálá­ sak vagyunk, ha van mit ennünk és innunk” – számolt be a misszió ottani munkatársa. Maradnak a helyiek A helyi keresztyének az elhívatásuk helyén élnek, ott, ahol harcok folynak a területekért. 2015. évi 1. szám 5

[close]

p. 6

Odaadó élet - Filippi 2-3. fejezet Napjainkban sokszor panaszkodunk a szeretet, öröm, egyetértés és alázat hiánya miatt. Ennek sokféle oka lehet, azonban az Úrral való kapcsolatunk megromlása az alapvető baj. Gyakran elfelejtjük, hogy az Úr Jézusnak tulajdonjoga van felettünk, az Övéi vagyunk: „Mert áron vétettetek meg…” (1Kor 6,20; 7,23) Immár nem a magunkéi vagyunk, hanem azé, aki megváltott bennünket, aki az életével fizetett értünk. Ezért felbecsülhetetlenül drága előjogaink vannak, amelyeket az Úr nekünk ad. Ha életünkben nagyobb teret engednénk a Szent Szellem munkálkodásának, ha szívünkben tudatosabb lenne, hogy milyen kincsünk van az Úr Jézus személyében, kicsoda Ő számunkra, és mivé lehetünk mi Őbenne, akkor mi is elmondhatnánk: „…most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért” (Fil 3,8a). Milyen boldogok lennénk, és milyen kedvesek lehetnénk Isten előtt, ha szívünkben több lenne az égő szeretet az Úr iránt, és ha szeretetünk és hálánk teljesebb odaadásban nyilvánulna meg! immár az, hogy Krisztust megnyerje, és élete minden fordulatában ez volt az alapvető magatartása, akármilyen nehézségekbe került is (9. v.). Pedig milyen súlyos lehetett a helyzete akkor is, amikor ezeket a sorokat írta, hiszen börtönben volt! De még ezekben a nehéz körülményekben sem csökkent az öröme és a békessége, mert a világ már semmi vonzerőt nem jelentett számára. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne tudott volna gyönyörködni a világ szép dolgaiban, viszont Jézus Krisztus személyével összehasonlítva mindezeket már kárnak és szemétnek ítélte. Legdrágább kincsének tekintette az Ő ismeretét, ez nyomta rá bélyegét életére, szolgálatára, az Úrral és az emberekkel való kapcsolatára. Nem véletlen, hogy Isten Szent Szelleme minket is arra int, hogy növekedjük Urunk ismeretében: „Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pt 3,18). Mivel Pál apostol megismerte Krisztust, hogy kicsoda, ezért – miként egykor Mózes – ő is Krisztus szégyenét tartotta a legnagyobb gazdagságnak, „mert a megjutalmazásra tekintett” (Zsid 11,26). Ezért mondhatta el: „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Nagy példaképünk: Pál apostol Amikor Dávid egyszer egy korsó vízre áhítozott a betlehemi ciszternából, akkor három vitéze belopózott az ellenség táborába, és életük veszélyeztetésével vizet merítettek, és Dávidhoz vitték (2Sám 23,13Milyen példát mutatunk mi? 17). Milyen odaadóak voltak ezek a katonák Dávid A Filippi 2,17-ben az apostol a filippibelieket iránt! Vajon mi nem tudnánk ezt a példát követni úgy mutatja be, mint akik Istennek áldozatot és papi Krisztusért? De igen, lehetséges, ezt bizonyítja Pál szolgálatot végeznek. Magát pedig italáldozatnak apostol élete. tekinti, akit kiöntenek, azaz aki kész meghalA Filippibeliekhez írt levele második és harni Jézusért, hogy az jó illatként szálljon fel madik fejezetében írja le, mit jelent az Úr Jézus Istenhez. Az ilyen odaadás, amely teljesen iránti odaadás. Számára mindent felülmúló elfeledkezik önmaga érdekeiről, emlékeztet kincs volt Jézus Krisztus jobb megismerése, z bennünket az Úr Jézus tökéletes odaadáamire egyedül érdemes törekedni, ezért sára, aki Istennek áldozta önmagát. Pál veszteségnek tekinti azt az időt, amit saodaadás apostol elmondhatta: „Legyetek köveját magának e világban való boldoguazt jelenti tőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, lásáért eltöltött. Az Úrért kárnak ítéli akik úgy élnek, ahogyan mi példát admindazt, amivel önigazult akart hogy mindig tunk nektek” (Fil 3,17). Az apostol lenni a törvény betartása által: látta, hogy Krisztus követésében mindent átadok „Őérte kárba veszni hagytam, és nem ő az egyetlen követendő szemétnek ítélek mindent, hogy az rnak egész példakép, vannak még testKrisztust megnyerjem” (Fil vérek, akik ugyanolyan 3,8b). Egyedüli törekvése életemet és valómat odaadóak Uruk iránt, és A , Ú , . 6 Vetés és Aratás

[close]

p. 7

kétség kívül ma is vannak ilyenek. És mi milyen példát mutatunk? Megtanultuk már önzetlen odaadással szolgálni az Úr Jézust? Vagy rá kell döbbennünk, hogy még mindig csak önmagunkat szolgáljuk? Komoly kérdések ezek, amelyeknek nyugtalanítaniuk kell a szívünket. Gondoljuk meg, hogy ezen a téren nincs megalkuvás, osztozkodás. Az odaadás azt jelenti, hogy mindig mindent átadok, tehát egész életemet és valómat. Az Úr Jézus a legnagyobb példakép Számunkra az Úr Jézus a mindenekfelett való példakép. Az Ő tökéletes odaadása Istennek és Atyjának minden tekintetben példamutató. Itt nem csak a kereszten való szenvedéséről beszélünk, ezen a téren nem lehet a példaképünk! A Szent Szellem soha nem ösztönözhet bennünket arra, hogy az Úr Jézust a bűneinkért elvégzett áldozatában kövessük. Neki ez a cselekedete egyetlen és tökéletes. Mi képtelenek vagyunk odaadni magunkat saját vagy mások vétkeiért (Zsolt 49,8). Viszont követhetjük Őt az Atya akaratának követésében, annak sokszor nehéz útjain. Követhetjük Őt szívbeli érzéseiben, amelyről a Filippi 2,5-8-ban olvasunk. Milyen elképesztő magasságban volt a mi Urunk, mielőtt a legmélyebb mélységbe alászállt! Isten volt, Isten Fia, az életnek Igéje (Jn 1,1-2), az Atyának Fia (2Jn 3), akiben az Atya mindenkor gyönyörködött (Zsolt 22,9). De a mi Urunk, akiről a Filippi 2,7-8-ban olvasunk: „… megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Íme, az odaadás a maga kiteljesedésében! „Mert … nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel” (Fil 2,6), és nem akarta ezt a „méltóságát” mindenáron megtartani. Ezt mondta: „Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,8-9; Zsid 10,7). Ilyen érzületnek kellene a mi szívünkben is élnie. Ez az Istennek kedves, Őt tisztelő odaadásnak a feltétele, amely nekünk magunknak és másoknak is áldásul szolgál. Mert Isten hű, megtartja ígéreteit, és megjutalmazza a szív legkisebb feléje rezdülését is: „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az Ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok” (Zsid 6,10). Bárcsak Isten kegyelme által valóban ez lenne a szívünk kívánsága! Adja az Úr, hogy így legyen, mert ennek áldásos következményei lesznek a testvérekkel való kapcsolatainkban és gyülekezeti életünk hiányosságainak megszüntetésében is. Mindnyájan tudjuk, hogy testvéri kapcsolataink attól függnek, hogy milyen a közösségünk az Úrral. Adja Isten, hogy ez mindig olyan legyen, amilyen a mi Urunk tökéletes odaadása volt mennyei Atyja iránt! Thomas Brust Ki hengeríti el a követ? Bűnös kezektől megfeszítve, hideg sírboltban pihen. …talán nálad is? Hány napja…? Hány éve…? A kövek alatt hagynád azt, Ki téged úgy szeretett? Csak higgyed, érted halt a kereszten! S hited, életed bűnös köveit elhengeríti! S az élő Krisztus szívedet szabaddá teheti. Csak higgyed: Ki érted halt, most érted él! Akarja, hogy az Övé legyél! Anna Mária Seidel 2015. évi 1. szám 7

[close]

p. 8

Középen Jézus Amikor az Úr Jézust a Golgotán megfe­ szí­ tették, két gonosztevőt is ki­ végeztek. Három kereszt állt a dombon. rom elítélt látszólag semmiben sem A há­ különbö­zött egymástól. „Ott megfeszítették Őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, kö­ zépen pedig Jézust” (Jn 19,18). Ezt Ézsaiás nagyon érthe­ tően fejezte ki: „…a bűnösök közé sorol­ ják…” (Ézs 53,12) Az emberek, akik törvény nélkül élnek, tör­ rik-e vénytelenek, függetlenül attól, hogy isme­ a Sínai hegyen adott törvényt, vagy nem. Ezt fejezi ki az Ige a rómaiakkal kapcsolatban: „A názáreti Jézust… ti a pogányok keze által fel­ szegeztétek és megöl­ tétek” (Csel 2,22-23), taposót Izráelből, aki mint rablót és törvény­ a törvényt ismeri, de semmibe sem veszi, sérti. Ilyennek állították be a sőt meg­ Messiást. Hogyan viszonyult az Úr a Mózes által ka­pott törvé­nyhez? „Ne gon­ doljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy ér­ vénytelenné tegyem, hanem hogy be­ töltsem azokat” (Mt 5,17). Ő az életében soha nem vétett a törvény ellen; de nemcsak nem a törvény isteni rendelkezéseit ezt tette, ha­ vényesítette is. A törvényes előírások teljesen ér­ jogossá­ gát és valódi értelmét magának Isten­ nek, a tör­ vény­ adónak a tiszteletére és örömére élte meg. Nem követett el soha törvénysértést, és ezt a tökéle­ tes embert a nép a törvénysze­ gőkkel tette azo­ nossá, és úgy cselekedett vele, büntetésre. De az mintha méltó lett volna a halál­ dik Úr Jézus nagyon jól tudta, hogy benne teljese­ fécia (Lk 22,37). be az ószövetségi pró­ De ránk csodálatos jövő vár. A 142. zsol­ tárban ezt olvassuk: „Körém sereglenek majd az zak…” (7. v.) Annak idején törvénysze­ gőnek iga­ tartották, bántalmazták, gyötörték, de Is­ ten az Ő szolgáját a mennybemenetele után megdi­ cső­ ítette. Ezután körül lesz véve az igazak­ kal, az Ő megvál­ tottaival, akik hálát adnak neki és imádják Őt. Ezt tesszük majd mi is, és öröm­ mel telik meg a szívünk. F. Runkel leszel a paradicsomban Az egyik gonosztevő csodálatos bi­ zonysá­ got tett az Úr Jézusról, és ezt kérte tőle: „Jézus, emlé­ kezzél meg rólam, amikor eljössz királysá­ godba” nyolódott, (Lk 23,42). Miközben a másik lator gú­ ő már nem kételke­ dett. Tudhatott valamit a feltámadásról és az eljö­ vendő király­ ságról, és világos lett előtte, hogy ennek a ki­ rályságnak a királya függ mellette a ke­ reszten. És az Úr Jé­ zus ennek az embernek cso­ dálatos választ adott: „Bizony, mondom néked, ma velem le­ szel a paradicsomban” (43. v.). Ez a válasz – ahogyan a Bibliában az isteni vála­ szoknál gyakori – messze túlmutat a ké­ résen. 1. Az Úr Jézus a válaszát a „bizony” szó­ val ve­ zette be, ami a következő ígé­ ret bizo­ nyosságát hangsúlyozta. Erre az ígéretre a go­ nosztevő teljesen ráha­gyatkozhatott. 2. „...mondom…” – az életben ez mindig dön­ tő kijelentése annak, aki ezt mondja. Itt maga Isten Fia ad ígéretet, amelyben a mellette megfeszí­ tett ember teljesen megbízhatott. Velem 3. Mon­dom „neked”! Itt a világ Üdvözí­ tője beszél egészen személyesen a mellette levő emberhez, és ígér neki csodálatos jö­ vőt. rése az eljövendő 4. „...ma” A gonosztevő ké­ király­ ságra irányult, de az Úr Jézus nem hagyja őt ilyen hosszú ideig várakozni: a csodálatos jövő azonnal megkezdődik számára. 5. Az Úr megerősíti: Ma „leszel”. Egy le­ heletnyi bizonytalanság sem lehet a kivégzett gonosztevő szívében. Ő vég­ érvényesen az Úr Jézussal megy a paradi­ csomba. 6. Az Úr Jézus válaszában a csúcspont: „velem”. A töké­ letes megváltás, az örökre szóló biztonság, minden öröm, minden áldás Ővele, a világ Megváltójával való kapcsolatban van! „Velem…” Ez teszi csodálatossá az Úr Jézus­ nál való jövőnket a dicsőségben: „…min­denkor az Úrral leszünk” (1Tesz 4,17). 7. „…a paradicsomban.” Ez egy zsidó számá­ ra Ábrahám kebelét (Lk 16,22), a legna­ gyobb boldogságot jelenti a jövőben. Ez a pa­ radicsomi boldogság vár ránk is, mert az Úr­ ral leszünk. F. Runkel

[close]

p. 9

I Misszióban - Zambiában koszosan. Az itteniek a há­zukon kívül élik az éle­ tüket, minden gyermek kint játszik a por­ ban, de boldogok. Talán más ad nekik örömöt, mint az európaiaknak. Öröm látni, hogy vasár­na­ponként mennyire megtelnek a gyülekezeti há­zak. Minden faluban van valamilyen ke­ resz­ tyén közösség (pl.: metodista, adventista, test­ vérgyülekezeti és katolikus közösség). Látva ezt, eszünkbe jutnak az Úr Jézus Krisztus szavai: „Az Úr Szelleme van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hir­ dessek a szegényeknek...” (Lk 4,18); vagy a prófécia: „..és szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11,5). Itt valóban közelebb jönnek hozzánk az Úr Jézus szavai: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (Jn 13,15). Hogyan tett Ő? Odafordult a szegé­nyek­ hez, a betegekhez, megmosta tanítványai lábát, vagyis kész volt szolgálni. Ez nagy kihívás, mert tényleg jönnek a he­ lyiek, szükségük van kenyérre, cipőre, szap­panra. De mindenkinek kívánjuk azt az örömöt, ami akkor tölt be minket, ami­ kor az Úrnak engedel­ meskedünk. Mind a mis­ szióban, mind otthon egyetlen dolog a fontos: közel lenni az Úr Jézus­ hoz, Krisztust bemutatni az életünkkel, mert ak­ kor képesek vagyunk küldeté­sünket elvégezni. Ő tanácsol, Ő tölt be öröm­mel, Ő segít, Ő tart meg napról napra, és Ő vár honban. Ezt a ránk a mennyei ott­ den reménységet kívánjuk min­ kedves Olvasónak is! A Maszárovics család (Zoltán, Éva és gyermekeik) stenünk úgy tervezte, hogy a férjem részt vegyen egy keresztény konferencián Stras­ bourgban. Az volt a célja, hogy valamire fel­ nyissa a szemét. Ott hallott először Zambiá­ ról, többek között, hogy milyen nagy orvoshi­ án­ nyal küszködnek az ottani missziós kórházak. Ezt kö­ vetően elkezdtünk ezért a munkáért imádkozni. Vajon mi Isten terve személyes életünkkel? Ki kell-e mozdulnunk a megszo­ kott hétköznapok­ ból, hogy máshol végezzük fel­ adatunkat? Két év után Iste­ nünk világossá tette a tervét előttünk, és biztosí­ tott vezetésében. Rábíztuk magunkat, és hos­ szú előkészület után 2014. szeptember 3-án felült a család a repülőre. Vé­gig éreztük Iste­ nünk jelenlétét, segítségét. Most, hogy már hó­ napok teltek el, hogy letele­pedtünk Zambia északnyugati csücskében, el­ mond­ hatjuk, Urunk egy pillanatra sem feled­ kezett meg rólunk. A fel­ adat a kórházban valóban óriási. A be­ tegek na­ gyon szegények, alultápláltak, megfe­ lelő orvosi ellátás híján meghalnak. A betegek másfajta problémákkal keresik fel a kórházat, mint ha­ zánkban. Kígyómarás, égési sérülések, AIDS, TBC stb. A helyi falvakban, amelyek 10-15 házból (kunyhó) állnak, nincs áram, vezeté­ kes víz vagy gáz. Közös konyha­épü­let­ben, sza­ bad tűz fölött főznek, a patakban fü­ rödnek, mosnak és mosogatnak. Ma már néhol egy-egy kutat is fúrtak, onnan is hordják a zaikhoz. vizet a há­ Szívszorító látni a gyerekeket rongyosan és 2015. évi 1. szám 9

[close]

p. 10

Szívemben hordom Jöjj az Úr Jézushoz! Végezetül azt mondta az Úr Jézus, hogy senki nem lehet az Ő tanítványa, aki nem hajlandó mindenről Jöjj hozzám – és lelemondani érte. Ez nem jegyél tanítványom! Zvara Mihály lenti azt, hogy általánosságban A megtérésre való hívás után mindenről le kell mondanunk, az Úr Jézus az Ő követésére de ha az Úr kér tőlünk valamit, hív bennünket. Mivel oly sok mert most más helyen, más módon mindennel ajándékozott meg, az a nálni, akkor szeretné látni, hogy akar hasz­ kí­ vánsága, hogy legyünk a tanítványai gyunk-e engedelmeskedni (vö. Csel készek va­ (Lk 14,25-33). De felállítja a követelményeit 21,12-14). is. Aki ezeket nem teljesíti, „nem lehet az én Összefoglalásképpen megállapíthatjuk: tanítványom” – mondja háromszor is ebben a ke­ resztyénné válni nem kerül semmibe, de szakasz­ban. resztyénnek lenni sokba kerül! ke­ néztük a felelősség oldalát, Miközben meg­ zünk meg néhányat a fel­ tételek kö­ zül: Néz­ nem szeretnénk megfeledkezni Isten kegyelmé­ Személyes kapcsolat az Úrral ről sem, amely minden időben végtelen gaz­ dagsággal áll ren­ delkezésünkre ahhoz, hogy – „Ha valaki hozzám jön…” (26. v.) Jézus tanítványai legyünk (Jn 1,16). Minden követőnek sze­ mélyesen kell eldönte­ nie És a belső áldásokról se feledkezzünk meg, a szívében: az Urat akarom követni. Senki nem arról a mély örömről, amely minket a tu­ datos élhet például a szülei hite által. Ezért oda kell Krisztus-követőkkel összeköt. jönnie minden egyes em­ bernek Jézushoz, és Jöjj hozzám – és legyél az én szolgám! Ővele a közösséget ápolnia kell. Szívemben hordom már a nagy csodát, Isten a bűnömért adta Fiát. Bár az Ő dolgait nem érthetem, Jézusnak kegyelme elég nekem. Lemondásra való készség – mindenről le­ mondani (33. v.) Az Úr Jézusnak adni az első helyet – „…de nem gyűlöli meg…” (27. v.) Itt nem a szó szerinti gyűlöletről van szó. A gondolat számít: valakit mellőzni, vagy csak a második helyet adni neki. Az Úr Jézus az első helyet szeretné elfoglalni a szívünkben (Jn 21,15; Jel 2,4). Akkor minden más a megfelelő helyre kerül az életünkben. Önmegtagadás – meggyűlölni saját életün­ ket, és felvenni az Ő keresztjét (26-27. v.) Gyakorlatban az önmegtagadás azt jelenti: „… többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az Úr az Ő célját akarja megvalósítani az életünkben, ezért úgy vezet, ahogyan Ő jónak látja. Ő maga előttünk a nagy példa­kép. A követésre való felhívással egyidejűleg az Úr Jézus azt a szándékát is jelezte, hogy tanít­ ványait szolgákként szeretné használni (Mk 1,17). Később a Márk 3,13-14-ben az Úr Jézus azokat hívja, akiket Ő akar. És ezután jöttek hozzá a meghívottai. Itt találjuk a tizenkettő elhívását a szol­ gálatra. Többek között az elhívásuk célja, hogy hirdessék az Igét. Egy meghatározott szolgálatra lettek el­híva. A kiküldésük azonban csak később, a Márk 6,7-ben történt meg. Tehát az elhívásuk és a ki­ küldésük között valamennyi idő eltelt, hogy közben vele legyenek. Ez a köztes időszak az Ő közelében telt el. Mielőtt a tanítványok megbízatásukat teljesít­ hették volna, hozzá kellett jönniük és vele kel­ lett maradniuk. A Márk 3,31–6,6 részekben ol­ vasunk arról, hogy mindenhová elkísérhették Őt, és megtanulhatták a tökéletes szolgálat módját. 10 Vetés és Aratás

[close]

p. 11

Az Úr Jézus azt szeretné, hogy Őt szolgál­ j uk. Ez nekünk nagy ajándék! Ahhoz, hogy szol­ gálatunkat áldás kísérje, szükségünk van arra, hogy megdicsőült Urunkkal legyünk közösségben: a Szentírás olvasása és imádság által. Ha ta­ n ulmányozzuk Isten Igéjében, hogy milyen is a tökéletes szolgálat, valamit megtanulhatunk az Úr Jézus gon­ dolkozásmódjáról. Ha imádkozunk, akkor megdicsőült Urunkra figyelünk, aki a szolgálathoz mind az erőt, mind a séget megadja nekünk. képes­ hoz, hogy odaMenjünk az Úr Jézus­ adással szolgálhassuk Őt! Az Úr Jézus neve Jézus Krisztus nevét nem lehet senkiével összehasonlítani. Neve magában fog­ lalja mind­ azt, amit Ő értünk tett. Bűnbocsánatot nyertünk: „… aki hisz Őben­ ne, az Ő neve által bűnbocsánatot nyer” (Csel 10,43). Soha el nem veszünk: „Aki azonban segít­ ségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Csel 2,21). Isten gyermekei lettünk: „Akik pedig befo­ gadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; … akik hisz­ nek az Ő nevében” (Jn 1,12). (V.ö.: Zsolt 148,13) Örök életünk van: „… akik hisztek Isten Fia nevében, … örök életetek van” (1Jn 5,13) Megkaptuk Isten Szellemét: „… a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít majd meg titeket mindenre…” (Jn 14,26). Imáink meghallgattatnak: „...amit csak kér­ tek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (Jn 14,13). Jöjj hozzám – és maradj velem! Az 1Tesszalonika 4,16-ban olvasunk egy parancsoló felhívásról, amelyet az Úr Jézus a mennyből intéz az övéihez. Ez az elragad­ ta­ tás­ ra való hí­ vás. Urunk és Üdvözítőnk, aki nyugalommal és örök élettel ajándékozott meg bennünket, akit mi követünk, és akit szolgálhatunk, Ő hív majd magához, és bevisz az Atya házába, hogy örök­ re vele legyünk. Ennek a hívásnak minden hívő engedel­ meskedik majd, mert itt nem emberi felelős­ séggel van dolgunk, hogy csődöt mond­ hat­ nánk. Itt már új, mennyei testet kapunk, amel­ lyel nem vétkezünk többé. Az elra­ gadtatás Isten kegyelmének tisztán felis­ mer­ hető tette minden hívő számára, és az is, hogy min­ denkor az Úrral lehetünk. A János 17,24-ben az Úr Jézus maga mondja: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem…” Akkor: – „szolgái imádják Őt, és látni fogják az Ő arcát...” (Jel 22,3) – „...és szolgálják Őt éjjel és nappal az Ő templomában...” (Jel 7,15) Ott láthatjuk majd töké­ letes szépségét és dicsőségét, hogy milyen csodálat­ ra­ méltó személy is Ő! Igyekezzünk tehát már most, földi életünkben engedelmeskedni neki, és hozzá menni, ha hív. Ő maga mondta: „… aki én­hozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37). Pálma és tövis A pálmaág leesett a porba… Árnyat adó volt és zöldellő, levágható és lengethető, s mert jött az Úr, hozsánnázva a lába elé teríthető… Tövisbokor az út oldalán, – csokra vázában szépen mutat, de szúr! Vér serken ki nyomában, emberkéz fonta – koronában, – azzal koronázták az Urat! Pálma és tövis: ezt termi a Föld, tövis és pálma: ezt adta az ember! Mi lenne velünk, ha irgalommal nem fogadná el tőlünk a MESTER? Lukátsi Vilma Roman Naef 2015. évi 1. szám 11

[close]

p. 12

„Õ gyújtott világosságot” Anyu megtérése Z sidó családba születtem, zsidóként nőttem fel. Családomat nagyon szerettem, ők is min­ mé­ nyek ket, gyermekeket. Nagyon szegény körül­ r­ mek voltam, között éltünk. Jó magaviseletű gye­ rültem, ahol más de 16 évesen olyan társaságba ke­ volt az élet, és én „szabadon” akartam élni, ezért honról. Rászoktattak 18 évesen elköltöztem ott­ az italra, azt hirdettük, hogy ki kell használni az életet, mert csak egy­ szer élünk. Azt gondoltam, elég az, ha nem akarok rosszat senkinek. Hittem Istenben, de nem értettem, hogy miért van annyi vallás. Amikor megkérdezték, mi a vallásom, azt fe­ leltem, hogy semmi, mert ateista vagyok. Ezt azért találtam ki, hogy ne kelljen megmondani a származásomat, mert féltem, hogyha meg­ tudják, kiközösítenek, mint azelőtt. mit, ezért el Mivel más vallásról nem tudtam sem­ akartam kerülni a további faggatá­ sokat, nehogy s ágba keveredjek. Nagyon meg voltam hazug­ gedve a válaszommal, bár ele­ inte volt lelkiis­ elé­ meret-furdalásom miatta, de úgy gondoltam, az ben tudjam, hogy a lényeg, hogy belül, a szívem­ ten. De annyi­ szor kel­ lett mondanom, hogy van Is­ ateista vagyok, hogy már szinte dicsekedtem vele, és még ez sem volt elég, mert a végén magam is tam megté­ elhittem, pedig csak másokat akar­ veszteni. Amikor erre rájöttem, olyan késztetést éreztem, hogy még jobban „elengedjem” magam. Vágytam a boldogságra, de maradandó örömet semmiben nem találtam. 1997-ben a fiam csatlakozott egy gyü­ lekezethez, és állandóan Jézusról beszélt. A nyommal csodálkoztunk, mert ő azelőtt meg­ lá­ győződéses istentagadó volt. Mérges lettem, zsef mert nálunk, a családban Jézus, Mária és Jó­ nevét nem volt szabad kiejteni. Megijed­tem, hogy kus szektába ke­ rült. valamilyen fanati­ Később a lányom is járni kezdett ebbe a gyü­ lekezetbe. Ezután folyton hívtak mind­ket­ten, hogy menjek el én is. Jólesett a meghívás, de féltem, hogy befolyásolni akarnak. Végül azért mentem el, hogy lássam, mi folyik ott. Jézussal legfeljebb engedem a fülem mellett, nem fogok törődni, el­ gondoltam. De Isten­ nek más volt a terve. Ami­ kor a gyülekezet vezetője imádkozott, annyira a szívemhez szóltak a szavai, hogy meg­ világosodott előttem Jézus küldetése, és hogy Őrá vártak, várnak a zsidók a mai napig, csak nem ték fel. Pedig Ő adna értelmet a hitüknek. ismer­ Megdöbbentem, amikor rájöttem, milyen fur­ fanggal irányította az ördög temet, és mennyi bűnt az éle­ követtem el. De Isten akkor is vigyázott rám, ránk. Örültem, rek szeretik hogy ezek az embe­ d ókat, ellentétben azzal, a zsi­ amit a vallásos embereknél addig tapasztaltam. Végre odataláltam Istenhez, ami csodá­latos érzéssel töltött el. Életem, som teljesen megválto­ gondolkozá­ merni Jézust, ez volt min­ zott. Megis­ den vágyam! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem hagyott rab­ ságban, amiről addig azt hittem, badság. Megbo­ csátotta bűneimet, hogy az a sza­ lassan nyu­galmat nyertem, és békesség költözött a szívembe. Az emberek körülöttem nagyon csodál­ koztak. Sokukkal szakítanom kellett, másokkal pos köny­ jobb lett a kapcsolatom. A horoszkó­ veket eltüntettük a lakásból. Hallot­tam keresz­tyén seiről szóló könyvesboltokról, és ott zsidók megtéré­ resztyén zenei kazettákat könyveket kerestem. Ke­ is kaptunk. Végre megtaláltam az igazi boldogságot és szabadságot, amelyre egész életemben vágya­ koztam. Ha problémám van, Ő mindig segít. zok, Imádom az Urat, és most már nagyon vigyá­ hogy többet el ne veszítsem Őt! De tiszta szí­vemből zárkóznak attól, hogy ezt sajnálom azokat, akik el­ a csodát befogadják az életükbe. ség­ ből „Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötét­ gos­ ságot világosság ragyogjon fel«, Ő gyújtott vilá­ tünk Isten dicsőszívünkben, hogy felragyogjon előt­ ségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor 4,6). Ámen. 12 Vetés és Aratás

[close]

p. 13

Kegyelem és békesség „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól” (Efezus 1,2). Az Újszövetség legtöbb levele ezzel a beköszöntő mondattal kezdődik. Sohasem: „Kegyelem és öröm.” Mintha Isten Igéje ezt üzenné: a ke­ gyelem azért adatott nektek, hogy a világban Isten békességében éljetek. A szívünk talán nem örömre vágyik mindenekelőtt? – De a valódi és maradandó öröm ab­ ból a szívbeli békességből fakad, amelyet Isten ajándékoz az övéinek. Ez a békesség független az életkörülményeinktől. Ezért a fogoly Pál nemcsak békességről, ha­ nem örömről is bi­ zonyságot tudott tenni. De ha az emberek az öröegyelem vár arra möt keresik anélÓ, hány bűnös lélek kül, hogy Istennel békes­ségben vándorol az úton! lennének, ez haÓ, hány újrakezdés mis utakra viszi megáll a félúton…! őket. Mert amire De aki eljut győzelmesen Isten gyermekének elsősorban a kereszt tövéig, szüksége van, az kegyelem vár arra a szívbeli békesaz idők végéig. ség. Az Ige ünneplése Egy hegyes dárda volt, három durva vasszeg, öt sebből vérezett azért, mert szeretett! Egy – három – öt, tudjuk, de ki számolta meg: a vérzõ homlokát hány tövis szúrta meg? Hét szó volt szent ajkán az ácsolt kereszten. Olyan szelíden szólt, mert Isten Fia volt! Gyötrõ testi-lelki, fájdalmas kín között… Ember nem értheti – Ő volt az üldözött. Rövid történet ez, ám, örökké igaz. Mindenkit átölel, mindenki üdvöt lel! Minden vasárnapunk feltámadásünnep. Ünnepeljünk ezért mindnyájan, örömmel! Varga Györgyné Bárány Ágota K A világ, amelyben élünk, forrongó nyug­t a­ lanságban él. Ekkor jön segítségünkre a ke­ gyelem, és szi­lárddá teszi a szívünket. Milyen gyakran visznek rossz útra bennünket az aggó­dásaink. Ezek a mi békességünk lenségei. Isten tudja ezt, és az Ő kegyelme jó előre el­ gondoskodott a megoldásról. gyük Isten felszólít bennünket, hogy imádságban vi­ Őhozzá aggodalmainkat. Így mindaz, ami csak nyomaszt minket, alkalom lesz arra, hogy annál inkább keressük zelségét, a vele való közösséget, és töké­ letesen Isten kö­ bízzuk rá a dolgainkat. Nála nyugszik meg a szív, és jut az Ő sze­ retetének, bölcsességének és hatal­ má­ nak befo­lyása alá! Németből fordította: Kozma Lászlóné F. Farkas Rozália 2015. évi 1. szám 13

[close]

p. 14

hogy egy hideg, ködös hajnalon a vo- megtérése, Jézus Krisztus­ ban való hitre natra vártunk, váratlanul egy kismadár ju­tása. ujjongó éne­két hallottuk. A kis énekest nem Pálnak és Szilásnak nyilván eszébe juzonyos, hogy megvidámította tottak a zsoltáros szavai: „...éjjel éneket ad láttuk, de bi­ mindazokat, akik ebben a szomorú időben a számba az Úr...” (Zsolt 42,9) Vagy gonénekét hallották. Ahogy Sa­lamon az Énekek doljunk az Úr Jézus elárultatásának sötét Éneke 2,12-ben, úgy mi is hajlamosak va- éjszakájára! A természetes éjjeli sötétségnél gyunk a madarak lel­kes énekét kapcsolatba nagyobb sötét­ség támadt azon az éjszakán, hozni a tavasszal, vagy legalább is a napos amikor Júdás el­ távozott a felházból, ahol idővel. „Megjelentek a vi­ rágok a föl­ dön, itt az Úr tanítványaival együtt a pászkát ünaz éneklés ideje...” De ez a kismadár egy kö- nepelte. De a pászkava­ csora után mégis dös, vigasztalan hajnalon énekelt vidáman. énekeltek (Mk 14,26). Ez volt az ünnepi Mond ez nekünk valamit? rend: a zsidók ezen az ünnepen zsoltárt Szívünkből könnyen száll az ének, énekeltek. De e mostani éneklés köz­ ben ha min­ d en dolgunk rendben van. De Jézus már készült, hogy Önmagát, mint igatudunk-e dalolni akkor is, amikor a bajok zi Páskabárányt áldozatul adja, hogy az­után fekete felhői tornyo­ sulnak felettünk? A feltámadjon, majd felmenjen a mennybe, Szentírásban találkozunk olyan hívőkkel, és odaüljön a Felségesnek jobbjára. „…– a akik erre képesek voltak. Elíhú ezt mondta gyalá­ zattal nem törődve – vállalta a kea súlyosan próbára tett Jóbnak: „… az én te- resztet, és az Isten trónjának a jobbjára remtő Istenem… éneket ad számba éj­szaka” ült” (Zsid 12,2). Amikor egyre mélyebb lett (Jób 35,10). Ugyanígy Dávid, Izráel kedves körülötte a homály – míg végül a Golgotán dalnoka, élete nem egy sötét éjszakáján hal- áthatolhatatlan sűrű sötétséggé lett –, előlatta énekét: „Áldom az Urat mindenkor, zőleg elénekelte a páska-éneket, erősítette állandóan Őt dicséri szám” (Zsolt 34,2). az övéit, imádkozott mind­ nyájukért és Erről beszél Pál és Szilás története mindazokért, akik valaha is majd az Ő is, aki­ ket Filippi börtönének mélyébe nevében hisznek (Jn 17,11). Ezután vetettek, és ott énekeltek dicsérő elin­dult, hogy maradéktalanul teljesíténeket. Ki­ mondhatatlanul szenvedse Atyja aka­ ratát a kereszten. tek kalodába szorítva, testükön Szolgáljon segítségünkre minda bru­ tális bánásmód nyomaival. ez a sötét na­ pokban, a próbák És mégis: a többi fogoly éjszaka közepette, hogy olyankor is tudhallotta, amint imádkoztak és juk dicsérni Őt, ne csak ak­ kor, énekkel dicsérték Istent. Meny­ amikor éle­ tünk útja napfényes. nyire csodálkoz­ hattak annak Hiszen mindnyájunkra vár őttön nő a fénye hallatán, ilyen kö­ rülmények annak öröme, hogy Ő mindkö­ z ött, ebben az éjszakai Lázad a sorsa ellen mindenütt a nép. végig velünk lesz, átformál Ő nem lázadozva adta életét, órában! S hogy milyen nagy­ a maga ké­ pére, míg el nem s míg keresztre menve szenvedett sokat, szerű hatása volt ennek az érkezünk oda, ahol nincs tudta: nem hiába lesz az áldozat. éj­szakai ének­nek, azt megho­mály, hanem csak fény, mutatta a börtönőrnek sze­ retet és Isten bol­ dog Azért halt meg értem Ő, a Legnagyobb, hogy én ne maradjak annak, ki vagyok. és egész család­ jának a dicsőítése. Gyôzelemre vágyjak, mert van gyôzelem A. L. M. bűnökön, halálon, kísértéseken. A Ének az éjszakában N - 14 Mert az életemben állandó a harc, de ragyogva néz rám az a Krisztus-arc. Nôttön-nô a fénye lelkemben, pedig fáradok már, s lassan beesteledik. Vetés és Aratás Füle Lajos

[close]

p. 15

A követés tisztelete „Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utá­ nam…” (Mt 4,19) Emmausi Levelező Bibliaiskola A feltámadt Jézus Krisztus Emmausba tartva fedte fel az Írásokat tanítványainak. Gyere ve­ lünk Te is a Biblia tanul­ mányozásának útjára! Ismerd meg az Emmausi Levelező Bibliaiskola tanfolyamain keresztül Krisztust és életedre vonatkozó tervét! Tanfolyamaink: 1. Amit a Biblia tanít 2. Élők között a legnagyobb 3. Találkozás a Mesterrel 4. Útmutató a keresztyén növekedéshez 5. A keresztyén élet gyakorlata 6. A mennybe vezető út 7. Lukács evangéliuma 8. Jakab levele 9. Péter első levele 10. Péter második levele és Júdás levele 11. Messiási zsoltárok 12. Az imádságról A tanfolyamok ingyenesek, de bélyeget, pos­ takész borítékot szívesen elfogadunk. Minden érdeklődő jelentkezését szere­ tettel várjuk! Címünk: Emmausi Bibliaiskola Alapítvány 9013 Győr Pf. 826 Romániai címünk: Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr. 6. 400235 Cluj-Napoca Jeruzsálemi látogatása során az egyik ba­ rátom egy öreg rabbit látott a Siratófal mellett sétálni. Az eset érdekessége az volt, hogy az öreg rabbit öt fiatalember követte. Ők is gör­ nyedten, sántikálva mentek – éppen úgy, mint vallási vezetőjük. Ha egy ortodox zsidó látná őket, pontosan tudná, miért utánozták tanítóju­kat. Szó szerint a „követői” voltak. A judaizmus egész története során egy zsidó ember számára a gatartás az volt, ha a helybeli rabbi követőlegtisztességesebb ma­ nította őket. jévé vált. A követők a rabbi lábánál ültek, amint ta­ le­ kedeteit, és hogy miként hatott Tanulták szavait, figyelték cse­ sokra. Egy követőnek számolnia kellett a leg­ maga­ sabb az élete má­ alantasabb feladatoknál is. tiszteletadással rabbija iránt, még a leg­ Mivel csodálták tanítójukat, elhatározták, hogy hozzá hasonlóvá válnak. Amikor az Úr Jézus felszólítotn yait, ta a tanítvá­ hogy kövessék, az meghívás volt arra, hogy megváltozzalóvá nak, és hason­ legye­nek Őhozzá. Ez szenvedést is jelentett, amelyet s z o l g á l at u k b a n vállalniuk kellett. Pál apostol is ír erről a követésről, jó példát mutatva: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Kor 11,1; Fil 3,17). váltónk követői leheAnnak a fenséges tiszteletnek, hogy Meg­ nia az életünk­ ben. Ahogyan beszélünk, tünk, meg kell mutatkoz­ dolkodunk és cselekszünk, azzal legyünk tekintettel Isten gon­ gyelő világra, amint az Úr Jé­ zus tette. tetszésére és a fi­ Adjunk hálát az Úrnak, hogy felhívást kaptunk az Ő követésére. Legyen az életünk ÁRA VAN példa­mutató mások számára, hogy ők is Világosíts meg, Istenem: meg­tudják: az Úr Jézus Fiad követni mit jelent? az életünk célja és a – Keresztet, próbát számtalant, lelkünk „rabbija”. követésének ára van! J. S. Füle Lajos 2015. évi 1. szám 15

[close]

Comments

no comments yet